In medias res kezdünk, ahogy Barry eltökélten monologizálja a szokásos intro szövegét, amíg leliftezik Wellshez. Egy ideig csak áll ott, szerencsére Harrison helyette is beszél, például a tehenekről a jövőből, majd bátorítja Allent, hogy ne legyen félénk, bökje ki, ami a bögyében van. Ez megoldja a nyelvét, és némi körítés után rákérdez, hogy ők ketten miért ellenségek, de Reverse nem árulja el, arra hivatkozva, hogy már nem számít. De pedig igenis számít, tudni akarom a motivációkat! Sajnos Flash annyira nem, így nem firtatja a kérdést, inkább türelmesen hallgatja volt mestere történetét.

Arról, hogy mennyire örült, amikor megtudta a Flash identitását, így visszajöhetett megölni, de aztán a jövőbeli Barry elvitte a fiatal Barryt a helyszínről, ő pedig olyan dühös lett, hogy jó ötletnek tűnt megölni az anyját, hátha ez a traumatikus élmény megakadályozza, hogy hőssé váljon. Igen ám, de aztán meg elveszítette az utat visszafelé, így hirtelen neki lett a legnagyobb szüksége Allenre, így hát megalkotta. Most pedig megpróbálja rávenni Barryt, hogy hozzon létre egy féreglyukat, amin keresztül ő visszatér a jövőbe, míg Allen az édesanyját megy megmenteni. A laborban mindenki más érzésekkel fogadja az ötletet. Stein szerint csak az a biztos, hogy semmi nem lesz olyan, mint jelenleg; Joe szerint nincs kérdés, meg kell a tenni; a többiek nem tudják, mit gondoljanak.

Allen egy másik szemszögért apjához fordul segítségért, aki azonban teljesen ellene van a dolognak, arra hivatkozva, hogy nem akarja, hogy Barry más ember legyen, mint ami most. Allen zokog, nagyon megható az egész, meg minden. A laborban ennél vidámabb dolgok történnek, Ronnie bevallja Caitlinnek, hogy miatta tért vissza, és nem is megy többé el, valamint felteszi a nagy kérdést, hogy van-e még kedve feleségül menni hozzá. Megkönnyebbülésemre – már aggódtam, hogy nem lesz ebből semmi – Snownak van kedve hozzá. A Flash azonban még mindig döntésképtelen, így Irishoz fordul válaszért, és ha már beszélgetnek, azt is tisztázzák, hogy nem is biztos, hogy egymás oldalán fognak kikötni. A lány tanácsa végül az Barry számára, hogy tegye azt, amit a szíve súg, és csak magára gondoljon. Milyen eredeti ötlet.

De megfogadja hősünk, és a hírt Wellsszel is közli, aki cserébe megosztja a know-howt. A részecskegyorsítót fogják használni, amiben Allen fog megfelelő sebességgel rohangálni, majd ő ütközik egy darab részecskével. Ha pedig nem sikerül elég gyorsan szaladnia, akkor meghal, mert csak. Még egy apróság kell a tökéletes tervhez, egy fülke, amiben Dr. Wells Dr. Who-ként utazhat az időben. A darabok elvileg meg is vannak hozzá, de ahogy Ronnie felhívja a figyelmet rá – annak ellenére, hogy Cisco beoltja, hogy ő ehhez nem ért, ne okoskodjon – nem a megfelelő anyagból, az nem bírja ki az utazást. Ezt Mr. Ramonnak is be kell látnia, így Dr. Genyóhoz fordul segítségért.

Az eredeti kérdésre a választ gyorsan meg is kapja, azonban kitör belőle a keserűség, amiért Wells becsapta, elhitette vele, hogy barátok, majd – bár ez egy alternatív időben történt – megölte. Harrison őszintén meglepettnek tűnik e tényt hallva, amin én azért lepődtem meg, azt hittem a múltkor tisztáztuk, hogy Wells ezt már tudja, hiszen mindent bekamerázott, és csak így lehetséges, hogy betanítsa Everymant. De hagyjuk a múltat, a lényeg, hogy a jelenben nagyon sajnál mindent, leszámítva azt, hogy tényleg átrezegtette a kezét Ramonon, hiszen biztosan jó oka volt rá. De egyébként tényleg nagyon szomorú, amiért Cisco emlékszik erre. Azonban öröm az ürömben, hogy ez azt jelenti, hogy őt is érintette a részecskegyorsító robbanása, ezért volt képes az univerzum rezgéseit észlelni, és emlékezni, szóval egy nap ő is felfedezi rejtett másságát.

Cisco először megrémül, de Harrison megnyugtatja, hogy nem kell félni, jó lesz, és, hogy nagyon reméli, hogy emlékezni fog arra, ki adta neki ezt az ajándékot, tiszta szeretetből. És hogy ki lesz a jövőben Cisco? Minden értesülés szerint Vibe, de nem akarok spoilerezni annak, aki nem akarja tudni a következő évadot. Közben Eddie Steinre vigyáz, majd amikor az tudományos fejtegetésekbe kezdene, el akar menni, de a tudós megállítja. Elmagyarázza Eddie-nek, hogy ne higgyen Wellsnek, csak rajta múlik, hogy milyen jövőt épít magának, és ő egy ritka dolog a jelenben, anomália. Örökké szeretni fogom a professzort ezért, szegény Thawnenak úgy kellett egy kis bátorítás, mint egy falat kenyér a hosszú raboskodása után. Felvillanyozva távozik is. Nem is baj, mert Martin épp felfedezi, hogy Barry kis játéka a szingularitás folytán globális katasztrófához vezethet, és nem lesz se múlt, se jelen, se jövő.

Még jó, hogy Wellsnek erre is van megoldása, Barrynek lesz 1 perce és 52 másodperce megváltoztatni a múltat, aztán iziben vissza kell jönnie, és akkor nem lesz semmi gond. Allennek persze ez annyira nem megnyugtató, de azért el sem tántorítja, bár azért előtte sír egy kicsit, hogy Joe-t el kell veszítenie, hogy megmentse a vér szerinti apját és anyját. Közben Eddie visszanyerve élete értelmét meglátogatja Irist, aki kivételesen dolgozik, majd vele együtt felidézi, hogyan ismerkedtek meg. Thawne randizni ment egy táncosnővel, de az az utolsó pillanatban egy sérülésre hivatkozva lemondta. Eddie azért csak megette a kaját magában, majd hazafelé tartva látott egy rablót, ahogy egy táskával rohan, Iris táskájával. Elkapta és letartóztatta, így találkozott először a lánnyal. Ezek ketten tehát újra összejönnek, ez az első értelmes döntésük.

És ha már az értelmes döntéseknél vagyunk, Caitlin és Ronnie összeházasodnak, Stein adja össze őket. Mindenki nagyon boldog, kivéve Barryt, aki fancsali képpel áll ott, hogy most épp nem az ő problémáin gyötri mindenki magát, hanem képesek jól érezni magukat. Szerencséjére ez nem tart túl sokáig, ideje a ringbe lépni, és megváltoztatni a múltat. Mindenkitől könnyes búcsút vesz, majd futásnak indul – Cisco „a speedforce legyen veled” felkiáltása és Wells drukkolása mellett. Hamarosan eléri a kívánt sebességet, ahol látja a múltat, a jelent, és a jövőt. Ezen a ponton kicsit el kell időznünk, ha nem akarunk semmi érdekeset kihagyni. Látja Caitlint, ahogy Killer Frostként használja az erejét, lát egy aranyszobrot, ami őt ábrázolja, majd magát a börtönben, ahogy valakivel – talán az apjával beszél telefonon keresztül. Ezt követően a Legends of Tomorrow előzeteséből látunk egy részt, és ezzel sikerül is magát a múlt megfelelő szegletébe hallucinálnia, megnyitva a féreglyukat.

A helyszínre érve Barry épp beavatkozna, de az akkori énje a kezét kinyújtva és a fejét csóválva jelzi, hogy ne tegyen semmit, amit Allen valami rejtélyes okból meg is fogad, pedig nem erőssége másokra hallgatni. Az ajtó mögül sírva hallgatja az anyja sikolyait, majd ahogy Wells leszúrja, ami igazán borzasztó volt. Végül kilopózik, hogy legalább az utolsó szívbemarkoló pillanatokat az édesanyjával tölthesse – aki még haldokolva is a családjáért aggódik. Közben a laborban eljött az ideje, hogy Harrisont is útjára küldjék – de miért, könyörgöm? Az adott szó kényszeríti őket, vagy mi? – aki le van nyűgözve a kis időhajójától, „amire még Rip Hunter is büszke lenne”. De még mielőtt erről mindent elmesélne egy villámjellel ellátott sisak érkezik vissza, ami nagyon úgy tűnik, mintha egy régi Flash-é lenne, de mindenképp egy jel a távozásra.

Wells elérzékenyülve tekint a féreglyuk felé, hiszen végre hazatérhet, de pont még mielőtt elindulna, Barry visszatér, és széttöri a járművét. A két speedster élet-halál harcba kezd, míg Caitlin és Ronnie rohannak, hogy bezárják a féreglyukat. Harrison szanaszét veri Barryt, majd át akarja rajta rezegtetni a kezét, de ekkor beleesik a tipikus Bond-gonosz-hibába, és a végső győzelem előtt kifejti ördögi tervét, amivel épp elég időt hagy a legyőzött jófiúknak a mentőakcióra. Muszáj tehát közölnie, hogy utána megöl mindenkit a helyszínen, majd Allen apját is, mert ő mindig nyer. Ekkor azonban lövés dördül, és Wells hátratántorodik. Azt hittem egy pillanatig, hogy valaki lelőtte, de nem, Eddie lőtte le saját magát, hogy ezzel Reverse-Flash létezésének alapja megszűnjön, és mindenki megmeneküljön. Iris karjaiban hal meg, teljesült vággyal, hogy a lány hőse legyen, Wells-Thawne létezése pedig törlődik a tér-idő kontinuumból. Ami szerintem nem valami logikus, de az időutazós történeteknek sajnos ez keresztje.

De még nincs vége a bajnak, a féreglyuk újra formálja magát, majd feketelyukká alakul, és elkezdi felzabálni a várost, hogy aztán tovább egye magát. Nincs más, aki segíthetne, mint Barry, aki perisztaltikus mozgásával talán meg tudja törni a folyamatot. Captain Cold, Hawkgirl és a város összes lakója az égre függeszti tekintetét, hogy ebből mi fog kisülni. De ezt már nem tudjuk meg ebben az évadban, viszont kapunk egy búcsúpillantást a borzasztó CGI Flashre.

Nem is tudom, hol kezdjem a problémák sorát, így inkább előrebocsátom azt, amiben biztos vagyok: ennél még van lejjebb, lehetett volna rosszabb is. Igen, a rengeteg következetlenség, Barry folyamatos vinnyogása, az áltudományosság lyukat égetett az én agyamba is. De 22 rész kőkemény edzés után a legtöbbjétől el tudnék tekinteni. Amit nem tudok megbocsátani az az, hogy az évadzáró semmilyen lett. Egy hatalmas cliffhangert akartak, de megemelem a kalapom az előtt, aki bármilyen drámai feszültséget érzett, nagyon kifinomult érzékszervei lehetnek. Nem érdekel, hogy mi lesz a második évadban, vagy a testvér sorozatokban, mert a DC Cinematic Universe egy unalmas Marvel Cinematic Universe koppincs. Értem, hogy a nyerő receptet akarják másolni, sőt a 2015-ös hajrájukkal még rá akarnak kontrázni, csakhogy a történetírás, a karakterek és a megvalósítás mérhetetlenül ostobább. Az is igaz, hogy pl. az Agents of SHIELD első évadához mérve a Flash nem sokkal marad el, de idén a Flashnek már a SHIELD második évadával kell küzdenie az ember idejéért – és akkor a Daredevilről még nem is esett szó. Sokáig tudnék még erről értekezni, de inkább a fő kérdésre adnék választ, hogy nézni fogom-e jövőre is, a Legends of Tomorrow-val, Supergirllel és még ki tudja kikkel együtt. A válasz igen, mert egy mazochista elvetemült vagyok, és amúgy is, ahogy már rávilágítottatok, a rossz sorozatokról lehet a legjobban írni. Köszönöm, hogy ilyen sokan kitartottatok velem és mellettem, remélem hallom még a hangotokat.