Valahol a dél-amerikai partoknál Harvey két tengerésszel csónakba száll és a part menti ködben keresni kezd valamit. Mégpedig a Christian Radichot, a múltkori rész végén látott új vitorlást, amit Baines kapott meg parancsnokolni, mi a fene történt, hogy már az első útján gubanc van? Némi evezgetés után rátalálnak a hajóra, a fedélzet néptelen, a köteleken decensen száradnak a matrózok gatyái. Kedvenc tengeri medvénk viszont a kabinjában fekszik és nem néz ki túl jól. Harvey és Wilson nevű társa felmászik a fedélzetre, ahol az egyik árbocra szögelve Wilson egy levágott albatroszlábat talál. Régebben a matrózok ebből dohányzacskót szoktak csinálni, amíg rá nem fizettek, mondja Wilson baljóslatúan, majd levágja a lábat és a tengerbe dobja. A kabinban rátalálnak Bainesre, akitől megtudjuk, hogy mindenféle csapás érte őket az utóbbi napokban: az első tisztet megkéselték a parton, a fedélzetmester részegen verekedett valami kocsmában, ezért letartóztatták, őt magát meg megcsípte valami trópusi rovar, amit rögtön ki kellett volna vágni, de ezt ő csak később tudta meg, addigra a seb már alaposan begyulladt. A sebláz miatt nem tudott továbbhajózni, ezért sürgönyzött miszter Onedinnek. Igen, engem küldött, hogy vigyem haza a hajót, mert a rakománynak karácsonyra otthon kell lennie, feleli Harvey.

Több résznyi kihagyás után ismét főcímmel nyitunk – ez számomra biztos jele a változásnak (az elmúlt részekhez képest), hogy aztán milyen irányba, az hamarosan kiderül. Főhősünk reptéren csücsül az elmaradhatatlan pohár whiskey társaságában (borosta még megvan, öltöny sehol), amikor sms-t kap, melynek lényegét a hangosbemondóból is halljuk: Isztambuli járata megtelt, mivel nem volt konkrét helye, ballagjon a megfelelő kapuhoz eligazításért. Ott egy készséges hölgy tájékoztatja, hogy sajnos csak a holnapi járatra van hely. Míg ez intéződik, egy kis társalgásból megtudjuk, hogy John most Whiley névre hallgat, és csomag nélkül utazik, "csak oda". Hm. Közben még a rendszer is lefagy, és amikor újra indul, kiderül, hogy John mégiscsak el tud utazni ma, mert felszabadult egy hely az egyik járaton, római átszállással. Hát jó, irány a repcsi. Beszállás közben kiveszi a telójából a sim kártyát, majd a telóval együtt kihajítja a szemetesbe.

Mikor a gépen stewardess néni megkérdi, kér-e valamit inni, „nem” a válasz; aztán ahogy meglátja cuki utastársait (egy zsizsegő kisgyerekkel súlyosbítva), meggondolja magát. A folyosó túloldalán lévő ülésen kedves utastárs ül, aki ocsmány stílusban elküldi a francba a stewardesst, mikor az kéri, hogy kapcsolja ki a mobilját – Johnnak itt lesz elege, és mikor senki nem figyel, átküldi a jobb öklét, és mire az utaskísérő visszatér, a kedves utas már „alszik”. Hehh.

Egy múltbeli jelenettel nyitunk, 1977. március ötödikét idézzük fel méghozzá. Egy vérző lábú ismeretlen érkezik a Glen Capri nevű motelba. teszi mindezt méghozzá a jó kövér teliholdkor. Láthatóan úgy érzi, ez megfelelő alkalom arra, hogy puskával szétloccsantsa a saját agyát, R.I.P. ismeretlen Argent-felmenő, tudjuk meg a gondosan odakészített személyiből. És láss csodát, ugyanebben a motelben száll meg a két csajjal kiegészült lacrosse-csapat is, mivel a meccset áttették másnapra, nem akadt instant jobb szállás, pedig ennél konkrétan csak jobb lehetett volna. Senkinek se tetszik a hely, de ne legyünk finnyásak. Menőcsajnak különösen nem nyeri el a szívét a kóceráj, ami tényleg nem hozza meg a kedvet a motelhez, még egy éjszakra sem. Főcím.

Máris itt vagyok újra, bár van még némi lemaradásom, de azt hiszem, nagyjából sikerült kibogoznom a bonyodalmakkal és izgalmakkal teli cselekményszálakat. Előre is elnézést kérek, ha valamit rosszul következtettem ki, javítsatok ki nyugodtan.

Pár perccel az előző rész eseményei után folytatjuk történetünket, Főncsi, Arthur és Rico egy-egy széken csücsülnek, alattuk kiterítve nylon (tudjuk miért), mindegyikükre fegyver szegeződik a hátuk mögött, előttük pedig a Ma'am, azaz az Irányítás szintén stukkerrel. Most, hogy Főncsit is megkapta Arthur mellé, előbbinek jobban örül, mert azt reméli, visszakapja a gépet – Harold azonban gyorsan kiábrándítja: a gép elköltöztette magát, már nem én felügyelem, és nemtom hol van. A nő ekkor Arthurt kezdi faggatni a Szamaritánusról, de ő a betegsége miatt most épp nincs nyilatkozós állapotban. Az öreglánynak elege lesz, ezért úgy dönt, ösztönzi a két néma tudóst: ideje Ricót megküldeni egy fejlövéssel.

Szerencsére ez nem következik be – Forrás megérkezett, és a rosszfiúkra lövöldöz. Shaw megszerzi az eddig rászegezett fegyvert, és beszáll a tűzpárbajba, míg Főncsi és Arthur fedezékbe vonulnak. A végeredmény: pár likas térdű ügynök, és egy alaposan szétlőtt szoba. Forrás utasítja a többieket, hogy menjenek a lifthez, míg ő tartja a frontot. Hersh kilövi a szobában lévő kamerát, gyanítom emiatt nem tud Forrás megfelelően kommunikálni a géppel – különben tudná, hogy mi következik, és meg is előzné: egy jól irányzott lövés a bal karjába Hershtől. Ő így hátra marad fogolyként (gyilokunk azonnal elveszi a telóját és kinyiffantja azt), míg a többiek elmenekülnek. Az utcán feltörnek egy kocsit, Főncsi beugrik a vezető ülésre, némi vezetékbabrálással beindítja, Arthur mellette, Shaw pedig hátul – Forrás nélkül száguldanak tova.

Bár nem keveset kellett rá várnunk, végre megérkezett hozzánk is a Homeland második évada az RTLII jóvoltából; nézzük tehát Nicholas Brody sorsának alakulását, szem előtt tartva a hogyvótíró jó tanácsát: csak annak higgy, amit látsz (illetve amit olvasol, ugye), annak is csak második ránézésre. Szóval.

Egy rövid előző évados visszatekintés után Carrie otthonában kezdünk, pontosan meg nem jelölt időtartammal kórházi kezelése után. Kertészekedik a lelkem, miközben apja a házban tesz-vesz. Testvére rászól apjukra, hogy kapcsolja ki a híradót (Közel-Kelet a téma éppen), ne húzkodják a macska bajszát, jobb ha a „beteg” nem szembesül most ilyen információkkal. Szőkénk betrappol a kertből, a szobájába indul, és hanyagul odaveti: nyugodtan visszakacsolhatjátok a tévét. Mikor maga marad beveszi a gyógyszeradagját, majd dolgozatokat kezd javítani (wtf?).

Ugyanott indítunk, ahol az előző részt abbahagytuk, de néhány (pontosan inkább csak tippelhető) nappal később – John betegágyánál. Az ágy azonban üres. Főncsi Medvével sétál az utcán, amikor Rico hívja azért, hogy kaptak-e már új számot? „Nem" a válasz. A nő ettől meglehetősen morcos lesz, azért szegődött el Főncsihez, vagy akár a korábbi munkáltatójához, hogy ne kelljen tétlenül a valagán ülnie. Erre a kijelentésre Harold is morózus lesz, és kikéri magának, hogy a nő egy kalap alá vegye őt és korábbi munkáltatóját, főleg, hogy azok simán eltették volna láb alól Ricot. Ő erre témát vált, és Johnról kérdez, de Főncsinek nincs új infója: felkelt, amint lábra tudott állni, most nem tudom hol van, és azt sem, mikor jön vissza. Ezzel befejezik a nem éppen emelkedett hangulatú megbeszélést. Ekkor szólal meg Főncsi mellett az egyik utcai füle készüléke, de ő ügyet sem vet rá. Szó nélkül baktat tovább az ebbel, hiába kezd csörögni sorra egymás után a többi készülék is. Hm.

Csata utáni látkép a Fangtasia előtt: az emberi hullák nagy része becsomagolva, vérpacnik felmosva, bent Eric takarít, Pam és Willa egymással ordít. Mivel Eric és Pam Sarah Newlint vették célba, Willa is velük jön, mint erősítés. Fenét, a lánynak esze ágában sincsen két olyan alakkal tartani, akik még bébi korában magára hagyták. Eric számára nem Teremtő, sosem volt mellette, sosem tanította semmire, minek segítsen neki? Eric unja meg a csajok kiabálását, bocsánatot kér a legkisebb lányától és ezzel sikerül mindkét nőt meglepnie, ennek ellenére Willa velük jön levadászni az ellent. Frászt, még így se számítson rá, de segít, csak egyetlen egy feltétele van: nem akar Eric utóda lenni, ha megtagadja őt és szabad lehet, akkor segít. Legyen, a Viking kimondja a varázsszavakat, Willa megszabadul a köztük lévő vérköteléktől, így ő is állja a szavát.

Lexi a burokban, a család egy emberként aggódik, milyen állapotban lép ki belőle. Vajon megöl minden embert? Vagy a Halpofák esküdt ellensége lesz? Nos, a kibújás pillanata egyre közelebb van, Lexi szétszaggatja a burkot és csurom vizesen, meztelenül lép elő. Az első változás, amit mindenki észrevesz, az a szeme, megváltozott a színe. Anne rögtön aggódni kezd, Lexi még fel sem fogta, hogy mi történt vele, miért veszik körbe annyian, de legalább találkozhat végre Apuval is. Lourdes is azonnal ott terem mellette, ráteríti a köpenyét, Lexiben lassan kezd összeállni a terv, azonnal távozni akar. A háttérből az emberek kiabálása hallatszik, ők még mindig félnek a lánytól, legalábbis azok, akik nem ismerik őt, a hívők egy pillanatig sem kételkedtek benne. A lány csalódott az emberek miatt, egy békésebb világban élhettek volna, de félnek tőle, félnek a változásoktól, így rá már nincs szükség. Anne össze van zavarodva, Lexi még a bábból szólt hozzá, hogy a családjára mindig szüksége lesz. Igen, valóban, csak nem erre a családra. Köszi szépen, hálás kislány vagy. Lexi megindul előre, senki nem tudja visszatartani.

A mai rész története a 3x09. epizód eseményeinek visszhangja, de azok kedvéért, akik nem naprakészek, a lényeget a tovább gomb mögé tettem.