A címben sugalmazottak ellenére ezúttal nem szállunk hajóra, végig Liverpoolban maradunk, ahol a történendőket pontosabban jelző német epizódcím szerint Überraschende Wendungen, azaz meglepő fordulatok várnak ránk, lássuk hát. Az Esther Lohse nagy adag juta rakománnyal megérkezik Liverpoolba, Baines irányítása alatt folyik a kirakodás. Ezalatt James a kereskedelmi ügynöktől megtudja, hogy a juta ára időközben nagyon lement, így már nem éri meg Jamesnek, aki máris utasítást ad a bálák visszarakodására. Skóciába megyünk vele, ott jobban fizetnek érte, magyarázza Bainesnek, ám ekkor az egyik bála lezuhan a magasból, egyenest a vén tengeri medvére. James elhívatja a kikötői orvost, dr. Watsont, aki szerint szerencsére nincs nagy baj, csak a bal kar tört el. Dr. Watson ezek után távozik (biztos Sherlock Holmes-szal van találkozója), James meg úgy dönt, szabadságra küldi az öreget, törött karral úgysem dolgozhat, pihenjen inkább pár napot.

Váltunk Sarahra és Lettyre, Sarah az általa vezetett jótékonysági egyesület részére keres épületet, amiben tengerészotthont lehetne kialakítani. Ki is nézte magának James egyik régi raktárépületét a kikötő közelében, micsoda pech, hogy Letty is pont ott akarná berendezni az általa beindított varró- és zsákfoltozó műhelyt, ahol 30 asszonynak tervez munkát adni. Belép Robert a hírrel, hogy valami baleset történt a kikötőben, a James miatt aggódó Letty elrohan. James éppen emberes adag védőitalt tölt Bainesnek a brandysüvegből, amikor befut Letty, hála Istennek, hogy nem magával történt a baleset, mondja megkönnyebbülve Jamesnek. Majd rájön, hogy bizony a sérült is ott ücsörög, Letty nagy zavarban elnézést kér Bainestől az udvariatlanságért.

Elizabeth és Fogarty ismét Williamről beszélget, N Sz szerint el kellene küldeni a cég most nyíló londoni irodájába, az igazán jó tapasztalat lenne a fiúnak, elvégre London az mégis csak London, ő már le is szervezte a dolgot az ottaniakkal. Sz Sz egy pillanat alatt felkapja a vizet (ahogy szokta, ugyebár), szóval te már mindent leszerveztél, velem meg sem beszélted, elvégre én csak az anyja vagyok, stb. stb. Kirohan az irodából és idegnyugtatásul lovagolni indul a denhami erdőbe. Amit viszont ott lát, attól úgy érzi magát, mint Macbeth, amikor megindult vára ellen a birnami erdő: Charlotte és William enyeleg a fák rejtekében, akik olyan jól elbújtak, hogy ők senkit sem vesznek észre, őket viszont mindenki látja. Igaz a mondás, a szerelem vak, na de ennyire? A fiatalok esküvői terveket szövögetnek és bizony csókolóznak is, nyelvesen. Elizabeth mégsem megy oda hozzájuk, hanem lova fejét hazafelé fordítja, de könnyen kitalálható, mint viselkedik keble a ruha alatt.

Az Onedin-házban viszont nagy az öröm, James bejelenti Lettynek, kifizette a cég minden adósságát, ilyen nem volt már több évad óta. Letty előveszi a dugipezsgőt az almáriumból, amit direkt erre az alkalomra rejtett el oda. James nagy pukizással kibontja az üveget, maga rendkívüli asszony, bókol Lettynek, tudom, feleli a nő. James bejelenti, két újabb vitorlást fog venni fillérekért az egyik cégtől, amelyik teljesen át akar állni gőzhajókra, majd elpanaszolja, hogy a legutóbbi szállítmányát el kell vinnie máshová, mert itt Liverpoolban valami idióta nekilátott szakadt jutazsákokat felvásárolni és megfoltozni, emiatt lement a juta ára. Letty torkán kis híján keresztbe fordul a buborék.

Öröm van a másik Onedin fivérnél is, Robert büszkén mutogatja Sarahnak az új nagyáruház elkészült makettjét, rajta a Robert Onedin & Son felirat. Samuel dolgai amúgy jól alakulnak New Yorkban, és ha onnan visszatér, együtt vezetik majd ezt a pompás intézményt. Sarah ismét felveti a tengerészotthon témáját és hogy James eladó raktárépületét nézte ki hozzá a kikötőben. A jótékonysági egyesület ennek megvásárlására gyűjt adományokat, Robert viszont csak 10 guineat hajlandó erre áldozni. Jaj ne csináld már Rabört, az adakozók neve megjelenik az újságban is, elégedetlenkedik Sarah. Ez hat, ha újságban lesz olvasható a neve, akkor Robert hajlandó 100 guineat fizetni, ezzel egyből az első helyre ugrik az adományozók listáján.

Vacsoránál a paprikás csirke nokedlivel és a mákos palacsinta között kiderül, hogy az árletörő zsákfoltozás Letty új üzleti vállalkozása, James ki is akad kellőképpen, miért nem tájékoztatta őt erről Letty? Például azért, mert maga sosincs itthon, jön az egyenes válasz. De én feleséget akarok, nem üzletasszonyt, mondja James, én olyan társa lennék, akiben megbízhat, érvel Letty. Az álláspontok azonban nem igazán közelednek, egy ponton Letty dühösen kijelenti, ő nem olyan és nem is akar olyan lenni, mint Anne volt, ezzel lekapja a néhai feleség képét a falról. James ettől feldühödik és megüti Lettyt, na ennek a kapcsolatnak reszeltek, gondoljuk magunkban. De mégsem, mert miután a kedélyek lehiggadnak, James bocsánatot kér és kijelenti, Anne képe maradjon a földön, nem kell visszaakasztani a falra. Letty odalép a férfihoz és átöleli.

A vacsora Elizabethéknél sem vidám, Sz Sz elmondja a csókot Fogartynak, aki azonban továbbra sem látja olyan tragikusnak a fiatalok kapcsolatát. De az unokatestvérek közti kapcsolatból születendő gyerekek…, kezdené, Fogarty azonban leinti: A kockázat csak 1:1000-hez, olvastam erről egy jó tanulmányt Czeizel Endrétől. Szőkénk korábbi álláspontja azonban megváltozik, most már nem ellenzi, hogy Williamet Londonba küldjék. Persze, most hogy már a te érdeked is úgy kívánja, szúr oda neki Daniel. Behívják Williamet, aki természetesen dühös, nem akar elutazni, be is szól a szülőknek, végül anyuka elküldi a szobájába csomagolni. Fogarty ismét felveti, hogy házasodjanak össze, de Elizabeth a szokásos érvekkel jön: Mindent a magam erejéből értem el, feleségként viszont eltartott lennék.

Másnap Sarah felkeresi Jameséket és kiderül, ő adományként szeretné megkapni a kikötői épületet. Letty hajlandó is lenne erre, de James kis híján hangosan szemberöhögi sógornőjét: Az lehet, hogy az épület romos, de maga a telek kitűnő helyen van, úgyhogy az ár 10 000 font! Sarah és Letty is levegő után kapkod, látja én akár maga ellenében is megvédem a maga érdekeit, vigyorog James Lettyre. A fiatal szerelmesek kétségbe vannak esve, Charlotte sürgeti Williamet, hogy kérje meg őt Jamestől, még mielőtt elküldik abba a fránya Londonba, nyomatékul hosszan csőröznek. Robertet viszont kellemes meglepetés éri: Fogarty nagylelkűségi rohamában úgy dönt, eltépi a 10 000 fontról szóló adóslevelet, Robert alig hisz a szemének. Ne ijedj meg, ez nem csapda, tényleg nem tartozol többé nekem semmivel, nyugtatja meg Fogarty.

Elizabeth ismét lovagol, ezúttal a folyópart mentén, ahol a felkötött karú Baines kapitány elmélkedik. Udvariasan köszönti a szépasszonyt, aki örül a találkozásnak, rég beszéltek már. Kicsit nosztalgiáznak arról, amikor Baines még Mrs. Frazer alkalmazásában állt, majd Baines arról beszél, ha kiöregszik a tengerjárásból, vesz egy kis csónakot és halászként fogja tengetni nyugdíjas éveit. Rokona nincs, mióta egyetlen unokahúga tavaly meghalt. (A feledékeny forgatókönyvírónak azért eszébe idézném, hogy eddig Bainesnek nővére volt két gyerekkel, akikkel utoljára a negyedik évad utolsó részében találkoztunk.) Beszélgetésük végén Elizabeth a következő szavakkal búcsúzik: Maga férfi, nem kell függenie senkitől.

Odahaza Sarah és Robert koccint az adóslevél eltépésére, ez nagyon jókor jött, mert sok pénzre lesz szükség az új áruház építésénél. Jamestől is kéne valahogy pénzt szerezni, mondjuk el kéne érni, hogy vegye meg tőlem az Onedin Vállalat részvényeit, mereng Robert. Sarah úgy dönt, kihasználja, hogy Fogarty ilyen adakozó kedvében van és felkeresi a tengerészotthon tervével, meglepetésére N Sz 10 000 fontot adományoz a jótékonysági egyletnek. (Mi van ezzel az emberrel, hogy így nekiállt szórni a vagyonát?, merül fel bennünk a kínzó kérdés.) Letty arról győzködi Jamest, ne mérjen mindent pénzzel, adományozza oda azt a kikötői épületet Sarahnak, de a barkókirály hallani sem akar erről. Sőt azt javasolja Lettynek, tartson vele Skóciába (természetesen Charlotte-tal együtt), jót fog neki tenni a levegőváltozás. Én nem akarok Skóciába menni, inkább elutazom Charlotte-tal a jó édes nénikéjéhez, Mary nénihez, tiltakozik Letty, de James leinti: Ugyan, oda bármikor mehetnek.

Társrészvényesként James kénytelen jóváhagyást kérni Roberttől a két új vitorlás megvásárlásához, a bátyó tőle szokatlan alapossággal olvassa végig a szerződéstervezet minden sorát. Majd kijelenti, nem ért egyet a tervezett üzlettel, James azt hiszi, rosszul hall. Robert a társtulajdonos felelősségére hivatkozik, akinek mindent gondosan mérlegelnie kell, stb, már látom, hova akar kilyukadni, kezdek is vigyorogni, mint a fakutya. James megelégeli a sok dumát és felajánlja, kivásárolja Robertet a cégből, a bátyó persze úgy tesz, mintha váratlanul érné az ajánlat. James először 5000, majd 8000 fontot ígér, de Robertben is feltámad az Onedin vér és kijelenti: 18 000-et kér a részvénycsomagért. Bravó!

Charlotte elhívja teázni Williamet, majd most megteheti a nagy bejelentést. Egyelőre csak Letty van otthon, aki megint mantrázni kezdi a fiatalok vagytok, várjatok még szöveget. De ott van Viktória királynő és Albert herceg, akik szintén unokatestvérek és fiatalon házasodtak össze, próbálkozik a művelt Charlotte, de Letty leinti: Az a királyi család, ők sok furcsaságot csinálnak. Talán addig várjak, amíg olyan idős leszek, mint te?, kérdezi gúnyosan Charlotte, na ez nem volt szép dolog, horgad fel bennem a pályaelhagyó tanár, küldd be apádat! Erre azonban nincs szükség, mert James pont akkor lép be, amikor Charlotte átkarolja és megcsókolja Williamet. Az egyáltalán nem örömapa szeme szikrázik, és bár William hősiesen belekezd a lánykérésbe, James végig sem hallgatja, hanem nyakon ragadja és magával vonszolja Elizabeth-hez.

Fogarty éppen azt mondja Sz Sz-nek, hogy végül húszezret adományozott a tengerészotthon javára, ezen kívül pedig átruházta saját Frazer részvényeinek a felét Elizabethre. Ekkor érkezik meg James és borítja a bilit: mondtam, hogy tartsátok távol Williamet a lányomtól, ordítja, ugyan már, Charlotte volt a kezdeményező, kiabál vissza Elizabeth. William ragaszkodik a házassági tervhez és ismét jól beszólogat a szüleinek, mire Fogarty pofon vágja és a szobájába zavarja. Charlotte velem jön Skóciába pár hétre, mondja James, mi is elküldjük messzire Williamet, válaszolja a hugi, azt viszont nem árulja el, hová. James hazamegy, ahol Charlotte Letty vállán sírdogál, apja nyugtatónak szánt szavaira viszont felpattan és kiabálni kezd: Soha nem fogod megbocsátani, hogy nem fiúnak születtem, azért bánsz így velem! Talált, süllyed.

Robert másnap szépen felöltözve elmegy Jameshez, hogy véglegesítsék a részvényeladást, a ravasz báty azonban már 20 000-t kér a csomagért. De tegnap még 18-at mondtál, hökken meg James, az tegnap volt, ez meg ma, vicceskedik Robert és hozzáteszi: Ez nem családi dolog, ez üzlet. James kényszeredett mosollyal elfogadja az új árat, Robert vidáman távozik. Belép Letty és érdeklődik, sikerült-e megvásárolnia a részvényeket azon az áron, amire számított. James a válaszadás előtt kényelmesen szivarra gyújt majd vigyorogva közli: Nem, de ezt most nem panaszképp mondom.

Indulás előtt William előadja távlati terveit a szülőknek: mihelyt nagykorú lesz és átveszi a Frazer céget, az összes részvény az övé lesz, Elizabethék kezén csak egy kisebb részvénycsomagot hagy meg. Elveszi Charlotte-ot, és egyesíti a két hajózási társaságot, ami ellen James bácsi sem tehet majd semmit, sőt a hiúsága miatt még támogatni is fogja, hiszen neki nincs fiú örököse, és a neve csak így maradna fenn. Miután kimegy, Fogarty új ajánlatot tesz Elizabethnek: van egy kisebb eladó hajógyár a folyón felfelé, vegyék meg ketten és építsék fel közösen, mert ha William betartja a szavát, akkor jobb, ha időben új megélhetés után néznek.

A csomagok berakodása az Esther Lohsera befejeződik, James viszont az utolsó pillanatban úgy dönt, Charlotte ne jöjjön Skóciába, menjen inkább Mary nénivel, aki Londonba készül utazni. Charlotte szeme felcsillan és gyorsan beleegyezik, elköszön Lettytől és indul ki a partra. Persze Letty is vele akarna menni, James megnyugtatja, mindjárt hív pár matrózt, akik segítenek partra tenni a nevelőnő dögnehéz csomagjait. Kimegy és halkan arra utasítja a fedélzetmestert, húzzák fel a hajóhidat és induljanak azonnal. Letty tehát csapdába esik, már nem tud kiszállni, James diadalmas vigyorral sherryt tölt neki: Attól tartok, viharos átkelésünk lesz. Letty szemében huncut fény csillan, amiből úgy látom, valszeg tényleg viharos lesz, de nem a tengeren fújó szél miatt.