A házasság kemény dió. Sokan mondják, hogy az egyik legstresszesebb időszak egy pár életében, a házasság előtti időszak, amikor ruhát kell próbálni, meghívókat kell küldeni, és el kell dönteni, hogy a a kedves anyós kedvéért kényszeresen elhívott büdös szájú Joli néni, aki csak szembe szomszéd státuszban van, de mégis olyan rendes asszony, és különben is milyen dolog lenne nem elhívni, hol üljön. A rokon gyerekekkel egy asztalnál, vagy a bé kategóriás munkatársak társaságában? A TLC sorozata ezt a nem kicsit stresszes időszakot azzal fejeli meg, hogy mindezen túl a házasodni akaró párocskáknak még össze is kell szokniuk, hisz alig ismerik egymást. Erre 90 nap van, különben a pár nem amerikai felét már deportálják is vissza. Erről szól ez a sorozat, ezt hogyvoltozzuk formabontó módon két szemszögből. A csaj perspektívát Candyperfumegirl képviseli, a pasit meg én.

Géza

Ahogy egy pasi látja

Evelin és Justin

Hogy Evelin ne csak bejárónő szerepben tündököljön, Justin hamar elviszi egy helyi kis kajáldába, hogy bemutassa legjobb barátjának, Mattnak. Ezzel a kedves kis találkozással akart megágyazni a nagy családi meetupnak, de Matt fullba nyomja a kretént és folyamatos keresztkérdésekkel hozza kellemetlenebbnél kellemetlenebb helyzetbe barátját, hogy miért nem mutatta be még a családnak a lányt, hogy beszélt-e már Jenről, ja és, hogy az megvan-e, hogy Justin eddig hét napnál tovább húzta egy nővel se. Szép kilátások. Ezt Evelin is látja, így hiába akarja Justin egy rögtönzött kirándulással elkábítani a menyasszony követeli, hogy legyen bemutatva a családnak. Az ilyen karakán nőket szokták szeretni az anyósok.

Danny és Amy

Danny egy kedves, aranyos 23 éves gyermek lelkű fiú, aki a családi vállalkozásban segít, ami a felvétek szerint annyit tesz, hogy családi házak építésénél, felújításánál gerendákból húzza ki a szögeket és trécseléssel bomlasztja a rendet. Menyasszonyával Ausztráliában ismerkedett meg,  hamar barátok lettek, így adta magát a dolog, de tényleg hülye lett volna nem megkérni a lány kezét. Ezek alapján egy durvább bulinegyedi arconpörgés után nagyon sok jegyes pár uberezne haza, hogy mihamarabb megkezdhessék a családalapítást.  A lány igent mondott és most jön Amerikába. De, hogy még nagyobb legyen a csavar és tényleg csak az arany lakodalomkor ismerjék ki egymást úgy igazán, nem költöznek össze egészen a házasságkötés napjáig. Addig Danny tesójánál, egy renoválás alatt álló házban fog ingyenélősködni Amy.

A lány menetrend szerint megérkezik, nagy az öröm, de kiderül, hogy Danny csak úgy Amy kedvéért nem vett ki egy nap szabit, nem fogja kelteni a lányt reggel, nem mutatja meg neki a várost. Mondjuk én akkor vennék ki szabit, amikor csak lehet, hogy a nőmmel legyek, de lehet, hogy egy érzelgős kis pöcs vagyok. Danny nem azért gályázik, mert amúgy már elbulizta minden szabad napját, hanem csak nem akar, és Amy nagyot tévedett, ha azt hitte, hogy ők non-stop együtt lesznek. Szegény lány. Ja, és még kefe sincs, mert csak házasság után lehet bezavarni a macit a málnásba. Amy arcán már most látszik, hogy megbánta, amiért csak one way ticketet kért a reptéren. 

Daya és Brett

A basáskodó Daya már úton a reptérről haza felé kiszúrja, hogy mintha valami kosz lenne a vőlegényétől kapott gyémántgyűrűjében. Ugyan még nem látszik a lány arcán a kobalt kristálynál is tisztábban, de Daya minimum egy öklömnyi véres gyémántot várt el attól az embertől, aki lakótársakkal él. Hol élt eddig ez a nő? Egy nylon szatyorban? A skype beszélgetésekkor nem ment át a lepukkant csóróság és végtelen szerénység? A ház persze elmegy, de a lakótársaktól fosik picit. Mivel nincs mit tenni és az a fene nagy szeretet, amit magából ad teljesen leszívta minden energiáját, ledől egy kicsit és nyomatékosan megkéri Brettet, hogy csukja be az ajtót. Kívülről. Köszi.

Pezsgős pohárban rozé? The F*ck?

Estére Brett pompába öltözteti a teraszt, begyújtja a mécseseket, de Daya ennek se tud örülni, mert hiába a madársaláta meg a rozé, ő inkább tequilázna, plusz továbbra is piszkálja a csőrét, hogy lehet, hogy egy kamu gyémánttal szúrták ki a szemét az eljegyzéskor. Mivel Brett egy határ nagy csicska, ezért másnap elmennek az ékszerészhez, hogy lenyugodjon a nőstény ördög végre. Irigylem Brett türelmét.

Danielle és Mohamed

Mohamednek kicsit furcsa minden. Mások az épületek, az emberek, stb. Nahát. A lakás viszont nem oké. Elég kicsi és mivel vallási okokra hivatkozva kibekkelte a szexet, ezért bezony a kanapén kell aludnia. Miután Mohamed végig laptopozta és iPadezte a napot, Danielle fiával is találkoznia kell. Coreyval egy kocsmában futnak össze négyesben, ahol a jövendőbeli nevelőfater rommá alázza biliárdban a gyereket. A kocsma teraszán Corey kiadja magából, hogy fél attól, hogy csak kihasználja az anyját. Mohamed váltig állítja, hogy lehetőségek hazája ide vagy oda, azért csak-csak egy bazi nagy óceán meg rengeteg kilométer választja el az igazi családjától és barátaitól, amit nem hagyott volna ott, ha nem szereti Daniellet. Megható sztori, de a testbeszédet elnézve én csak annyit mondanék, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.

Chelsea és Yamir

Gabrielle egy igazi szívtelen pénzember, akit csak az hajt, hogy a kis nicaraguiai fiúzenekar elkölthetetlen mennyiségű mocskosul sok pénzt termeljen, így minden előzetes egyeztetés nélkül egy sajttájon maga jelenti be, hogy yamir lelép Amerikába, mert megnősül, és ekkor felállítja és bemutatja megjelenteknek Chelseat. Yamir kellemetlenül érzi magát, mert eddig nem kevert a szezont a fazonnal, a bizniszt a magánélettel, erre Gabrielle meg igen. Gabriell Colgate mosolyt villantva nevet az egészen, hisz Yamir nélkül is megy tovább a szekér. Yamir és Chelsea elrepülnek, könnyes búcsút vesznek a családtól és szárnyalnak is Amerikába. Az ő kapcsolatuk már most egy merő nyüglődés. Mind a ketten szenvednek, nem értem, hogy minek ez, de ahogy más bölcsek már megmondták: a szerelem öl, butít és nyomorba dönt. Jó, ezt a piára mondják, de Yamirék esetében így is megállja a helyét.

Candy

Ahogy egy csaj látja

Visszatértünk a vízumért folyamodó párocskáink történetéhez, most kezdődnek csak az igazi izgalmak, beilleszkedés, összeszokás, rettegett család megismerése, új lakókörnyezet, miegymás. Kezdjük is rögtön Justinnal és Evelinnel, a srác az első epizódban úgy mutatkozott be, mint aki inkább egy háztartási robotot szerzett be, nem feleséget, most meg azon megy a befeszülés, hogy valahogy nem akaródzik neki Evelint bemutatni a családnak. Mit bemutatni, család a menyasszony létezéséről sem tud. Hogy egy kicsit elhallgattassa jövendőbelijét, bemutatja Mattnek, az egyetlen haverjának aki tud a kolumbiai menyasszony-projectről. Matt nem túl tapintatosan aknázza a kapcsolatot, és olyan neveket dob be, amiktől Evelin vérnyomása kapásból az egekben, nevezetesen, hogy Jen tudja-e már. Persze hogy nem, mivel senki nem tudja, de amúgy ki a frász az a Jen? Ő az igazi mumus a családban, az örök kritikus sógornő, ha őt sikerül megnyerni, Evelin máris benne van a tutiban. De ez ebben az epizódban még nem fog megtörténni, mert Justin inkább elviszi asszonykáját kaliforniai kilátást bámulni, nézd milyen szép a táj, és sok a píneafenyő, hagyjuk már még ezt a családlátogatást. Evelin nem vevő a halogatásra, meg arra sem, ha hülyének nézik, Justinnak max egy epizódon belül át kell esnie ezen a tűzkeresztségen, vagy vehet egy mosogatógépet.

Lássuk Dayát és Brettet. Náluk a kezdet nem volt éppen harmonikus, Daya az élő fába is belekötött, és közben kényszeredett bájvicsorral nyomta robothangon az „I love you”-kat, mialatt Brett bárgyún vigyorgott, az anyósjelölt meg igyekezett nem tarkón vágni fiacskáját. A történet hasonló hangulatban folytatódik, a hazafelé vezető úton Daya elérkezettnek látja az időt, hogy a Brettől kapott jegygyűrűt anyósa orra alá tolja, szerinted is hamis bóvli? Na itt álljunk meg egy pillanatra. Ha Brett erre nem satufékkel, és Daya bőröndjeinek a csomagtartóból való kihajításával reagál, végleg rásütöm a lúzer jelzőt. És nem, szóval a srác menthetetlen, akkor viszont meg is érdemli ezt a vérszívó banyát. Erre a gyűrűs dologra muter is csak kamillázni tudott, pedig ez még csak a kezdet. A házba érve Daya valahogy kibírja, hogy nem fikázza le hosszan és részletesen a lakókörnyezetet, de talán csak azért, mert szegényes hozzá az angol szókincse, mindenesetre közli Brettel, hogy hagyja magára a SZOBÁJÁBAN. Ezek után Brett még gyertyafényes vacsival várja, Daya egészen pontosan 5 percig bírja, hogy ne kössön bele semmibe, majd rákezdi. Szar a bor, és holnap megyünk a becsüshöz, mert olyan nincs, hogy ez a kavics igazi gyémánt. Brett egy tizedmásodpercre mintha képes lenne tököket növeszteni, mert megkérdezi, hogy különben ha hamis a gyűrű, akkor ki lesz? Mi lenne, veszel nekem egy igazit ÉS nagyobbat, így Daya, mire LúzerBrett belegyezően bólogat ostoba vigyorral. Reménytelen.

Jöjjön a középkorú tésasszony Danielle és a fiatal arab csődöre, Mohamed. Mióta sikerült a srácot a reptérről összeszedni, Danielle le sem veszi a kezét róla, nehogy elkódorogjon, majd megmutatja neki a kanapét, de olyan tekintettel, hogy nem muszáj azon aludnia, ha jobb ötletei vannak. E tekintetben viszont Mohamed nagyon tartja magát a vallása előírásaihoz, esküvőig semmi szex, meg a riportban azt mondja, hogy Danielle számára „fizikailag elfogadható”. Hmm. Nyilván nem minden muzulmán áll egyformán a vallási tilalmakhoz, de az biztos, hogy amikor én 16 éves koromban Tunéziában nyaraltam, nem sok olyan tekintettel találkoztam, ami azt sugallta, hogy a semmi szex az esküvőig kitétel a szőke, európai turistalányokra is vonatkozna. Danielle persze más kategória, és pont ezért baromi nehéz nem full szkeptikusan állni ehhez a kapcsolathoz. Ezek után még találkozni kell Danielle fiával is, aki alig pár évvel fiatalabb csak Mohamednél, és a srácok közti ismerkedés egy férfias biliárdcsatával indul, amiben Moha szénné alázza leendő mostohafiát, de úgy, hogy azzal kezdte, hogy el kell neki magyarázni a szabályokat, mert ő ilyen nyugati csudadolgot még soha nem látott. Nagy sumák ez a gyerek, Corey, a fiú be is fenyíti, hogy széjjelkapja, ha az anyját csak kihasználja, és mindezt olyan fenyegetően mondja, amennyire egy elhízott, puhány redneck sráctól csak kitelik.

Chelsea és Yamir ott tartanak, hogy indulni kell Ámerikába. Előtte még Yamir bandájának a menedzsere tart egy sajtótájékoztatót, ami a felszínen arról,szól, hogy búcsúzzunk el Yamirtól, valójában meg arról, hogy ott az a szemét önző ribanc az első sorban, aki elviszi tőlünk a frontembert, rajongólányok, üssétek. És fel is állítja Chelsea-t mindehhez, akinek ez persze rosszul esik, kicsit Yamir is megzuhan, nem pont így képzelte el a búcsút. Márpedig menni kell, kezdetét veszi nekik is a 90 nap, könnyes búcsú Yamir családjától, és irány az álmok országa. Ott egész más szereposztás lesz köztük, Chelsea nyilván elemében lesz, Yamir viszont jobb lesz, ha minél előbb beiratkozik egy nyelviskolába, mert az ünnepelt popsztárból szerencsétlen külföldi kis senkivé való avanzsálás nem éppen jellemépítő váltás.

Utoljára hagytam az új párocskánkat. Danny egy hét gyerekes ultra keresztény családból származó zöldfülű srác, Amy pedig egy helyes dél-afrikai csajszi. Egy ausztráliai nyaraláson ismerkedtek meg, tiszta Grease az egész, sok mosolygós ölelkezés, séta a tengerparton, Summer Nights, a vége meg egy lánykérés, mert Danny nem akarta elveszíteni ezt a lányt. A meglepetés az volt, hogy Amy igent mondott, úgyhogy most elő kell neki készíteni a terepet. Ezt Danny elég sajátságosan képzeli el, az első szabály az, hogy az esküvőig semmi Istennek nem tetsző üzekedés nem jöhet szóba, és mivel ő még szűz, ez csak úgy kivitelezhető, ha Amyt elpaterolja egy tőle 45 percre levő házba a tesójához, és a nyakára ültet két gardedámot a tesó és a sógornő személyében. És mindezt valahogy elfelejti előre közölni Amyvel. Amy érkezik, és nagy a boldogság, egészen addig, amíg Danny ki nem teszi sógoréknál, és búcsúzóul közli, hogy őt holnap nem nagyon fogja látni, mert sokáig dolgozik, de foglalja el magát. Egy fokvárosi lány a nagy büdös semmi kellős közepén, nulla helyismerettel, két vadidegen házában, el lehet képzelni, mennyire fogja élvezni mindet. Ja, és ő az absztinenciáról is most hall először. Csodás, talán nem ártana megtanulni, hogy a jó kapcsolat első és legfontosabb szabálya az őszinteség, nem pedig a 80 kilométeres távolság, hogy megőrizzük a nászéjszaka tisztaságát.