Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

Derrick 3x02 - A trombitás halála (Tod des Trompeters)

2015. június 07. 11:00 - wolfbeisz

Erős trombitaszólóval nyitunk egy müncheni lokálban, majd a fiatal zenész a dal végeztével hirtelen fogja magát, s egy időre lelép, meglepve ezzel még a billentyűs hangszereket nyűvő társát is. A most elég gyorsan beköszönő főcím után pedig a késő este már a munkahelyéről éppen távozó Derricket láthatjuk, azonban a búcsúzkodás közepette Harry felveszi a természetesen mindig ilyenkor megszólaló telefont. Az ötös körzetből keresik a főfelügyelőt, akinek már nagyon nincs kedve melózni, de a társa hajthatatlan. A körzeti őrszobán egy szemüveges, sapkás férfi akar beszélni egy olyan rendőrrel, akiben megbízhat, s a helyi kollégának hirtelen éppen Derrick neve ugrott be. A módfelett ideges férfi, akiben az iménti jelenet trombitását ismerhetjük fel, egy emberrablási ügyről akar szólni, ami nem Derrickék asztala, azonban nincs módjuk, s szívük sem elhajtani emberünket. Ő azonban telefonon nem hajlandó semmit közölni, személyes találkozót kér fél óra múlva a katonai múzeum épülete elé. Derrick és Harry eredetileg vacsorázni készült éppen, a program most úgy tűnik, ad acta kerül…

17_tod_des_trompeters.jpg

A múzeumhoz érve senkit nem látnak a sötétben, hamarosan azonban lövések dördülnek. Derrick találja meg a haldokló telefonálót, aki nem tud már semmit közölni vele, kileheli a lelkét. Egy arra járó autóst kapcsolnak le a rendőrök, de ez zsákutca, nem a tettes akadt azonnal a horgukra, ráadásul hogy még nagyobb legyen a baj, kiderül, hogy Harry lábát is súrolta az egyik lövés. Ezzel se ér azonban még véget a szörnyű éjszaka: amíg Derrickék a kiérkező rendőrökkel tárgyalnak, szőrén-szálán eltűnik a helyszínről a holttest… Derrick az ötös körzetben érdeklődik az elhunyt fiatal után, akit Soreknek hívtak, s a nála talált hangszerdarab alapján trombitás lehetett. Készül gyorsan egy fantomkép is, amivel a főfelügyelő elég gyorsan rátalál arra a lokálra, ahol a trombitás együttese szokta húzni a talpalávalót. Ezzel egy időben érkezik az értesítés, hogy tényleg történt az este folyamán egy emberrablás a városban: egy milliomos, több szupermarketet is működtető férfit raboltak el a saját háza elől.

01.jpg

Három esztendeje tolták már egy zenekarban, de a billentyűsnek fogalma sincs, miféle emberrablásról dalolhatott a zsaruknak a néhai trombitás. Ennek ellenére beviszik a kapitányságra kihallgatni, de sokra nem mennek vele, egyetlen értékelhető mondatával a legvégén lepi meg Derricket: a billentyűs ugyanis Sorek lakótársa volt. A halott apja full alkoholista, Derrick a billentyűssel karöltve sem igen tudja neki elmagyarázni a szomorú helyzetet. A kegyeletet nem túlságosan tiszteletben tartva kántálják az öreg borisszának, hogy „Heinz meghalt! Megölték!” – erre a hírre jelenik meg egy új szereplő, csinos fiatal hölgy, mint utóbb kiderül, a zenekar énekesnője és gitárosa (a Hilde Wernert alakító, akkoriban 20 esztendős Sabine von Maydell nem kevés tányércsörömpölést megért volna…). Az emberrablók is jelentkeznek közben, s nem olcsójánosok: a nyolcmillió márkás váltságdíjra még a sokat látott rendőrök is azt mondják, hogy azért ez túlzás.

02.jpg

A fiatalok ellenben roppant amatőrök, a kis hölgy reakcióiból Derrick már az első találkozásnál rájön, hogy rejteget valamit a retiküljében. Tízezer márka van nála szép cuktilisan átkötegelve, s azt azért nehéz a főfelügyelővel megetetni, hogy teljesen normális egy átlag hétköznapi estén ennyi pénzzel csámborogni az éjszakában. A banda negyedik tagja, akiről a hölgy számol be Derricknek, meg egyenesen gyertyafényes vacsorával készül ünnepelni a nagy bulit, amikor a rendőr által hazafuvarozott énekes, Hilde befut. A zenekarban javarészt a dobokat püfölő, de mégis vezérfarkas Achim Bielek négy terítékkel készült, azaz az együttes minden tagjának jutott volna az ünnepi vacsorából: pezsgő, kaviár, meg minden, mi szem-szájnak ingere. Kár, hogy Sorek végül lemaradt a partiról…

03.jpg

Az amatőrizmus okán Derrick gyorsan vágja a szitut: a srácok valamilyen módon részt vettek az emberrablás lebonyolításában, de a trombitás lelkiismereti okokból meggondolhatta magát, s még az akció előtt köpni akart, ezért kellett meghalnia. A buli nélküle is lement, s a főfelügyelő nem titkoltan felrója a fiataloknak, hogy a nyolcmilliós váltságdíj ismeretében pimf összeg a „munkájukért” felnyalt fejenkénti tízezer márka, amit Derrick egyébként Bielek zsebében is megtalál. Achim persze tagad: ők sikeres zenekar, lemezt is adtak ki, persze, hogy van pénzük – Derrick alig bírja ki röhögőgörcs nélkül.

04.jpg

A főfelügyelő magával is viszi Achimot és Hildét az elrabolt milliomos, Schrahl házához, hátha a házvezetőnő felismeri őket. Ő sokat nem tud segíteni, hiszen a rablók arca el volt takarva, de a mozgásuk alapján fiatalok voltak: mégpedig egy férfi és egy nő. Derrick figyelmét az sem kerülte el, hogy Schrahl elrablásának éjszakáján csak a billentyűs és a trombitás képviselte a lokálban a zenekart, Achim és Hilde egy idő után nem volt sehol. Kérdésére Bielek azt válaszolja, hogy az otthonában dolgoztak új daluk hangszerelésén. Derrick elkéri a kottát, s a zongorához leülve remekül elklimpírozza a dallamot, Bielek nem csekély megrökönyödésére – mi pedig egy újabb tételt pipálhatunk a főfelügyelő skilljei sorában...

05.jpg

A zenekar tagjain azonban, Achim kivételével, gyorsan felüti fejét a lelkifurdalás. Lassan felfogják, hogy társuk nincs többé, s nem mindegyikük képes olyan hirtelen túltenni magát a történteken, mint Bielek. Derrick egy rendőrrel folyamatosan figyelteti őket, amikor először felcsendül saját szalagjukról az epizód slágere, az eredetileg egy Sabrina nevű énekesnő által előadott Ohne dich ist es Nacht című örökbecsű – a trombitaszólónál Hilde nem bírja tovább, leállítja a magnót. Ráadásul Lammers, a billentyűs tudni akarja, ki ölte meg Soreket, ott is hagyja a lokálban a kérdésére nem felelő társait.

06.jpg

Újabb áldozat is kerül gyorsan: Lammers a bárból egy Brinkmann nevű férfi lakására indul (a rendőrök persze követik), akit az ablakon át benézve holtan talál. A billentyűs Derrick többszöri kérdésére sem hajlandó eleinte elárulni, ki volt a néhai Brinkmann, mereven elzárkózva burkolózik hallgatásba. Ez azonban nem tart sokáig, gyorsan megtörik, s elmeséli, mi történt. Brinkmann gyakran töltötte estéit abban a lokálban, ahol ők zenéltek, s előbb-utóbb összebarátkozott Bielekkel. Egyszer félrehívta a zenészt egy kis beszélgetésre, s az ajánlata értelmében a banda tagjai fejenként tízezer márkát markolhatnak fel, ha végrehajtanak egy emberrablást. Valójában szerintük csak egy „fél emberrablást”, ugyanis egy férfit a saját kocsijával elrabolva kell elfuvarozniuk majd egy megadott helyre, az olimpiai centrum parkolójába. Sorek azonban a kezdetektől nem rajongott az ötletért, abszurd hülyeségnek tartotta, mire Bielek egy pisztolyt a kezében tartva késztette véleménye átgondolására. A tízezer márka gondolatától mindannyian megvadultak, kivéve a trombitást, aki rendőrségi feljelentéssel fenyegette meg zenésztársait.

07.jpg

Harry mankón tér vissza az őrsre, s közli felettesével, hogy az elrabolt Schrahl testvére hajlandó kifizetni a kért váltságdíjat, mindezt úgy, hogy rendőrök nem lehetnek a közelében, nehogy emiatt tragédia történjen. A billentyűs megtörése után Achim és Hilde is vallomást tesz a rendőrségen, részletesen elmesélik, miként rabolták el Schrahlt, s adták át a parkolóban Brinkmann-nak. Innentől fogva már csak az a kérdés, kik voltak a valódi megbízók – ezt ugyanis még maguk a zenészek sem tudják. Időközben az Isarból kifognak egy holttestet, a személyleírás pedig teljesen ráillik a már holtában eltűnt Sorek trombitásra. Erre már Achim Bielek is megtörik, hogy ezt nem akarták. Elmondta ugyan Brinkmann-nak, hogy Sorek ellenzi a tervet, de azt is hozzátette, hogy a trombitást éppúgy nem kell komolyan venniük, mint a fenyegetőzését a feljelentéssel. A jelek szerint azonban Brinkmann és megbízói komolyan vették… Derrick elengedi a zenészeket, s intenzív megfigyelés alá helyezik a lokált, miközben szinte megállás nélkül szól az Ohne dich.

08.jpg

Nemcsak a zsaruk, hanem maguk a zenészek is vizslatják a bár közönségét, hogy ki lehet a gyanús. Egyszer aztán a billentyűst leszólítja egy idősebb, akcentussal beszélő olasz férfi, aki egy „magánrendezvényre” szeretné szerződtetni az együttest. Ha ugyanis hamarosan letartóztatnák esetleg a zenészeket, akkor Lammers nyilván nemet mondana egy ilyen megkeresésre… Az olasz a bárból a rendőrség által figyelt taxival hajtat a Majestic hotelhez, ahol gyorsan kiderül, hogy Alberto Franconi a kérdéses úriember. Harry lenyomozza az olaszt: Rómában letartóztatási parancs van ellene érvényben. Olyan emberrablásokban dolgozik, ahol kis halakkal hajtatják végre magát az akciót, a nagy pénzt azonban már ők zsebelik be a végén…

09.jpg

Derrick a szálloda előtt, az autójában tölti az éjszakát, Franconi pedig reggel hatra kérte az ébresztést. Az emberrablók ezalatt telefonon hívják Schrahl testvérét, s közlik vele, hová és mikor kell vinnie a váltságdíjat. Egy megbuherált csomagmegőrzőben kell elhelyeznie a pénzt tartalmazó bőröndöt, miközben a tudta nélkül minden lépését, így már a megőrzőt is állandóan figyelemmel tartják a rendőrök – ez utóbbit mindhiába, mert egy trükkel hátulról észrevétlenül emelik ki a bőröndöt a bűnözők. Derrick közben Franconi kocsiját követi, nyilván oda indultak, ahol az emberrablók fogva tartják Schrahlt. Egy vidéki kúriánál állnak meg, ahová befut az erősítés is, s csinos kis tűzharcba keverednek a taljánokkal. A sikeres csata végén egy tóparti házban épen, egészségesen megtalálják az elrabolt milliomost, Franconi pedig végre rendőrkézre kerül.

10.jpg

Az epizód vége azonban így sem a legboldogabb: Sorek temetésének képeivel búcsúzunk, hogy aztán még egyszer felcsendüljön a sláger, az Ohne dich ist es Nacht – amit mi az epizód képeivel és főszereplőivel prezentálunk. A kritika továbbra sem bánt kesztyűs kézzel a Derrickkel: ígéretes első 20 perc utáni végzetes ellaposodásról beszélt, míg az utókor leginkább a betétdalra emlékezik az epizódból, ami sokat el is mond erről a részről. Krimiként elég nehéz komolyan venni (teljesen illogikus például egy idős embert súlyos pénzekért egy négytagú bandával elraboltatni, akik közül kettő egyébként sem vesz részt az akcióban; ezt a melót maga Brinkmann is simán elvégezhette volna egyedül): bár Derrickék a gyilkossági csoportnál dolgozva nyilván az emberölési szálra koncentrálnak, szó sem esik arról, hogy mi lesz az emberrablásban tevékeny részt vállaló ifjú zenészek sorsa. A forgatókönyvíró gyakran elővett, kedvenc témája volt a fiatalok akár naivitásból, akár pénz utáni vágyból, akár mindkettőből fakadó, s következményekkel egyáltalán nem számoló eltévelyedése, de azt talán Reinecker sem gondolhatta komolyan, hogy egy ilyen eset végén csak úgy elsétálnak a temetésről, és minden elfelejtve…

Címkék: derrick
komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flankerr 2015.06.07. 13:30:51

Köszi a videót, hát, az énekesnő tényleg szép arcú, és a táncoló hölgyekkel együtt már egy egész esküvő tányérkészletét megérnék :)

dr. v.b.1990 2015.06.15. 17:03:07

"A forgatókönyvíró gyakran elővett, kedvenc témája volt a fiatalok akár naivitásból, akár pénz utáni vágyból, akár mindkettőből fakadó, s következményekkel egyáltalán nem számoló eltévelyedése, de azt talán Reinecker sem gondolhatta komolyan, hogy egy ilyen eset végén csak úgy elsétálnak a temetésről, és minden elfelejtve"

Szerintem nem igazán úszhatták meg, mert a végén Berger elkísérte őket és gyaníthatóan nem haza.
süti beállítások módosítása