Meglepő módon tengeri viharral kezdünk, a Charlotte Rhodes küzd az elemekkel valahol az Atlanti-óceánon, ömlő eső, csattogó vitorlák, esőköpeny és sou’wester minden mennyiségben. Négy napig napot se látnak, így aztán alaposan eltérnek az iránytól és mire az ég kitisztul, a figyelő matróz földet jelez a láthatáron. Baines a szextánssal betájolja a helyzetüket és Burnham-mel, az első tiszttel együtt átnézi a térképeket, amik viszont ezen a környéken nem jeleznek szárazföldet. (Ritka pillanat a sorozat történetében, konkrét dátumokat ugyanis nem nagyon szoktak közölni, de most az asztali naptáron látható, hogy 1875. március 9-e van.) Liverpoolban James újabb kölcsönt kíván felvenni Harris bankártól, de az vonakodik. Az előző részben bevezetett karantén miatt alig van kikötői forgalom, és ha van is elvétve rakomány, James hajói csak Harris előzetes engedélyével hajózhatnak ki, mert a korábban felvett kölcsönökre a vitorlások a biztosítékok. James hiába bizonygatja, hogy de neki most is úton van az egyik hajója, a Charlotte Rhodes szenet hoz a Zöld-foki szigetekről, Harris szerint ez kevés. Tehát szorongatják a bankok James tökét, de majd Antal Rogán segít (még jobban szorongatni.)

Szerencsére sem Alízban, sem Zsófiban nem kell csalódnunk, folytatódik a ki-kivel-mikor-hol. New Bartha a bevonulását ünnepli, Enikő idegbeteg, Peti idióta. Hát itt tartunk.

Carrie és Sebastian társasoznak, amikor derült égből lecsap a „szeretlek Carrie Bradshaw” mondat. Ilyenkor két kimenetel szokott előfurdulni: kínos csönd vagy „én is szeretlek”. Itt most egyik sem jött be, Szőke-göndör benyögi, hogy ő meg szexelni akar. Ezt aztán gyorsan meg is bánja, mármint tényleg azt akarja, de nem ezt akarta mondani, hanem, hogy „én is szeretlek Sebastian”. Mouse felvidítja, majd ha szex után mondja, az még jobb lesz. A Cosmopolitan szerint pedig ez a legrosszabb időzítések egyike, valaki tegyen igazságot. Ekkor tűnik fel West.

A Falon túl

Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, Havas kilép az alagútból, amit el kellene torlaszolni végre ugye, és megy a biztos halálba, mert ha pl. én vagyok Mance Rayder, a hátából font szíjjal akasztom fel a tökeinél fogva egy fára. De a sorozatban Rayder egy értelmes ember, nem egy gyökér, így amikor Havas besasszézik a táborába, hogy wazzup, brother, nem vágja le a fejét és adja oda az óriásgyerekeknek, hogy üveggolyózzanak, hanem leülteti, és itat vele egy kis kumiszt, mert abból még soha nem volt baj ugye. Közben Havas egy tőrt nézeget mereven, mert ugye az eredeti terv az, hogy ő itten kinyírja Raydert, a Vadak szétszélednek, mindenki nyer. Rayder erre azonnal rájön és kiröhögi. Mert kemény, mint az állat.

Csillagidő 1709.2 Esküvőre készülnek az Enterprise fedélzetén, de a nagy eseményt beárnyékolja Spock jelentése a hídról, a négy ellenőrzőpontból három nem válaszol. Kirk gondterhelten áll a szószék mögé, de búslakodásra nincs idő, a menyasszony közeledik. Jim az Onedin időket felidézve kezdi a szövegét, de sajnos már nem jut el a végéig, mert Sulu riadót rendel el, a kapitányt pedig a hídra rendeli, a négyes ellenőrző pontot megtámadta egy idegen űrhajó.

Tom álmával kezdünk, épp a családját lövik a Mechák, mikor felébred az óracsörgésre. Digitális óra, hol van ez az ember? Miután kinyomja az idegesítő szerkentyűt valaki megsimogatja az arcát. Egy nő, Tom első felesége, Rebecca, három fiának anyja fekszik mellette. Na, most mi van, mert a nő hivatalosan halott, de ehhez képest él, és épp Tom önti ki a szívét neki az álmáról: idegenek támadták meg őt és a srácokat. Micsoda gondolatai lehetnek, amiért egy élien-invázóról álmodik, de sokkal fontosabb az, hogy 10 nappal vagyunk karácsony előtt, és még be kell vásárolni, a feladat Tomra marad. Asszonyka felkel, hisz három éhes szájat kell etetni, Tom lassan összeszedi magát. Nehéz a reggeli ébredés… Azt látjuk, milyen lenne a világ, ha nem jöttek volna Halpofáék?