Szerda van, Misi a soros páciens, na meg az ő – a világ leghülyébb szülője című versenyben jelenleg az élen álló – édes jó anyja és édes jó apja. Vajon pislákol-e akár Petrában, akár Tamásban egy kis józan belátás GYERMEKÜK sorsát illetően? Ez a mai napra rendelt talány.
Ahogy Misi áll a kanapén mellett és zaklatottan gyürkészi a táskáját nemcsak engem tölt el aggodalommal, de Dargay is döbbenten figyeli. A fiú nem bírja tovább mivanmivanmivan hangsúllyal csap a közepébe. Dargay már meg sem kérdi mi történt? Elég, ha a szülei árulkodnak a legutóbbi iskolai eseményekről? (Úgy tűnik Misi sem hisz a titoktartó pszichológusokban illetve szülőkben.) De András tényleg nem tud semmit. Mit kellene tudnia? Nos Misi odacsapott. Jó nagyot. A múlt heti „költőre”. Eltörte a karját, jó darabig nem tud írni nemhogy verset, házit se. Úgy tűnik megoldódik a váltsunk-e iskolát című problémakör, hisz a gyereket ezek után simán ki fogják rúgni. (Nem mellesleg – és javítsatok ki, ha tévedek, az agresszió után már „csak” az önmaga ellen való fordulás van lejjebb a depi-skálán. Még az kellene, hogy azt is megtapasztaljuk.)
Aztán csak leül Misi és belekezd a sztoriba. „Csak meglöktem, de olyan bénán esett…” Nem akarta eltörni azt a kezet, hát persze, hogy nem. Csak hát az a fiú nem számított rá, hogy ez a Misi már nem az a Misi, akit büntetlenül szívathat - a fiú kezd magára találni és kezdi megtanulni megvédeni önmagát.
Különben is. Nem megy Pécsre, menjen Anya egyedül, ha annyira akar. Már nem is beszél vele. Mármint Misi Petrával. Minek? A nő úgysem hallgat rá. Csak szajkózza a mantráit: hogy júúúj de jó lesz ott, majd találunk új kisbarátokat. Misi ekkor olyan hangsúllyal fejezi ki utálatát, hogy februárra simán jelöltem Oscar-ra, ha lehetne...
Meg tényleg, miért is mondaná? Azt mondta elégszer, hogy nem akarja, hogy elváljanak a szülei - és lám mi lett belőle? Sokra nem ment vele. Különben is: miért nem érzi az anyja, mennyire gáz ez a költözős ötlet? Akkor végképp le kell mondania az apjáról...
"Nem tehetek róla, hogy állandóan veszekednek". Tényleg nem. De nagyon jó hír, hogy Misi végre felismerte ezt.
Sakkozni kezdenek. Nem, nem a táblán, csak úgy, elméletben. Apa a futót, anya a királynőt, ő meg a gyalogot személyesíti meg. Vajon tényleg "szart se ér" az a gyalog? Vannak- e "értékes" tulajdonságai? Ő nyitja a partit. Az azért jó, nem? Aztán ott a lehetőség, hogy végigér a pályán és akkor "bármi" lehet belőle. Misi királynője a múlt heti partiban "beszorult", pont mint Misi anyja a mostani élethelyzetbe. Ki kell szabadulnia, ezért akar elmenni innen. De Misinek nem kell el,elmennie. Oké, mondja Misi, felfogta. Kénytelen lesz beszélni a fafejű szüleivel és elmondani neki mit akar ő. Még akkor se biztos, hogy azok felfogják a kínját, de legalább az esélyt meg kell adni nekik. Behívják hát Tamást és Petrát a szentélybe.
A felnőttek (?) tehát bebocsátást nyernek, de az ülési sorrend most más. Mintha a fiú nem merne az anyja mellé ülni. Misi rögtön rátér a lényegre: nem akar elmenni; nem ismer ott senkit; apa is messze lesz; tök gáz, amit az anyja tesz - és különben is: lehet, hogy ő csak egy gyalog ebben a játszmában, de ez az ő élete is, tessék figyelembe venni a véleményét. Ezt sorolja el, levegővétel nélkül, a végsőkig kétségbe esve. Menekülne is ki rögtön, a kisszoba magányába. De nincs szerencséje - Petra "ha végre megint beszélünk" kitétellel nyit - és megint rákezd a mantrára: menjünk, szerezzünk Pécsett kisbarátokat... a reakció egy gúnyos kacaj... Amire Tamás persze reflexből visszaszól - de Misi nem hagyja magát, leüvölti: mi a fenének járunk ide? Itt is csak folyton a veszekedés megy... Azt meg otthon is lehet, ingyen. Egy hete még csak óvatosan szólt rájuk, most meg épp csak azt nem teszi hozzá, hogy f.szomatb.szdmeg...
A gyerek váratlan reakciójára Apa hirtelen elhallgat és Petra is visszavesz. Oké, mondjad akkor te, mit akarsz - kéri Misitől. És Misi ismét elmondja: nem akar elmenni Pécsre, inkább vissza a suliba. Főleg most, hogy végre már lesz egy kis tekintélye. Elmondja és már menekül is kifelé innen. A szülők reakcióját meg dolgozza fel Dargay, azért tartják.
A gyerek ki se ér a kisszobába, Tamás már ostorozza is a vótfeleségét. Ezzel a pécsi kalanddal végképp betett a gyerekének, végképp a padlóra küldte. Dargay, mintegy rávezető gyakorlatként az iskolai verekedésről kérdez. Tamás szerint nem is volt az bunyó, csak lökdösődés, az a kisköcsög meg szarul esett, eltört a karja. Petra szerint komplett verekedés volt, Karajos basztatta Misit, az meg lelökte a lépcsőn, szerencsére nem lett nagyobb baja. Tamás - még Petra szerint is - jól kezelte a helyzetet: bocsánatot kért Karajostól és a szüleitől, igyekezett menteni a menthetőt. A férfi ugyanis önmagát vádolja a dolgok alakulása miatt. A "gyilkos ösztön" talán mégsem jó tanácsadó egy 11 éves fiú számára. A férfi tényleg belátó, megkapja mai első piros pontját.
Dargay végre rátér a pécsi témára. Lehet jó megoldás az ügyben? Igen, de csak egy. A KÖZÖS MEGOLDÁS. Misivel közös. Petra tele van fájdalommal: érzi Misi utálatát. De Dargay cáfol: nem utálja a gyerek az anyját, csak haragszik rá. És ez sokkal jobb, mint a bűntudat, amit eddig maga iránt érzett. Ez az utóbbi energia szabadult most fel és fordult egyik kínzója (anyja?) és másik kínzója (Karajos) ellen. Ez pedig - bármilyen furcsa - komoly előrelépés.Tamás is maradni akar, Misi is maradni akar - ez az a közös platform, ami miatt a fiú az apja felé húz. Még meg sem szokta az a gyerek a válást, a különélést és máris 300 kmre (hány km-re van Pécs a fővárostól?) cipelné el az anyja.
Ahogy közeledett Misi Tamás felé, úgy távolodott az anyjától. (Ez mikor történt? Az elmúlt hét folyamán? Mert én még az előző ülés „ILYEN” minősítésénél tartok, az meg minden csak nem közeledés. Szerintem a kettővel ezelőtti héten elindított közeledés jó irány volt, ha onnan vezették volna le a mostani helyzetet, akkor egyértelmú lenne, de a múlt heti "ilyengyerekezés" az nagyon megtörte az ívet. Mindegy, ez csak az én véleményem.)
Tamás azért mond itt egy szép mondatot is, mintha kezdene észhez térni: "Mindkettőnkhöz ragaszkodik, belém csak kapaszkodik." Petra azonban tovább nyíg: retteg attól, hogy Misi gyűlöli őt, és egyáltalán: őt szeresse az a gyerek, ne az apját. Szinte ordít a féltékenységtől. Dargay csendesen nyugtatgatja: Misi nem gyűlöl, csak mérges a hülye dilemma miatt, ami elé az anyja odaállította.
Petra újabb érvet hoz Pécs mellett: a pénzt, azt a nagyon sok pénzt, amit az ottani melóért majd kapni fog. Meg hát ugye a "kisbarátok" és a tiszta lap, mint továbblépési lehetőség... Közben Tamás csak nem bírja ki, folyamatosan, bár egyre kisebb vehemenciával minősítgeti a síkideg nőt. És mivel egy hete bevezették az ülésen, hogy minden hülyepicsa-jelző 500 ft, így fizet is emberünk rendületlenül, a végén már előre is. (Ötlet: vezessük be ezt a VV-ben is. 1darab b.meg = 500Ft. Szerintem több gyűlne össze, mint a tavalyi adománygyűjtéskor...)
Aztán, amikor Dargay újabb érveket kér az asszonytól a költözés mellett - Petra végre kiböki a talán legerősebb okot, ami 200 km-re hajtja ... Vagy egyenesen ki a világból. Nem bír Tamás közelében maradni, nem bírja ilyen gyakran látni. Ahogy kimondja, talán már meg is bánja a kitárulkozást - de ha már belekezdett, folytatja: Zita parfümje a Tamástól hazatérő gyereken, egyedül feküdni a hitvesi ágyban, ahol nemrég még ott volt Tamás is.... Mind mind végre valós érv, hogy megértsük, mi is, Tamás is, hogy mi játszódik le a nőben, miért elviselhetetlen az élete a jelenlegi felállásban. Ez az állandó feszkó felemészti őt. És kin tölti ki a mérgét? Hát persze, hogy az épp kéznél lévő 11 éves gyerekén.
Neki EL KELL INNEN MENNI! Azt hiszem ezt végre sikerül megértetnie velünk és Tamással is. A férfi odafordul a nőhöz, végre nem Andráshoz beszélnek, hanem egymáshoz. Emberi hangon, értelmes érvekkel. Petra még mindig a gyereket akarja... De hogyan?- kérdi Tamás. Talán az lenne a logikus, ha Petra lenne a "hétvégi" szülő, ott Pécsett. Rögtön két észérv is e mellett szól: hétköznap a nő rengeteget fog dolgozni a fasza új állásában, nem ér rá 4-re rohanni Misiért. És a fiút sem kellene kivenni rögtön a suliból, kevesebb lenne a zakkanás, lenne ideje megszokni az új várost. Aztán hamar vége ám az általános iskolának, jövőre mehetne 6 osztályos gimibe... Miközben ez zajlik azon kattogok, hogy ha a nő meg is hozza ezt az áldozatot és „lemond” a gyerekről, felül tud e emelkedni ezen és nem mártírarcoskodik folyamatosan, megmérgezve maga körül a levegőt a következő százévre?
Ennél a résznél már Tamás is sír és szinte könyörög. Pécs nincs is olyan messze, mondja. (221 km. Megnéztem.) Vállalja, hogy minden péntek délután elviszi oda a gyereket és vasárnap érte is megy.
Nemtom ki lepődik meg a legjobban amikor elhangzik Petra válasza: Jó - mondja - próbáljuk meg. VÉGRE! EZEK KETTEN ÁTLÉPTEK A SAJÁT ÁRNYÉKUKAT.
Petra szomorúan megállapítja, hogy ez ez egész messze nem ideális megoldás (az egy bódog család lenne, hármasban), de talán működhet. Dargay is elégedett: Drága Petra. Dehogy vagy te szaranya, épp most bizonyítottad be. Képes vagy Misit előtérbe helyezni és elengedni az anyaszerepet egy időre. Respect. Külön elismerés neki, hogy képes bízni Tamásban, hogy ő meg nem szarapa és főleg nem fog ellene dolgozni.
Dargay közben gyorsan kimegy, szól a gyereknek, nehogy elmúljon a varázs és ezek ketten meggondolják magukat. Ahogy Petra és Tamás, ott a kanapén a gyereket várták… még sose voltak ilyen szimpatikusak. örül a szívem, kaptok róla jó sok képet.
Misi megdöbben… „Nem kell elmennem?” Tamás vázolja a NAGY tervet – hétközben itt, hétvégén Pécsett. Próbáljuk ki. Misi folyamatosan az anyja arcát fürkészi: Jó lesz így? Jó! - mondja könnyek között a nő.
Végül elindulnak: apa és fia. Petra magánya ordít a kanapén.
Szép volt, köszönjük! Nagyon összetett, mégis emberi és hihető.
Facebook kommentek