Akar-e Ferenc hazugságban élni a hátralévő éveiben - vagy van annyira tökös, hogy felvállalja ügynökmúltját és ezzel megszabadul a 30 évnyi titkolózás minden terhétől? Ez az a kérdés, amire ma a választ keressük. Lássuk:
Dargay egy szál köntösben, csuromvizesen szalad a kapucsengő beszélőkéjéhez. Még csak fél 7 van, de Ferencünk már ott toporog a kapuban. Végül a pszichológus megkéri, fusson még egy kört míg felöltözik. A férfi nagyon zavart, nemigen tud mit kezdeni önmagával erre a fél órára, különösen, hogy még a sarki kocsma sem nyitott ki.
De egyszer eljő a 7 óra, a férfi bebocsátást nyer, sőt kávé is jut neki. Merthogy otthon kávét azt nem kapott, sőt otthona se nagyon van már: vállnak a feleségével, mondja. Mindezt azért, mert megcsinálta a házi feladatát, azaz vallott. Dargay szerint dehogy adta ő ezt feladatba a férfinak, ő csak megfogalmazta azt, amire Ferenc is vágyott.... Végül mindegy is, a lényeg, hogy túl van a nehezén (?).
A múlt héten hétfőn, közvetlenül az ülés után, úgy érezte túl kell lennie a vallomáson MOST, azonnal, mielőtt meggondolja magát. És hogyan akart nekifogni? Hááát két véglet között tépelődött: bevallani mindent, a kémkedést, a megbánást és bűnbocsánatért könyörögni - vagy nekiesni Kárcsinak, mert kettejük közül mégis ő a nagyobb gonosz, hiszen ő a kicsinyes bosszújába belekevert egy ártatlan harmadik személyt is, Katát.
Ferenc rögtön fel is hívta a lányát és - bár az szabadkozott, hogy baromira nem érnek rá, mégis, még aznap este, beállított hozzájuk az albérletbe. Az első meglepi már ekkor elérte: Katáék tényleg nem voltak vendég-fogadós állapotban, épp egy brigádnyi vízvezeték-szerelő ügyködött a budiban... De Ferenc nem tágított, ha már ott volt, belekezdett mondókájába. Úgy érezte, ha nem teszi meg, eluralkodik rajta a pánikroham és ki tudja mi lesz a vége. Szóval vallott.
"A fejükre öntöttem az egészet. Nem emlékszem milyen sorrendben."
A helyzet elég tragikomikusra sikeredett: Ferenc szabályosan őrjöngött, fel-alá rohangált. Azok ketten, Kata és Kárcsi meg csak hallgattak. Csönd lett és hirtelen világossá vált, mindkét hallgató számára új az, amit hall. Kárcsi egész egyszerűen semmiről sem tudott, szó nincs tehát bosszúról, csak az igaz szerelemről. Hirtelen mindez Ferencünk számára is egyértelművé vált. Duplaszopás. És még csak a világ sem dőlt össze.
Dargay meg is mosolyogja a helyzetet, pedig kicsit sem vicces. Ilyen, amikor a saját frusztrációnk önálló életre kell és csak azon, mint torz szemüvegen keresztül látjuk a világot, nem pedig a tiszta valójában.
Ferencnek még csak az sem adatott meg, hogy Kárcsi jól lebassza a 30 évvel ezelőtti árulkodásáért, egyszerűen csak azt ismételgette, hogy el se hiszi, hogy pont Ferenc... Mindenkinek kínos volt a helyzet, sőt Ferenc számára egyenesen megalázó. Ahogy a férfi őrjöngésére, majd az azt követő hatalmas csendre bemerészkedtek a szerelők a nappaliba, a férfiből előbújt a politikus énje: hirtelen mintha ez egész mai magyar társadalom megelevenedett életképeinek látta volna önmagukat (!): ahogy a zavart huszonéves, a munkások, az ország politikai megosztó személyei csak értetlenül nézik egymást...
Így aztán Ferencnek még az a jóérzés sem jutott, hogy nemhiába feláldozta fel önmagát és nem hiába vallott. A lányát egyáltalán nem kellett megmentenie. Szó sem volt hazug csábítóról. Csak egy hazug apáról. Aki, miután vallott, várta a katarzist, de egyáltalán nem történt semmi.
Semmi? - kérdez vissza Dargay. Dehogynem. Ferenc megszabadult egy 30 éves titoktól, amiről most megállapítja, hogy akarva- akaratlan, rányomta a bélyegét élete minden pillanatára. 30 évig folyton azon kattogott, hogy "megúszni, megúszni, megúszni". Meg lehet úszni a külvilág előtt - de nem lehet megúszni ott belül.
És ha már ilyen jól belejött a vallomásokba, mi lenne, ha nem állna itt meg? Gondolt egyet tehát, hazament és asszonypajtásra is ráborította a bilit. Mindent. A kémkedést, a régi kompromittáló megcsalást, Kárcsit, mindent. A nő meg csak állt ott, rezignáltan és épp csak azt nem kérdezte meg, hogy oké, elmondtad - és most mi a faszt kezdjek vele? Sőt: mintha az asszony meg sem lett volna igazán lepve, mintha mindent tudott volna már. Mr. és Mrs. Smith? Dühös sem a politikai tettei vagy az ezeréves megcsalás miatt volt, hanem amiatt, amit most készül tenni a férfi: azért, mert nem bírja a nyomást és vezekelni akar. Megőrült? Tönkreteszi az életüket!
Azért valljuk be, a nőnek sem lehet egyszerű: 3 hete még államtitkárhelyettes-feleség volt, most meg lassan ügynök-feleséggé válik. Mert Ferenc még mindig nem akar leállni. Mondhatjuk úgy is, hogy megízlelte a "szabadság ízét". Nem akar több titkot maga körül, ki akar tálalni a sajtónak is. A feleség szerint mindez az öngyilkosság egyik fajtája, a férfi végképp meg akarja semmisíteni önmagát. És mintha ez nem lenne elég, magával akarja rántani az egész családot is...
Ferencet komolyan érdekli: Vajon Dargay is így látja? De a pszichológus feloldozza:
"Én azt látom, hogy magának szüksége volt rá, hogy ezt megtegye."
Lehet, hogy a politikai közössége meglepődik, egy-két "barát" elhagyja, dehát hulljon a férgese. Fog maradni mellette néhány igaz barát. Nem akarja tönkretenni a családját, de nem tudja őrizni tovább a titkát, mert az megöli.
Közben Ferenc, mintegy levezetésképp rákérdez Andrásnál az ő ügye állására: mi a helyzet a bíróságon, az Abonyi féle perrel, mi a helyzet a gittegylettel? Az előbbi helyen felmentették, "nem állta meg a helyét a vád", az utóbbi ülése pénteken lesz. Vajon az is eredménytelenül zárul? Vajon elég-e ha ilyen-olyan fórum kimondja, hogy a jó doki "ártatlan"? Az ilyen dilemmák úgyis fejben dőlnek el: mármint Dargay András saját fejében. Vajon saját maga előtt tisztázhatja magát? Vagy még évekig ott lesz benne a kétely, hogy vajon elbaszott-e valamit Mátéval? És ez az igazi "büntetés". Ezzel a résszel most minket akarnak felkészíteni arra, hogy D.A. bizony vezekelni akar vélt vagy valós hibáiért, függetlenül attól, mit mond a szakmai testület?
De vissza Ferenchez. Emberünk - a felesége mindennemű tiltakozása ellenére - tehát döntött, ország-világ elé áll bűnével. Egész iccaka vallomását írta, igyekezett benne összefoglalni tetteit, motivációit, ha úgy tetszik mentségeit. Bár Dargay felajánlja, hogy szívesen elolvassa, hamar kiderül, hogy erre nem lesz lehetősége: emberünk ugyanis rájött, a külvilágot nem fogja ez az iromány érdekelni - ezért hát megsemmisítette...
De ezzel nem azt akarja mondani, hogy a vallomással kapcsolatban is meggondolta magát- vallott, sms-ben. Igen, egy rövid, szöveges üzenetet fogalmazott meg a puszta tényről, mi szerint ügynök volt és jelentett - majd mindezt elküldte egy MTI-is ismerősnek. Mindezt ma reggel fél 6-kor. Az persze rögtön visszahívta, hogy vajon nem alkoholos befolyásoltság alatt tette-e ezt a vallomást az öreg, vagy csak simán megbolondult-e. De - miután Ferenc meggyőzte róla, hogy nem kacsa, amit írt - ma már tuti vele lesz tele a reggel 8 órás híradó.
És - mivel a következő páciens csak 10-re jön Dargayhoz, hát ezek ketten beültek a tévé elé, lássuk mit mondanak Ferencről. A várakozásaik szerint el is hangzik a férfi vallomása, egy rövid mondatot szentel rá a tévé. Semmi extra. Megint nem dőlt össze a világ. Mintha még csalódott is lenne politikus barátunk.
Holnap már könnyebb lesz neki.
Facebook kommentek