Börtönudvaron indul az évadzáró epizód. Albert Ross, a betörés miatti nyolcéves büntetésének utolsó két hónapját töltő rab már a jövőt tervezgeti. Megbeszéli a sameszaival, hogy vegyék kezelésbe a gázolás miatt nemrég kóterba zárt, sápadtan megszeppent Fleischmannt. A verekedés csúcspontján aztán Ross közbelép, „megvédi” a már vérző szájú új fiút, s még azt is elintézi, hogy utána egy cellába kerüljenek, s teljes legyen a védelem. Tervei vannak a jólfésült rabbal, ez nyilvánvaló, csak még nem tudjuk, mik azok.

Nemsokára a felesége és a lánya fogadják Rosst kiszabadulása alkalmából a börtön épülete előtt. A nagydarab, kopaszodó, sötétített szemüveges Albert Ross minden eddigi Derrickek legnagyobb figurája, annyira visszataszítóan tahó, öntelt alak, hogy – megspékelve nem csekély cinizmusával – az már egészen mulatságos. Az asszonyt láthatóan már évekkel korábban betörte, de a lányában akadna még forradalmi hajlam, ráadásul be is pasizott atyja börtönéveinek végén: egy szerencsétlen lúzer csapja neki a szelet. Ross – miután hazacipeltette a bőröndjét a nejével – otthon úgy adja szivarozva a királyt, mintha nem ő töltött volna közel egy évtizedet a sitten, hanem a családtagjai. Különösen a nyomdász vőjelölt van a bögyében.

Ugrunk újabb negyedévet a sztoriban. Derrick tőle szokatlanul kedvesen, mindenkihez egy jó szót odabökve érkezik a munkahelyére (talán megvolt neki éjjel a pár résszel korábban látott pszichológus hölgy), ahol Harry azzal fogadja, hogy a rablási osztálynak van egy érdekes ügye. Matthes kolléga egy sorozatbetörésről számol be, amit nagyon profin hajtanak végre a tettesek, a legmodernebb technikának számító riasztók sem jelentenek nekik gondot, kiiktatják azokat, s aztán visznek a jómódú áldozatoktól mindent, ami csak mozdítható. Éppen a sztorija végére érne, amikor a Rossra kedvenc kocsmájában, a Kochban hiába váró, s magát dacosan önállósító vejjelölt hívja telefonon egy utcai fülkéből. Estére tervezett újabb rablásról adna információt Matthesnek, de mire befejezné, egy autó kanyarodik a fülke mellé, s hangtompítós fegyverrel agyonlövik az álnok hírvivőt.

Derrick hamarosan már a kocsma gyanús kinézetű üzemeltetőjét faggatja a helyszínen, de „természetesen” nem ismerik a halála előtt éppen tőlük telefonálni indult áldozatot, Christoph Hallert. A következő állomás Haller albérlete, melyet három briganti alaposan feldúlt, s a székhez kötözték a főbérlőt, Gabler asszonyt. A testes matrónát Derrick és Harry szabadítja ki szorult helyzetéből, s ő annyira beindul a kötetlen mozgás lehetőségétől, hogy teljesen rácuppan Derrickre. Alig marad el a testi kontakt, főhősünk törölgeti is utána a homlokát a zsebkendőjével gazdagon. Gabler asszony túlságosan nem ismerte a nála lakó nyomdászt, de próbálkozzanak szegény Haller kis barátnőjével, az őt albérletében gyakran látogató Lona Ross-szal.

Derricknek a Ross név elsőre még nem mond semmit, csak akkor ugrik be neki, kiről van szó, amikor felkeresik a családot. Az éppen kártyázgató Albert jó szokása szerint vígan terrorizálja az övéit, amikor a rendőrök csöngetnek, s Derricknek torkán akad a szó, midőn meglátja a lassan egy évtizede általa üldözött betörőt. Ross bagatellizálja ismeretségét Hallerral, de a lánya persze sírógörcsöt kap a hírre, hogy a fiúját a nyílt utcán, fényes nappal agyonlőtték. Derricknek kevés hasznosabb látogatása volt eddig karrierje során: mivel az áldozat éppen egy nyomasztó betöréssorozat közben akart fülest adni a zsaruknak, de mielőtt megtehette volna, lelőtték; s mivel kapcsolatban állt a nemrégiben szabadult „betöréstani nagyágyúval”, Albert Ross-szal, nem kell sok gógyi az összefüggés meglátásához.

A főfelügyelő munkahelyére visszatérve persze azonnal Matthest kezdi el faggatni a Münchent negyedéve izgalomban tartó, rejtélyesen profi, szupermarketeket, ékszerészeket, nagykereskedőket, azaz csupa zsíros falatot érintő betöréssorozatról. Este már Rosst látjuk munka közben, amint egy kapcsolótáblás kütyüvel zseniálisan kiiktatja egy villa riasztóberendezését, s már indulhatnak is rámolni. A riasztó nyomásérzékelőit létrán átkelve kerülik ki, az egész riasztórendszer elhelyezkedéséhez pontos műszaki rajzokkal rendelkeznek. Csodálatos ékszereket, numizmatikai gyűjteményt, egyéb csecsebecséket zsákmányolnak a páncélszekrényből, aztán pedig következhet az évad (de talán a komplett sorozat) csúcsjelenete.

Az egyik rosszfiú figyelmét nem kerüli el, hogy a kirabolt villában nagyszerű beltéri úszómedence is van. A zsákmányszerzéstől örömittassá vált társaság önfeledt gyerek módjára veti magát a hullámok közé, magukra öltve minden ruhát és kiegészítőt, amit csak találtak a házban. Meglett férfiak ugrabugrálnak női kalapokban, talált piákat vedelve borulnak be fonott székestől a medencébe, maga Albert Ross pedig anyaszült meztelenül hódol a kikapcsolódás örömteli pillanatainak. Hatalmas bulit csapnak 1974 egyik legnagyobb német slágerének, Vicky Leandros Theo, wir fahr'n nach Lodz című dalának zenei aláfestése mellett.

Késő este van már, s a rendőrök persze már indulnának haza, amikor egy ismerős női hang hívja őket telefonon, s bejelenti, hogy az este folyamán betörésre kerül sor, s megadja a pontos címet is. Derrick és Harry is felismeri Ross feleségének a hangját, de a helyszínre már csak késve érnek ki, a nagy buli végeztével a banda már elporolt onnan, még a medencében is otthagytak minden rekvizitumot. A rendőrök a forró nyomon Ross feleségére szállnak rá, Harry és Schröder másnap reggel bekísérik az őrszobára, ahol a rettentően ijedt asszony elmeséli Derricknek az elmúlt időszak történéseit.

Albert Ross nagyon elégedetlen volt lánya választottjával, a fizetésnap távolodtával egyre inkább leégő nyomdásszal. Ragyogó jellemrajz, ahogy rámutat lánya értékeire: ilyen seggel és cicikkel egy nagyágyút is kifoghatnál, nem ezt a szerencsétlen csomagot. Hogy ne csak a kurzív szedés rejtelmeivel legyen tisztában, Ross egy alkalommal aztán elviszi magával Hallert kocsmázni a Kochba, ahol csak úgy harsog a Theo, wir fahr'n nach Lodz, miközben eszméletlenül leitatja a nyomdászt, majd magával viszi az aznap éjszakai betörésre. Szegény fráter totál másnaposan ébred reggel a Ross család konyhájában, s csak a zsebét eltömítő márkakötegek hatására kezd el derengeni neki, mibe rángatták bele. A betörések előtt babonából mindig pasziánszot rakó Albert Ross mindenesetre egy csapásra a kegyeibe fogadta a vejjelöltet, aki egész használhatónak bizonyult az este folyamán.

Harry és Matthes közösen keresi fel azt a céget, amely az összes betörés alkalmával hatástalanított riasztókat gyártotta és beszerelte. Itt döbbennek rá a kapcsolatra: a riasztókat – kapcsolási rajz alapján – beszerelő szakember, Fleischmann éppen a börtönbüntetését tölti gázolás miatt. Ezért kellett hát Albert Rossnak olyan látványosan megmenteni az epizód elején a börtönudvaron… Derrickék útja hozzá is vezet a dutyiba, ahol a férfi elmondja, hogy nagyon hálás volt a védelemért Rossnak, s cserébe csak beszélgettek a cellában az általa beszerelt biztonsági berendezésekről. Na most azért attól tekintsünk el egy pillanatra, hogy a priccsnek nekidőlve persze lehet diskurálni arról, hogy hova és mit szerelgettem be, de hogy ilyen beszélgetések alapján miként lehet olyan pontos kapcsolási rajzokkal nekiindulni betörni, amik az emlékezetre hagyatkozva még azt is pontosan mutatják, hogy a lépcső melyik fokán megy keresztül a riasztó érzékelője, az azért eléggé életszerűtlen. Mindenesetre Fleischmann tíz tippjéből azóta négy helyre már betörtek, de hiába van logikus elméleti láncolat a rendőrök kezében, bizonyítékot nem tudnak felmutatni Ross és bandája ellen. Nincs más megoldás: a riasztógyártó céggel jó pénzért úgy kell megbuheráltatni a maradék hat hely riasztóit, hogy azok betörés/kiiktatás esetén automatikusan jelezzenek a körzeti rendőrőrsön.

Derrick remekül biliárdozik, s erre most a Koch-kocsmában is alkalma nyílik rövid időre, mégpedig magával Albert Ross-szal. Elcsodálkozik rajta, hogy miből telik a nagy lábon élés a kopasz tagnak, szó esik mindenféle spórolt pénzekről, s amikor Derrick bevallja, hogy neki a munkájából nem futja meghívni egy körre a jelenlévő vendégsereget, Ross cinikusan el is mereng a világ igazságtalanságán. Otthon persze kínozza tovább a famíliát, de abból, hogy leül pasziánszozni, már tudhatjuk: este újra betörés következik. Már csak az a kérdés, melyik rendőrőrsnél szólal majd meg a riasztás.

Derricknek van egy szűk évtizedes lezáratlan ügye Albert Ross-szal. Anno betörés miatt ítélték el, de volt egy gyilkossági ügy is, amiből zseniálisan kihúzta magát, azt nem tudták rábizonyítani. Most nagyon hasonlóan alakul a helyzet, ha a betöréssorozat miatt meg is tudják majd csípni, Haller megölése már más szitu. Így a főfelügyelő fogja magát, s a feleség szokásos telefonja („a férjem rakja már a pasziánszot”) után otthonában keresi fel a döbbenetes figurát, s meghívja a saját kedvenc helyére italozni. A meglepett Ross szépen kiöltözik, s a kricsmiből hívja fel a haverjait, hogy nélküle csinálják meg az esti balhét. Ennél fantasztikusabb alibije ugyanis nem is lehetne: az újabb betörés idején éppen egy magasrangú rendőrtiszttel iszogatott…

A Koch-kocsmából ismert haverok be is törnek egy raktárházba, s amikor kiiktatják a biztonsági berendezést, a müncheni rendőrség 12-es körzetében szólal meg a riasztás. Javában zajlik a páncélszekrény feltörése, amikor a zsaruk már hatalmas erőkkel úton vannak a raktárépület felé. Harry vezérletével elcsípik a rablókat, s a hírre Derrick is Ross zakózsebébe csúsztatja az elfogatási parancsot. A bandatagokat a nyomozók Ross távollétében faggatják, Derricket csak az érdekli, ki ölte meg a betörésekbe akarata ellenére belerángatott, s ezért lelkifurdalástól szenvedő nyomdászt. A banda egyik tagjának, Webernek két kisgyereke van, s amikor a rendőrök belengetik neki a gyilkosságért kiszabható életfogytiglant, megtörni látszik. Derrick azonnal rá is repül emberünkre, s végül ő meséli el, hogyan történt a telefonfülkés gyilkosság. Újra felcsendül az egész részen végigvonuló Theo-dal, s az epizód (és a második évad) végén Derrick – Albert Ross jelenlétében – már felszabadultan hívhatja fel barátnőjét, Renatét. Hiába, valakinek véget ért a buli, valakinek meg csak most kezdődik…

Bár maga a sztori nem feltétlenül indokolta volna, igazi kultuszepizóddá vált a korai Derrick-évadok vonatkozásában ez a rész. Mindebben hatalmas szerepe volt az erőszakos, cinikus, mégis roppant komikus Albert Ross figuráját zseniálisan alakító Gerd Hauckénak. Főszereplőink is élvezték ezt a részt, magyarul visszaadhatatlan német szóviccekkel dobálóztak benne, a hetvenes évek egyik legjobb, legviccesebb Derrick-epizódja született. Horst Tappert vezérletével a szériához közelálló személyek abban jellemzően egyetértettek, hogy Herbert Reinecker forgatókönyveinek finoman fogalmazva nem a humor volt az erősségük, így a komikumot most nyilvánvalóan a rendezőnek, Zbynek Brynychnek köszönhetjük.