Egy fiatal srác a sörösüveg kupakja alá illesztett dollárost nézi, amit a kupak elmozdítása nélkül egyszerűen nem tud leszedni az üvegről. A mellette ülő bajszos férfi viszont egy csapással kiszedi az üvegre préselt húszdollárost, majd felajánlja a fiúknak, hogy még egy húszasért szívesen megismétli. Miután a srácok csalódottan elvonulnak még utánuk üvölti, hogy szívesen elad nekik egy jó áron még egy Rolexet is, mire megjelenik a bárban jó barátja, a nagyhangú Slippin’ Jimmy. A férfinak nincs sok ideje, bátyja, Chuck a kocsiban várja: búcsúzni jött, ugyanis Albuquerquebe költözik, Új-Mexikóba, ahol egy ügyvédi iroda levelező osztályán fog dolgozni. Marco nem tudja eldönteni, min lepődjön meg jobban: hogy elköltözik, vagy hogy egy ügyvédi irodában fog melózni annak ellenére, hogy kilenc hónapja szabadult a sittről, mire Jimmy kijelenti, hogy Chuck utoljára húzta ki a szarból, most már tényleg fel kell nőnie és normális életét kezdeni. A Rolexszel seftelő férfi viszont nem hagyja magát: nem érti, barátja miért nem int be arrogáns testvérének vagy legalább szól ki, hogy várjon már egy kicsit, amíg elintéznek egy utolsó melót a régi idők emlékére. Jimmy viszont hajthatatlan: kapott egy új lehetőséget, ezt pedig már nem akarja elszalasztani. Marco erre egyenesen Miles Davishez hasonlítja barátját, aki szerinte legalább akkora faszságot követ el, mintha Davis megválna a trombitájától. Slippin’ Jimmy viszont biztosítja, hogy ha mindent elrendezett mindenképp jelentkezik, majd integetve kisétál a bárból. Új korszak kezdődik.

Kim hezitálva vágtat a Hemlin&Hemlin&McGill lépcsőjén, majd lazának tettetve magát Goodman mellé ül. A férfi Howardhoz jött, mivel úgy döntött, elfogadja az ajánlatát és átadja az idősek ügyét a H&H&M-nek. Elvégre, ha a saját testvére nem akarja, hogy bevegyék, akkor mégis mi értelme az egésznek. Kim elnézést kér, amiért nem szólt a Chuck érthetetlen döntéséről, majd hozzáteszi, hogy egyszerűen nem akarta, hogy megutálja a saját testévérét. Később a privát megbeszélésen Howard rögtön a tárgyra tér és és elmondja, hogy sosem akarta, hogy így alakuljon az ügy, mire Goodman félbeszakítja és egy “megértemmel” letudja a több éves anyázást. Howard azt is elmondja, Chuck mennyire fontos az irodának, mire Goodman elnézést kér, amiért többször is elküldte a picsába. Howard erre a SandPiper Crossingért cserébe átad egy kétszázezer dolláros csekket a férfinak, és hozzáteszi, hogy a SandPiper Crissong ügy végén is jár majd neki 10% jutalék. Goodman erre átadja Howardnak a Chuck cuccaihoz szükséges bevásárlólistát és megkéri az ügyvédet, hogy sózza már rá valamelyik bojtárra a bevásárlást: elmondja, hogy a jeget elég nehéz beszerezni, ő egy motelből lopkodja, mire Howard rábólint és elismerően nyugtázza, hogy Goodman képes volt minderről egyedül is gondoskodni az utóbbi években. Távozáskor még azt is hozzáteszi, hogy igazából mindig is kedvelte, nem véletlenül becézte régebben Charlie Hustle-nak, mire Goodman keserű szájízzel elhagyja az irodából.

A parkolóban elnézést kér Kimtől a korábbi kirohanásáért, mire a nő hosszan átöleli és rákérdez, ezek után mégis mi lesz most Chuckkal. Goodman erre elmondja, hogy a bátyja beteg ember, aki ráadásul egy pöcsnek tartja, ezen pedig sehogysem tud változtatni. Miután Kim rávágja, hogy ez nem mentség, Goodman meglepően higgadtan reagálja lereagálja a helyzetet annyival, hogy a Dalai Láma hozzá képest gyenge kezdő.

Az idősek otthonában javában pörög a Bingo, amit Goodman sosem látott unalommal vezérel. Minden egyes betű-szám kombinációt valamilyen frappáns, az adott betűvel kezdődő fogalommal dob fel, majd zsinórban vagy ötször olyan labdát húz ki, ami B-vel kezdődik. Először a ‘betrayal’, vagyis ‘árulás’ szót használja, negyedjére viszont már nem tud ellenállni, hogy a 'brother', vagyis szót is megemlítse. Biztos sokaknak van, de garantáltan nem olyan, mint az övé – magyarázza az idősöknek -, majd hozzáteszi, hogy ha megint B betűs labdát húz, akkor komoly bajok lesznek. Persze kihúz még egymás után vagy kettőt, mire úgy belelovalja magát a dühébe, hogy A Sziklák Szeme c. dokumentumfilmhez hasonlítja az idősek helyzetét. Mikor éppen azt magyarázza, mekkora melómák nőnek majd az idősek testvére, az egyik öreg úr megszakítja a monológot és megkéri az ügyvédet, olvassa már fel hangosabban, milyen labdát húzott, mert nem tudja, Bingója vagy-e vagy sem. Goodman erre viszont belekezd saját történetébe: pár évvel ezelőtt egy Chad nevű csávó elég sok pénzzel tartozott neki, lefeküdt a feleségével – akivel emiatt egyébként el is váltak. Egy nyári este aztán enyhén bebaszva meglátta Chadet az egyik helyi szupermarket parkolójában, amíg pedig bement vásárolni, szépen felmászott a fehér, bőrüléses BMW-jére és bosszúból a tetejére szart. Az idősek ennél a résznél kellemetlenül körbenéznek a teremben, mire Goodman bevallja, hogy na jó, valóban nem ez volt élete legvállalhatóbb pillanata, azt viszont tényleg nem tudta, hogy a pali gyerekei a kocsi hátuljában ülnek, aztán persze, hogy őt varrták be szexuális zaklatásért, nem a pasit, aki a kocsiban hagyta a két kicsi gyerekét járó motorral, a panorámatetőt leengedve. Hát mi ez, ha nem oltári nagy átbaszás: csak rászart tetőre és máris ő lett Charles Manson, ennek pedig azóta is issza a levét, mégis mit gondolnak, mi a frászért tölti a délutánjait ebben a lepukkant otthonban?! Végül annyira felhúzza magát, hogy az összes cicás jegyzetfüzetet felajánlja, majd összeszedi a cuccát és lelép.

Jó idő eltelt már azóta, hogy Goodman az Arno’s bejáratánál álldogált. Elnézi egy darabig az autókereskedéssel szemben lévő lebujt, majd a bejárat előtt parkoló régi kocsiját végigsimítva bemegy a kocsmába. A helyen délután kettőkor is full sötét van, a bárpultnál pedig egy kikészült férfi fekszik, ügyet sem vetve a külvilágra. Goodman persze azonnal felismeri a fazont és rögtön két sört rendel, majd egy koktélkeverővel a fülét simogatva próbálja felkelteni. Miután Marco még mindig nem reagál, Goodman a tarkójára ütve kicsit elküldi a picsába, mire a férfi azonnal felébred és üveges tekintettel bámulja rég látott barátját. Gyorsan beülnek egy boxba a két sörrel, majd Marco elmeséli, hogy most épp a veje nyomóvezetékekkel foglalkozó cégénél dolgozik és rohadtul utálja az egészet. A múltról érdeklődve Goodman elmondja, hogy három évvel ezelőtt meghalt az anyja, majd mikor kiderül, hogy a temetés miatt visszajött Chicagóba, Marcót viszont Chuck szoros időbeosztása miatt nem kereste fel, a bajszos férfi kicsit megsértődik és szűkszavú lesz. Nem sokkal később besétál a bárba egy telefonáló, öltönyös fazon, mire Goodman a régi szép idők emlékére elővesz a zsebéből egy érmét és “én eladom, te veszed” felkiáltással jelzi barátjának, hogy benne van egy újabb buliban.

A bárpultnál ülve Goodman és Marco minden színésztehetségüket bevetve eljátsszák, hogy nem ismerik egymást, csak épp beszélgetésbe elegyedtek, Goodman pedig pénzszűkében baromi jó üzletet ajánl a férfinak. Csak nézze meg, nem kell megvenni, elég, ha átgondolja – nyaggatja a bajszos férfit, miközben az öltönyös pali a pult túloldaláról figyeli a jelenetet. Marco végül beadja a derekát, mire Goodman elővesz a zsebéből egy féldolláros érmét, aminek az a különlegessége, hogy a rajta lévő JFK nem jobbra, hanem balra néz. A jobbra, vagyis kelet felé fordulás a hajnalt jelképezi, így ábrázolták például Lincolnt is, de a sírköveket is direkt így helyezik el, hogy a holtak a felkelő nap felé forduljanak – adja elő a szakdumát az ügyvéd, amire már a túloldalon ülő öltönyös is felfigyel. Vagy háromezer ilyen érmét gyártottak, amiből csak ezer került forgalomba, mára pedig kb. kétszáz darab lehet belőle a világon. Az öltönyös férfi erre felröhög, mire Goodman fennhangon mondja Marcónak, hogy megér vagy hat-nyolcszáz dollárt, de ő most odaadja százért is, ha azonnal kifizeti készpénzben. Marco erre kiröhögi és rákérdez, mégis milyen idegen ad el egy nyolcszáz dolláros érmét százért, mire Goodman gyorsan exkuzálja magát a mosdóba és arra kéri a bajszos férfit, hogy legalább még egyszer gondolja már át, amíg visszajön: nincs semmi vesztenivalója, ez egy kihagyhatatlan ajánlat.

Marco átszól az öltönyös pasinak, hogy pontosan tisztában van vele, hogy csak ki akarják csalni a pénzét, majd fennhangon eszébe jut, hogy neki pont van is egy érme-szakértő ismerőse, fel is hívja gyorsan és kikéri a véleményét. Miután a pultostól elkéri a telefont azért annyit még odaszól az öltönyösnek, hogy ha ez tényleg átverés, reméli megvárja vele a zsarukat és vallomást tesz, nehogy már a végén ő jöjjön ki szarul az egészből. Nyugat felé néz, na persze – mondogatja Marco, majd elmeséli a sztorit a szakértő haverjának. A vonal túlsó végén persze nincs senki, csak egy automata hang, ami tárcsázásra szólít, Marco viszont teljesen hitelesen hozza a figurát, mint akire épp rátalált élete üzlete. A kamu telefonhívás persze bejön: mikor Marco hirtelen elhalkul és hátat fordít a pasasnak, az öltönyös pali egyre jobban figyel a pult végén. Marco azonnal lerohanja a visszaérkező Goodmant és alkudozni kezd: mindenképp kell neki az érme, de most csak 60 dollár van nála. Miközben épp azt részletezi, hogy kb. egy óra alatt elugrik egy ATM-hez és kipótolja az összeget, az öltönyös pasi is beszáll az üzletbe és 70 dollárra emeli a tétet. Marco erre elküldi a francba, a férfi pedig úgy felhúzza magát, hogy 110 dollárért megveszi és gyorsan lelép. Marco persze a lelkét kiüvölti után, de amint kiteszi a lábát a pasas a bárból, Goodmannel hangosan röhögve lepacsiznak. Megint megcsinálták.

Amilyen jól ment az érmés akció, olyan könnyen bújik vissza Goodman Slippin’ Jimmy bőrébe. Miközben a pultnál épp egy multimilliomos nigériai hercegről magyaráz az egyik vendégnek, Marco egy családi ereklyét, egy antik hegedűt próbál rásózni egy másikra. Ez egy win-win üzlet neked, fektess be, de ne szólj róla senkinek – hallatszik a háttérben a zseniálisan kidolgozott szöveg, a befektetések pedig jönnek, a sör fogy, a napok pedig csak telnek. Egyik reggel aztán Goodman egy üvöltöző nőre ébred, aki totál ki van borulva, hogy nem is Kevin Costner menedzsere, majd felháborodva szedi össze barátnőjét, akinek szintén elmondja a rossz hírt. Miközben kapkodva öltöznek Goodman megkínálja őket egy kis narancslevél, majd napok óta először hallgatja le üzenetrögzítőjét, ami tele van az érdeklődő kliensek hívásaival. Nem sokkal később megjelenik a hulla másnapos Marco is, aki arról érdeklődik, milyen átverést elevenítsenek fel aznap, mire Goodman kijelenti, hogy most már tényleg vissza kell mennie Albuquerquebe: egy hete itt van már, a kliensei várják, valamit pedig dolgoznia is kell. Marco nem érti, milyen kliensekről beszél, mire Goodman bevallja, hogy időközben ügyvéd lett. Bajszos barátja nagyon belelkesedik és egyből arról beszél, hogy Goodman akkor jól tele lehet, mire a férfi felvilágosítja, hogy nem teljesen ez a helyzet, de még csak az elején tart. akár Chicagóba is áttehetné a székhelyét, Chuck amúgy is egy pancser, aki sosem kedvelte a saját öccsét. Goodman viszont nem hagyja magát meggyőzni, így Marco felajánlja, hogy ma este még játsszák be a Rolexes trükköt: nem a pénz, hanem az élmény miatt, mert neki erre szüksége van. Lehet, hogy Goodmant kielégíti a munkája, de ő megőrül a veje cégénél, a simlis üzleteken kívül nincs semmi, ami boldoggá tenné, legalább ezt ne vegye el tőle. Goodman nagy nehezen végül belemegy a dologba, még egyszer, utoljára.

Az ismerős sikátorban Marco a Smoke on the Watert dúdolva várja Goodmant az aktuális palimadárral. Legutóbb 600 dollárt kerestek ezen az akción, de most nem is a pénz, hanem a régi emlékek miatt olyan izgalmas az egész. Pár másodperccel később meg is hallja a szokásos farkasvonyításokat, ami egyenes jel arra, hogy elfoglalja pozícióját a földön. A Goodmannel lévő pasas hamar ki is szúrja a földön heverő csali-tárcát, amiben legalább ezer dollár lapul, nem sokkal később pedig a földön heverő Marcót is. Goodman a megbeszéltek szerint egy bottal piszkálja meg barátja mozdulatlan testét, aki viszont egyáltalán nem reagál, így hamar leesik neki, hogy tényleg valami gáz van. Gyorsan barátja mellé guggol és megnézi a pulzusát, miközben folyamatosan szólongatja, válasz viszont nem érkezik. Az ismeretlen férfi közben azt hajtogatja, hogy húzzanak el a fenébe és felezzék el a pénzt, Goodman viszont megkéri a férfit, hogy azonnal hívja a mentőket. A pasas viszont megijed és elszalad, mire Goodman saját mobilján tárcsázza a mentőket, mire Marco hirtelen magához tér és nagy nehezen elmondja, hogy ez volt élete legjobb hete. Amilyen gyorsan magához tér, olyan hirtelen el is veszíti az erejét. Goodman erre üvöltözni kezd, hogy azonnal ébredjen fel és gyorsan megpróbálja újraéleszteni, barátja viszont nem válaszol, segítség pedig nem érkezik.

A templom bejáratánál várakozva Goodman cigit kér egyik régi ismerősétől, Budtól. A helyi férfi hamar kiszúrja a Goodman kisujjára húzott gyűrűt: Marcóé volt, az anyja adta oda emlékbe. Nem sokkal később megcsörren az ügyvéd telefonja: Kim keresi azzal a jó hírrel, hogy a SandPiper Crossing-ügy kezd túl nagy falat lenni a H&H&M számára, így megbíztak egy Santa Fe-i ügyvédi irodát, akik partnerséget ajánlanának neki. Goodman eleinte nem tudja hova tenni a dolgot és annyit reagál, hogy Chucknak biztos nem tetszene az ötlet, mire Kim elmondja, hogy se Chucknak, se a H&H&M-nek semmi köze hozzá. És különben is, az idős kliensek egyfolytában Goodman felől érdeklődnek, valamihez nagyon érthet, hogy ennyire megszerették. A férfi végül rábólint az ajánlatra, Kim pedig emlékezteti, hogy készüljön, csütörtökön 11-kor lesz a megbeszélés.

Chuck a H&H&M egyik bojtárjának magyarázza, melyik iratot másolja le a SandPiper Crossing aktái közül, majd hozzáteszi, hogy most már a bevásárlás is majdnem jó volt, de legközelebb zöldalma helyett pirosat kér, és a szójatejet se felejtse el. A fiatal ügyvédjelölt épp, hogy bepakolt a kocsiba, mikor nem sokkal odébb észreveszi Goodman kocsiját: a bojtár elmagyarázza, hogy pár extra dollárért dolgozik a férfinek, majd mikor Goodman arról érdeklődik, hogy van a testvére, Ernie elmondja, hogy egész jól. Chuck a függöny mögül kukucskálva figyeli öccsét, majd mikor épp kinyitná az ajtót, meghallja, hogy beindítja a motort és elhajt.

Ehrmantraut épp keresztrejtvényt fejt – és valószínűleg egy újabb melót egyeztet telefonon – mikor behajt a parkolóba Goodman. A férfi barna öltönyt választott az ügyvédekkel való találkozásra, majd miután kiszáll, megigazítja nyakkendőjét a visszapillantó tükörben. Az épület felé sétálva elpróbálja, hogy mutatkozik majd be jövendőbeli kollégáknak, mikor Marcó gyűrűjéhez érve hirtelen megtorpan, és villámgyorsan visszahajt a parkolóház kijárata felé. Az ablakot leengedve megkérdezi Mike-tól, mégis mi a fenéért adták vissza anno Kettlemenék elszikkasztott másfél millióját: senki sem tudta, hogy náluk van, simán megléphettek volna vele a francba. Mike erre rávágja, hogy azért nem lopta el, mert pont ő bérelte fel a munkára, egyébként pedig pont maga Goodman mondta akkor, hogy a helyes dolgot kell tenniük. Az autóban ülő ügyvéd erre felszívja magát és kijelenti, hogy ez soha többet nem fog előfordulni, majd a Smoke on the Watert dúdolva lelép a bíróságról.