Laci szemet vetett Attila nadrágjára, amelyet egy kockázatos akció során igyekszik lenyúlni, miközben néhányan őszi legyeket megszégyenítve kókadoznak a kanapén. Először párnapajzzsal felvértezve ront rá a zuhanyrózsával támadó, gatyáját „spártai harcosként” védelmező áldozatra, majd Anettel és Robinnal kiegészülve, szódásszifonnal ostromolja a fürdőszobát és a nézők megmaradt agysejtjeit. Attila letaknyossihedernímandozza a csapatot, majd kislányosan visongós, spriccelős ütközet veszi kezdetét, amelynek végén Anett a jakuzziban landol.

Utóbbi másnap reggel a Robin iránti szerelemtől mámorosan alig tudja kimondani a zuhanyozni szót, a fiú érzései pedig olyan acélosak, hogy „már szinte várja, hogy ismét mellé bújhasson”. Illusztrációként megtekinthetjük, ahogy Robin a mosógépek előtt romantikusan himbálja kedvesét. Attilát zavarja is, hogy mindketten „láthatóan boldogok”, a „csöpögős, ragacsos, negédes métely” elől inkább Lacihoz menekül egy kellemes Dennis-analízisre. Odakint aztán a vártnak megfelelően kemény bölcsességek hangoznak el: a „párbaj nem az udvariassági formákról szól”, itt egy „komplett egzisztencia a tét”, és nem szabad nézni a nemeket. Laci issza a mentor szavait, de mielőtt teljesen megrészegedhetne, Robin zseniális dramaturgiai érzékkel bukkan elő, hogy közölje: nincs mosogatószivacs. Attila kénytelen ellenőrizni a helyzetet, miközben Anett villamesteri felelősségéről pampogva követi. Aztán a szivacs állapotáról kezdődik érdekfeszítő vita, az álláspontok eltérőek abban az ügyben, hogy életben kell-e még tartani, vagy a súlyos károsodásra („mintha lehányták volna”) tekintettel jobb neki, ha hagyják méltósággal elmenni. Robin jó papucsként felajánlja, hogy a krízis ellenére elmosogat.

Attila elhatározza, hogy megbünteti Lacit, amiért nem rakta rendbe a mosókonyhát, de előtte úgy tesz, mintha a turbékoló párocskát akarná szankcionálni. Ennek az az értelme, hogy a büntit lelkesen támogató Laci jól meglepődjön, amikor mégis az ő szívatását szavazzák meg. A terv bejön, Laci visszavonásig Attila „jobbágya” lesz, és minden kívánságát teljesítenie kell. Ehhez kap egy a szürke ötven árnyalatában pompázó, lyukacsos lebernyeget is, aminek felöltése után olyan mélyen átéli a szerepét, hogy Attila lábát átölelve kezd vízért könyörögni. A gazda nem szeretné, ha elfajulna a dolog, ezért tisztázza a legfontosabbat:

„Azért nem kell leszopnod.”

Ehelyett azt szabja ki első feladatul, hogy szolgálója minden alkalommal ölelje meg Dennist, amikor az határozott névelőt használ, de végül hajlandó bólintásra módosítani a jelet. Laci mindezt a vártnál jobban élvezi, mert két hete nem zárhatott senkit a karjaiba, és a dolog „morbid módon” jólesik neki. Dennisnek kevésbé, ezért kilátásba helyezi, hogy be fogja magát kenni szarral, ha ez tovább folytatódik, ami briliáns ötlet lenne, csak kár, hogy nem Lacin múlik az ölelgetés.

A tanácsadás szokásos dögunalmát az ürüléknek kavargatása dobja fel egy cseppet, aminek során Robint szembesítik azzal, hogy elárulta Dennist, Dórival pedig közlik, hogy Robin fejében megfordult, hogy Lacinak adja át a dupla jelet. A bús lovag érzi, hogy ő fog kimenni, ezért nem akar felesleges köröket futni. „Talán jós vagy?”, kérdezi tőle Iza, aki a médiahéten biztos nem nézte a műsort, mert akkor tudná, hogy bizony igen. Anett mosogat, nem tudjuk, hogy ez még a lehányt szivacs, vagy már egy új, de talán jobb is így. Közben Robin azon elmélkedik, hogy vajon van-e rá esély, hogy őt hívják ki, Laci pedig igyekszik meggyőzni Dennist, hogy Dórit még nála is jobban utálja. Meg különben sem párbajozott még, nehogy már besétáljon a fináléba, érezze át végre ő is, milyen az, ha csomagolni kell, meg végrendeletet írni, blablabla. Az meg hülyeség, hogy nőt nem lehet kihívni:

„Nem megverni viszed ki, b*zmeg.”

Elérkezik a búcsúeste, Attila örül, hogy mindenkivel kijött, és még szilikonpopót is tapogathatott, de úgy véli, négyük közül valaki nem az, akinek mutatja magát. Robin nem tud napirendre térni saját vélt, vagy valós érzelmei fölött, Attila pedig az ufókról és reptiliánokról kezdeményez beszélgetést Dórival. A száz százalékos playmate-et a hideg is kirázza, mert „napéjegyenlőség napján született”, és valószínűleg ő is az Orion csillagképből jött, ha nem messzebbről. Határtalan az öröme, amiért rokonlélekre talált Attilában, kicsit meg is sajnálom, amiért ennyire hülyítik. Pedig még csak ezután kezdődik Dennis gyíkember mivoltának bizonygatása (furcsa tekintet, nyelvbirizgálás), amit Dórinak sem olyan könnyű beadni, de azért elgondolkodik. Amíg a többiek buliznak, Laci látványosan búslakodik az esőben, amiért Attila szerint érdemelne egy csokor virágot és egy Oscar-díjat. Ehelyett inkább némi útmutatást kap, de minek. Anett most már annyira odavan Robinért, hogy leszarja, hány éves (még mindig huszonhat), és nem akarja, hogy megváltozzon, mert akkor már nem tetszene. Bence szerint ez a szerelmi történet annyira fantasztikus, hogy ha Andy Vajna nézi az adást, biztos filmet csinál belőle. Mit mondjak, nem túl nagyok az igényei.

A kihívás előtt még lemennek az ilyenkor szokásos elemzések névvel és név nélkül, többszörösen visszatekintünk a konfliktusok és a beleállások szövevényes hálójára. Dórinak muszáj volt kétszeres jellel megmutatnia, hogy mélyen érintette a Dennisszel megromlott viszonya, meg amúgy is, szerette volna azt a látszatot kelteni, hogy csinál is valamit, azon kívül, hogy playmate. Dennis kiskora óta erre a játékra vágyott, „ágászi küzdelmet” szeretne vívni, bármi is legyen az. Az ízig-vérig showman végül Lacit választja, aki nem fél, mert terminátornak érzi magát. Dóri megköszöni a Jóistennek és a mamájának a díjat, pontosabban a döntőbe jutást.