Mit lehet írni egy olyan összefoglalóról, amit Lilu a nyolcvanas évek végének rockerdivatjának egyik csúcspontjának számító csíkos sztreccsgatyában vezet? Aminek záróvizsgáján Debil a haja belövésével kezd, és hiába igyekeznek neki súgni a tanárok, csak nem tudja megkülönböztetni a tragikomédiát a drámától? És amiben kiderül, hogy Vkit zavarja, hogy folyamatos indolens viselkedése, beszólongatása, gúnyolódása, cinizmusa és társai ekézése után nem ő lett a legjobb tanuló? Ahol Pink kitűnő tanulóként olyan csillogó szemmel vesz át egy értéktelen papírt, mintha a Nobel-díjat adták volna át neki? Amiben Zsóti képes volt megbukni verselemzésből?

Nem meglepő módon a drogos banda a szimbolban kötött ki, ahol egészen addig nem zavarta a kopaszokat a jelenlétük, amíg le nem kapcsolták a zenét, a villanyt meg fel. Erre tök értelmetlenül elkezdtek alkudozni még egy kis ritmusért, de amikor ez nem ment és a rendőrség is szóba került, okosan elrohantak, remek jelenet volt. De ismét isteni ihlet, folytassuk a bulit a Profi rezidencián. Káosz Professzor ezt nem fogadja valami jól, de Rettenet Tábornok beüldözi a szobájába. Nem tart sokáig az öröm, mert megjelenik egy tajtékzó Profi. Micsinátok?! Még a kádban pettingelőket is megzavarja azzal, hogy a drága port a wc-be önti, aztán persze egyenként arcon üvölti az összes suttyót: TAKKAROGGYÁ INNÉT!!

Egyik oldalon El Paso a másikon Juarez. Az előbbi Usa második legbiztonságosabb városa, utóbbi pedig a világ leghalálosabb városa, ahol elég keményen dívik a drogcsempészet. A határőr néni kemény szavakkal mondja a trúságot, hogy ők itt Amerika kapuőrei. A lokálpatrióta hősies szavai pedig a nemzeti sas szárnyain szállnak tova, ahogy Ross Kemp átdzsangázik a határ kevésbé fainabb oldalára. Biztos, hogy Juarezbe akar jönni, főnök? – kérdezi az egyik samesz a határon. Persze, tudja ezért fizetnek, meg amúgy voltam én már Afganisztánban is. – válaszol Ross. Akkor gondoljon arra, mint szép emlékre, mert ez maga lesz a pokol. – indítja útjának Rosst a határőr úr.

Egyszer minden jónak vége szakad ugye, így a tegnapi adással annyi volt a sulihétnek, legalábbis az érdemi részének, mert a záróvizsga és az utána következő buli az már csak a hab lesz a tudás tortáján. Valahogy egyébként pont a tegnapi rész volt az, amiből kiderült, hogy ennyire sötét, iskolázatlan, ostoba, agyatlan gárda még nemigen volt a Való Világok történetében. Pedig a mezőny igen erős, emlékezzünk csak Pácsó Dzsörzére, a tükrökre hivatásszerűen ejakuláló legényre, hogy messzebb ne menjünk.

Yesss, megújult a blog, megújult a természet, a kedvező környülállások tehát ideális lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy újra kövessük kedvenc kapitalistánk kalandjait. Amint az előző évadzáróban jeleztem, a harmadik évad után a BBC több, mint két évig pihentette a sorozatot, aminek fő oka Peter Gilmore hezitálása volt, aki úgy érezte, túlságosan belegyökerezik a szerepbe, de végül mindnyájunk örömére mégiscsak elvállalta a folytatást. Kicsit változott a nyitó főcím, az évadok mostantól 10 részesek lesznek, Brian Rowlinson visszatért Robert szerepében, Jessica Benton továbbra is gyönyörű és én se nézek ki rosszul. Hasítsuk hát tovább a hullámokat az eredeti tőkefelhalmozás rögös útján!

A hóesésben Liverpool felé nehezen navigáló Oberonnal nyitunk, Baines aggodalmaskodó arccal figyel előre, időnként szól pár biztató szót Tammy McGregorhoz, az újonc kormányoshoz, mögöttük James barátunk ácsorog szokás szerint hajadonfőtt, és a szokásosnál is mogorvább arccal. Valószínűleg csalánra pisilt (bár, hogy télvíz idején hol szerezhette be, nem tudom), mert folyamatosan ekézi Bainest, aki csak a veszélyekről károg, pedig haladni kéne, mert a reggeli dagály idejére el kell jutniuk a Mersey torkolatához. Baines leginkább a ködtől tart, ha az leereszkedik, semmit sem fognak látni, James alig tudja visszafogni magát, hogy ne kezdje el szálanként kitépkedni a jósnőként viselkedő tengeri medve barkóját. Pedig megint az öregnek lesz igaza, hamarosan tényleg leszáll a köd, így kénytelenek lehorgonyozni, James majd felrobban dühében.

Az iskolai hét lecsengetése és a következő kiválasztás felé dübörgünk lendületesen, a lehetetlenül narancssárga pulcsiba bujtatott IB egy kőkemény záróvizsgát is ígér, és bazdmeg ki tudja mondani röhögés nélkül. A tegnapi kurvaversenyt KokkIza nyerte, a jutalom, ahogy azt megszokhattuk, egy vacsora, ezzel a műsorral a legjobban a környékbeli éttermek járnak, esküszöm. És ha már vacsora, akkor ezt nem egyedül kell elkölteni, hanem lehet választani hozzá egy embört, aki mostan nem Traktoros lesz, hanem HerrÁdám. És ha valaki azt hiszi, hogy mindez szimpátiából történt, hát faszt, Vikipédia beszélte rá KokkIzát, mert annyira szerelmes a Traktorosba, hogy ihaj, és el akarja szakítani a modellimitátortól. A riportszobában aszongya, unatkozott, és látni akarta, milyen magasra ugrik KokkIza, ha rángatja a drótjait.

Balázs nekilát, hogy megvalósítson egy újabb kívánságot Peti listájáról, akit mostanában Pitének hívnak. Már csak két kívánság maradt: egy mexikói út és egy autogram egy visszavonult basszusgitárostól. Hanna felveszi Enikőt ápolónőnek Claudia mellé. Vilibá elmondja Bözsinek, hogy feloszlott a zenekar. Bözsi mama, a menedzser megpróbálja újra összehozni kedvenc zenészeinket, de KicsiSzabinak esze ágában sincs tovább folytatni a bohóckodást, köszönjük Szabi.

A háciendán Lófej még mindig teljesen ki van készülve a tegnapi jelenet miatt és amikor megjön Anikó, hogy meghallgassa paci siralmát, az ő helyzetét a Márcselló helyzethez hasonlítja, hiszen van legalább annyira durva, érted, bealudt ahelyett, hogy megdugott volna, BEALUDT!!!! Lófej gyorsan odavágtat a melóhelyre, ahol a főnöke bajban van, mert kismama találkozó van náluk, de a csaj szarik az egészre, inkább megy áldozatot játszani Pedálozóhoz. Nem mondasz semmit?! Mi mondanivalóm lenne, te basztál ki az utcára. Tényleg van valami, de biztos elhagynál, ha megtudnád. Lófejet ez csak még jobban felbassza, és elviharzik a helyről, szarban hagyva a főnökét.

Reggeli ébredés képeivel nyitunk a hangulatos, loft jellegű Kennex rezidencián, és megtudjuk, hogy a jövő ultramodern, levegőben kijelzős ébresztőóráját pont úgy kell izomból lecsapni, mint a békebeli vekkert, hogy elkussoljon de azonnal. Nyomozónk műlába nagyon fáj, meg kéne olajozni, a Bádogember is ezt javasolta, tesz is rá egy kis extraszűz olívaolajat, ha már szintetikus társa szerint az lesz a tuti. Gyorsan megkapjuk a heti eset nyitójelenetét is, egy diszkrét kis munkahelyi flört zajlik éppen az egyik futurisztikus irodaházban, majd jön pár rosszarcú és mellbe lövik párszor az imént még csajozni próbáló helyes biztonsági őr srácot. Ezek nagyon nem szimpatikus emberek. Benyomulnak a szerverszobába és ott elhelyeznek valami nagyon nem odaillő és feltehetően nagyon veszélyes kütyüt. Ebből még baj lesz.

Most kedvenc rendőrpárosunkra váltunk, már hagyományosnak mondható autóban való ismerkedős-barátkozós-munkaidőt elütő jelenetnek vagyunk ismét tanúi. Robotzsaru éppen a „finom iróniába csomagolt cseszegetés” kísérleti címen futó programot futtatja magán, de nem ártana hozzá valami szarkazmust jelző fény vagy felugró ablak is, mert Kennex nagyon nem veszi a lapot. Ő inkább kávémelegítőnek használná szintetikus társát, aki nem csak hogy egy ujjal ideális hőmérsékletűre tudja melegíteni a kávét, de mintegy mellesleg megjegyzi azt is, hogy oda dugja az ujját legközelebb, ahova csak Kennex nyomozó kívánja. Ez pont eggyel több információ volt a kelleténél.

Tulajdonképpen én azt hiszem eléggé bírom Senor Galvan és a dagadt Ju Jitsu kerülő emberének az eszmefuttatásait. Most épp arról, hogy ő vajon sorozatgyilkos-e, vagy nem, de nem, mert nem erőszakolja meg, majd darabolja fel apróra, majd eszi meg az áldozatait, hogy aztán a csontjaikból berendezzen magának egy emlékmúzeumot. Szuper. Sorozatgyilkos az, aki élvezi az ölést, nézzük, Galvan mire jut magában a fickóval, akit kikötöztek egy székhez, és már félig agyonvertek.  Az üzlet érdekében, mert muszáj megtalálniuk Hector Calacát a hurokjával együtt, hogy ne rontsa nekik tovább a levegőt.  A pasi végül elárulja, hogy Hector Steve Lindert keresi, mert az ellopta a barátnőjét. Galvan úgy döntött, hogy ő nem sorozatgyilkos, mert lám, most sem állt fel a farka, amikor fejbe lőtte ezt itt a széken. Most már nem csak Hector keresi Steve-t, kezd nem túl egészséges méreteket ölteni a népszerűsége. Marcoéknál idilli vacsorajelenet a konyhában, Gus a telefonját nyomkodja, de ez sztem ma már nem zárja ki az idilli vacsi fogalmát. Az mondjuk meg nem fordulna a fejemben, hogy Sonya csenget az ajtón, pedig de.