Joe-val indítunk, aki épp egy menet után kapkod levegőért. Most már értem miért van a csajjal, Cameron után sosem volt így kifulladva. Sara kap magára egy inget, és kimegy a konyhába megnézni a postát. Apuci küldött egy vastag paksamétát – házassági szerződést. Ez kellően fel is háborítja, így bezárkózik a fürdőszobába telefonálni, főleg megmosni Jacob fejét. Cameron reggele is hasonlóan jól indul, főleg, hogy Tommal nagyszerűen tudnak beszélgetni a következő játékuk újdonságairól. A srácnak beugrik, hogy indulnia kellene, de Cameron könnyedén letéríti az útjáról. A kis kikacsintás a Terminátorra nagyon tetszett.

Tomnak egy idő után azért lépnie kell, nehogy a többiek gyanút fogjanak, de persze a legfontosabb személy, Bosworth papa kiszúrja a bokrok mögül. Donna sírva autózik haza, de mire megérkezik felszárítja a könnyeit, és úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Kávé helyett sört tölt a bögréjébe, és élvezettel issza, amíg eszébe nem jut, hogy a jövevénynek nem biztos, hogy olyan jó ez. Ijedten köpi vissza, de Gordonnak azt mondja, hogy csak félrenyelt. Felveti férjének, hogy szeretne találkozni a rejtélyes jótevőjükkel, aki lehetővé teszi, hogy megfelelő erőforrásokhoz jussanak. Gordon megpróbálja leterelni, de végül összeszedi magát, és elmondja, hogy Joe van a háttérben.

Cameron Tommal barátságos vitába keveredik afelől, hogy mekkora kerettörténete legyen a játéknak, amikor megzavarja egyik userük, név szerint Chad. Mint kiderül, nem ez az első látogatása, aktuálisan azzal van baja, hogy a Parallax 8 negyedik részében megold egy feladatot, mégsem tud tovább menni. Felháborodásában fel akar mondani, de Cameron közli vele, hogy így is szívességből tartják meg, két hónap tartozása van, egyébként meg gondolkodjon el rajta, hogy talán fel kellett volna töltenie a készleteit a továbbjutáshoz. Közben John a konyhába próbál némi logikus elrendezést eszközölni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Hiába, ezek a mai fiatalok.

Míg Donna elmondja Cameronnak a Joe szituációt, addig Gordon az említett férfiút puhítja, hogy valahogy legalizálja a bizniszét, mert nincs más út Donnáék számára. MacMillan megadja magát, Cameron pedig kiborul, részben Donnára is, hiszen ha ő nem lenne, Gordon nem rontaná el folyton a dolgait. Gordon az orvosnál megtudja, hogy visszafordíthatatlan agykárosodása van az ólomtól, amit a munkája során szedett össze. Ráadásul valószínűleg egyre rosszabbul lesz, és gyógyíthatatlan. Szegény Gordon próbálja rögtön elmondani Donnának, de ő túl elfoglalt azzal, hogy Lev online flörtölése ötletet adott egy randiszobához. Meg persze minden beszélgetéssel eszébe jut, hogy valamit el kellene mondania Gordonnak…

Joe meggyőzi Jacobot, hogy adjon neki egy esélyt, de a győzelemnek ára van, apósa találkozni akar valakivel a Mutinytől. Joe-nak arra is rá kell jönnie, hogy immár muszáj elmondania Sarának a helyzetet, és a lány valóban nincs feldobva, hogy hazudott neki. Közben John arról győzködi Cameront, hogy a jó üzlet az jó üzlet, úgyhogy nyelje le szépen a békát, és ragadja meg a lehetőséget. Végső soron beveti, hogy adjon MacMillannek egy esélyt, ha nem bírja elviselni, még mindig megölheti. Gordon ezalatt elmegy egy szórakozóhelyre, és céltalanul bolyong, mindenhová Donnát képzelve, majd egy vadidegen lánynak elmondja, hogy haldoklik, de az túl buta, hogy felfogja.

Úgy tűnik, mindenki mélypontra kerül. Tom kerüli Cameront, miután megtudja a MacMillanes sztorit, Donna elkeseredve hajol a wc fölé a reggeli rosszullétektől kínozva, Gordont pedig felemészti, hogy nem tudja elmondani a feleségének, hogy nagy a baj. Mindenki reggelét Joe érkezése teszi jobbá, szeretné, ha Donna képviselné a Mutinyt, de ő megmondja, hogy nem az ő cége, ez Cameron küldetése. Cameron végül a nagyobb jó érdekében fel is bukkan a megbeszélésen, és leveszi a lábáról Jacobot. Egyetlen helyen bicsaklik meg minden, mikor Cameron megtudja, hogy Joe Jacob jövendőbeli veje. Ennél a pontnál bármennyire is igyekszik, nem tud jó képet vágni…

A mélygarázsban aztán Joe elkapja, hogy beszéljenek, de Cameron nem partner benne. Aztán felbukkan Sara, és az egész még kínosabb lesz, Cameron erőltetett szívélyességétől. Miután elvonul, a menyasszony megkérdezi jövendőbelijét, hogy hogyan ment, de az nem tálal ki őszintén. Jutalmul éppen nem vágja hozzá a pezsgőt. Gordon felveszi a lányokat az iskolából, és kedve lenne időt tölteni velük, de azok csak a nagyinál akarnak Nintendózni – amit tényleg Japánból kellett hozni, ahol FamiCom néven futott, ugyanis Észak-Amerikában csak egy év múlva mutatják majd be. Ő is bekéredzkedik, és meglepően jól megtalálja a hangot anyóspajtással, amíg a beléjük ölt pénzre nem terelődik a beszéd. Kiderül ugyanis, hogy elvárják, hogy visszafizesse, mire ő összeszorított fogakkal ír egy csekket, felfelé kerekítve az összeget.

John randira megy, de kiderül, hogy a kártyáján semmi pénz, így Cameront hívja segítségül, aki épp akkor és vissza a főhadiszállásra, és tudja meg, hogy Bosworth vett neki egy új széket a rossz helyébe, és kirúgta Chadet. Ettől még persze nem hagyja cserben, de a fejmosását is megkapja mind a kettőért. Gordon felhívja a testvérét, aki úgy tűnik jelenleg az egyetlen ember a földön, aki hiányolja, és vágyik a társaságára. Közben Donna rákényszerül, hogy elmondja Bosworthnak, hogy terhes, mert az megtalálta a terhességi tesztet, és azt hiszi Cameroné. A Mutinynál Terminátor nézős estet tartanak, ahonnan Tom lelép egy randira, és nem Cameronnal, amit a lány hűvösen fogad.

Nem ez az egyetlen felbomló kapcsolat a mai részben. Sara megmondja Joe-nak, hogy visszaköltözik Austinba, egyedül, annak ellenére, hogy MacMillan aláírta a házassági szerződést, nem biztos már benne, hogy hozzá akar menni, vagy egyáltalán vele akar lenni. Cameron először pusztít a szobájában, majd elsírja magát. Ekkor mászik be az ablakon Tom, az egész csak színjáték volt a többieknek, és jól megölelgeti Cameront, a "lányt" akit elindult meglátogatni.

Biztosan unalmas már, de nekem nagyon tetszett ez a rész. Nem tudom, hogy elvesztettem-e a kritikai érzékem, de egyszerűen nagyon jónak találom. Érdekfeszítő, jók a karakterek, van feszültség, minden, ami az első évadnak hiányossága volt. Tavaly a számítógép megalkotása fontosabb történetnek tűnt, mint a szereplők maguk, most viszont azt látom, hogy az évad fő tematikája az emberi kapcsolat, a számítógépes háttér pedig csak apropót szolgáltat ehhez. Joe végre nem egysíkú, mert bár még mindig rendelkezik a tavalyi kiolthatatlan többet akarással, új, emberi oldalairól ismerjük meg. Cameron végre kezdi kinőni a "sima lázadó" szerepet, és jó látni, ahogy Tommal esélye van egy egészséges kapcsolatra. Szegény Gordon, megszakad érte a szívem, azt kívántam bárcsak megint egymásra találnának Donnával, és együtt oldanák meg a problémáikat. Nagyon jó volt a játék, ahogy Scott McNairy bemutatta Gordon elveszettségét. Azonban úgy érzem, hogy habár Gordon szenved konkrét betegségtől, nem ő az egyetlen, akinek a mérgek megrontották az életét. Joe összetörte Cameron lelkét és bizalmát, akinek emiatt most veszélyben a vállalkozása és a magánélete. Ugyanakkor ezzel a saját életét is megrontja, hisz amikor Saraban tudatosul e tulajdonsága, azonnal távolságot kezd tartani tőle. Mintha minden szereplő a saját kis poklában ragadt volna – a jövőjüket nem érhetik el a múltjuk nélkül, de épp a múltjukat akarják a legjobban maguk mögött hagyni. Talán a Terminátor is valami hasonlót akar üzenni – hiába küzdesz a jövőd ellen, pontosan ezzel fogod megalkotni azt. Most vagyunk az évad felénél, én pedig remegve várom a hétfőt. (Amúgy a Mutiny új játéka Tom leírásában kicsit Counter Strike-osan hangzik)