Ha a fenti címet összevetjük a német verzióval (Schatten der Vergangenheit, azaz A múlt árnyéka), nagy dolognak jöhetünk a nyomára, lássuk hát. A Fogarty-házban kezdünk, a nappaliban a férfiak üzleti ügyekről tárgyalnak, a társalgóban ezalatt a b. nejek divatról és mindenféle pletykákról. A férfiak tervrajz fölé görnyedve vitatják a Liverpool és Manchester közé tervezett 30 mérföld hosszú csatorna előnyeit, az építése kb. 10 millió fontba kerülne, de ez az összeg eltörpül a várható haszon és a gazdasági fejlődés mellett, amit magával hozna a kanális. (Az asztalon amúgy található még pohár, tányér és kanál is.) Itt van Norman Truscoat parlamenti képviselő is, tőle erőteljes lobbitevékenységet és médiaoffenzívát várnak, hiszen a jelenleg monopolhelyzetben lévő vasúttársaságok nem fognak könnyen engedi ennek a tervnek.

A szomszéd szobában eközben Elizabeth látványosan unatkozik, őt nem érdekli a divat, amikor a szomszéd szobában a férje éppen Liverpool elárulására törekszik. Így aztán csak fél füllel hallgatja Amelia Truscoat nagyságos asszony előadását a legújabb divathóbortról, miszerint a múltkor egy tiszteletreméltó feleség nyaka köré egy döglött macska volt tekerve, így vett részt egy politikai soirée-n. (Ha döglött macska nem is, de soirée politika nálunk is van, vetem közbe csak úgy mellékesen.) Elizabeth nem sokáig bírja ezeket az üres fecsegéseket és türelmét vesztve feltépi az elválasztó ajtót, nem kis meglepetést okozva ezzel a férfitársaság tagjainak. Férjeurát árulással vádolja, ezt a múltkor már hallottuk tőle, de akkor csak négyszemközt voltak, most viszont nagy létszámú hallgatóság előtt teszi ezt, pislognak is a népek, mint hal a szatyorban. Sz Sz Liverpool érdekeit és az itteni hajógyárak jövőjét félti szenvedélyes hangon, kijelentve, hogy Liverpool ezt a tervet meg fogja vétózni.

Onedinéknél Letty takaros bébisapkát kötöget, na végre, biztos elmondta már a jó hírt Jamesnek, mondom magamban, de kiderül, hogy erről szó sincs: az egyik zsákvarrónő nemsokára szül, neki készíti a sapekot. Ismét itt lenne az alkalom saját terhességének bejelentésére, de Letty megint nem használja ki, csak beszél minden egyébről, én meg mérgesen ütögetem a monitort, de aztán abbahagyom, mert elmegy a kép. Pedig James még azt is észreveszi, hogy Letty mostanában fáradékony, és kijelenti, levegőváltozásra van szüksége, kísérje el következő útjára Nyugat-Afrikába. Úgy szeretném, teszi hozzá, átkarolva asszonyát.

Fogartyéknál egyáltalán nem ilyen idilli a kép, hogy ne mondjam, mindkettő ordít, mint a szamár, az ablaktáblák rezegnek, a keblek dúlódnak és hullámoznak, stb. Mások előtt lehetetlen helyzetbe hoztál, így Daniel, elárulod a szülővárosunkat, így Elizabeth. A vita végén Sz Sz lecsap a szuperfegyverrel: Ezentúl a szobám ajtaja zárva lesz előtted!, vágja oda N Sz-nek és kiviharzik. Dühe megalapozottnak tűnik, mert vágás után látjuk, amint egy szerencsétlen apát kislányával együtt éppen kilakoltatnak, mert bérelt házuk a tervezett csatorna útjában áll. Később Elizabeth felkeresi Lettyt, aki könnyek között bevallja, hogy még mindig nem mondta el Jamesnek a terhességet. Elizabeth szerint ezt mielőbb meg kell tennie, hiszen ilyen állapotban nem hajókázhat Afrikába.

Baines kapitány az Esther Lohse fedélzetén irányítja a berakodást, amikor egy papos külsejű ember lép oda hozzá. Webster tiszteletes néven mutatkozik be, szintén Afrikába készül a lánya és tíz láda Biblia kíséretében, lenne-e számukra hely. Baines Mr. Onedinhez, a hajótulajdonoshoz irányítja, távozóban a tiszteletes Isten kifürkészhetetlen útjairól motyog valamit. Szavai akkor nyernek értelmet, amikor a lányával, Hannah-val felkeresi Jamest a lakásán és kiderül, hogy ez a Webster bizony rokona a néhai öreg alkesz Websternek, Anne apjának. Így tehát Hannah és Anne unokatestvérek voltak, Hannah saját bevallása szerint 12 éves volt, amikor utoljára találkozott Anne-nel. James is elmereng kicsit a múlton és természetesen beleegyezik, hogy elszállítsa a párost Lagosba, Letty arcán a mosoly azonban egyáltalán nem tűnik örömtelinek.

Még aznap este ki is jelenti, hogy nem tud elutazni James-szel, mert rendelt egy zúzógépet, ami pár hét múlva érkezik, és ő itt akar lenni, amikor meghozzák. James csak hümmög, de nem erőlteti a dolgot. Azért még rákérdez, hogy hol marad Charlotte a vacsiról, Letty szerint a leányzó kissé rosszul érzi magát, ezért nem jön enni. Nekünk persze egyből eszünk be jut a múltkori este a gaz csábító Williammel, az lesz még szép eset, ha ez a két nő együtt marad itthon terhesen.

Hűvös hangulatú a reggeli Fogartyéknál, Danielnek Londonba kell utaznia, mert valami kavarás folytán a frissen megszerzett Murchison Vállalatot kizárták a Dél-Afrikai Kartellből. De nyilván a csatorna ügyében is lobbizni fogsz, vágja oda Elizabeth, úgyhogy akár örökre ott is maradhatsz Londonban! A kilakoltatott apának, Branigannek sikerül elhelyeznie a kislányát, Maryt, Marcus Symmons árvaházában, amíg valami munkát talál magának. Épp akkor jár arra Sarah, akit nagyon megindít az árvaházban látott sok nyomorúság és betegség, és megígéri Symmonsnak, hogy keres neki valami bőkezű támogatót. Branigan jelentkezik hajóácsnak Bainesnél, a tengeri medve ugyan nem ismeri őt, de ha a kihajózásig jól végzi a munkáját, akkor felveszi. A hajóács végül beválik, így amikor két nappal később az Esther Lohse vitorlát bont, a fedélzeten ő is ott van Websterékkel együtt.

Sarah bemutatja Symmonst Elizabethnek, összesen 3 – 4 ezer font támogatásra lenne szükség az árvaház normális működéséhez, Elizabeth megígéri, beszélni fog a férjével. (Mondjuk ez elég nehéz lesz, ha éppen most küldte el Danielt a halál fa…, szóval oda.) Symmons tudja, hogyan kell a leendő szponzorokkal beszélni, már a második mondatával Elizabeth szépségét dicséri, szőkénk mosolyogva hallgatja a hízelgő szavakat. Aznap estére el is hívja vacsorázni: cápauszonyleves, lazacfilé, ráksaláta. A gyertyafény mellett ücsörögve Symmons azt kérdezi, nem fél-e a lady a szóbeszédtől, amiért a férje távollétében fogadja őt. Ugyan, az emberek úgyis állandóan pletykálnak, hárítja el az aggodalmakat Sz Sz. Majd egyenesen a lényegre térve rákérdez, Symmons élvezetből szokott-e gazdag nőket elcsábítani vagy a haszon kedvéért? Symmons, aki amúgy báró, erre csak annyit mond: Jöjjön velem, megmutatom a bélyeggyűjteményemet tetteim mozgatórugóját. Együtt elmennek az árvaházba, ahol a sok nyomorúság látványa ugyanúgy meghatja Elizabethet, mint nem sokkal korábban Saraht. Symmons megmutatja a kis Mary Branigan ágyát, őt nemrég lakoltatták ki apjával együtt Letchford melletti házukból, Elizabeth elgondolkodva hallgatja a szomorú történetet.

Az Esther Lohse szép időben hajózik, viharfelhők azonban mégis gyülekeznek, legalábbis átvitt értelemben. Hannah eleinte Branigan tevékenységét szemléli elmélyülten, szeretem nézni a szakembereket, ad magyarázatot a hajóácsnak. Később, amikor James körbevezeti a hajón, Hannah bevallja, hogy ő nagyon szereti a tengert, mert felszabadítja. A magasban feszülő vitorlákat szemlélve egy pillanatra megszédül és James karjába hanyatlik, a kormányos mellett álló Baines egyre mogorvább arccal figyeli ezeket a manővereket. Mikor aztán kettesben marad James-szel, Baines kijelenti, mennyire sajnálja, hogy Mrs. Onedin nem tudott velük jönni, és biztos benne, hogy Mr. Onedinnek is hiányzik. Nem jobban, mint máskor, válaszolja James enyhe zavarban. Kedvenc tengeri medvénk a tiszteletesékkel közös vacsora közben fokozza a nyomást, a beszélgetést a megboldogult Anne-re tereli, milyen kedves hölgy volt, milyen nagy veszteség volt a halála, szerencsére a mostani Mrs. Onedin minden szempontból betölti a helyét, Mr. Onedin igazán szerencsés ember stb, stb. Hannah zavartan pislog, Jamesen meg látszik, hogy nem tudja eldönteni, bedühödjön vagy inkább nevessen az öreg manőverein, végül egyiket sem teszi.

Másnap a fedélzeten nagy kiabálás hallatszik, Hannah szidja fennhangon Branigant, amiért az magára hagyta a kislányát és tengerre szállt. A hajóács védekezik, nem volt munkája, a házukat lebontották, nem volt hol elhelyeznie Maryt, stb, de a papkisasszony csak hajtogatja a magáét. (Bigott picsa, fogalmazom meg gondolataimat nem XIX. századi stílusban.) Baines természetesen Branigan mellé áll, a mindig határozott James azonban mintha habozna, végül azzal küldi el dolgozni az ácsot, hogy ilyen emelt hangon nem beszélhet egy hölggyel.

Liverpoolban Letty Elizabeth vállán sírdogál, amiért nem volt ereje elutazás előtt megmondani Jamesnek a terhességet: Mert úgy nézett volna ki, mintha csak azért mondanám el, mert nem bízom benne, most, hogy az a másik nő is ott van hajón. (Erre most inkább nem is mondok semmit.) Daniel visszatér Londonból, ahol kinyomozta, hogy a kartelles machinációk mögött Beaumont keze állt (képzavar, eh?), de neki sikerült elintéznie, hogy a Murchison céget visszavegyék, úgyhogy a bankárnak coki. Elizabeth hűvösen hallgatja a beszámolót, majd szivarra gyújt (eszem az emancipált cseresnyeajkait) és a letchfordi kisajátításokra fordítja a szót, micsoda kegyetlenség, a csatorna építése csak fájdalmat okoz, családokat tesz tönkre, stb. Fogarty csak pislog, az építkezés még el sem kezdődött, a tervek is éppen hogy megszülettek, a kisajátítások meg csak évek múlva fognak kezdődni, fogalma sincs, miről beszél Sz Sz, de utána fog járni.

Némi nyomozás után ki is deríti, hogy bizony a nagyrabecsült Truscoat képviselő úr keze van a dologban, aki annak idején határozottan kijelentette, hogy ő nem fogad el pénzt a csatorna érdekében folytatott lobbitevékenységért, viszont a bennfentes infók ismeretében saját szakállára felvásárolt pár földterületet, amiket aztán később jó drágán eladhat majd a csatorna építésekor. Négyszemközti beszélgetésük során Daniel figyelmezteteti, adja el most az építtető cégnek a földeket azon az áron, amin vette, mert ha nem, leleplezi a sajtóban, hogy milyen meg nem engedhető tevékenységet folytat. Truscoat még próbálkozik kicsit, oldjuk meg okosban, Sir Fogarty, de N Sz leoltja: Szó sem lehet róla, én gazdag ember vagyok, megengedhetem, hogy becsületes legyek. (Oligarcháktól és politikai rablólovagoktól sújtott hazánkban ez az egyszerű mondat egészen különleges jelentést kap.) Fogarty később elhívatja magukhoz Symmonst, és Elizabethtel az oldalán kijelenti, hogy támogatni fogják az árvaházat.

Dráma van az Esther Lohsén is, megposhadt az ivóvíz a hordókban, muszáj kikötni és vizet szerezni az afrikai parton valahol. Alighogy horgonyt vetnek, vitorlás dereglye indul feléjük, vagy köszönteni akarják őket a bennszülöttek, vagy megtámadni. A dilemma hamar megoldódik, mert a dereglyéről puskalövések dörrennek és a feketék pár perc múlva már a fedélzeten vannak. Hannah hevesen tiltakozik Jamesnek, nem szabad embert ölni, stb, sőt még James pisztolyát is kirántja az övéből és a vízbe dobja. Hülye picsa, ordítom James nevében, hősünk persze úriember és csak lazán félrelöki a nőt. A sorozatban ritkán látható csatajelenet következik, lövések minden oldalról, hullanak a támadók és a védők, kézitusa, közelharc. „S hull a tüzes szerszám, csattog a csákány, durrog a bomba, recseg a létra, zuhog a fejsze, dübörög, tombol a vérzivatar”, idézem kedvenc regényem ideillő sorát. (A megfejtéseket kommentben várom.) Az egyik néger elkapja Hannaht és késsel hadonászik a torka előtt, ám ekkor Branigan rátámad és heves küzdelem után elintézi a támadót. A bennszülöttek végül kénytelenek visszavonulni.

James vezetésével ellátják a sebesült matrózokat, a barkókirály közben persze szidja Hannah-t, ahogy kell: Ostoba nőszemély, maga miatt majdnem odalett a hajóm! Majd magához hívatja Branigant és hősies viselkedése jutalmaként felajánlja, hogy ha visszatérnek Liverpoolba, annyi pénzt ad neki, amivel új életet kezdhet és a kislányát is kiveheti az árvaházból. Baines kapitány elégedett mosollyal hallgatja gazdája szavait.