Kissé hosszúra nyúlt hiátus után folytatódnak kedvenc kapitalistánk kalandjai itt a blogon, remélem, senki nem rágta véresre a körmét az eltelt két hónap alatt. Természetesen nem akarok konkurálni a most futó Fekete vitorlák hogyvolttal, az ott bőkezűen adagolt csöcsökkel szemben itt legfeljebb egy másik cs betűs lehet a hívószó, mégpedig a csók. Addig azonban a címből sejthetően még vár ránk egy izgalmas út, ezt garantálja a német epizódcím is, miszerint Tödliche Ladung. A jó emlékezőtehetségű olvasók nyilván vágják, hogy az előző részben Samuel elszökött otthonról és a Charlotte Rhodeson megjárta Brazíliát, ahol James a korábbi kitiltása után újból engedélyt kapott kereskedni, plusz csinos összegű személyes kárpótlást is aranyban. A nyitó képsorokon a Liverpoolba visszaérkezett hajóra a feldúlt Robert rohan fel, de csak Bainest találja ott, jól le is ordítja, amiért hagyták Samuelt hajókázni. De a fiatalúrból jó tengerész lenne, próbálja mentegetni a helyzetet a vén tengeri medve, de Robert nem akar több hazugságot hallani (Baines és hazugság, na persze), sőt még meg is fenyegeti az öreget: ha még egyszer a fedélzetre engedi Samet, elintézi neki, hogy sehol ne kapjon munkát, ezzel kiviharzik. Ott kellett volna maradnom Dél-Amerikában, morogja Baines a távozó Robert hátának.

James odahaza örömmel újságolja Lettynek az újból megnyílt brazíliai kereskedelmi lehetőségeket meg a Vega ezredestől kapott busás kártérítést. Majd az fejtegeti, a pénzből olcsóért ki kellene vásárolni Robert 15%-os részesedését, a bátyó úgysem tudja, mennyi a cég jelenlegi értéke. De hát mégiscsak a testvére, figyelmezteti Letty, ugyan már, ennek semmi köze ahhoz, ez üzlet, inti le James. Letty egy idő után megelégeli az anyagi természetű témákat, hiszen James már félórája itthon van, de még semmi másról nem beszélt. Azt hittem, érdekli, jegyzi meg James, mire Letty sokat sejtető mosollyal: Engem sok minden érdekel, de csak a megfelelő sorrendben. James zavartan pislog, de szerencséjére látogató érkezik Robert személyében, Letty magukra hagyja a testvéreket.

Természetesen Samuel a téma, elcsábítottad tőle, így Robert, nem, elszökött tőled, eben a korban a fiúkat a kalandok érdeklik, így James. Osztják egymást alaposan, a végén viszont Robert bevisz egy mélyütést: Samule az unokaöcséd, de mégis olyan közel áll hozzád, amilyen közel a saját fiad sosem fog – már ha lesz egyáltalán! James pár pillanatig nem kap levegőt, majd mikor megjön a hangja, ordítva kiutasítja Robertet a házból. Te meg tartsd magad távol a fiamtól!, ordít vissza Robert és távozik.

Baines új legénységet toboroz, az egyik jelentkezőt, az alkoholista fejű Yallopot régről ismeri, már hajóztak együtt, akkor Yallop fedélzetmester volt, de Baines most csak matróznak tudja felvenni. Mivel más munkalehetőség nincs, Yallop elfogadja a státuszt, de Baines távozása után mérgesen kiköp. William és Charlotte megint együtt lóg a műhelyben, William a gőzgép tisztogatása közben arról beszél, hogy a matematika még a mérnöki munkánál is jobban érdekli, hát nem az én fiam, az biztos. Belép James és gratulál a srác egyedülálló találmányához, háromhengeres gőzgép és működik is, ez igen, na és ki fizette az alkatrészek beszerzését? Miss Gaunt, feleli William, ezt hallva James szava rövid időn belül másodszor akad el.

Letty ezalatt egy vidéki vízimalmot tekint meg, a tulajdonos Mr. Wharton 400 guinea-t kér érte (ez valamennyivel több, mint 400 font). Alighogy hazaér, James letámadja, honnan van pénze gőzgépet finanszírozni és malmot vásárolni? Közöd?, kérdezhetne vissza Letty jogosan, de mivel úrilány, nem tesz ilyet, hanem elmondja, hogy Sir Charlestól, korább munkaadójától kapta nászajándékba, és annak ellenére megtarthatta,hogy az esküvő James-szel elmaradt. A gőzgépbe 200 fontot fektette be, ami így kizárólag az övé, ezt James is kénytelen elismerni. Ötlete azonban így is van a barkókirálynak és úgy dönt, elkíséri Lettyt malmot venni. Együtt visszamennek és James 250 fontot kínál Whartonnak a malomért. Messze van a kikötőtől, és mivel újabban már majdnem mindenki a kikötőben őrleti az import gabonát, a molnárok forgalma csökken. James mindezzel tisztában van, így aztán Wharton nem is nagyon alkudhat. Végül megállapodnak 300 fontban, James máris átnyújtja a zacskót, de hivatalosan nem ő a vevő, hanem Letty. Akkor tehát én fogom magának szállítani a gabonát, vigyorog James. Bizony, és minél többet, képes lesz rá, a maga korában?, teszi fel a kérdést Letty kétértelmű mosollyal.

Robert következő útja Elizabeth-hez (Sz Sz) vezet, ahol ott van nem szakállas (N Sz) Fogarty is. James írásban közölte, hogy hajlandó megvásárolni Robert részvényeit, és Robert hajlandó is lenne eladni, mert bővíteni akarja az áruházát. Fogarty emlékezteti, hogy nem szükséges elfogadnia James ajánlatát, pénzt ő is tudna adni úgy, hogy a jó kapcsolat érdekében megemeli a korábban Robertnek nyújtott hitelkeretet. Robert N Sz ajánlatától felpezsdülve elindul öccséhez, Fogarty meg ismét felveti Elizabethnek a William témát: most már tényleg meg kell mondaniuk a srácnak, ki a valódi apja, hiszen maholnap már kész férfi. Sz Sz azonban ezt még mindig korainak tartja, bár az neki sem tetszik, hogy a fiú minden szabadidejét Charlotte-tal tölti.

James és Robert között feszülten indul az üzleti megbeszélés, tudod, mennyit ér a te részed? kérdezi James, biztos többet annál, mint amennyit fel akarsz kínálni érte, válaszolja Robert pikírten. James kicsit köntörfalaz, mindössze hat hajója maradt, lehet, hogy felhagy a hajózással és inkább malmozni fog, pár napja meg is vette Mr. Whartonét. Úgyhogy csak 5000 fontot tudok ajánlani a részvénycsomagodért, tér a lényegre. Robert persze ennyiért nem hajlandó eladni. Távozás előtt még odaveti Jamesnek, figyeljen oda jobban Charlotte-ra, mert kézenfogva látta őt sétálni Williammel. Ezzel bele is ülteti a bolhát James fülébe, aki siet Elizabeth-hez, de a hugi mosolyogva lerázza: Mit akarsz, tartsam pórázon a fiamat? James ehhez nem ragaszkodik, de az állandó felnőtt felügyelethez igen, és Charlotte esetében erről gondoskodni is fog, beszél Lettyvel, mert ő másnap reggel indul Philadelphiába. Este zongorázás közben Elizabeth beszél Williammel, találkozzon kevesebbet Charlotte-tal, stb, a srác mérges arccal ütögeti a billentyűket. Tudtad, hogy Pitagorasz fedezte fel az oktávot?, próbálja másra terelni a témát, de végül bosszúsan beleegyezik anyja kérésébe.

A Charlotte Rhodes kihajózik, a kabinban James elmondja Baines kapitánynak, miért volt jó befektetés a malomvásárlás. A malom ugyanis árapályos folyó partján épült, dagály esetén a Charlotte Rhodes simán fel tud hajózni odáig. Nem lesz szükség közvetítőkre, így a fuvar és az őrletés teljes haszna James zsebében marad, sőt a rakományból egy grammot sem hajlandó kiadni biztosítási letétként egy esetleges káresemény rendezésére. Nagy hazárdjátékos maga, uram, csóválja a fejét Baines. Az átkelés eseménytelen, kikötés után Baines nem engedi a matrózokat partra szállni, mert akkor előre elinnák az egész bérüket, Yallop kellőképpen be is dühödik ettől. James viszont kiszáll és a Streets of Philadelphiát dúdolgatva elindul gabonaszállítmányt találni.

Washburn ezredes a gettysburgi csatában elvesztette bal karját, ezért kereskedőnek állt, korábbi levelezésük alapján James hozzá igyekszik 2000 véka búza megvásárlása ügyében. Ekkora mennyiséget azonban az ezredes nem akar egy embernek eladni, mert akkor a többi vevőjének nem tudja a folyamatos ellátást biztosítani, ezért max. 1500 vékáról lehet szó. Mivel azonban kitűnő rozspálinkája van, gyakran megkínálja belőle a szimpatikus angol gentlemant. Sorra isznak az elnökre, a királynőre, minden elképzelhető dologra, így aztán nem csoda, ha James a tárgyalás végeztével erősen kacsázva jut vissza a kikötőbe és fel a fedélzetre. Miközben Baines lehúzza róla a csizmát, Onedin diadalmas vigyorral megmutatja neki a 2000 véka búza megvásárlásáról szóló szerződést, ami egyben kiviteli engedély is. Nagyon tudnak inni a Pennsylvaniai 5. Lovasezred katonái, de én is, motyogja diadalmasan, majd bealszik.

Másnap indul a berakodás, Baines és Yallop szerint túl sok az ömlesztett búza, többet kellene zsákokba tölteni, mert így útközben könnyen megindulhat a rakomány és akkor felborítja a hajót, de James szerint a rekeszeket elválasztó deszkapalánkok erősek. Yallop meg csak ne nyilvánítson véleményt, mert kirúgja és akkor itt maradhat a jenkiknél. Különben meg a zsákokat úgy fogják elhelyezni, hogy megtámasszák a palánkokat, nem lesz itt gond, sőt öntsenek be még 200 vékát a raktérbe ömlesztve, ez parancs. Yallop a legénységi szálláson arról mesél, hogy ő már szolgált olyan hajón, amin útközben megcsúszott a gabona és egyik társa belefulladt. Ha búzát szállítanak, mindig meghal valaki, közli a többiekkel, a babonás tengerészek nem igazán örülnek ennek az optimista véleménynek.

A tengeri út eleinte eseménytelen, James nyugodtan iszogat és csipegeti a rántott gombafejeket tartármártással, de aztán a szél erősödni kezd, majd kitör a vihar, tegye fel a kezét, aki nem erre számított. Előkerülnek a sou’westerek, már unom leírni, de megint James az egyetlen, aki nem tesz semmit a fejére. Yollop szerint megmozdult a rakomány, James leereszkedik vele a raktérbe és tényleg, az egyik tartódeszka valahol eltörhetett, a zsákoktól viszont nem lehet hozzáférni. James utasítást ad, dobjanak a tengerbe jópár zsákot, mert csak úgy tudnak eljutni a palánkhoz felmérni, mekkora a baj, a hajóács meg kezdjen el összeütni egy új elválasztót. A hajó kezd megdőlni, a kormányos nagy erőfeszítéssel igyekszik egyenesben tartani, sietni kell tehát a zsákok kidobálásával.

Yallop felmászik a törött palánkhoz, hogy a lábával kitapogassa, mekkora darab törhetett le, ennek nyilván semmi értelme, ráadásul tök veszélyes is. James hiába kiabál neki, hogy hagyja a fenébe és jöjjön ki onnan, a matróz nem hallgat rá. Eközben a Charlotte Rhodes kezd visszaállni függőleges helyzetbe, aminek eredményeképpen az ömlesztett búza megindul visszafelé. Yallop egyensúlyát vesztve leesik a törött palánkról és a rakomány pár pillanat alatt ellepi, a szerencsétlen ott fullad meg társai szeme láttára.

Liverpoolban Fogarty ünnepi vacsorára hívja Elizabethet, ugyanis korábban szétosztott némi pénzt különböző alapítványoknak és ígéretet tett a gyárban foglalkoztatott munkások számának növelésére. Emiatt meghívták a városházán tartandó fogadásra, ahol be fogják mutatni a belügyminiszternek, Alexander Pintérnek is. A jeles alkalomra Elizabethnek természetesen új ruhát kell csináltatnia. Megengedhetjük magunknak?, kérdezi Sz Sz szende mosollyal. Mindent megengedhetünk, válaszolja N Sz, majd odahajol szíve hölgyéhez és alaposan lesmárolja. Az ifjú William remek dramaturgiai érzékkel pont ekkor lép be az irodába, a gerlepár szétrebben. Fogarty úgy dönt, nincs értelme tovább halogatni a dolgot és közli Williammel, hogy érzelmei az édesanyja iránt nem újkeletűek, már több mint 17 éve érez iránta szerelmet. A srác pár pillanatig szótlanul áll, majd megvilágosodik: Maga az apám, ugye? A választ meg sem várva kimegy, Elizabeth indulna utána, de aztán meggondolja magát és visszafordul Fogartyhoz, szempilláján könnycsepp remeg.