Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

Kossuthkifli 1x04 - Kísértetkastély

2015. április 10. 13:00 - Gabba

A hajnali Dudvág partján kezdünk, az öreg Schwappach és Vödric itt töltötte az éjszakát a révnél, várva, hátha felbukkan a zöld delizsánsz. A cukkerlit izgatja a halottaskocsi felirata, Dalfalvi és Társa, mégis, ki lehet az a titokzatos társ? Schwappach szerint az nem más, mint maga a halál, aki amúgy a legjobb üzlettárs, mert nem csap be senkit. Majd jólinformáltságát fitogtatva Schwappach szóba hozza Vödric hajdani csárdacseléd kedvesét, mi is volt a neve, Hajnalka, Csíborka, Piroska? Pironka!, teszi helyre Vödric a provokátort. Schwappach egy idő után kénytelen belátni, hogy nem erre fognak jönni az üldözöttek, ezért az indulás mellett dönt, de előtte még megreggeliznek. A révésztől osztyepkát (kerek, füstölt juhsajt) rendel és élvezettel szagolgatja: Akár a huszárkapca, csettint elégedetten és nekilát, a cukrász azonban nem tart vele. Ez a sajt olyan büdös, mint a maga lelke, veti oda, de a tanácsos nem sértődik meg. Van terve arra az esetre, ha esetleg győzne a felkelés: visszavonul szőgyéni kastélyába 50 birkával és kitanulja a sajtkészítés fortélyát.

kossuthkifli4_01.JPG

A közeli Galántán a postakocsi utasai is készülődnek, gyerünk befogni, ájncváj, pattog az őrnagy. Batykó, nem feledve anyácskája éjszakai szavait, teletömi zsebeit az udvaron található baromfitollakkal, aztán a delizsánsz elindul Zsigárd felé. Reggelizni persze nem volt idő, a hölgyek lázonganak is emiatt és ráveszik Amadét, hogy az első botzenhajzlinál (vendéglő) álljanak meg, Karola már előre elképzeli a sok finomságot, amit majd rendelni fognak. A fogadós a kapuban várja a vendégeket és jóféle hagymapályinkával kínálja őket, de azok nem kérnek belőle, így a fogadós kénytelen maga meginni a kitöltött nedűt. A hölgyek reményei azonban hamar elszállnak, mert faparázson sült bárány és jófajta ikrás tokhal nincs az étlapon, a gazda csak füstölt tehéntőggyel tud szolgálni, meg hordós savanyúkáposztával.

kossuthkifli4_02.JPG

Batykó megitatná a lovakat, de azok még a vödör felé se hajlandók szagolni, mert büdös a víz. Igen, mert tíz napja beledöglött egy túróci safranyik, válaszolja a fogadós. (A safranyik témáról bővebben itt.) Én meg vedeltyem belőle, sápad el Batykó, az érző szívű őrnagy ezen úgy elkezd ezen röhögni, majd beleszakad. De a kocsist kemény fából faragták, mit neki fertőzött víz, az étvágya azért megmaradt, és ismét előszólítja a terülj-terülj asztalkámat. Sorra érkeznek a pecsenyéstálak, borosflaskák, Schwappach hitetlenkedve néz. A botzenhajzli mögött ismerős alak tűnik fel, szakadt osztrák uniformisban, Matyiő ez, aki sikeresen lelépett az ispotályból. Még mindig hóna alatt szorongatja a hordó huszárzsírt, modora persze cseppet sem változott, a nevét nem árulja el, viszont hetykén beszólogat az őrnagynak, Schwappach persze hasonló stílusban válaszol. Majd kardot ránt, hogy lerohanja az ellent, de Matyiő gyorsabb és elmenekül az erdőbe. Fostos gané!, ordít utána az őrnagy kifulladva.

kossuthkifli4_03.JPG

Karola grófnő szerint ez az óberszt rendkívüli módon hasonlított ama Dalfalvi nevű gyászhuszárra Pozsonyból, de Schwappach leinti, ugyan már grófnő, tévedni méltóztatik. (Ezt a típust de utálom, mindenkinél mindent jobban tud.) A fogadós nem ajánlja a közeli révet, mert azt császári csapatok őrzik, menjenek tovább és Farkasd alatt, Negyednél keljenek át a Vágon. Éljen a nép!, búcsúzik az őrnagy, a jószívű fogadós a szívének oly kedves pálinkásbutykossal int búcsút a postakocsinak. Amíg a negyedi révnél várakoznak, Batykó megkínálja gazdáját a finom falatokból, amiket anyácskája küldött a terülj-terülj varázslattal, Estilla meg felteszi a szokásos kérdését: Messze van még Debrecen?

kossuthkifli4_04.JPG

Gurul a halottaskocsi is, amin az öreg Schwappach éppen azt magyarázza, hogy Kossuthék sikerei miatt tettette magát haldoklónak Pozsonyban, egy halálos beteget senki nem fog vegzálni, bezzeg a saját fiát ez nem zavarta, így is kirabolta haldokló atyját. Maga persze megbocsátana a fiának, ugye, cukkerli?, mondja Vödricnek, aki erre kijelenti, neki hálistennek nincs fia. Hát mit gondol, állatias üzekedésük nyomán Pironka mit szült, indiai tyúkot? Áfonyalekvárt? Vadnyulat? Vödric megdöbbenve néz a mindenkiről mindent tudó spionfőnökre. De nem sokáig tud csodálkozni, mert egy út menti fához kötözött, hordóhasú embert vesznek észre, akinek hátsóját nagy elánnal püföli egy fiatal fiú, körülötte libák legelésznek. Miért ütöd azt az embert, te fiú?, kérdezi Ferdinánd, mire a legény: Azért, hogy a jóisten így bánjon valamennyi kegyetlen urakkal! Schwappach továbbhajt, és csak aztán mondja Vödricnek: Látja, így fest, amikor a nép az alkotmányos jogokért harcol: veri jótevőit! Minden államcsíny a fenékhátsók ellen irányul.

kossuthkifli4_05.JPG

Ezalatt a menekülő Matyiőnek számos veszedelmen kell átvergődnie: először megkergeti egy vaddisznó, de megússza a támadást, nem úgy, mint anno szegény Zrínyi. Később, miközben a folyón kel át egy lopott csónakkal, ismeretlenek több lövést adnak le rá, de nem találják el. Kibotorkál az útra és itt szerencsésen összeakad a halottaskocsival. Éppen a maga kiszabadítására indultunk, Matyiő, hazudik egy orbitálisat a tanácsos régi emberének. Elindulnak Érsekújvárra, ott majd keresnek valami javasasszonyt, aki leápolja a gyászhuszár sebeit, és nem mellesleg híreket is begyűjthetnek az ottani kémirodában. Előtte azonban még megállnak Tótmegyerben a Sógóvízi fogadóban, amíg az utasoktól Schwappach a zöld delizsánsz iránt érdeklődik, Vödric a szakácsnéval kezd szakmai beszélgetésbe különféle receptekről. Vödric csizmát is venne tőle, az se baj, ha vásott, de a háború miatt nincs a háznál eladó bocskor. Az asszony viszont ingyen felajánl neki egyet a maga készítette holcmüclik (taplósapkák) közül, szerencsét hoz, csak viselje.

kossuthkifli4_06.JPG

Érsekújvár, a főtérre begördül a postakocsi, amíg Amadé a közeli kávécsarnokba megy hírekért, a grófnő és Estilla besietnek Slubek hajfodróhoz rendbe tetetni megviselt frizurájukat. A falon szépen bodorított hajú férfifejet ábrázoló kép lóg, mint az üzlet reklámja, megtudjuk, hogy ez az árulásért 1710-ben itt lefejezett Ocskay László kuruc brigadéros feje, amit a kivégzés után a jelenlegi mester szépapja fodrászolt ki ilyen bodrosra.

kossuthkifli4_07.JPG

Amadé ezalatt Batykót kötélen maga után húzva a kávécsarnokban időző honvédtisztekkel elegyedik beszédbe a hadihelyzetről, küszöbön a muszka beavatkozás, Kossuth népfelkelést hirdet, stb, ami aztán újabb vitát generál. Schwappach összekülönbözik két fiatal hadnaggyal a néplélekről, a hadnagyok szerint a nép inkább robotol, nyomorog, de nem fog fegyvert, az őrnagy ezt természetesen teljesen másképp látja, végül mérgesen otthagyja a tiszteket, pedig akár le is szúrhatta volna őket, ahogy szokta. A fodrásztól elhozza a két hölgyet, persze még be kell szólnia egyet Slubek mesternek is, aki mellékfoglalkozásban színdarabokat ír, a testvére meg teátrista: Én minden csepűrágót mundérba öltöztetnék és kivezényelnék a frontra! Na gyerünk, dömsi!, rántja meg Batykó kötelét és a társaság a delizsánszon elhagyja a várost.

kossuthkifli4_07_1.JPG

A főtér túlsó végére megérkezik a halottaskocsi és megáll a Halál Fullánkja temetkezési kirendeltség előtt, Kordalésza, a helybeli rezident éppen ebédel odabent a koporsók között. (A szerepben kedves előfelvételis katonatársam, a kiváló szinkronszínész Kapácsy Miklós látható.) A temetésszervező beszámol a hajfodró üzlete előtt korábban látott zöld postakocsiról, az öreg Schwappach máris indul kifaggatni a mestert.

kossuthkifli4_08.JPG

Ezalatt Kitus, Kordalésza felesége elkészíti a meleg fürdőt Matyiőnek, sőt a sebek ápolásán kívül a gyászhuszár egyéb testi szükségleteit is hajlandó kielégíteni, ezért ő is bemászik pucéran a dézsába. Micsoda vénuszi korpusz, magnétique!, örvendezik Dalfalvi. Az erkölcsös Vödric kis időre beül a templomba, a tanácsos viszont alaposan megjárja a fodrásznál. Az éppen szakállát nyírató termetes Schmertzing báró ugyanis felismeri benne a pozsonyi spionhálózat fejét, és Slubek mester rémült tekintetétől kísérve megragadja Schwappachot a nyakánál fogva és lehajítja a pincébe, majd az ajtót is rázárja.

kossuthkifli4_08_1.JPG

kossuthkifli4_09.JPG

A főtéren bábelőadás kezdődik, Vitéz László kalandjait adják elő, tiszteletadás Kemény Henrik emlékének, köszönjük. Vödric visszamegy a temetkezési kirendeltségbe és beszélgetni kezd Kordalészával. Hamarosan előkerül Dalfalvi kimosakodva, kielégülve, falusi vásáros gúnyába öltözve, odalép Kordalészához és egyetlen szó nélkül szíven szúrja. (Szegény Miki, erre mondják, hogy rövid szerep, de legalább hálátlan.) Vödric döbbenten áll, Matyiő igyekszik meggyőzni arról, hogy a rezident kettős ügynök volt, de a cukrász nem hisz neki. Kimenekülne a házból, de Matyiő megkötözi és betömi a szájába a holcmüclit, majd úgy dönt, megkeresi az öreg Schwappachot. Kordalésza kiszabadult lelke rémülten csapkod szárnyával, végül sikerül elbújnia Matyiő elől a szekrény mögött. A téren eközben a polgármester bejelenti a népfelkelési felhívást a muszka ellen, valamint Buda nemrég kezdődött ostromát. Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van!, kiáltja, újabb tiszteletadás, ezúttal Nagy Imre emlékének, nagyszerű. A nép lelkesülten éljenez.

kossuthkifli4_10.JPG

A rémült fodrász bevallja a feldúltan érkező Dalfalvinak, hogy Schwappach urat az erőskezű báró elhelyezte a pincében, a kulcsot meg magával vitte. Matyiő egyetlen rúgással betöri az ajtót (tisztelet James Bondnak) és kiszabadítja összetört főnökét. A társaság beszáll a halottaskocsiba, a frissen megözvegyült Kitus is velük tarthat, bár a tanácsos figyelmezteti, ő ugyan nem fog rá vigyázni, az asszony csak Dalfalvi főrezidentre számíthat. A főtéren az ünneplő tömeg a Kossuth-nótát kezdi énekelni, a halottaskocsi ennek hangjai mellett hagyja el a várost.

A delizsánsz Német-Szölgyénre érkezik, itt áll a Schwappach család régi kastélya, ahol Amadé gyerekeskedett a jó Matild tante felügyelete alatt, aki korán elhalt anyja helyett anyja volt. Áldott jó lélek volt a tánti, bár vénségére már borotválkoznia kellett, réved vissza az őrnagy a múltba. Száz éves korában halt meg, de porhüvelye reggelre nyomtalanul eltűnt, így aztán csak üres koporsót temettek helyette. Halála után az öreg Schwappach eladta a kastélyt egy brassói patikusnak, de az végül sosem költözött be, így a ház azóta is üresen áll. Vihar készülődik, az ablak- és ajtószárnyak csapkodnak, és egyszer csak megszólal az emeletről a zongora. Ez a Valse mélancolique Liszt Francitól, ismeri fel a grófnő, a zongora előtt viszont nem ül senki, a billentyűk mégis mozognak! Estilla el is ájul, ahogy kell, Amadé felderítő útra indul az ősi lakban, de nem talál senkit.

kossuthkifli4_11.JPG

Feltűnik Batykó, bekötötte a lovakat az istállóba, de ő inkább kint alszik velük, mert itt a házban kísértetek járnak, hallotta a zsizsegésüket, érezte a szagukat. Az őrnagy elküldi, szerezzen minél több gyertyát valamelyik szobából, Batykó vonakodik: Ha nem gyünnék vissza, falho’ nyomtak, kiszoptyák a véremet, közli, de azért elmegy keresni. Sikerrel jár, a nagy fényben máris jobb lesz mindenki hangulata, Estilla is magához tér. Hamarosan nyugovóra térnek, Schwappach viszont nem engedi ki Batykót az istállóba, hanem bezárja egy kis kamrába. Isten láttya, mit cselekszik velem, gazda!, dörömböl a kocsis, de az őrnagy csak röhög: Látja bizony, és felhőtlenül örvendezik!

kossuthkifli4_12.JPG

Éjszaka aztán sorra előkerülnek az ősök szellemei, elsőnek a grófnő előtt jelenik meg testvére, Dorozsma. Bevallja Karolának (akit Karikámnak hív), hogy ő bizony spion volt, Schwappach Ferdinándnak kémkedett, mert a tanácsos megzsarolta: megtudta beteges vonzódását a kisiskolás korú lányok iránt, és maga is szerzett neki párat időről-időre. Karola iszonyodva hallgatja a történetet, ne lássalak soha többé!, kiáltja végül, mire az alak elmenekül. Estillának és Amadénak nem jelenik meg senki, Batykónál viszont nagyüzem van. Először anyácskája kerül elő és érdeklődik a galambtoll iránt, a kocsis büszkén mutatja neki a baromfitoll-gyűjteményt. Ezek közt nincs, szerezd meg az őrnagy ládájából, utasítja Pironka, utána majd a szívembe kell szúrnod a szárát, hogy testet ölthessek.

kossuthkifli4_13.JPG

Batykó elindul a folyosón az őrnagy szobája felé, de megállítja Matild néni szelleme. Szép bókokat akar tőle hallani, cserébe segít, és kiröppenti a ferslógot Amadé ágya alól. Batykó megtalálja benne a fehér tollat és eldugja az inge alá, aztán nekiáll csemegézni a bejglitörmelékből.

kossuthkifli4_14.JPG

Két fiatal nő alakja tűnik fel a folyosón, a hölgyek szintén kísértyetek?, érdeklődik barátságosan Batykó. Dehogyis, mi csak nem élünk, válaszolják azok kissé sértődötten, és milyen igazuk van, hogy lehet már ilyen bárdolatlanságot kérdezni néhai hölgyektől?! Elbeszélésükből kiderül, hogy egyikük, Poprádi Klárika Vödric felesége volt és gyermekágyi lázban halt meg, a cukrász azért neveli egyedül Estillát. A másik nő Ferstl Franciska, ő Amadé anyja, akit viszont az öreg Schwappach megmérgezett arsenicum albummal. Majd összevesznek azon, hogy mindegyikük mindig másként meséli el, mi okozta a halálát, mire Batykó békítőleg közbeszól: Ne marják egymást, rossz hallgatnyi. Aszondom, ha már ki kell finganyi, mindegy, mitű’ hűl ki az ember bőre. Miután a két nőalak eloszlik, ismét megjelenik Matyi néni és visszaröpteti a ferslógot Amadé ágya alá, majd ő is eltűnik.

kossuthkifli4_14_1.JPG

A másik utazó társaság az öreg Schwappach döntése alapján az éjszakát a Muzsla falu közelében található Vak Varjú fogadóban tölti. Itt régi ügynöke, Hammas Erzsó a gazdasszony. Szebb vagy, mint valaha, bókol a borzasztó ronda némbernek, aki fénykorában 41 rebellis lotyónak tolt acéltűt a torkába. Vendég egy sincs a fogadóban, így nyugodtan tudnak beszélgetni vacsora közben a régi szép időkről, Dalfalvi széles jókedvében még táncra is perdülne a banyával.

kossuthkifli4_15_1.JPG

De aztán ők is nyugovóra térnek, az éjszaka közepén azonban Ferdinánd álmában megjelenik Franciska és Klárika. Franciska arról panaszkodik, hogy volt férje csak akkor látogatja meg a családi kriptában, amikor az ott elrejtett titkos jelentéseket jön átnézni. Facsard meg a szívét, biztatja Klárika, az öreg Schwappach rémülten felkiált álmában és felébred, mire a szellemalakok gyorsan eltűnnek. A tanácsos feldúlt arccal mered a sötétbe.

kossuthkifli4_15.JPG

Címkék: kossuthkifli
komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pácsó Ármándó 2015.04.10. 21:08:52

Ez egy nagyon jó rész volt, különös tekintettel ma kísértetekre :-)
Nagyon szórakoztató a hogyvoltja is, hálás köszönetem!
Batykót úgy zárták be a sufniba, mint Harry Pottert :-)
Tetszik a sorozat nyelvezete :-)

Gabba 2015.04.10. 21:47:56

@Pácsó Ármándó: szerintem sem nehéz érteni, egyáltalán nem vészes ez az archaizáló stílus.

ez a rész tényleg vicces volt, bár nekem eddig az összes tetszett

persze megint elfelejtettem valamit: ez volt az utazás harmadik napja, 1849.május 9-e

Gabba 2015.04.11. 09:43:35

@dr. Dorothy, a Vörös Cipellős, Katgimis DOMINA: jaj, mindjárt elpirulok és akkor az egész Tatooin rajtam fog röhögni :)

Gabba 2015.04.11. 21:38:15

@dr. Dorothy, a Vörös Cipellős, Katgimis DOMINA: te nagyon emancipált vagy, katgimisben ritkaság :)

Pácsó Ármándó 2015.04.11. 21:57:07

@Gabba: Idősb Schwappach miért figyeltette Vödric Demetert?

Gabba 2015.04.11. 22:11:35

@Pácsó Ármándó: mindenkit figyeltetett...
De Vödricet a túlbuzgó hazafi vádja miatt, ahogy az a 2. részben olvasható.
süti beállítások módosítása