A német epizódcím több izgalmat ígér, mint az eredeti: Dunkle Kanäle, azaz sötét csatornák, itt már megint valami machinációk lesznek, akárki meglássa. Jamesünk új kétárbocost vett, a típusa ketch, a neve Falcon, és most hazafelé hajóz vele, egyik oldalán Baines, a másikon Letty! Az új asszony ismét bevallja, hogy nagyon tetszik neki a hajókázás, romantikus pillantásokkal hallgatja férje minden szavát, James egy idő után meg is jegyzi, milyen élénk és figyelmes az ő asszonya. Büszkén járja végig az új hajó minden szegletét, és remek kiselőadást tart az iránytű szerepéről, illetve arról, hogy ha a hajó például vaslemezeket szállít, két kis mágnes segítségével lehet kiegyensúlyozni az iránytű kilengéseit. Letty issza minden szavát, Baines is vidáman mosolyog. Mivel nem sietnek, éjszakára lehorgonyoznak egy öbölben, Letty szerint ott legalább nyugodtan fognak vacsorázni és nem kell mindig az asztalon csúszkáló tányérok után kapkodni.

Liverpoolban Fogarty vendégül látja Sir Norman Truscoatot, aki parlamenti képviselő, a találkozó tehát nem önzetlen, Danielnek nyilván célja van vele. Először azonban még megtárgyalják az újságok által alaposan kitárgyalt manchesteri rablást, 50 000 font értékű ékszer és nemesfém tűnt el, nem piskóta, micsoda időket élünk, nahát. Szóba kerül még a nemrég meghalt Karl Marx és az ő anarchista eszméi, micsoda idők, micsoda elvetemült eszmék, stb. Daniel aztán a lényegre tér, drágállja a monopolhelyzetben lévő Liverpool – Manchester Vasút árait, Sir Norman igazán lobbizhatna a parlamentben némi mérséklésért. A képviselő szerint viszont a kormány nemigen fog tenni semmit, elvégre szabad verseny van, vagy mi a fene, nem élünk holmi illiberális Unorthodoxiában, mint egyes hátramaradott kelet-európai népek, mondja.

Sir Norman távozása után Elizabeth libeg be, és Fogarty panaszkodására egyszerű, de nagyszerű ötlettel áll elő: hajón kell szállítani az árut a két város között végig a Bridgewater-csatornán. Igaz, lassabb, mint a vonat, de jóval olcsóbb, nagy mennyiség esetében simán megéri. Fogarty elismerően bólogat Lady Sz Sz felvetésére, hát még akkor hogy elkerekedik a szeme, amikor Elizabeth azt javasolja, a többit beszéljék meg az ágyban!

Valami lehet a levegőben, mert a Falcon fedélzetén is romantikus hangulat alakulgat a vacsora közben. Miután pár szóval illően megemlékeztek szegény Robertről, lefekvés után Letty könnyedén lecsúsztatja válláról a hálóing pántját és búgó hangon arra kéri James, oltsa el a lámpást. Onedinünk persze nem kéreti magát.

A szerelmes éjszaka után Fogarty reggel felkeresi a Londonba készülő Sir Normant és figyelmébe ajánlja a csatornás megoldást, amit közben már továbbgondolt (hogy ennek is ilyeneken jár az esze szex közben): ki kell szélesíteni a csatornát (bár, ha jobban belegondolok, ez nem is áll olyan messze a szextől...), hogy tengerjáró gőzösök is feljuthassanak rajta Manchesterig, így meg lehet spórolni a tetemes időveszteséget okozó átrakodást. Sarah és Samuel az áruház és a csomagküldő szolgáltatás témáját beszélik át, Sam, mint új főnök azt javasolja, a napi ügyek vezetésére Mr. Finchet nevezzék ki igazgatónak az áruházba. Sarah végül beleegyezik, bár szerinte az ő jelöltje, Mr. Denton, jobb választás lenne. Sarah kedélye amúgy kissé már javult, de a megboldogult Robert azért természetesen nagyon hiányzik neki, így azzal köti le magát, hogy mindenféle nőegyletek és bizottságok munkájában vesz részt.

Váltunk a tőzsdére, ahol Mr. Avery az ifjú Williamnek ajánl valami üzletet, de a fiatalúr, tanulva a múltkori esetből, kissé visszafogott és nem kíván élni a lehetőséggel. Ő egyébként is azzal van most elfoglalva, hogy a csökkentett bér miatt elégedetlen kapitányokkal és matrózokkal egyezkedjen, a tárgyalásokra a tojáskedvelő Dunwoodyt delegálja. Avery ajánlata viszont Jamesünket érdekelné természetesen, az ügynök szerint azonban ahhoz a melóhoz gőzhajó kell, Onedin is jobban tenné, ha mielőbb átállna a gőzösökre. A barkókirály ezt persze figyelmen kívül hagyja és azzal búcsúzik, ha Avery mégis találna egy neki megfelelő fuvart, nem lenne hálátlan, csinos jutalékot is hajlandó lenne fizetni érte. Később feltűnik egy szakállas fickó, Jack Wadham, és örömmel köszönti rég nem látott cimboráját, Averyt. Jelenleg üzletemberek tanácsadójaként tevékenykedik, és most hajót akar bérelni, vitorlás is lehet, a rakomány témáját viszont nagyvonalúan kerüli.

Hortobágyi húsos palacsinta van ebédre az Onedin házban, Samuel is részt vesz, és kaja után kellő tisztelettel elhívja színházba Charlotte-ot az esti előadásra. A kitűnő Henry Irving játszik benne, James mindenki meglepetésére első szóra beleegyezik, menjen csak a kicsi lánya szórakozni, ő most siet vissza a tőzsdére. Charlotte kiegészítő javaslattal áll elő: hívják el Williamet is, kitűnő ötlet, helyesel Samuel, de közben úgy mosolyog, mint aki savanyú vackorba harapott. A fiatalok elmennek a Frazer irodába, de az elfoglalt William közli velük, hogy sajnos este nem tud velük menni, Sam erre kiköpi a vackort és szélesen mosolyog.

Elizabeth és Daniel között vita támad, szőkénk a csatorna kiszélesítésének ötletét határozottan ellenzi: ha a gőzösök megállás nélkül fognak felhajózni Manchesterig, az előbb-utóbb a liverpooli kikötő hanyatlását fogja jelenteni, ezt ő, mint lokálpatrióta, nem hagyja annyiban. Dunwoody beszámol a kapitányokkal folytatott tárgyalásról Williamnek, aki viszont úgy dönt, nem egyezik bele semmilyen fizetésemelésbe, ha nem hajlandók fél bérért dolgozni, akkor majd talál helyettük másokat.

James a tőzsdén összeakad Wadhammel, aki a fuvarhoz megbízható kapitányt keres, James természetesen Bainest ajánlja, aki a gyors járatú Falconnal hamar eljuttatja a rakományt a rendeltetési helyére. Wadham előad egy sztorit egy bizonyos Sir Patrick McGeary ezredesről, aki családi értékeit akarja angliai birtokáról írországi birtokára átszállítani. Az ügylet diszkrét kezelést kíván, csak pár ember tudhat róla, a rakomány sem lesz biztosítva, de mivel mindkét birtok tengerparton van, a be-és kirakodás egyszerű lesz. Wadham a diszkréciót 1000 fonttal jutalmazza, James látszólag beleegyezik és megkötik az üzletet.

Sarah felkeresi a Lélek Kápolnája nevű imahelyet, ahol a rendkívül szakállas Inigo Pilgrim tiszteletes fogadja. (A csávó pont úgy néz ki, mintha valamelyik Monty Python jelenetből lépett volna elő.) Kiderül, hogy a tiszteletes médium és képes kapcsolatba lépni a túlvilággal, tudja Sarah nevét és azt, hogy nemrég vesztette el a férjét. Majd transzba esik és pár szóban elmondja, mit üzen Robert: Sarah minden eddig hozott döntése helyes, és semmiképpen nem tartja felelősnek a halálában. A szeánsz után Pilgrim nem hajlandó pénzt elfogadni, de máskor is szívesen látja Saraht, Robertnek biztos lesz később is mondanivalója a számára. Az özvegy lelkesen meséli a történteket Lettynek, aki azonban arra figyelmezteti, ez a Pilgrim nyilván csaló és csak azért nem kért most pénzt, mert biztos benne, hogy Sarah vissza fog még menni hozzá. Pilgrimnek nyilván nem volt nehéz infókhoz jutnia, hiszen Robert ismert üzletember volt a városban, Sarah meg számos bizottságnak tagja. Sarah persze ezzel nem ért egyet.

Dunwoody beszámol az újabb egyeztetésről Williamnek és örömmel közli, hogy a kapitányok végül eltekintenek a sztrájktól és hajlandók kevesebb pénzért is dolgozni, mert a gazdasági nehézségek miatt nem nagyon tudnának másik cégnél elhelyezkedni. Majd megjegyzi, milyen szimpatikus fiatalember lett Samuel úrfiból, és milyen csinos volt Miss Charlotte máma, mire William hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan elköszön a bizalmaskodó alkalmazottól. Az este későbbi fejleményeiről Charlotte-tól értesülünk, aki másnap reggel lelkendezve újságolja Lettynek, hogy William mégiscsak elment a színházba és páholyt bérelt, ahová meghívta őt és Samuelt pezsgőzni, az előadás után pedig saját kocsiján hozta haza. Samuel mosolyáról ezúttal egy szó sem esik, de el tudjuk képzelni. Samet amúgy másik csapás is érte, az általa kinevezett Mr. Fynch ugyanis lelépett a bevétellel és elhajózott Amerikába.

James felkeresi Fogartyt és közli, ő sem támogatja a Bridgewater csatorna szélesítését, akárcsak a húga. Neki különben is csak vitorlásai vannak, azokkal nem is tudna végigmenni a csatornán, a parlament meg valszeg úgysem fogja támogatni a dolgot, mert nagyon erős a vasút monopóliuma. Majd felteszi a kérdést a sógornak, mit tud Sir Patrick McGearyről? A választ nem tudjuk meg, de a Falconra berakodás közben váratlanul feltűnik James a parton, úgy döntött, ő is utazik, Baines csak pislog, mivan? A nyílt tengeren aztán pár szót vált a vén tengeri medvével, és Baines bevallja, neki se igazán szimpatikus ez a Wadham.

Tervet dolgoznak ki, aminek értelmében Baines mindenféle topográfiai és oceanográfiai érdekességgel próbálja szóval tartani Wadhamet a kabinban, ezalatt James lesiet a raktérbe átvizsgálni a rakományt. Wadhamnek egy idő után elege lesz Bainesből és otthagyja, így aztán pont időben érkezik a rakodótérbe ahhoz, hogy lássa, amint James a ládákban tárolt nemesfém edényeket és egyéb értékeket nézegeti, kezében egy újsággal. Wadham pisztolyt ránt és visszakényszeríti Jamest a parancsnoki kabinba, ahol Baines-szel együtt sakkban tartja őket. Bevallja, hogy igen, a manchesteri 50 000-es rablásban szerzett cuccok vannak a ládákban, csak azt nem érti, erre James hogy jött rá. Hát úgy, hogy McGeary ezredes pár napja meghalt, amiről maga nyilván nem tudott, amikor ezt a mesét előadta nekem, közli James. Persze Wadham nem esik kétségbe, mert azzal, hogy Onedin elfogadta az 1000 fontot, ő is bűnrészessé vált a csempészésben. Ez sajnos így van, Mr. Baines, bólogat James a meglepett arccal figyelő kapitánynak.

Liverpoolban Sarah ismét meglátogatja Pilgrimet, aki az újabb transzba esés során több dolgot is közöl: Robert tud a Fynch-féle áruházi sikkasztásról, Denton szerinte is jobb választás lenne, Maritza már Roberttel van, és a keze sem fáj már. A szeánsz végén ismét nem kér pénzt, Sarah viszont ragaszkodik hozzá, rendben, de 5 shillingnél többet nem fogadok el, mondja Pilgrim. Hazaérve Saraht Samuel fogadja, aki levelet kapott Stepan Rydzétől, az 5x07-ben megismert Maritza bátyjától, és arról értesítette Samet, hogy Maritza meghalt.

A Falconon Wadham beleegyezik, hogy James továbbra is intézze a hajózási manővereket, addig ő túszul tartja Bainest, egy pillanatra se veszi le róla a pisztolyt. James ordítani kezd a kormányossal, aki nem az iránytűt figyelte, hanem a széljárást, és most úgy tűnik, alaposan eltértek az útiránytól: észak-északnyugat helyett kelet felé haladnak. James maga veszi kézbe a kormányt és az iránytűt beállítva végül szerencsésen kikötnek, bár Wadham nem ismeri fel a birtokot, szerinte minden tengerpart egyforma. James utasítást ad a vörös zászló felvonására, hogy a part menti őrség ne fogjon gyanút és ne nézze csempészeknek őket, majd nekilátnak a kirakodásnak.

Wadham azonban hiába keresi a parton az általa odarendelt embereket, sehol senki. Váratlanul egyenruhás közegek tűnnek fel és lecsapnak a ládákra, Onedin és Baines erre együttes erővel lefegyverzi Wadhemet. Kiderül, hogy James az epizód elején látott mágneses trükkel kezdettől délkelet felé kormányoztatta a hajót, és most Írország helyett Walesben kötöttek ki. Felség! valóban koronád / Legszebb gyémántja Velsz: / Földet, folyót, legelni jót, / Hegy-völgyet benne lelsz, idéz James egy ideillő versrészletet, de Wadhemet ez nem vigasztalja, a rendőrök elvezetik. A vörös zászló természetesen veszélyes rakományra utal, ezt látva rohantak elő a hatósági emberek nagy tömegben. James jókedvűen közli a szintén szélesen vigyorgó Baines-szel: 5000 font a jutalom, nem rossz egyetlen fuvarért, ebből veszek egy új hajót!