Kedves nosztalgiázással indítunk, méghozzá szegény Andris halálos estéjének felidézésével Vazul által. Vazul épp útlevelet intéz magának a sötét éjszakában. Miklós ismét Atikámat nyaggatja, azonnal mondja meg, hogy hol van a kettes számú gonosztevő, különben is, András még mindig élne, ha ők nem nyomják a padlásszexet Julival. Atikám persze nem árulja el, merre bóklászik Vazul, de Miklós kiszúrja az asztalon a GPS-t.
Az olasz fiú kedélyesen teázgat a villában, de Hanna nógatja, hogy szedje mán össze magát és menjen inkább feljelentést tenni a rendőrségre. Hopp, eszébe is jut Olívia, KicsiSzabi ex-rendőrcsaja, majd ő segít, bár emlékeim szerint őt kirúgták, de lehet, hogy vissza is vették. Peti nem győz kárörvendeni a lopás miatt, de az öröm csak addig tart, míg Bendzsi bejelenti, hogy Hannánál fog kempelni bizonytalan ideig.
Dragos is parancsot ad ki a Duna mentén és a folyón közlekedő valamennyi „fogatos és vízi jármű” szigorú ellenőrzésére, valamint a rablóbanda vezetőjének, bizonyos Ladkonak a letartóztatására, aki Borus Demeter álnéven utazik. A rendőrcsónakok kirajzanak, az egyikük látóterében hamarosan feltűnik a Lenuta nevű dereglye, a rendőrök megállásra szólítják fel a hajót. Striga ékes bolgár nyelven kifakad (sajnos nem értem pontosan, mert épp ezen az órán hiányoztam a nyelvtanfolyamról, de mondandója nagyjából a JQA témakörben mozoghat) és a két foglyot külön-külön leviteti a rakodótér alatt kialakított titkos kamrába. Itt tárolják a rablott holmikat is, és a foglyokat két, egymástól távoli rekeszbe zárják, hogy ne találkozzanak. Striga díszes egyenruhába öltözve fogadja a fedélzetre lépő hatósági közegeket és készségesen megad minden felvilágosítást: Ivan Striga kapitány vagyok, bolgár, Bécsbe vittünk búzát, most üresen megyünk vissza Galacba. A szervek alaposan körbenéznek, de a raktér tényleg üres, semmi gyanúsat nem találnak. A megkötözött és felpeckelt szájú Borus hallja a lépteket maga fölött és fejét a deszkafalba ütögetve próbál zajt csapni. Ezt azonban csak Titscha hallja meg, és szolgálatkészen felrúg néhány random kötélcsomót, hogy elnyomja az árulkodó hangot.
Az előző évadban Dereknek hála jelentősen megnövekedett Beacon Hills vérfarkas-populációja, Allison és Farkasfiú szakítása révén meg az egyedülálló vérfarkasok száma ugrott meg. A felsoroltak közül persze valószínűleg átmeneti állapot csak mindegyik, mert a titokzatos Alfafalka már le is csapott Főfarkas két tékozló bétájára, Scott meg hisz a happy endben. Hát majd meglátjuk, jöjjön a harmadik szezon!
Gettóban kezdünk, az őrhajó fürkész lámpái elől senki sem bújhat el. Tom megmutatja az arcát, ha bárki csekkolná őt fent. Majd kikerülve a fényeket, kimászik a rejtekajtón és a kerítést dobja meg egy féltéglával, igen, még mindig működik és ami az energianyalábokhoz csak hozzáér, az szétporlad. Lent egy nő rabol egy konzervet a kisfiának, de egy repülő darázs-Fürge megtámadja őt, nincs rendbontás. A nő kiabál, a Fürge szívesen megölné őt, de egy álarcos jótevő pattan elő, aki rátámad a Fürgére, Tomnak akadt egy rajongója. Viszont megjelent az igazi Szellem, vagyis Tom, a lángszórójával sült hússá pirítja a Fürgét. A tömeg örül a hősnek, a hajón Halpofa egy mérges fintorral veszi tudomásul, hogy akadt egy kihívója. Tom visszaérkezik a cellájába, Weaver beletörődve hallgatja harcostársa terveit, nem sikerült kiderítenie, honnan érkeznek elő a riadóra a Fürgék, ha felülről látná a várost, talán kiokoskodhatna valamit. A szomszédos cellákból kiabálások hallatszanak, minden rabot kidobnak a börtönből. Hal beszámolhat a kinti helyzetről, lehet a darázskinézetű Fürgék vitték el Jeanne-t és talán Matt-tet is. Az őrhajóról érkezik egy követ, egy béklyózott tini, fahangon kihirdeti az üzenetet: azért engedték el a bűnözőket, hogy kézre kerítsék a Szellemet. Addig nincs kaja, amíg át nem adják őt, aki rejtegeti, arra halál vár.
Peti poénja visszafele sül el, ugyanis a leleményes olasz fiú előre mászik és azon nyomban összeköti a drótokat és már hasít is a Pusszancs verdával. Persze ilyen is csak a filmekben van, de mindegy. Peti kétségbeesve rohan Hannához, aki meg jól lecseszi, amiért ekkora lúzer, Peti meg a változatosság kedvéért Hannát hibáztatja amiért egyáltalán összeakadt az olasszal.
Nekünk is van ám hajózós filmünk, nehogy már csak az angolok verjék magukat az Onedin családdal. Igaz, hogy nem sorozat és nem is tengeren játszódik, de a többi stimmel. Az egyik legismertebb „magyar” író, Verne Gyula tolla alól kikerült regényt 1974-ben filmesítette meg Markos Miklós rendező, igazi all-star szereposztásban, a premier a Corvin moziban volt 1974. december 26-án. Oscart ugyan nem kapott, de a Salzburgi Nemzetközi Filmfesztiválon 1978-ban elnyerte a szakmai zsűri első díját. Osztrák-Magyar Monarchia, Duna menti népek, ármány és szerelem, két részre bontva!
1876 nyarán járunk a Dunai Liga horgászversenyén Sigmaringenben, a Duna forrásvidékéhez közel. Kozel, Hofbräu, Radeberger, Ottakringer gurul le a vidám nézősereg torkán nagy mennyiségben, a hölgyek természetesen csak kalácsot csipegetnek. A kifogott halak súlyát és hosszát folyamatosan mérik, és dolgozik a fotoapparát is, megörökítvén az illusztris vendégek sorát. A vidám zsivajba egyszer csak hitetlenkedő kiáltások és sikongatások vegyülnek: az egyik horgász kapitális harcsát fogott! Súlya 73 font, ez a Liga történetében abszolút rekord, kár is folytatni a versenyt, a győztes Borus Demeter, Magyarország! A hetyke bajszú sporttárs átveszi a jutalmat: aranyérem (Medaille), oklevél (Urkunde), baráti kézszorítás (Händedruck), majd rövid beszédet mond. Ebben kijelenti, hogy bár csak rövid ideje tagja ennek a kiváló szervezetnek, az általa elért sikert a Liga hírnevének öregbítésére kívánja felhasználni egy sajátos rekordkísérlettel: csónakjával végighajózik a Dunán, egészen a Fekete-tengeri torkolatig, másnap reggel már el is indul. 3000 km, nemes cél, kitűnő idea, röppennek fel az elismerő kiáltások a közönség soraiból. A Liga elnökének, Hagenau grófnak a bejelentése pedig végleg meghágja az amúgy is emelkedett hangulatot: meghívja a szervezőket és a tagokat saját kastélyába pezsgőzni. Hoch, hoch!
