A morcos külsejű Kessler úr egy autóbontó vezetője, aki lelkesen jár haza minden nap ebédelni. Házvezetőnője, Martha ugyanis az elmondása szerint a legjobb szakácsnő a világon, azonban az elmúlt időszakban néhány szokatlan családi fejlemény nem növeli Kessler úr étvágyát. A felesége ugyanis egy ideje jóval ritkábban tartózkodik otthon, most is együtt ebédel a városban egy állítólagos ismerősével. Ráadásul amikor Kessler kihajt a telepről a BMW-jével, kiderül, hogy szemmel tartják: két nem túl bizalomgerjesztő alak figyeli egy barna sportautóból. Kesslert aggasztja, kivel lehet éppen nem annyira ifjú, viszont dekoratív arája, Kamilla, azonban ennél jobban aggasztanák a grünwaldi villa előtti események, ha éppen tudna róluk. Megérkezik ugyanis a sportautó, s a benne ülő két alak egyike már csőre is tölti a revolverét…

Amikor a nehézfiúkat mutatja a kamera, egészen fura kísérőzene szól, s hamarosan hősünk is megismerkedhet személyesen velük. Kessler éppen egy laza ebéd utáni szivarra gyújtana rá, de öngyújtója lángját folyton elfújja a huzat. Odaballag az erkélyajtót becsukni, s ekkor egy revolver szegeződik a hátába. A maszkos betörő belülről zárja be a szoba összes ajtaját, miközben az asztalához vezényli a megrökönyödött Kesslert, akinek feladatául azt szabja, hogy azonnal állítson ki a nevére egy 50 ezer márkáról szóló készpénzcsekket. Kessler próbál cselezni, de hiába állítja, hogy éppen nincs nála a csekkfüzete, a betörő ijesztően és elgondolkodtatóan jól tájékozott: pontosan tudja, hogy a kérdéses füzet az asztalfiókban található. Nincs mit tenni, alá kell írni a csekket, ráadásul a banki kiváltás befejezéséig élvezheti a betörő társaságát, ugyanis a bűntárs juttatja el a csekket rendeltetési helyére, s Kessler csak akkor „szabadulhat” ép bőrrel, ha minden rendben ment.

A bizonyos bűntárs a sportautóval a bankhoz hajt, ahol egy „tikkelő” kezű öregember várja: az ő feladata a csekk beváltása. Otthon azonban kulminálódik a helyzet: amíg Kessler és a betörő kellemesen üldögélve várják a fejleményeket, Martha asszonynak feltűnik, hogy miért ücsörög a munkáltatója egyedül, zárt ajtók mögött a szobájában. Kessler nyugalomra intő szavai sem űzik el félelmeit, s a kulcslyukon belesve pillantja meg, hogy a morcos bajszos fejhez jobbról egy revolver tapad, úgy a halánték magasságában. Ez általában nem túl jó ómen, Martha nénit sem nyugtatja meg a látvány, s sajnos hamarosan magánakcióba is kezd. Előbb hátulról támadja be a helyszínt, s megbizonyosodik arról, amit a kulcslyukon át már egyébként is látott, majd az előszobából felhívja a rendőrséget, ami nem arat osztatlan örömet a harisnyás fejű gonosztevőnél.

Közben a bankban sem működnek olajozottan a dolgok, a nagyon banki szakalkalmazott külsejű banki szakalkalmazottnak ugyanis feltűnik az ötvenezres csekk, s az azt beváltani akaró idős hapsi látványának kontrasztja. A harisnyás összekötő további idegesítésére immár égnek a Kessler-ház telefonvonalai, ugyanis a bankból hívják hősünket, hogy tényleg szabad akaratából akarja-e megkönnyíteni bankszámláját az említett összeggel? Amikor éppen a bankosokat nyugtatja, Martha asszony kihasználja a csökkenő figyelmet, s inverz Zrínyi Miklósként ront be a szobába azzal az elképzeléssel, hogy fitos köténykéjében pikk-pakk ártalmatlanná teszi majd a felfegyverzett ellent. Tévedését egy, a testében landoló golyó nyomatékosítja. Kessler közben kiüti a pisztolyt a rosszéletű kezéből, azonban a padlón folytatott birkózást rövid úton, tussal elveszíti. Mire a Martha által kihívott rendőrök roppant visszafogottan (értsd: vonyítva szirénázva) megérkeznek a helyszínre, a betörő kereket tud oldani. Az eseményeket melodráma zárja: a meglőtt Martha néni Kessler úr karjaiban leheli ki lelkét.

A bankosok még vonalban vannak, így hallhatják a lövést éppúgy, mint a szirénázó rendőrautókat. Mindez értelemszerűen csökkenti az esélyét annak, hogy a furcsa kézmozgású bácsi felmarkolhassa náluk az ötven ropit. Mire az izgatott bankosok visszatérhetnének hozzá, addigra az öregurat persze már mintha elnyelte volna a föld… Utóbb tudjuk csak meg, hogy Kessler azért cselezett egy kicsit: némileg megváltoztatta a csekk alján az aláírását, hogy még mélyebbre ültesse a gyanút a bankosokban. Derricknek most nincs kihez hazamennie ebédelni, így a rendőrségi menzán ünnepelné éppen a könnyű napját, amikor Harry üdén, frissen és kívánatosan érkezik a házvezetőnő lelövésének hírével. Hamarosan már mindenki Kesslerék nappalijában csoportosul: a rendőrök Derrick, Harry és Schröder vezényletével, a bankosok, majd az események csúcspontján fut be remek kabrióján az ara, Kamilla, akit az egyik bankár tájékoztat Martha asszony tragikus hirtelenségű elhunytáról. Kamilla arca tanulságos: mintha tudná, mi miért történt, s némi bűntudat is lappangana tekintetében.

Derrick sem hülye ugyanis, s gyorsan feltűnik neki, mennyire otthonosan mozgott a betörő a házban. Ezt az otthonosságot pedig Kessleren kívül vélhetően vagy a feleségétől, vagy a házvezetőnőtől származó infóknak köszönhette. Nos, mivel Martha néni az életét áldozta az ügy oltárán, nyilván a gyanú nem elsősorban rá terelődött, hanem az események időpontjában – mit tesz Isten – épp másutt tartózkodó Kamillára. Az asszonyka már három napja mással ebédelt egy elegáns müncheni étteremben, s Derrickéknek nem is telik sokba kinyomozni, hogy egy snájdig fiatalemberről van szó. Ezerrel zajlik a munka közben a kapitányságon is, ahol a bank pénztárosa az őrületbe kergeti a neki felismertetés céljából bűnügyi fotókat mutogató Schrödert, annyira élvezi az egészet, mintha egy „castingon” lenne. Derrick felismeri, hogy az út, melyen a nyomozás halad, zsákutca, ezért egy régi motoros bűnözőhöz, a jelenleg gokartpályát irányító Albert Veith-hez fordul segítségért.

Veith időközben kiszállt már a buliból, így elhajtja a főfelügyelőt a kérdéseivel, valamit azonban felismerhetett a sztoriban, mert Derrick szinte még el sem hagyta az irodáját, Veith már kapja is fel a telefont. Ezalatt Harry Kessleréknél faggatja Kamillát, hogy kivel szokott újabban ebédelgetni, de az asszony hajthatatlan. A barátja minden gyanú felett áll szerinte, és semmilyen körülmények közt sem hajlandó elárulni a nevét. A bűnbanda azonban közben nem állt le, harisnyás barátunk már éppen egy másik úriembert, egy Hauffe nevű orvost tart sakkban a fegyverével, szintén a helyi Rózsadombon, azaz Grünwaldban. A módszer ugyanaz: csekket kell írnia, a tét azonban már csökkent, itt 30 ezer márkáról szól a fáma: a múltkori 50 túlságosan felkeltette a bankosok figyelmét. Emberünk elszántan a rendőrséget akarja hívni, de a revolvercső egészen közeli látványa gyorsan jobb belátásra bírja. Izzadó homlokkal kitölti a csekket, s a tranzakció most sikeres, a tikkelő kezű vénembernek leszámolják a bankban a harmincezret. Nem lehet nem észrevenni: a doki mellett is van otthon egy csinos fiatal feleség – akinek esetleg lehet egy barátja… A tettes ugyanis ismét teljes helyismerettel végezte a dolgát, az orvos csekkfüzetét egyenesen ő vette elő Hauffe dzsekijének belső zsebéből.

Hauffe és becses neje éppen válófélben vannak, Kessler gyakorlatilag tehetetlenül szemléli, hogy arája nyíltan szeretőt tart – a célpontok tehát válságban lévő házasságok, tehetős férjekkel, s lehetőleg könnyedén elcsábítható feleségekkel, akiktől aztán fontos információkat lehet megszerezni a mindennapi körülményeikről, egészen a csekkfüzetek pontos elhelyezkedéséig. Az asszonyok pedig a jelek szerint csak addig kellenek a titokzatos barátnak, amíg az akció le nem zajlik, legalábbis erre utal, hogy a rendőrök által alaposan megfigyelt Kamilla Kessler napok óta hiába várakozik valakire a korábban bejáratott helyszíneken. Derrick fel is keresi a folyamatosan a szerelmére váró Kamillát a trendi étteremben (valójában a müncheni Tantrisban forgatták e jelenetet, a Johann Fichte Strassén), aki végre elárulja a „legtitokzatosabb bőrgatyás” nevét: Lorenz Kaubnak hívják a szeretőt.

A szerencsétlen gokartos, Veith időközben túl sokat kérdezősködhetett Derrick információi alapján, mert az epizód elején megismert sportkocsi a két bűnözővel egyszer csak az irodája mellé farol be, s a most harisnya nélküli betörő, Bocke különösebb társalgás nélkül lepuffantja. Veith unokahúga meglátja őket, amint menekülnek, így a banda körül minden egyes akció kapcsán egyre jobban szorul a hurok. Az unokahúg kihallgatásakor derül ki, hogy Veith a halála napján egy hajléktalanszállót keresett fel, s mindez nem is volt véletlen: amikor Derrickék felkeresik a szállót, ott kártyázik az idős úr, aki oly' szorgalmasan szokta beváltogatni a Bockéék által „ügyfeleikből” kizsarolt csekkeket, a nyomozóknak azonban egyelőre még nem tűnik fel.

Derrick és Harry inkább Lorenz Kaub nyomába ered, nagy kíváncsisággal keresik fel a lakásában. Egy szörnyű külsejű, pinabajszú dzsigoló fogadja őket, fürdőköpenye hátán a monogramja hatalmas betűivel, s olyan stílussal, ami azonnal pofon után kiált. A Harryt nagyon zavaró zenei aláfestéssel lefolytatott kínos beszélgetés után Derrick úgy dönt, hogy a rendőrségi fotós és Harry nevére kiveszik a Kaub lakásával szemközti panzió egyik szobáját, s fényképeken dokumentálják a dzsigoló mindennapjait. A Kaubról készült képeket azonnal meg is mutatják Hauffe doktor feleségének, aki állítja, hogy nem ismeri a bajszos „szépfiút”, a rendőrök azonban biztosak benne, hogy hazudik. Nem is csoda: Kamilla világosítja fel Derricket később, hogy egy válófélben lévő asszony soha nem fogja felismerni a szeretőjét, hiszen a férje ezt azonnal fel tudná használni ellene, ami nem a legjobb lapokat jelenti az oldalborda számára a majdani vagyonmegosztásnál...

Derrick a banktisztviselőt viszi legközelebb magával a hajléktalanszállóra, hátha felismeri a csekket kiváltani akaró öreget, de nincs rá szükség: amikor összefutnak Hugo Marczekkel, a főfelügyelő egyből azonosítja jobb kezének furcsa, ösztönszerű mozgását. Az már a rendőrségi nyilvántartásokból derül ki, hogy az idős Marczek unokaöccsét Bockénak hívják: a Derrickék még nem, de mi már tudjuk, hogy lassan összefutnak a szálak. Kamilla bevallja Derricknek, hogy Kaub egy ügynökségtől bérelhető lízingférfiú, s járt is már korábban a lakásukban, ráadásul az asszony az orra előtt vette elő férje csekkfüzetét az íróasztalfiókból, hogy kifizesse a szolgálatait. A Kavalier ügynökség lenyomozásakor derül ki, hogy egy Bocke nevű férfi vezeti a céget, azaz lassan a nyomozóknál is helyére kerül a puzzle minden darabja.

Kaub éppen újabb hölgyet indulna szórakoztatni, amikor Derrick jelenik meg a lakásán, s telefonon közlik Bockéval, hogy keressen estére pótbabát, mert a Kaub nevűt éppen letartóztatják. A kihallgatáson nem sokra mennek a dörzsölt férfival, aki rendre csak akkor kezd el parázni, amikor a Bocke vezette ügynökség kerül szóba. A főfelügyelő erre eljátszik vele egy csapdajátékot: hazafuvarozza, majd a lakásba belépő Kaubra egy harisnyás, bőrdzsekis, minden attribútumában Bockéra hasonlító férfi fog fegyvert. Kaub majd' összepisálja magát, amikor Derrick ajtót nyit mögötte, felkapcsolja a villanyt, s a harisnyát Harry veszi le a saját fejéről. A rendőrök három autóval indulnak Bocke lakásához, ahol pillanatok alatt tűzharc alakul ki. Az ehhez nem szokott, a dolgot menekülőre fogó Marczeket Bocke hátba lövi, azonban elfogy a lőszere a nagy csihipuhiban, így kénytelen lesz megadni magát, s az epizód végén Derrick felcsatolja a bilincset a csuklóira.

A rajongókhoz hasonlóan a kritika sem fogadta rosszallóan a megszokottnál feszesebb, tempósabb, több halottat is követelő új részt, főleg azért, mert a bűneset bizonyos részleteit tekintve végig bizonytalanságban tartották a nézőket. Külön kiemelték egyrészt Hans-Martin Majewski remekül eltalált hangulatfestő háttérzenéjét, másrészt a kiválóan összeválogatott szereplőgárdát, amelyből szerintük egyedül Horst Tappert lógott ki lefelé: azaz a Derricket megformáló színészt kellene talán lecserélni ahhoz, hogy a jövőben a sorozat még jobb számokat produkáljon...