Ho-ho-ho, pont én fogtam ki ezt a mikulásos epizódot a közösen íródó hogyvoltban, király. Londonban kezdünk, Mikulás ruhába öltözött helyi csávó eszik valami ingyenkonyhás kajáldában, az ablak mögül laza ejtésű Santa Claus-sapkában idősebb fazon osztja az ételt. A srác kicsit elégedetlenkedik, chilit adnak karácsonykor, ez milyen már? Az eszmecserét egy puskát szorongató ember szakítja félbe, beront és pénzt követel, ingyenkonyhán?, hát ez nagyon hülye. Az idős fazon jóindulatúan beszél hozzá, fogadd be a karácsony szellemét, fiam, anyád kedvéért és magadért változz meg, ilyesmi. A beszéd hatásos, a csávó leereszti a puskát, ám ebben a pillanatban valahonnan hátulról nyakon lövik az öreget egy fagyöngyággal, aki összeesik.

Váltunk az Annexre, ahol a könyvtárosok karácsonyi díszbe öltöztetik a szobát. Baird ezredes dühös, egy heti munkával végre kitakarított, erre a csapat megint összegányol mindent. Jenkins szerint nem a fiatalok tették, hanem maga az Annex díszítette fel a szobát, mégpedig úgy, ahogy maga a nagy Flynn Carsen szerette. A beszélgetés az ünnep körül forog, Stone-nak hiányzik a családi buli és hangulat, Cassandra arról mesél, hogy neki már egész kis korában megmondták, hogy a Mikulás nem létezik, boldog gyerekkora lehetett. Ezekiel természetesesen a sok értékes cuccot bírja a fa alatt. Csörög a telefon, valami Gretchen (a szinkronban Juliska, bakker, erről azért megkérdezném a fordítót) hívja Jenkist, aki ennek hatására kiadja az ukázt: indulni kell, mert a Mikulás eltűnt, és ez azt jelenti, ha nem kerítik elő, a karácsony törölve lesz az egész világon, sőt az egész világ törölve lesz! Ezek szerint a Mikulás tényleg létezik, örvendezik Cassandra, Eve hitetlenkedő arccal néz.

Jenkins elmondása szerint a Mikulás az emberi jóakarat megtestesülése, aki egész évben gyűjtögeti a jó cselekedeteket, és karácsony este visszaengedi a földre, így mintegy újra feltöltve az emberiséget. Ezekiel megvilágosodik, aha, akkor ezért olyan ideges mindenki karácsony előtt, mert addigra már mindenkiben lemerül a jóakarat, igaz, tiszta túlélési gyakorlat ilyenkor ikrát és haltejet beszerezni a piacon, bólogatok helyeslően. Jenkins még elmondja, utoljára Londonban látták Santa Claust egy kajáldában, erről tájékoztatta őt Mrs Gretchen Claus. Juj, a Mikulásnak ezek szerint felesége is van!, tapsikol Cassandra.

A kérdéses kajáldában Stone és Cass kikérdezi a fiatal Mikulás jelmezes csávót, aki erős cockney dialektusban beszél, így szavait csak a nyelvzseni Stone érti. Van olyan nyelv, amit nem beszélsz?, kérdezi kissé indignáltan Cass, mire Jake: Az urdu tudásom már kicsit berozsdásodott. A lényeget azért megtudjuk, a Mikulást kígyótetkós emberek vitték magukkal, Ezekiel máris betör a közlekedési kamerák rendszerébe, Cass felismeri az elrablót: Ez a főnökük, Dulaque! Jenkins szerint ez komoly gond, mert Dulaque-nak csak egy célja lehet: megölni a Mikulást.

És látjuk is, amint Dulaque és Lamia vegzálják az öreg ajándékosztót, és szándékukat is közlik vele: éjfélkor fogják megölni. Santa rezignáltan közli: Ezzel élre kerülhettek a virgácsot kapók listáján. Dulaque szerint éjfélkor lesz legerősebb a kiáradó varázserő, ami így őt és Lamiát éri majd. Santa csalódott Lamiában, hosszú monológba kezd arról, hogy a nő a lelke mélyén nem bántani akarja, hanem segíteni akar neki, de Dulaque nyakonszúrja egy fagyöngy ággal, véget vetve a térítő dumának.

Eve ráveszi Cassandrát, próbálja meg felidézni, hová vitték, amikor a Testvériség elrabolta Londonban. Cass lemegy alfába, és bár annak idején be volt kötve a szeme, igyekszik mindent felidézni. Reggel volt, a Heathrowról helikopterrel mentek tovább, utána őt és fél percig autóztak, átmentek egy hídon is, és észak felé haladtak, mert a nap jobbról sütött. Valami régi épülethez érkeztek meg, Stone már vágja is: a Chamberlain Ház lesz az, viktoriánus kori épület, gyerünk oda. (Nekem meg van egy ősrégi viccem Chamberlainről, de azt itt nem sütöm el, legfeljebb majd kommentben.)

Stone és Baird óvakodik befelé a házba, de kár ilyen csendben járniuk, mert az egyik műtárgyakkal teli szobába lépve Dulaque vigyorogva rájuk köszön, sőt Lamia is előkerül valami samesszel az oldalán. Dulaque gratulál Stone-nek a tudományos munkáihoz, amiket igazán megjelentethetne saját nevén is, majd Eve-hez fordulva vigyorogva felidézi a 2. részben látott dögös zöld rucit (mi tagadás, attól nekem is jött kifele a szemem, mint a csigának). Öljék meg őket, de ne pisztollyal, vigyázzanak a tárgyakra, indul kifelé Dulaque. Stone erre sorra felkap mindenféle értékes tárgyat, amiket dobálni kezd a levegőben, Lamiáék alig győzik elkapni őket. Eve is beszáll a hajigálásba, ám egy idő után Dulaque rájön, hogy ez csak figyelemelterelés, és kirohannak a szobából. Így Stone kénytelen saját maga elkapni az egyik messzire hajított tibeti Buddha szobrot, ami végül pompás vetődéssel sikerül is.

Ezalatt a könyvtárszobában megkötözve heverő Mikuláshoz a kandalló kéményén keresztül beesik Cass és Ezekiel, az öreg gratulál a stílusos belépőhöz.. Kiszabadítják és gyorsan lelépnek, így a megérkező rosszfiúk csak a rab hűlt helyét találják. Dulaque azonban nem aggódik: Lesz gondja még a Mikulásnak, simogatja sokat sejtetően a kezében szorongatott vesszőjét (mármint a fagyöngyöset).

Újra együtt a csapat, sietni kell, mert a Mikulásnak éjfélre az Északi-sarkon kell lennie a szánnal, amit a közeli teherpályaudvaron rejtett el. A sapkát Ezekiel fejére teszik, aki így sikeresen maga után vonja az üldözőket, Eve és Santa indulhat a szánért. Az azonban már nincs ott, ennyit a tuti rejtekhelyről. Feltűnik az egyik samesz, akit Santa, akinek kezébe váratlanul göcsörtös bot került, a bottal ártalmatlanná tesz, de közben az arca furcsán eltorzul. Eve meglepődve veszi észre, hogy a csizmájába egy játékbaba került. Jenkinst hívja infókért, aki szerint Santának különféle inkarnációi vannak, az egyik ezek közül ajándékot tesz gyerekek cipőibe, ami tiszta hülyeség persze. (Saját gyerekeimnek erről teljesen más a véleménye, csak jelzem.) Eve beszámol, hogy a Mikulást valami ággal lemérgezték, de Jenkins szerint ez csak akkor lehetséges, ha nincsenek nála a kellékei, bot vagy a sapka. Öööö, a sapkát Ezekielnek adtam, baj?, vallja be Eve, Jenkins tanácsa: maradjanak állandó mozgásban, mert úgy a rosszarcok nem tudják bemérni a Mikulás varázserejét.

Eve és Santa egy random kisteherautóval elindul az Északi-sark felé, útközben Eve azon dühöng, hogy a Mikulás állandóan harmadik személyben beszél magáról. Sőt Santa azt is tudja, miért Eve a nő keresztneve, Eve erre befékez és megfenyegeti, erről nem akar beszélni, sőt jobb, ha a Mikulás abbahagyja az állandó ho-ho-hozást is. De hosszú még az út, így aztán azt is megtudjuk, hogy Eve-et idegesítik a karácsonyi dalok sőt az egész karácsonyozás: a családtagok beisznak és minden évben ugyanazokat a történeteket mesélik el. Santa megunja a totyorgást és varázserejével begyorsítja a járgányt, de csak Észak-Kanadáig jutnak, mert kifogy a benzin (!).

Válságtanácskozás Jenkinsnél, a Mikulásnak önerőből már nem lesz elég ideje eljutni az Északi-sarkhoz, de Cassandrának van ötlete, aminek köze van a lévonalakhoz, kér pár segédanyagot: műholdas térképet, gazdaalmanachot, plazma kvantumdinamika táblázatot, ezek minden átlagos háztartásban megvannak, nemhogy Jenkinsél az Annexben. Ezalatt Ezekiel a mikulássapkában a fején ki-be rohangál a szoba és a konyha között, forró kakaót és sütiket hoz, pöpec. Cass felhívja Eve-éket: a sarki fényt lehetne plazmavezetőnek felhasználni a lévonal mentén, de ehhez el kell jutniuk Alaszkába, mert ott a legerősebb a fény. A tanoncok szereznek majd egy repcsit, és Stone értük megy kocsival, találka az egyik kisvárosban. Odáig viszont Santáék kénytelenek gyalogolni, mert hiába stoppolnak, nem veszik fel őket, karácsonyi időszak ide vagy oda.

Gyaloglás közben Eve erről is beszél, az emberek mindenféle rosszat tesznek karácsonykor is, neki ebből is elege van. Santa egyetért, de szerinte az emberi szívet és a dolgokhoz való hozzáállást bármikor meg lehet változtatni. Mikor beérnek a városba, Eve elindul megkeresni Stone-t, ne keveredjen bajba, búcsúzik a Mikulástól, aki addig a közeli krimóban keres felüdülést, és az arca ismét eltorzul. Cassandra és Ezekiel a reptéren a Baird ezredes részére lefoglalt gép pilótájával beszélget, aki nem örül, hogy nem a menyasszonyával lehet. Ezekiel, fején még mindig a mikulássapkával, javasolja, menjen csak a srác a csajához, ők meglesznek nélküle is, sőt pénzt is ad neki, mint egy valódi Mikulás, a srác örömmel lelép.

Stone szerzett valami teherautót és Eve-vel visszamennek a kocsmába, ahol Santa időközben ivóversenybe bocsátkozott a helyi kocsmatöltelékekkel. Stone szerint most éppen úgy viselkedik, mint az északi főisten, Odin, aki amúgy a Mikulás első inkarnációja volt. Santa nem hagyja magát elvonszolni, Odin még akar sört, kiabálja hangosan, nyomatékképpen eltöri saját fején a korsót, kemény csávó, szerepelhetne a Vikingekben is Ragnar Lodbrok oldalán. De ez nem elég neki, még beszól a helyi erőknek is, ez aztán természetesen bunyóba torkollik és a helyiek jópár pofont kiosztanak az idősödő ajándékosztónak és segítőjének. Később a faszállító teherautóban Santa és Stone együtt borogatja sebes arcát, Eve rosszalló tekintetétől kísérve. Két borogatás közben azért Santa beturbózza a járgányt is és száguldva indulnak a repülőtér felé.

A pilóta hiánya Eve-ből dührohamot vált ki, mert szerinte a társaságból egyedül neki kellene tudnia repülőt vezetni, de ő nem tud. Santa nyugtatja, no para, én tudok nagy tárgyakat reptetni a levegőben. Sikeresen felszállnak, a pilótafülkében nyugodtan beszélget Santa és Eve, amikor a műszerfal jelzése azt mutatja, hogy a hátsó raktérajtó nyílik - méghozzá kívülről! Persze Lamia és Dulaque az, a Mikulás szánon! Santának egyre nehezebb a sok jó cselekedetet magában tartania, és pont ebben a kritikus pillanatban kidől, rá a botkormányra. Eve bekapcsolja a robotpilótát (az Airplane! robotpilótája megvan?) és magával viszi Santát a raktérbe. Dulaque fenyegetőzni kezd, ő már több Könyvtárost megölt, ne cicózzanak vele, adják át a Mikulást oszt jóvan. Dulaque még követeli a sapkát is, Eve leveteti Ezekiellel aki át is adja. Dulaque felteszi a fejére és mintha kissé megzavarodna tőle, Lamiát arra utasítja, húzzon el a szánnal, a ő majd egyedül elintézi a Mikulást és társait, Lamia vonakodva engedelmeskedik.

A csapat ezt kihasználva hergelni kezdi Dulaque-ot, ölje meg csak a Mikulást, annak mindannyian nagyon örülnének. Dulaque rárontana Santára, de Eve felrúgja, a geciember egy darabig kapaszkodik, de végül a menetszél kirántja a gépből, Dulaque gonosz röhögéssel tűnik el a felhők között. Szerencsére a sapkát Ezekiel még időben elkapta és visszaadja a Mikulásnak, Santa azonban teljesen magatehetetlen, úgy látszik, túl sokáig nélkülözte talizmán erejű sapkáját. A repülésben Eve segítője így Stone lesz, aki egy évig dolgozott egy olajfúró vállalatnál és tud a közelben valami elhagyott telepet, ahol leszállhatnak. Azért azt guglizd ki nekem, hogy kell kiengedni a futóművet, kéri Eve.

A landolás sikeres, a csapat bejut a menedékhelyre, de Santa nem tudja kiengedni a felgyülemlett jó energiát, mert túlságosan legyengítette a fagyöngy és magyal keverékéből készült méreg. Ráadásul már nem harmadik személyben beszél magáról, tehát tényleg nagy a baj. De akkor mi legyen a megoldás? Másvalaki kell a Mikulás helyett a jóság kiárasztására, és erre a feladatra az az ideális jelölt, aki karácsony éjszakáján (Christmas Eve) született és szülei Évának (Eve) nevezték el. Bizony, ezeknek a kritériumoknak egyedül kedvenc ezredesünk felel meg.

Santa kezét nyújtja Eve-nek, így adja át az összegyűlt jóakaratot: Egyetlen másodperc alatt végig fog száguldani a világon, és valószínű, hogy nem éli majd túl, mondja az ezredesnek biztatólag. Eve teste helyben marad, de a tudata száguldani kezd, több helyszínt is látunk, ahol valami jót vagy életmentő dolgot hajt végre. A mentális száguldás teljes sikerrel zárul, sőt Eve túl is éli, a csapat örömmel gratulál neki.

A záró képsorok ismét az Annexben játszódnak, Jenkins arról beszél Eve-nek, hogy Santa teljesen helyrejött, viszont Dulaque nagy valószínűséggel nem halt meg attól, hogy kiesett a gépből, lesz még vele gond, az tuti. A többiek lassacskán végeznek a szoba dekorálásával, és a Merry Christmas mellett Happy Birthday feliratokkal köszöntik kedvenc testőrüket. majd kezdődhet a nagy bejglizabálás. (Nekem a mákos a kedvencem.)

Boldog új évet kívánok valamennyi olvasónak!