Goodman szorgosan osztogatja a napi postát a Hemlin&Hemlin&McGill elfoglalt ügyvédeinek, közben pedig mindenkinek odamond pár kedves szót. Egy kis szünetet tartva beugrik a láthatóan elfoglalt Kimhez, aki egy dobozokkal zsúfolt, sötét irodában bámulja a monitort. Megkéri a férfit, hogy jöjjön vissza kicsit később, mire Goodman előránt egy borítékot és arra kéri, nyissák már ki együtt, mert egyedül egyszerűen képtelen. Kim habozás nélkül feláll, gyorsan feltépi a borítékot, örömében pedig megcsókolja a férfit.
Chuck épp az irodájában gyakorolja előre megírt védőbeszédét, mikor Goodman belép az ajtón. Valami fontosat szeretne mondani, ezért megkéri testvérét, hogy szánjon már rá két percet, amibe Chuck vonakodva belemegy, majd leállítja a diktafont. Goodman átad egy levelet, mire Chuck azonnal rávágja, hogy biztos valami rossz vicc, öccse viszont biztosítja, hogy nem az: felvették a helyi jogi egyetemre, és bár csak levelező szakra, de az iskola akkreditált és legalább meló mellett is csinálni tudja. Igen, első két alkalommal azért megbukott a felvételin, de harmadjára csak sikerült. Chuck értetlenkedve megkérdezi, mégis miért tartotta Goodman titokban az egész felvételi mizériát, mire Goodman rávágja, hogy nem akart protekcióval bekerülni és szeretné, ha Chuck büszke lenne rá. Goodman ezek után megkérdezi, elhelyezkedhetne-e bátyja irodájánál az egyetem elvégzése után, mire Chuck zavarodottan a partnerekre jóváhagyására tereli a témát, arról viszont biztosítja testévérét, hogy valamit biztosan kitalálnak majd valamit.
A fénymásoló szobában a levelező osztály munkatársai rögtönzött bulit tartanak Goodman tiszteletére, a torta felszeletelése közben pedig váratlanul Hemlin sétál be az ajtón és megkéri a többieket, hogy menjenek már ki egy percre, hogy négyszemközt is beszélhessen a leendő ügyvédjelölttel. Miután bezárják az ajtót, Hemlin Goodman elé áll: hogy mit mond, nem hallani, elnyomja a fénymásolók és nyomtatók monoton zaja. A férfi testbeszéde viszont mindent elárul, és mire Hemlin kisétál a szobából, Goodman megrökönyödve görnyed a torta felé.
Kim épp a diplomáját akasztja fel nagy nehezen visszaszerzett irodája falára, mire Hemlin megszólítja: sajtótájékoztatót tart Kettlemenékkel kapcsolatban, és mivel Kim a védőügyvédjük, neki is jelen kell lennie a nyilatkozatkor. Az ügyvédnő habozik, de nincs mit tenni, Hemlin mögé kell állnia a kamerák előtt. A felvételt Goodman megvető és egyben megkeseredett arccal nézi végig a SandPiper Crossing, helyi idősek otthona recepcióján, majd miután szétosztogatta névjegyét a tévéző nyugdíjasoknak, kliense lakrésze felé igyekszik. Egy idős hölgy végrendeletét jött véglegesíteni, a papírok tisztázása után pedig hiába kéri el a 140 dollárját, az idős asszony nem tudja kifizetni. Azt viszont megígéri az ügyvédnek, hogy egy héttel később, miután megkapta az otthontól a járadékát, biztosan fizet majd, csak adjon még egy kis időt. Goodman csak egy húszast fogad el, kifele menet viszont eszébe jut valami és hirtelen visszafordul: nem érti, hogyan kaphat plusz segélyt az idős hölgy, ha csupán nyugdíjra és társadalombiztosításra jogosult, mire a nő elmondja, hogy ezeket a pénzeket mind a SandPiper Crossing kezeli, majd miután levonták az összes felmerülő díjat, a maradékot átutalják a takarékszámlájára. Miután az idős nő hivatalos papírokat is átad Goodmannek, az ügyvéd egyből kiszúrja, hogy valami nincs rendben a papírokkal, majd gyorsan összehív pár idős lakót az otthon klubhelyiségében és a szerződést mutogatva felvilágosítja őket egy extra mini betűkkel írt paragrafusról, amit eddig nem vettek észre. Goodman elmondja, hogy biztos valami hiba lehet az Sandpipiper Crossing részéről, de majd ő utána jár és visszaszerzi a pénzt. A baj csak az, hogy az akciót az otthon recepciósa viszont kiszúrja, és azonnal telefonálni kezd.
Goodman azonnal Chuckhoz siet és a korábban otthagyott iratai között matatva további infókat keres a SandPiper Crossingsról. Bátyjának is megmutat egy hivatalos szerződést, majd miután a mikrobetűket ő sem tudja elsőre elolvasni, nagyító alá véve próbálkoznak amegfejtéssel. Az olvashatatlan kiegészítésből kiderül, hogy a szervezet irreálisan drágán számláz fel olyan teljesen hétköznapi cuccokat, mint a papír zsebkendő vagy a WC papír, aminek gurigájáért 3,5 dollárt számolnak fel az idősöknek. Goodman szerint ez egyértelmű túlszámlázás, ami ha minden egyes bentlakót érint – ami elég valószínű – akkor bizony csalásról van szó. Chuck nem is azon döbben meg, hogy felmerülhet a csalás vádja, hanem, hogy ő nem vette észre, mikor ezen dolgozott. Goodman viszont megnyugtatja, hogy neki is csak mázlija volt, mire bátyja elmondja, hogy ha ez egy tudatos szisztéma alapján zajló csalássorozat, akkor abból bizony komoly ügy kerekedhet. Hogy ezt igazolni tudják, visszaküldi Goodmant anyagot gyűjteni.
A recepcióra érve Goodman épp kitöltené a kötelező látogatási listát, mire a recepciós nő egy új szabályra hivatkozva kitépi a kezéből. A falra egy frissen nyomtatott szöveget ragasztottak, melyen az áll, hogy ügyvéd nem teheti be a lábát az épületbe. Miközben a recepciós éppen azt magyarázza, hogy ügyfeleik érdekeit szem előtt tartva kell új biztonsági rendelkezéseket hozniuk, Goodman észreveszi, hogy a szemközti irodában nagy erőkkel semmisítenek meg vagy egy tucat dokumentumot. Az ügyvéd arra hivatkozik, hogy kliensei vannak az épületben, mire a nő annyit reagál, hogy akkor innentől kezdve máshová kell lebeszélniük a találkozót. Goodman persze nem veszi be a kitalált szabályozást és az iroda felé indul, hirtelen viszont elé ugrik két nagydarab férfi, akik újra a pult elé lökik. Mire az ügyvéd már épp feladná, távozás előtt kikéredzkedik a WC-re, ahol hiper tempóban jegyzettömbjének hátuljára és némi maradék WC-papírra körmöl egy megbízási szerződést. Az ajtót kinyitva azonnal a recepciós nő kezébe nyomja a meghatalmazást és felszólítja, hogy kliensei megkárosítása és csalás vádjával peres útra tereli a SandPiper Crossing egyértelműen kétes ügyét, majd az irodában a dokumentumokat daráló nőt is felszólítja, hogy azonnal fejezze be, amit csinál, mert bizonyítékok megsemmisítése miatt ő is alaposan megszívhatja.
Ehrmantraut épp a délutáni műszakját végzi a parkolófülkében, mikor Stacey hívja: a nő arról érdeklődik, tudna-e vigyázni a kislányára egyik délután, mivel pont beosztották a kórházban, mást pedig nem tud megkérni. A férfi örömmel vállalja, majd fixálják az időpontot.
A szemétben fetrengve hirtelen megcsörren Goodman telefonja: a SandPiper Crossing ügyvédje keresi és nem érti, Goodman mégis miért suttog a vonal végén. A ügyvéd erre behazudja, hogy épp az operában van és a Varázsfuvolát nézi, mire a SandPiper Crossing képviselője megdicséri az ízlését, majd gyorsan a tárgyra tér: nem igazán tudja hova tenni azt, amit átnyújtott a recepciósnak, mire Goodman elmagyarázza, hogy az egy felszólító levél, amit a SandPiper Crossing vezetői ellen, többszörös csalás vádja miatt indított ügyfelei nevében. Az ügyvéd erre megkérdezi, nem rokona-e véletlenül Charles McGill, mire Goodman rávágja, hogy de, a bátyja. Az intézet ügyvédje erre elmondja, hogy kizárólag a Chuck iránti tisztelebtől volt hajlandó egyáltalán telefonálni, majd hozzávágja Goodmanhez, hogy szíve joga pereskedni, majd találkoznak a bíróságon. A hívás után Goodman nagy nehezen kikászálódik a konténerből, majd észreveszi, hogy van egy külön kuka kizárólag a papír hulladéknak, a fedelet felhajtva pedig kb. 5-6 kukás zsákba zsúfolja megtalálja a csíkokra aprított bizonyítékokat.
Chuck meglepődik, mikor Goodmant hat kukászacskó társaságában a nappalijában találja: az idős ügyvéd azzal vagdalkozik, hogy öccse biztos ellopta a SandPiper Crossing tulajdonát, mire Goodman elmondja, hogy ne idegeskedjen, közterületről szedte össze a szemetet - mármint mi más lenne az a konténer, amiből még a hajléktalanok is nyugodtan lemelózhatják a felesleget. Miután Chucknak leesik, hogy tényleg nem történt bűncselekmény, hajlandó segíteni öccsének összekaparni a kétcentis cafatokra szaggatott papírrengeteget, sőt, mire Goodman felébred véletlenszerű pihenőjéből, bátyjának sikerül is összekaparni 3 különböző szerződést, melyek jól bizonyítják a szervezet nemzetközi szintű csalás-sorozatát. Chuck annyira belelendül a munkába, hogy végül felajánlja, dolgozzanak ketten az ügyön, aminek Goodman legalább annyira örül, mint Kettlemenék 30 ezer dolláros kenőpéznek. Az ügy gördülékenységének érdekében Goodman gyorsan felhívja Kimet, hogy nyomtasson már ki a céges kódjával pár hasonló precendest, majd abba is beavatja a nőt, hogy innentől kezdve Chuckkal ketten viszik tovább az ügyet. Kim eléggé meglepődik, de beleegyezik a nyomtatásba, még a komoly túlóra ellenére is.
Ehrmantraut épp az unokájával építőkockázik, mikor Stacey hazaér a munkából: megkérdezi, milyen volt a délután, mire Mike elmondja, hogy a kislány egy igazi álom, rendesen szót fogadott. Stacey ekkor félrehívja a férfit, majd kivesz egy köteg pénzzel teli borítékot: megkérdezi apósától, elköltheti-e az összeget, mire Mike rávágja, hogy ha csak egy kis jót vagy könnyebbséget hozna a családnak, akkor megéri elkölteni. A nő erre megkönnyebbül és elmondja, hogy örül a válasznak, mert igen nagy szükség lenne a pénzre.
A SandPiper Crossing ügyvédje épp telefonon enyeleg, mikor faxon megkapja a Chuck által összeillesztett bizonyítékot. Másnap már az idős ügyvéd háza előtt parkol két másik ügyvéd társaságában, a delegációt pedig maga Goodman vár a bejáratnál azzal az utasítással, hogy testvére állapotára való tekintettel pakoljanak be szépen minden elektronikus eszközt a postaládába. Ezek után az abszolút árammentes ház sötét nappalibája kíséri a jogi képviselőket, majd összeszedi Chuckot a dolgozószobájában – legalábbis szedné, ugyanis bátyja teljes letargiában ül íróasztala mögött azt hajtogatva, hogy ő ezt nem tudja végigcsinálni. Goodman azzal próbálja bíztatni testvérét, hogy az ügyvédek már csak a neve hallatán is beszarnak, nem kell csinálnia semmit, csak méltóságteljesen ülni az asztalnál. A nappaliba érkezve a SandPiper Crossing ügyvédje régi ügyekről sztorizgatva üdvözli Chuckot, aki egy “Téged is jó látni”-val letudja az egészet, így is a jogi megbeszélésre terelve az ügyet. Az otthon ügyvédje azzal indít, hogy felesleges túllihegni ezt az egészet, úgysem állná meg a helyét a tárgyaláson egyik vád sem, az idős bántalmazás pedig már tényleg teljesen abszurd állítás. Hiába érvel azzal, hogy a SandPiper Crossing tulajdonképpen egy 5 csillagos szálloda, a kliensek pedig egytől egyig elégedettek, végül kijelenti, hogy egy minden bizonnyal elszámolási hibának köszönhetően bizonyos ügyfelektől valóban több pénzt vettek el, mint kellett volna, amit egy 100 ezer dolláros csekkel próbálnak kárpótolni.
Goodman viszont kijátssza a nagyágyút és az ügyvédek elé tolja a SandPiper Crossing beszerzési listáját: az ügyvédek nem értik, mit kell rajta nézni, Goodman viszont felvilágosítja őket, hogy nem a termék a lényeg, hanem a beszerzési hely: Nebraszka. Az ügyvédek még mindig nem értik, pontosan mire akar kilyukadni Goodman, így a férfi elmagyarázza, hogy Nebraszka hiába az USA réze, mégis egy másik állam, mint Új-mexikó, majd vázolja, hogy az ügy a RICO (Racketeering Influenced and Corrupt Organization), vagyis a zsarolással befolyásolt korrupt szervezetek kategóriája alá tartozik. Sőt, amint bátyjával felállítják a szervezet által használt metódust, már meg is lesz a működési mintázat, amivel egyértelműen bizonyíthatják a csalást. Az ügyvéd ezek után kér egy kis gondolkodási időt és összedugja a fejét két kollégájával, majd visszafordul a testvérpárhoz és megkérdezi, pontosan milyen összegre gondoltak. Chuck erre gondolkodás nélkül rávágja, hogy 20 millió dollárt követelnek, különben bíróságra viszik az ügyet. A megbeszélés után Goodman le is támadja testvérét, mire Chuck megmagyarázza, hogy a 20 millió dollár nem olyan sok pénz ahhoz képest, hogy a SandPiper Crossingnak még 12 különböző kirendeltsége van – valószínűleg országszerte – így az összeg még talán túl konzervatív is. Chuck azonnal vázolja, hogyan kéne továbbvinni az ügyet, Goodman pedig azonnal munkának lát.
Ehrmantraut visszamegy az állatorvoshoz, aki Albuquerquebe érve rendbe tette szétlőtt vállát, alibinek pedig magával visz egy közeli menhelyről mentett kutyát is. Az orvos persze hamar a tárgyra tér és cseppet sem félreérthető mosollyal az arcán megkérdezi, tud-e bármi másban segíteni, mire Ehrmantraut megkérdezi, kapcsolatban van-e még az embereivel, mert jól jönne neki valami meló. A doki rábólint és megígéri, hogy intéz valamit, ami passzolhat a férfihez.
Goodman a szokásos rutint betartva gyorsan bepakolja elektronikus cuccait a postaládába, a házba érve pedig átadja Chucknak a plázában intézett fénymásolatokat. A férfi viszont a SandPiper Crossing bevásárló listájának kódtáblázatát kéri, mire Goodman rávágja, hogy mindjárt behozza a kocsiból, csak egy kicsit le kell dőlnie pihenni. Chuck viszont a munkától elvakítva nem figyel öccsére, egyik iratot a másik után olvasgatva pedig az ajtó felé veszi az irányt. A dokumentumokba merülve automatikusan kiveszi a slusszkulcsot a postaládából, kinyitja a csomagtartót és kiszedi a szükséges iratokat, miközben Goodman megrökönyödve bámulja az ajtóból. Chuck gyakorlatilag fel sem fogja, hogy olvasás közben kisétált a házból, többszöri szólításra viszont kizökken a ritmusból és szembesül a valósággal. A sokkhatástól azonnal elejt mindent és értetlenül néz öccsére, aki szintén nem jut szóhoz a történtektől. Arról viszont azonnal meggyőződik, hogy Chuck betegsége biztosan mentális.
Facebook kommentek