Ismét főcímmel kezdünk, ami csalhatatlan jele, hogy nagyjából visszatérünk a szokásos ügymenethez. Kora reggel Főncsi és John egy kávézóban beszélgetnek: hősünk Forrás és Shaw felől érdeklődik, de főnökének egyikről sincs információja. Viszont arról is beszélniük kell, hogy míg ők a Szamaritánussal küzdöttek, bizony célszemélyek maradtak „őrizetlenül” és lettek tettesek / áldozatok. Három személy pedig eltűnt, nem lehet róluk semmit sem tudni; John ennek óhajt utána járni. Főncsinek jelenése van a bíróságon, mert hamis álcája olyan jól működik, hogy idézést kapott egy tárgyalásra esküdtként. Ha ténylegesen beválasztják, John ígéri Fuszkóval megold minden felmerülő gondot. Harold azonban inti, hogy a történtek fényében talán jobb lenne, ha Lionelt kihagynák a buliból. Szomorúan konstatálják, hogy ismét ketten vannak, ahogy a kezdetekkor.

Nem sokkal később Főncsi már a váróban ül (és dolgozatokat javít). Mielőtt beszólítják esküdt-kiválasztásra egy idős hölgy ül le mellé bájcsevegni. Rögtön közli, hogy ő is tanár volt, akárcsak Harold, de már nyugdíjas. A férfinak nem igazán van kedve fecsegni – inkább a bírósági rendszerbe túr bele, hogy átállítsa a státuszát elutasítottra, de a rendszer nem engedi. Pillanatokon belül szólítják, ahogy a csacsogó öregasszonyt is, így nincs más hátra, mint előre. A nő még gyorsan bemutatkozik, Emma Blake-nek hívják.

A tárgyalóteremben egyesével kérdezik őket, hogy van-e akadálya annak, hogy esküdtek legyenek. Többen jóféle kamuval próbálkoznak, de ez a bírónőnél nem jön be, Harold viszont faarccal benyögi, hogy neki csupán a kormányzattal van baja, amely megbízásából egy intelligens számítógép figyeli az emberek minden lépését, és lassan leigázza a világot. Felröhögök. Hangosan. Az ügyész és a védőügyvéd kínosan feszeng, egyikük sem akarja őt esküdtnek, a bírónő lezavarja az emelvényről, probléma letudva. Illetve nem teljesen. Mielőtt ugyanis a „nem nyert” feliratú esküdt-jelöltek – köztük Harold – távozhatnának a teremből, az egyik nyertesnek megszólal a telefonja, és hiába hajtogatja bőszen, hogy nem érti miért, ő kikapcsolta a készüléket, a bírónő kizárja. Ugyanezzel a lendülettel pedig jelzi professzorunknak, hogy mégiscsak maradnia kell.

John eközben rég látott kedvenc pszichomókusunknál, Dr. Iris Campbellnél terápiázik. Mikor a nő kérdőre vonja, miért nem jött eddig, elmondja, hogy meghalt valaki a családjában (na ja, ha úgy vesszük…). Persze beszélni nem akar róla, úgyhogy a doktornő megszabadítja a szenvedésétől, és bejelenti, hogy ez az utolsó terápiájuk, hivatalosan is munkára alkalmasnak ítéli. John köszöni az eddigieket, és távozni készül. Hirtelen nem tudják eldönteni, hogy megöleljék egymást, vagy kezet fogjanak, így nagy sután egyiket sem teszik, csak vigyorognak, mint a tök, és elválnak. Komolyan, iszonyú cukik.

Lionel bőszen azzal van elfoglalva, hogy társa asztalát túrja fel az őrsön (épp a három eltűnt személy aktájában merül el könyékig), mikor az érintett betrappol. Fusco mentegeti magát, ő csak ügyet szimatol, sejti, hogy a mellékállásukhoz tartoznak a dossziék, ám John kap az alkalmon, hogy bejelentse, a mellékest egy időre felfüggesztik, majd faképnél hagyja. Nyomozónk arcáról messziről üvölt, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Reese alig ér ki az előtérbe, a falon lévő nyilvános készülék megszólal: új szám érkezett.

A tárgyalás elkezdődött, Harold élénken figyel az esküdtek közt ülve. Az ügy egy gyilkosságról szól, Caroline Mills az áldozat, akit a vád szerint a férje ölt meg. A nő sikeres vállalatvezető volt, vszg féltékenység volt a gyilkosság oka. Mielőtt az esetbe jobban belemerülne John szólal meg a fülesén és értesíti az új számról. Az „oldd meg magad!” most nem opció, lévén az új célszemély nem más, mint Emma, az esküdt-társa.

Másnap reggel Harold a bíróságra baktat a nő után (tisztes távolból), és közben a fülesén Johnnal tárgyalja ki az ügyet, aki ezalatt Emma lakását vizsgálja át. Rájönnek, hogy a tárgyalás miatt kaphatták meg a számát, amit az is erősít, hogy hősünk ezzel foglalkozó újságkivágásokat talál a lakásában, pedig a kiválasztáskor azt állította, hogy nem tud semmit az ügyről. Szóval be akart kerülni az esküdtek közé, valamiért nagyon érdekli a tárgyalás – talán belezúgott a vádlottba, vagy meg akarja ölni? Vad ötletek, jobb lenne kideríteni, mi lehet az igazság.

Miközben John az irodában törpöl a gépek előtt az Emma-dilemma (hehe) megoldásán, Lionel hívja azzal, hogy ő is megszerezte a három eltűnt tag dossziéját, és nekiállt lenyomozni őket. Egyikük mobiljának a jele egy eléggé kétes környéken volt fogható utoljára, Elias egyik kricsmijének közelében. Hősünk a hírre dühösen felkapja az asztalról az aktákat, a szeme ekkor megakad az alattuk lévő iratokon, amik nem mások, mint Rico ál-útlevelei. Megrendül, pillanatokig szóhoz sem jut, majd morcosan utasítja társát, hogy hagyja a nyomozást. Az bólint, én pedig szokás szerint megállapítom, hogy vakaródzó kutya legyek, ha elhiszem, hogy leáll az üggyel.

John kora délelőtt bejelentés nélkül betrappol Dr. Campbellhez, miszerint mégiscsak terápiázna, akármilyen témában. A nő némileg meglepődik, de határozott ukázt ad: beszélgethetünk, de az már nem munkahelyi felszínes vizsgálat lesz, szóval keményebbeket fog kérdezni, úgy mint "ki a fene az a John Riley?", merthogy nem rendőr, az tuti. Doktornőnk egész családja zsaru ugyanis, ezért szagról, széllel szemben kiszúrja, ha valaki nem az. A férfinak szeme sem rebben, mire a nő kiböki, hogy másnap reggel 9-kor terápia. Na, ez érdekes lesz.

A tárgyaláson az áldozat cégének alelnöke – korábban beosztottja – Mr. Ward tesz vallomást, méghozzá annak férjére célozva, mint lehetséges elkövetőre, miközben a védőügyvéd azt veti fel, hogy talán a cég egyik megcsócsált alkalmazottja lehetett a tettes, nem a férj. A bírónő ekkor szünetet rendel el, az esküdtek pedig külön helyiségbe vonulnak félre.

Harold látja, hogy Emma elővesz egy másik mobilt, ezért sunyiban klónozza azt. A rá érkező üzenetből gyorsan kiderül, hogy a nő nem tettes lesz, hanem áldozat, lévén valaki agresszívan próbálja befolyásolni a szavazatát a tárgyalás kimenetelére. A célszemély nem igazán akar kötélnek állni, de zsarolója nyomós indokkal kényszeríti együttműködésre: egyik esküdt-társuk hirtelen sokkot kap – pillanatokon belül kiderül, hogy tojás allergiája van, a kapott kajában azonban tojás volt, ezért fuldoklik. Főncsi konstatálja, hogy bárki próbálja befolyásolni a tárgyalást, ölni is hajlandó a célja elérése érdekében.

A beteget mentősök viszik el, közben a bíróság folyosóján a zűrzavarban Harold és John beszélgetnek – persze tisztes távolból, csak a fülesükön át. Azon agyalnak ki lehet a befolyásoló. Finch kiszúrja, hogy a gyanúsított (az áldozat férje) felfogadott valamiféle problémamegoldót, nyilván azért, hogy nagyobb esélye legyen nyerni, talán ő félemlíti meg az esküdteket. Miközben beszélgetnek, hősünk háta mögött régi ismerős jelenik meg: Zoe Morgan érkezett, önként besegíteni a csapatnak. Éljen!

Kora este a biztonságos lakásban már a többi esküdt előéletét nézik át, mikor megjelenik Harold, és alaposan rácsodálkozik a nő jelenlétére. Félrerángatja társát, miszerint „arról volt szó, hogy nem vonunk be senkit”, de John hárít: nem igazán tud Zoe-nak nemet mondani. Téma lezárva, problémamegoldó bevonva. A nő szerint az esetek döntő többségében a vádlott az, aki manipulálni próbálja az esküdteket, hogy felmentsék, szóval a férjre kell koncentrálniuk. Az nyilvánvaló, hogy ha ő a befolyásoló jól csinálja: Emma vezető egyéniség, és szavahihetőnek tűnik, ha ő azt mondja az esküdtek megbeszélésén, hogy a vádlott nem bűnös, a többiek a véleménye szerint fognak szavazni. A feladat tehát, hogy meg lehessen bundázni Emma várható „nem bűnös” szavazatát, hogy Harold megfelelő ellenérveket hozzon ellene, és meggyőzően adja elő a többieknek, hogy a férj a gyilkos. Indulhat a felkészítés.

Elpróbálják egy párszor, Haroldnak hogyan kell bizonygatnia a férj bűnösségét; John játssza az ördög ügyvédjét, Zoe pedig terelgeti, hogyan beszéljen. (Ööö, az ellenkezőjére miért nem készítik fel?) Jóval éjfél után végeznek, Főncsi hullafáradtan trappol haza, párocskánk pedig kettesben marad. A nő is indulna elfele, kivéve, ha Johnnak van egyéb ötlete. Hát, nincs. Dolgozni akar.

Nocsak, szalad fel Zoe szemöldöke az enyémmel együtt. Rögtön levágja mi a pálya: hősünk vak ló szindrómában szenved, belezuttyant valakibe. A férfi tagad, de problémamegoldónk sem most jött a falvédőről. Arra azért figyelmezteti, hogy ne élje bele magát túlzottan a dologba, az ő munkájukkal, az ő helyzetükben a „barátság extrákkal” elképzelhető, nem a tartós kapcsolat; más ember közel engedésére ők képtelenek – ezzel távozik.

Másnap reggel John Irissel ül szemben, de terápia helyett csak némán, fanyar mosollyal bámul a nőre, illetve maga elé. Ó, csak nem ő lenne az új szerelem? Nem rossz, nem rossz. Mikor hősünk némi unszolásra megszólal, inkább a dokit kérdezi, végül ő maga is beszél, de arra likadnak ki, hogy azokról nem szívesen ejt szót, akiket elvesztett. A zárkózottság a meló miatt alaptermészete lett, nem igazán enged közel magához senkit...

A bíróságon véget érnek a záróbeszédek, az esküdtek elvonulnak döntés hozni. A szobájukban egy vérmesebb fiatal csajszi magához venné a vezető szerepet, ám Emma közbelép, és finoman ráerőlteti magát a népre, akik jobban vevők az ő személyére. Mikor annyit mond „kezdjük” Harold azonnal átveszi a szót, és hevesen ágál amellett, hogy a férj a gyilkos. Emma elmosolyodik és bólint: köszöni a segítséget, szerinte is bűnös a vádlott. Főncsinek, és a vonal túlvégén Zoe-nak és Johnnak is leesik az álla: ők arra számítottak, Emma a „nem bűnös” mellett fog kampányolni. Hát, ezt alaposan benézték. Problémamegoldónk kapja össze magát először, és kijelenti, hogy aki a célszemélyt rávette, hogy azzal érveljen a többiek előtt, hogy a férj gyilkos, na ő lesz az igazi tettes. Viszont miután az esküdtek mindegyike számára egyértelmű, hogy a vádlott bűnös, hőseink szarban vannak, mert gyorsan hátra arcot kell csinálniuk eddigi álláspontjukkal szemben (ugyeugye, én szóltam.)

Főncsinek nem marad más lehetősége, húznia kell az időt. Emma szavazásra bocsátja a kérdést, mindenki felteszi a kezét, hogy a férj bűnös, Harold azonban nem, néznek is rá, mint aki meghibbant. Jópár órával később még mindig saját magukat vekengik körül, de a férfi legalább annyit elért, hogy két társát kétkedővé tette. Mikor egymás torkának ugranának célszemélyünk közbelép, hogy tartsanak kis szünetet.

Johnék közben arra jutottak, körül kellene nézni az elhunyt cégénél, hátha onnan lehet valaki a tettes; hősünk ezért Finch szuper kütyüit felhasználva betört az áldozat munkahelyi számítógépére, ahol törölt mail-ek között számára értelmezhetetlen információt talált, átküldi főnöke mobiljára megfejtésre. Gyorsan kiderül, hogy „aranyat talált”, a törölt anyag ugyanis egy jelentés, miszerint az áldozat cégének vadonatúj felfedezése, amely forradalmasítja a technológiát (5K mobilra – hagyjuk, nem értek hozzá), valójában embereket öl. Mármint a szolgáltatáshoz szükséges sugárzás. Reese kitúrta a mélekből, hogy Caroline le akarta állíttatni a projektet, amikor rájött, hogy veszélyes, de miután ez hatalmas biznisz, talán pont emiatt ölték meg, és a férjére kenik az egészet. John a vállalat frissen előléptetett vezérigazgatójára tippel.

Az ötletelésnek azonban itt vége szakad, mert a netre kikerült egy videó, amiben az áldozat a férjével veszekszik (nyilvános helyen), ezért az esküdteket elzárják a kintiekkel való kommunikációtól, hogy ne legyenek befolyásolhatóak – így elveszik Főncsi mobilját is, emiatt ugrik a kapcsolat társaival. Később elszállásolják őket egy hotelben. Emma alig szusszan szobájában egyedül, mikoris tablót talál az ágyában az esküdtek fényképeivel, rajta Harold képe bekeretezve, miszerint ő lesz a következő áldozat, ha nem győzi meg a többieket a férj bűnösségéről. A nő kétségbeesik.

Finch ezalatt a szobájában szerel szét valami elektromos kütyüt, hogy azon keresztül jusson nethez, mikor a feje mellett vörös pötty jelenik meg a falon – valaki le akarja durrantani. Ijedten ugrik az egyik szék mögé, de aztán észreveszi, hogy a pötty szabályosan vibrál: morze kód lesz ez; a jellel üzenő személy pedig nem más, mint a szemközti épületben tartózkodó Reese. Főncsi az éjjeli lámpa villogtatásával üzen vissza, miszerint társa inkább ne célozzon rá fegyverrel. A kedélyes verbális vérszívásnak gyorsan vége szakad, mert Emma a kapott üzenettől kiborulva az erkélyére megy, hogy a mélybe vesse magát.

John azonnal jelzi Haroldnak, hogy menjen az erkélyére, ő pedig így tesz. Mikor meglátja az öngyilkosjelöltet nekiáll a lelkére beszélni, sőt az őket elválasztó rácson átmászik hozzá. Nagyon cuki! Elhadarja, hogy tud róla, valaki Emma zsarolásával próbálja befolyásolni a tárgyalást, és győzködi, hogy segítsen neki bebizonyítani, hogy nem Caroline férje volt a gyilkos. A nő végül meggondolja magát, és lemászik az erkélykorlátról.

Zoe közben jelenti, hogy kiderítette: az áldozat cégétől valaki a tárgyalás előtt nem sokkal a bíróság épületével szemben kibérelt egy egész szintet. Bár nem tudja ki tette, de a cím legalább a kezében van, ideje lenne oda menni körülnézni.

Emma és Harold előbbi szobájában beszélgetnek. A nő elmondja, hogy fogalma sincs ki zsarolta: először jelöletlen borítékban érkeztek a fotók a gyanúsítottról, és egy üzenet, hogy kerüljön be esküdtnek, különben embereknek lesz baja; majd mikor megpróbálta hívni a rendőrséget, valaki belőtt a szomszéd ablakán, kis híján eltalálva annak gyerekét. Utána küldött egy sms-t, hogy legközelebb nem téveszti el. Innen már tudta, hogy muszáj együttműködnie. A nő magát okolja, amiért gyengének tűnt, és ezért találta meg őt a zsaroló, de a férfi vigasztalja, hogy ez nem igaz. Emma visszakérdez: tudja-e milyen érzés tudni, hogy valami rossz fog történni és ő nem tudja megakadályozni? Harold erre némán hallgat, látszik, hogy eléggé megrendül.

John közben ideért a címre: a helyiségek úgy néznek ki, mint egy átlagos iroda, de az egész töküres. Viszont úgy tűnik egy kamerán át figyeli valaki mi történik bent, tehát John lebukott. Távozás előtt azt még kiszúrja, hogy nem mindegyik esküdtet figyelte meg (egyikük képe hiányzik), szóval a zsaroló az esküdtek között van – így tudta közelről szemmel tartani Emmát. Viszont miután hősünk lebukott, várható, hogy a rosszfiú a célszemélyre támad, hogy eltüntesse a bizonyítékot, jó lenne mielőbb átérni Főncsiék szállodájába.

Hát, Reese jól tippelt, a szálláson elmegy az áram, leütik az őrt a folyosón, aztán valaki kívülről kinyitja Emma szobájának ajtaját – és valóban egyik esküdt-társuk, Tim tület befelé korántsem barátságos szándékkal. Harold is itt van még, ami megkönnyíti a rosszarc helyzetét, mert igazából őt akarja megölni – öngyilkosságnak álcázva azzal a dumával, hogy nem bírta elviselni, hogy egyedül van a "nem bűnös" véleményével. Na persze, pont lenne, aki elhinné, nem? A gyilok mindenesetre késsel támad, Főncsi pedig menekül.

Abban a pillanatban, mikor sarokba szorul, végre megérkezik John és a töksötét szobában vad közelharcba kezdenek. Tim nem adja könnyen a bőrét (még Finch is besegít azzal, hogy fejbe kólintja valamivel), ám végül hősünknek sikerül őt kipenderítenie az erkélyre, ahol a lendülettől átbukik a korláton, de még épp meg tud kapaszkodni. Reese utána lép, és felhúzza – nem felebaráti szeretetből egy rossz ember iránt, hanem mert szeretné a tárgyalásán elítéltként látni. Na ja.

Másnap délelőtt a per lezárul, a vádat ejtik, a férj szabadon távozhat. De akkor mégis ki volt Tim felbujtója? Nos, ezt is gyorsan megtudjuk. A tárgyalás után a folyosón ugyanis Zoe lép Mr. Ward, a cég alelnöke elé azzal, hogy rájött, ő a gyilkos: tudott az 5K technológia emberekre gyakorolt káros hatásáról (és nyilván letojta), volt bejárása a főnöknője lakásába és olyan fegyvere, mellyel a gyilkosságot elkövették. Aztán az egészet a férjre kente. Most Fuszkó lép a férfihoz, letartóztatja és elvezeti. Zoe ezután Johnhoz fordul, és hamiskás mosollyal kéri, hogy majd hívja fel, azzal távozik.

Hősünknek azonban nincs ideje kivigyorogni magát, mert Lionel áll elé és kőkeményen lebassza. Kikéri magának, hogy kihagyják a bizniszből; mert érti ő, hogy veszélyes, meg bele is halhat, de már rég döntést hozott, szóval bízzák nyugodtan rá, mekkora kockázatot vállal, és hagyjanak fel az ügyektől távol tartásával – azzal faképnél hagyja csendesen mosolygó társát. Hatalmas ölelés innen is tökös nyomozónknak, és lófasz villantása az íróknak, ha ezzel Fusco kiírását készítik elő. Csak mondom.

A bíróság lépcsőjén Emma és Harold bájolog egy kört, a nő megkönnyebbült, ugyanakkor rájött, hogy nem neki való a tétlen lét, inkább visszamegy tanítani. Megköszöni a férfi segítségét, kezet nyújt és odébb áll; Főncsi idült mosollyal marad hátra. Kicsivel később John ismét a psziconéninél ücsörög. Tesz egy örömteli bejelentést, miszerint eldöntötte, hogy hagy embereket közel kerülni magához, aminek a nő is nagyon örül. Remélem most saját magukról beszélnek!

Ezután Finch és ő ismét beülnek a rész elején már látott kávézóba, ahol hősünk elmondja, hogy a három eltűnt személy Elias embere volt, szóval Fuszkóval együtt úgy gondolják az ügy mögött Dominic állhat. Harold közbeveti, hogy arról volt szó, hogy hanyagolják nyomozónkat, de John szerint ez lehetetlen, szóval Lionel marad a csapatban. Mert új embereket nem kérhetnek segítségül, de a megszokottakkal igenis együttműködhetnek, hogy ne ketten álljanak szemben a világgal. Ezzel zárunk, én pedig leírom, amit a rész megtekintése után éreztem: azt hiszem itt és most kellene abbahagyni. Szerintem értitek mire gondolok.