Izgalom, feszültség, dráma, sőt dráma, feszültség, izgalom! A múltkori rész során sem unatkoztunk, most sem fogunk, dramaturgiailag remekül felépített epizódot kapunk ugyanis, tisztára, mintha puskaporos hordón ülnénk. (Erre utal amúgy a német cím is, Auf einem Pulverfaß, aminek tehát semmi köze a nyári dögmelegben sörözők falán olvasható lélekemelő felirathoz, miszerint Bier vom Faß.) (A csapolt sörről persze játszi képzeletem egyből az egyetemi bajnokságban anno méltán sikertelen Friss Csapolás nevű focicsapatra ugrik, aminek névadója és egyik botlábú tagja voltam.) (Ennél többet most nem írok zárójelbe.) Na szóval, az Esther Lohse visszaérkezik Afrikából, a kikötőben James kocsit fogad és indul haza, sőt meghívja Bainest is, az öreg tengeri medve persze húzódozik, de James ragaszkodik a közös ebédhez. A nappaliban levél várja, a belfasti útra kijelölt kapitány eltörte a lábát, Baines máris ajánlkozik, majd ő megy, úgyis rég járt arra, meg különben is, nagy kedvence a Boney M hasonló című slágere.

James kedélyesen ordibál Letty után, Mrs. Gibson, a házvezetőnő szerint asszonya lepihent, James csodálkozik, pihenni fényes nappal? Letty hamarosan előkerül, James pedig, ha eddig csodálkozott, most teljesen paff lesz: Letty terhessége ugyanis most már szemmel látható. Baines jó érzékkel lelép, mire a barkókirályból örömóda helyett egészen hihetetlen tiráda tör ki, aminek lényege: miért titkolta el Letty a terhességet, ő nem akar több gyereket, stb, stb, perceken át. Ezt jól megcsináltad!, vágja oda végezetül, mire Letty hasonló paprikás hangulatban visszaszól: Ha jól emlékszem, nem egészen egyedül csináltam! James szava pár pillanatra elakad, majd további vita helye inkább elrohan lehűteni magát, nem kell az ebéd sem, pedig Mrs. Gibson már hozná befelé a tárkonyos pulykaragu levest és a birkapörköltet.

Elizabeth és Daniel egy közelgő jelentős eseményről beszélget: William mindjárt 21 éves, és ezzel nagykorú, hogy repül az idő. A buli a Frazer irodában lesz, a fiú sok mindenkit meghívott, biztos ott lesz Beaumont is, fintorítja fitos orrát Sz Sz. 21 év ide vagy oda, te viszont sokkal szebb lettél, bókol Fogarty, ezzel a megállapítással lehetetlen egyet nem érteni, magam is akkorát bólintok, hogy majdnem lefejelem a monitort. Az emlegetett Beaumont amúgy pont Williamet fűti, eladásra szánnak egy folyópart közeli területet, de egyelőre csak a kikötői hatóság tett ajánlatot, akik viszont nem hajlandók 150 ezernél többet adni érte. A bankár megígéri Willnek, hogy tuti vevőt szerez a telekre.

Charlotte találkozik Will-lel és közli vele, amit mi már egy ideje sejtünk: terhes maradt tőle. Milyen szerencse viszont, hogy William pár nap múlva nagykorú, így semmi akadálya, hogy összeházasodjanak, és minden rendben lesz. A bajszos amorózón azonban látszik, hogy nem örül ezeknek a kilátásoknak

James merre mehetne másfelé, mint a kikötőbe, az egyik sarkon koldusasszony ücsörög pár hónapos babájával a kövezeten. James kis gondolkodás után ad némi pénzt a nőnek, majd felmegy az Esther Lohse-ra és sherryt tölt magának. Ám nincs egyedül, mert a kapitányi kabinból Baines keveredik elő, James persze egyből letámadja, hogy ő biztos tudott a terhességről, neki viszont nem szólt. Baines tisztázza a tisztázandókat: Mrs. Onedin neki sem mondta el, ő magától jött rá, és úgy véli, ilyen dolgot a férjnek is illik észrevennie. Baines újabb üveget hoz és iszogatni kezdenek, az jót tesz ilyen feszült idegállapotban, James egy idő után bevallja, öregnek érzi már magát az apasághoz. Ha fiú lesz, akkor viszont rá tudja bízni a cégbirodalmat, ahogy Robert úr tette Samuel úrfival, mutat rá Baines. Ha meg lány lesz, akkor sincs nagy gond, lám, Elizabeth is milyen jól elvezetett egy egész hajózási társaságot. Igy folyik a szó meg a sherry, megenyhült hangulatban.

Miután jópár üveg elfogyott, Baines hazakíséri gazdáját, James a nappaliba lépve azonnal bocsánatot kér Lettytől, majd kissé bizonytalan léptekkel elindul lefeküdni. Baines is távozna, de Letty nem engedi, na meséljen szépen, mi történt, ülteti maga mellé a kapitányt. Baines elmeséli, milyen kutyául érezte magát Mr. Onedin, ezért javasolta neki, hogy iszogassanak kicsit. Beszélgettünk arról, mi lesz, ha a gyerek fiú lesz – és arról is, ha lány. Örülök, hogy ez utóbbi lehetőség is felmerült, mosolyog Letty. Szent a béke hangulatban válnak el, Letty óvatosságra inti a távozó tengeri medvét, de Baines kijelenti, neki ez a pár korty ugyan nem ártott meg. Majd ügyes mozdulattal elhajol a rátámadó kredenc elől, és kicsit dülöngélő járással hazafelé indul. Letty kuncogva néz utána.

Napsugaras másnap reggel, Elizabeth napsugárként ragyog a reggelinél. Daniel érdekes hírt talál az újságban: Norman Truscoat lemond a képviselőségről és igazgatói állást vállal egy vasúttársaságnál. (Nyilván úgy van vele, ha kipöcizték a csatornaépítőktől, elmegy a konkurenciához.) York napsütése azonban pár pillanat alatt rosszkedvünk telévé változik át, amikor ismét előkerül az épülő csatorna kérdése, Sz Sz ugyanis azt hitte, N Sz már lemondott az egészről, hiszen régóta nem volt ez téma köztük. Mindkét oldalról előjönnek a régi érvek, végül Elizabeth kirohan a szobából, egy frászt fog ő együtt reggelizni a férjével! Fogarty mérgesen vágja földhöz az újságot.

Sarah meglátogatja Lettyt és együttműködési lehetőséget ajánl: a zsákvarrás közben keletkező hulladékanyagból lehetne matracokat készíteni, amit árulhatnának az áruházban. Letty nem zárkózik el és a két üzletasszony együtt távozik a műhelybe. (Úgy látszik, Sarah letette a gyászt, fekete özvegyi helyett pompás lila szerkóban nyomja.) Samuel is befut, akivel így Charlotte kénytelen beszélgetni, szerencsére van közös téma, William közelgő születésnapi partija. Sam is meg van híva, el is fog menni, erre Charlotte elárul neki egy titkot: William megkérte a kezét. (Én ugyan ilyenre nem emlékszem, de hát erre mondják, hogy „wishful thinking”.) Sam mosolyog, de megint csak úgy, mintha a cipzár becsípte volna a …

William a szülei helyett természetesen Beaumonttól kér tanácsot a gyerek probléma kapcsán, a bankár szerint egy jól megírt szerződés és évi párszáz font elsimítja a dolgokat. Ha William nem szereti Charlotte-ot, ne vegye el, még mindig az a jobb, ha emiatt szembe kell néznie a család haragjával, az úgyis elmúlik egy idő után, a házasság viszont egy életre szól. Beaumont óvatosan még az irányba is tapogatózik, nem lehetne-e másik hódolóra kenni a dolgot, de William felháborodottan tiltakozik: hova gondol, Charlotte csak az övé volt, senki másé. Beumont amúgy az üzletben is kavar: megbeszélést folytat az egyik érdeklődő befektetővel, Mr. Snellgrove-val a folyóparti telek eladásáról. Neki már arról mesél, hogy van egy komoly vevő, aki 200 ezret adna a területért, de a jó viszonyra tekintettel ő inkább Snellgrove-nak adná el vagy előnyös feltételekkel bérbe is veheti, gondolkozzon rajta.

James felkeresi Elizabethet, sajnos nem tud menni a szülinapra, mert sürgős hajózhatnékja van Belfastba, ő is szereti a Boney M-et, nem csak Baines. A hugi persze dühös, egy ilyen családi eseményen nem részt venni, micsoda dolog már, James nem is marad sokáig, de távozás előtt még arra kéri Sz Sz-t, látogassa meg Lettyt, megbeszélni pár női dolgot. James elbúcsúzik Lettytől, 3 - 4 nap és újra itt vagyok, kell egy kis idő nekem, mindent megbeszélünk, mikor visszatérek, stb., Letty meghatottan öleli át férjét. Az Esther Lohse fedélzetére lépve James meglepődve látja, hogy Samuel is ott van, üzleti ügyben ő is Belfastba akar utazni. Na tessék, még egy Boney M rajongó, vagy inkább a szülinapról akartál meglógni?, vigyorog rá James.

Elizabeth meglátogatja Lettyt, de a fő téma nem ám a gyermekáldás örömei és nehézségei, Sz Sz ugyanis inkább azt variálja, hogy megváltoznak a férfiak a házasságkötés után. Addig bókok, csókok, nyuszómuszó meg minden, de utána a nőknek támogatniuk kell a férjek minden ostoba hóbortját. Na de ne szurkálódjunk, elvégre máris itt a nagy nap, az ünneplő tömeg összegyűlik a Frazer irodában William köszöntésére. Elizabeth ünnepélyesen átadja a cég alapító okiratát és a többi dokumentet, Daniel pedig egy arany zsebórát ajándékoz a fiúnak. Ekkor érkezik Beaumont, Elizabeth arcán elmondhatatlan undorral nézi a belépő bankárt, priceless.

Beaumont eleinte kedélyesre veszi a figurát, ellenségeskedésünk oka megszűnni látszik (értsd: William végre kikerül kegyed fennhatósága alól), mondja Elizabethnek. Miért, ön elutazik Liverpoolból?, kérdez vissza szőkénk pikírten. (Imádom ezt a nőt!) A bankár ettől egy pillanat alatt berág és arra figyelmezteti Lady Fogartyt, ne próbálja meg vele összerúgni a port, mert megbánja. Végszóra odalép Daniel és ugyan nem pofozza fel, de keményen leoltja: Ha még egyszer megfenyegeti a feleségemet, visszajuttatom a csatornába, ahonnan jött! Majd a békesség kedvéért inkább távoznak, Beaumont gyűlölködve néz utánuk.

Az est további része eseménytelen, a vendégek távozása után Charlotte is átadja a maga ajándékát, egy ékköves gyűrűt. William zavarba jön, de aztán úgy dönt, jobb most túlesni a dolgon, és felvázolja a nagy büdös helyzetet a lánynak: nem veheti feleségül, de természetesen gondoskodni fog mind Charlotte, mind a születendő gyerek szükségleteiről. Szegény lányban egy világ omlik össze.

Sírva elrohan, és csak másnap reggel talál rá Sarah véletlenül valahol a városban, természetesen egyből hazakíséri. Letty először azt hiszi, a lány azért van úgy oda, mert William nem akarja felségül venni, de a nagy zokogás közben Charlotte bevallja, hogy gyereket vár Willtől. Még szerencse, hogy Letty ül, így nem esik össze a hír hallatán, viszont mindketten ugyanazt kérdezik egymástól: Mit fog szólni ehhez James?

Beaumont újra tárgyal Snellgrove-val, a befektető közli, neki végül megér a terület 205 ezer fontot, a bankár elégedetten dől hátra. Williamnek persze behazudja, hogy minden próbálkozás ellenére a telket csak 125 ezerért sikerült eladni. Nem semmi faszi ez, hogy jönne rá a szapora.

Onedinünk az otthoni dolgokról mit sem sejtve hajókázik az Ír-tengeren, amikor feltűnik egy elhagyott gőzös. A legénység sehol, James úgy dönt, átmegy szétnézni, Samuel önként jelentkezik kísérőnek. Kettesben átnézik a hajót és kiderül, a rakomány több láda lőgyapot, közte pár láda nitroglicerinnel, ráadásul valami tűz is kiüthetett a fedélzeten, de azt a jelek szerint sikerült a legénységnek időben eloltani. Arra viszont nem találnak magyarázatot, hogy a sikeres tűzoltás után mégis miért hagyták el a hajót. James mindenesetre úgy dönt, bevontatják a hajót a kikötőbe és felnyalják a mentésért járó jutalmat.

Na de ahhoz előbb meg kell szabadulni a szivárgó nitroglicerines ládáktól, James a biztonság kedvéért visszaküldené Samuelt az Esther Lohse-ra, de az öcs nem akar menni, inkább segít. A feladat egyszerű, de veszélyes: csigával kell felhúzni a robbanószeres ládákat, majd leengedni a tengerbe. Persze közben semminek nem koccanhatnak neki, mert akkor reszeltek. (Jut eszembe: melyik regényben játszik fontos szerepet nitroglicerin szállítása teherautón? A megfejtést szokás szerint kommentben várom.) James a raktérben nagyon óvatosan ráakasztja az első ládát a csigára, Sam a fedélzeten állva marha óvatosan felhúzza, majd kurva óvatosan leengedi a hajópalánk mellett a vízre. Ezt párszor megismétlik, az utolsónál már James ujjai is reszketnek, én is leizzadok párszor, de végül sikeres az akció, és Baines vontatókötélre veszi a hajót.

Már kezdenék vontatni, amikor feltűnik egy partmenti gőzös és egyenesen feléjük tart. Who the fuck is coming?, kérdezzük James-szel együtt, és hamarosan választ kapunk. Keménykalapos állami tisztviselő lép a fedélzetre: a robbanószeres rakomány titkos kormányzati fuvar, Onedin tehát ne reménykedjen semmiféle mentési jutalomban, inkább húzzon el gyorsan és az egészről egy szót se szóljon senkinek. Persze a csávókám nem ismeri Jamest, ő nem szokott ingyen dolgozni senkinek, az államnak se fog. Behasalja a keménykalaposnak, hogy maradt még egy szivárgó nitrós láda odalent, de akkor ők most elmennek, a tisztviselő úr meg várja csak a mentőhajót, ha szerencséje lesz, addig nem robban fel alatta ez a teknő. Határozott léptekkel elindul, hogy elvágja a vontatókötelet, a keménykalap alatt őrülten száguldani kezdenek a gondolatok, és végül győz a józan ész. Várjon, mennyire gondolt?, kérdezi a tisztviselő, üljünk le szépen és beszéljük meg, vigyorog diadalmasan James.