A német epizódcím szerint Lebende Fracht, azaz élő rakomány, és hogy mi, az rögtön kiderül. James barátunk megvette a Vészmadár (Shearwater) nevű gőzöst, most komolyan, szerencsésebb elnevezésű hajót nem talált a piacon? Kihasználva a kivándorlási hullámot úgy döntött, emigránsokat fog szállítani Európából Amerikába, és bár már számos gőzhajó járja menetrendszerűen a tengereket, ő komplex jegyekkel próbál betörni a piacra. Lengyel kivándorlóknak kínál Hamburgtól Falmouthon át New Yorkig szóló hajójegyet, és onnan Chicacóig vonatjegyet mindösszesen 12 dollárért, a hülyének is megéri. A visszaútra mindig akad valami áru, így simán megkeres egy évben 7000 fontot, és ez a gőzös csak 5000-be került, hát nem megint jó üzletet csinált? Hát de, ismeri el ismét Baines kapitány és koccint főnökével az emigránsok szállítására.

Az utasok közül csak a Rydze testvérpár beszél angolul, Maritza, a lány, csak keveset, de a bátyja Stepan, egész jól, így ő lesz a tolmács. Mr. Morgan, a fedélzetmester szerint egész úton jár a napi háromszori étkezés, ne aggódjanak. Stepan közli, nem is a kajával van gondjuk, inkább az állandó hullámzással. Majd az óceánon jobb lesz, addig is a szomszéd helyiségben találnak elegendő számú vödröt, mondja Morgan biztatólag. Nédda mán, a William gyerek is a hajón van, a mérnökpalánta természetesen a gőzgép körül tesz-vesz. Megtudjuk, hogy a múltkori apasági coming out után pár napot Robertéknál töltött, megpróbálva feldolgozni a sokkoló hírt. A tengeri útra is Robert beszélte rá, az majd biztos segít neki. William biztos benne, hogy James is tudott arról, ki az ő valódi apja, James ezt nem is tagadja és azzal vigasztalja, hogy William nem fattyú, hanem szerelemgyerek. Itallal kínálja a srácot, majd Charlotte-ra tereli a szót: ne legyenek olyan sokat együtt, hagyja, hogy a lány másokkal is ismeretséget köthessen. Ez persze nem egyszerű kérés, inkább utasítás, William nem is boldog tőle.

Odahaza is parázs a hangulat, Elizabeth azt vágja Fogarty fejéhez, hogy túl korán mondta el a dolgot a fiúnak, ezen ismételten össze is vesznek, végül Sz Sz dúlt kebellel hagyja el a házat és felkeresi Robertéket. Ott is hisztérikus jelenetet rendez, szerinte amíg William náluk volt, Robert és Sarah mindenfélével telebeszélték a fia fejét. A házaspár ez ellen önérzetesen tiltakozik: Már évek óta kapacitáltunk, hogy te mondd el Williamnek az igazságot, nehogy másoktól kelljen megtudnia, emlékezteti Robert, de attól féltem, csúnyákat fog gondolni rólam, mentegetőzik a hugi némileg lenyugodva. Sarah felveti a szerinte egyetlen jó megoldást: Elizabeth menjen hozzá Fogartyhoz, de Sz Sz villámló szemeit elnézve ez nála egyelőre nem opció.

A Balti-tengert elhagyva a Vészmadár viharba kerül, és egyszer csak leáll a gőzgép. William lesiet a kormányosfülkéből megnézni, mi történhetett, és így pont látja, amint az egyik cső elreped és a közelben tartózkodó mérnököt a forró gőz megöli. Nesze neked vészmadár, nomen est omen. James úgy dönt, vitorlával elnavigálnak Liverpoolig és ott átszállnak a Charlotte Rhodesra, mert a javítás akár három hétig is eltarthat. Morgan szerint az utasok ebbe nem fognak beleegyezni, de James magabiztos, majd ő beszél velük.

Kikötnek Liverpoolban, James elővezeti a problémát, Stepan természetesen tiltakozik, ők gőzhajóra vettek jegyet, nem szállnak át vitorlásra, az lassú és bizonytalan. Egy darabig vitatkoznak, James tőle nem meglepő húzással kijelenti: rendben, kivárhatják azt a pár hetet, amíg a hajó javítása befejeződik, de addig kaja nem jár, mert a szerződés apróbetűs része szerint ő csak útközben, tehát a hajózás ideje alatt köteles élelmezni az utasokat, kikötői veszteglés idején nem. Végül azért sikerül megállapodniuk: hat emigráns segít a javításban és később a kazán fűtésénél az átkelés alatt, így James megspórolja plusz fűtő felvételét, a fene a dörzsölt kapitalistáját.

A Frazer-irodában ismét jó a hangulat, Fogartynak a kapcsolatai révén sikerült szerződést kötnie a hadügyminisztériummal: évente hat járat Bombaybe, garantáltan 200 utas oda és ugyanannyi vissza, gyarmati tisztviselők és katonák, plusz a családtagok, tuti üzlet, jobb, mint egy magyar közbeszerzési pályázat. Majd mélyen Elizabeth szemébe nézve a nő fülébe búgja: Mi is újrakezdhetnénk. Majd meglátjuk, válaszolja Sz Sz, az időzítés bajnoka William pont ekkor lép be az ajtón. Elizabethnek jár a csók, anyu (Udvaros Dorottya egyik legjobb filmje ugye megvan?), Fogartynak viszont csak a jó napot, uram, William még a kéznyújtását sem fogadja el. Fogarty hamar le is lép, de előtte még meghívja őket estére vacsorázni. Miután távozik, anya és fia boldog öleléssel köszönti egymást.

A vacsorára mindhárman szépen kiöltöznek, Fogarty éppen arról beszél, hogy ő maga árvaként nőtt fel, egyik szülőjét sem ismerte (ellentétben ugyebár Williammel), ezért úgy döntött, árvaházi alapítványokba fektet némi pénzt, így újabb tartalommal tölti meg az N Sz elnevezést: a nem szakállas jelző mellé felkerül a nagyszívű is. William kedve is megjavult, lelkesen ecseteli a mindenféle újítások iránti vágyát és azok szükségességét. Lám Robert bácsi is új alapokra helyezte az áruháza működését, sőt még reklámra is szán pénzt. A gyár viszont az öreg Frazer halála óta nem újult meg, pedig manapság más stílusban kell vezetni egy ilyen céget. Túl sok például a felesleges munkát végző irodai alkalmazott, és venni kéne egy írógépet is a hozzá tartozó gépírónővel, mert az két vagy három írnokot is kiválthatna, ráadásul garantáltan olvasható betűket állít elő. Méghogy egy zajos gép dolgozzon az irodában?!, biggyeszti le cseresnyeajkát Elizabeth. Az elbocsátásokkal Fogarty sem ért egyet, szerinte a munkaadónak igenis vannak kötelezettségei a munkavállalókkal szemben. Egyelőre tehát nincs fejlesztés, azt viszont felajánlja, hogy William költöztesse át a Lettyéknél kialakított műhelyét a gyárba és ott bütyköljön tovább.

Robert új eladónőket készül felvenni az áruházba, Samuellel olvastatja fel nekik a kiemelkedően fontos belső rendelkezéseket: munkaidőben traccsolni, őgyelegni, hangoskodni tilos, ha mégis, a bírság fél korona; minden vásárlót ki kell szolgálni, ha mégsem, a bírság 9 penny, stb. stb. Sarah érkezik, valami utcai árustól kitűnő minőségű csipkéket vásárolt, mutatja Robertnek, aki máris behívatja az árust. Maritza az, a lengyel lány, ó, egy külföldi, morogja a bajsza alatt Robert nem túl lelkesen. De a munka minősége meggyőző, ezért végül felajánlja, hogy heti 15 shillingért munkát ad neki az áruház műhelyében. Maritza lelkes, mert bár ő Amerikába készült, de ott nem biztos, hogy kap munkát, itt meg máris alkalmaznák. Samuel félrevonja és figyelmezteti: inkább utazzon el, mert itt csak kizsákmányolják, nyomatékul saját zsebből ad neki három aranyat a teljes csipkekészletért.

A lány visszamegy a Vészmadárra, ahol vitatkozni kezd Stepannal az itt maradok – együtt megyünk Amerikába tematika mentén. Maritza szerint itt jó dolga lesz, Samuel Onedin majd megvédi, ha kell, úgy vette észre, tetszik a fiúnak, és arannyal fizetett a csipkékért. Stepan ezt hallva siet beszámolni Jamesnek a dologról. Sam eközben gáláns gesztussal Charlotte-nak ajándékozza az egyik csipkét, a lány éppen felpróbálja, amikor megérkezik a zord atya. A készülő vihar elől Letty a szobájába terelné Charlotte-ot, aki nem akar menni, de James erőteljesen kiküldi. Felnőtt nő vagyok, meddig bánsz még úgy velem, mint egy kislánnyal?, önérzeteskedik a bakfis, de azért kimegy. James kifejti, mennyire rossz húzás volt ez Samueltől, mert most a fél emigráns csapat itt akar maradni Angliában azt hívén, hogy itt az arany az utcán hever, és ez neki személy szerint mekkora veszteséget okoz. A srác mentegetőzik, ő csak jót akart a lánynak, de James leinti, nincs harag, Samnek visszaadja a pénzt, a többit meg majd ő elintézi.

Sam távozása után James Lettynek beszélni kezd arról, milyen jó üzlet a kivándorlók szállítása, a nő persze nem túl lelkes, már megint csak a pénzről van szó, ő tudna más témát is. De most James is, ezért kicsit változtat az irányon, ami azt jelenti, hogy minden átvezetés nélkül kivágja: Feleségül kívánom venni magát. Kívánom, hogy teljesüljön a vágya – majd amikor én is úgy döntök, válaszolja erre Letty.

Samuel az éjszakai áruházban mászkál, miért nem alszik ez, nem hiszem, hogy apja éjjeliőrnek is őt alkalmazná, na mindegy. A műhelyben rátalál az asztal alatt megbújt Maritzára, aki ide menekült a bátyjával folytatott vita után. Angliában akar maradni, hangoztatja, majd emancipáltan kijelenti, tetszik neki Sam és meg is csókolja. Az időzítések másik mestere, Robert, pont ebben a pillanatban jelenik meg éjszakai ornátusban, és alig talál szavakat. A lányt elzavarja, és elhatározza, Samet vezeklésképpen elküldi egy New York-i áruházba dolgozni. Maritza visszamegy a hajóra és úgy dönt, mégis csak elutazik bátyjával Amerikába.

Charlotte elhívja Williamet teára, James gratulál a srácnak, elkészült a gőzös javítása, a mérnökök szerint is az volt a hiba, amire William gondolt, kicserélték a csövet másmilyenre, és a másnapi dagállyal kihajóznak. William örül, de úgy véli, még más gond is lehetett a háttérben, ami a túlnyomást okozta. Később udvariasan elköszön, Charlotte vállalkozik, hogy a sarokig elkíséri, James szúrós szemmel néz utánuk, majd Lettyre, de nem szól semmit. Mit akar, álljak ki az ajtóba és úgy figyeljem őket?, kérdezi tőle Letty.

A Vészmadár kihajózik, és már a nyílt tengeren jár, amikor az otthon maradt Williamnek beugrik, mi lehetett a hiba. Elrohan Lettyékhez és magyarázni kezd, a lényeg, hogy az automatikusan nyílódó szelep berozsdásodhat és akkor lezáródik, így minden előjel nélkül leállhat a gép, és a nyomás hirtelen megnő. És pontosan ez is történik a gőzössel, ráadásul pont egy vihar közepén, hánykolódik a hajó és hánykolódnak (érted?) az utasok. Az egyik vasajtó rácsapódik a szerencsétlen Maritza kezére, mégis jobb lett volna neki, ha Angliában marad. Miután a vihar elvonul, vitorlával hajóznak tovább, de mivel még öt napi útra vannak parttól, muszáj megműteni a lányt, nem várhatnak vele. James saját kezűleg végzi el a beavatkozást, az érzéstelenítő ópiumkivonat és rum keveréke, a fájdalomcsillapító egy parafadarab a szájba, az éles megvilágítást a plafonról lengő viharlámpa biztosítja.

Mindezek ellenére a műtét sikeres, a lány kezét sikerül megmenteni, de csipkét többet nem tud szőni, más foglalkozást kell találnia. Bainesnek James kifakad a rohadt gőzgépre, egy úton kétszer krepált be, kár volt érte pénzt adni. Úgy dönt, az árufuvarozást továbbra is vitorlásokkal folytatja, az emigránsok szállítására meg bérelni fogja a gőzöst, így az összes javítási költség a gőzös tulajdonosát terheli majd, nem őt. Ebben a tervben megnyugodva ülnek le a sült oldalasból, véres hurkából és kolbásszal töltött sonkából álló könnyű villásreggelihez. Bon appetit, bon voyage!