A magyar fordításban nem sikerült visszaadni az eredeti cím többértelmű jelentését, ami arra a sakk-kifejezésre utal, amikor a huszár leüti a vezért (királynőt). Az epizód ismeretében mindenki döntse el, hogy a „take” ige több tucatnyi jelentése közül melyik passzolna ide a leginkább, az ötleteket kommentben lehet jelezni. Anna királynéval kezdünk, valami kies feredőhelyen ereszkedik vízbe éppen, természetesen ruhástól, úgy jobban hat a gyógyvíz. Négy muskétásunk felügyel a biztonságra, közben vívnak és egymást ugratják, főleg D’Artagnan vadi új egyenruhája csípi a szemüket. Athos és Porthos gondol egyet, kirántják társuk mindkét lábát és kicsit végighúzzák a porban, ne legyen már olyan csillogó az az egyenruha. Aramis kevésbé aktívan pihen, őt inkább csak a madarak éneke érdekli.

Lajos királynál vendégek vannak, egy gazdag német bankár Hamburgból, Herr Mellendorf, és lánya, Charlotte. A király humorizál, sziporkázik és nyíltan flörtöl a lánnyal, közben sorra ürítgeti a boroskupákat. Charlotte nem az a szende szűz típus, kacarászva fogadja a bókokat és nyíltan viszonozza is. Mellendorf bizalmasan megsúgja Richelieunek, hogy már két lányát férjhez adta, ők eddig kilenc unokával ajándékozták meg, ebből hét fiú, innen is gratulálunk. Lajos felpattan és vadászatra hívja a vendégeket, és amíg azok készülődnek, félrevonul a bíborossal.

Arról panaszkodik, mennyire jobban bejön neki a germán leányzó, aki mindenféle szabadban űzhető sportot szeret, nem úgy, mint a szende Anna. Feleségnek is jobb lenne, mert gazdag apja finanszírozhatná a francia hadjáratokat, ő maga meg nyilván teleszülné a palotát utódokkal. A bíboros szerint az a fürdőhely, ahol Anna most van, ismert termékenységet növelő hatásáról, de Lajos csak legyint: Már évek óta jár oda, és semmi eredmény, nekem is és Franciaországnak is jobb lenne, ha meghalna. Richelieu ezt a váratlan véleményt hajlamos az elfogyasztott bormennyiségnek tulajdonítani, de azért látszik rajta, hogy kattogni kezd az agya.

Valahol vidéken állig felfegyverzett lovas halad egy tanyasi ház felé, a gazdasszony rémült arccal siet elébe, öten vannak, figyelmezteti sírós hangon. A Gallagher nevű csávó berúgja a pajta ajtaját és minden pisztolyát kilövi, öt lövés öt találat. Gallagher diadalmasan szedi össze az áldozatokat - öt méretes patkányt, ezek se mennek vissza a balettbe ugrálni. Váratlanul a Milady kerül elő, azt nagyon bírom, hogy ebben a bazi nagy országban mindig ilyen könnyen megtalálják egymást az emberek. Megbízatása van Gallagher számára, természetesen bizalmas és szigorúan titkos, na, ez tuti nem rágcsálóirtás lesz.

Hát nem is, mert amikor újra látjuk a haramiát, éppen Anna fürdősátrát veszi célba puskájával, ahonnan Anna most lép ki kapucnis köntösben. Lövés dörren, a nő holtan esik össze, a testőrök rémülten rohannak elő minden oldalról, meghalt a királyné! De nem, csak az egyik udvarhölgye kérte el a köntöst, őt lőtte le a merénylő szegényt. Gallagher elmenekül, Athos és Aramis utána, a másik két testőr gyorsan biztonságba helyezi Annát. Athosék azonban kénytelenek visszafordulni, mert meglátják, hogy vagy két tucat álarcos haramia várakozik az erdő szélén. Nincs más hátra, menekülni kell, Aramis maga elé ülteti Annát és társai után vágtat, a hátramaradt többi udvarhölgy sorsa meg kit érdekel, ők a járulékos veszteség.

A menekülők egy idő után megállnak pihenni, Aramis nekilát kézzel halat fogni a patakból, és van-e horgászengedélye, merül fel bennünk a kínzó kérdés. Anna hasznossá akarná tenni magát, rendben, tud felséged halat belezni?, kérdezi Aramis vidáman. Azt sajnos nem, de akkor legalább a rőzsegyűjtésben segíthet a királyné, sőt azt is vállalja, megsüti a halakat, mert szívesen főz, csak az udvarnál nem nagyon van rá lehetősége. A testőrök dicsérik az ínycsiklandozó illatokat, bár nekem mintha totál égettnek tűnnének a halak. És igen, D’Artaganan stikában a háta mögé dobálja az elszenesedett tetemeket, így aztán hiába a szíves kínálás, a többi testőr is jelzi Annának, hogy már teljesen elteltek a finom falatokkal. Szerencsére ekkor lódobogást hallanak, közelednek az üldözők, így a testőrök a nagyszerű pecsenyét hátrahagyva kénytelenek tovább menekülni, bár Porthos inkább már kardozna kicsit.

A csapat menedéket talál egy dombtetőn álló apácakolostorban, pontosabban csak Anna, Athos és Aramis, mert Porthos és D’Artagnan továbbvágtat Párizsba erősítést szerezni. Gallagher négy emberét utánuk küldi, ő maga meg egyik társa kíséretében követségbe megy a kolostorhoz. Fenyegetni kezdi Athost, és hogy megmutassa, milyen keménykezű főnök, lelövi saját mellette álló emberét, mondván, hogy az nem végzett Athos-szal, amikor lehetősége volt rá. Athost persze ez az erőfitogtatás nem rettenti, húzzál vissza a csapatodhoz, amíg szépen vagy, biztatja Gallaghert. De az esküt tett valakinek és nem vonhatja vissza a szavát, úgyhogy harc lesz itt hamarost.

Porthosék csapdába csalják az üldözőket és rövid úton mind a néggyel végeznek. Mindegyik rabló kézfején kéz alakú tetoválást találnak (ezt korábban már láttuk Gallagheren is), és az egyikük zsebéből egy párizsi uzsorás által kiállított váltó is előkerül, nocsak. Miután megérkeznek a laktanyába, beszámolnak Treville-nek a támadásról és a talált váltóról. Sietnek Richelieuhöz, aki éppen Miladyvel beszél, a nő alig tud elrejtőzni a muskétások elől. A bíboros meglepetést és dühöt színlel, megtámadták a királynét, majd ő elkapja a felbujtót, bízzák csak rá, most menjenek békével. Majd letámadja Miladyt és felelősségre vonja, hogy lehetett így elcseszni ezt a fontos megbízatást, a nő bizonygatja, hogy Gallagher a legjobb, meg fogja oldani a problémát, ő maga meg intézkedik az uzsorás vonal felszámolásáról.

Ezalatt Athos megszervezi a kolostor védelmét, kiderül, hogy a főnökasszonynak is van egy régi muskétája pár golyóval, de csak azért, hogy időnként ezzel vadászhassanak nyulakra – és protestánsokra. Éljen a felebaráti szeretet! Aramis szétnéz a pincében, ahol takaros pálinkafőzde működik, ez hajt némi extra bevételt a kolostornak. A lepárló mellett molyoló Helene nővérről meg kiderül, hogy ő Aramis régi ismerőse még a zárdába vonulása előtti időből, amikor még Isabelle-nek hívták. A nőnek amúgy jó ötlete van a pálinka fegyverként történő alkalmazásáról: az üveget ronggyal betekerve és meggyújtva bombaként használható, most már tudjuk, honnan vette Molotov a tévesen róla elnevezett koktél ötletét.

Treville-ék a váltón lévő cím alapján megtalálják az uzsorás boltját, benn őt magát is, de már holtan. Átnézik a házat, de sehol senki, pedig a Milady tőrrel a kezében ott lapul az egyik ajtó mögött. A nyilvántartási könyv szerint a kérdéses váltó kiállítója Daniel Mellendorf bankár Hamburgból, a kedvezményezett neve helyén viszont csak egy kéz rajza, ilyet láttak Porthosék a halott támadókon is. Treville szerint ez a rajz az Írországból elüldözött katolikus nemes, Hugh O’Neill jele, az a csávó viszont nem kispályás, úgyhogy nincs idő megvárni a többi muskétást visszatérését a vadászatról, azonnal indulniuk kell a kolostorhoz. Előtte még benéznek a bíboroshoz és megmutatják a nyilvántartásból kitépett lapot, Richelieu szerint úgy tűnik, a német bankár nagyon ambiciózus. Miután Treville-ék távoznak, a bíboros ismét hívatja Miladyt és átad neki valami levélfélét, hogy rejtse el Mellendorf holmija között.

Csak három ember van a laktanyában: az istállófiú, az öreg szakács, meg egy félszemű veterán, nem baj, ez is több a semminél, Treville beöltözteti őket egyenruhába és indulnak. A szakács Kleopátra nevű pisztolyát mutogatja, szerinte ez a fegyver több embert ölt meg, mint ókori névrokona. Hát igen, pont olyan öregnek is néz ki, inkább itt egy másik, mondja neki Porthos.

A kolostorban az első támadást sikerül visszaverni, a nővérek is aktívan kiveszik a részüket, főleg a gyújtóbombák hajigálásában, tiszta egri nők feeling. A csata szünetében Aramis Helene nővérrel felidézi a régi időket és megtudjuk, hogy Aramis feleségül akarta venni, de Helene szerint a házasságuk úgysem működött volna. Aramis sose volt otthonülő típus, mindig kalandra vágyott, Helene pedig önként csatlakozott az apácákhoz, nem apja erőltette, mint ahogy azt korábban mondta. Így most legalább mindketten megtalálták saját hivatásukat. Helene lemegy a pincébe újabb bombákért, ahova viszont két támadónak sikerült behatolnia, Helene segítségért kiált, mire az egyik rabló lelövi. Aramis rohan, legyakja a támadókat, Helene-t viszont nem tudja megmenteni, a lány a karjában hal meg.

Leszáll az éj, Gallagher emberei valamit kopácsolnak, létrát ácsolnak vagy alagutat fúrnak, ezt nem lehet tudni. Anna nem tud aludni (zajban én sem tudok, csak jelzem) és beszélgetni kezd Aramis-szal. Szóba kerül Helene, majd Anna mesél a jópár évvel azelőtti terhességéről, ami sajnos vetéléssel végződött, azóta nem sikerül a babaprojekt. Egyre meghittebbé válik a hangulat, és a megfelelő pillanatban Aramis nem tétovázik: megcsókolja a felséges asszonyt és a következő percben már az ágyban kötnek ki. Royal sex, ezt azért nem gondoltam volna, bár tény, ez nyerőbb, mint pókerben a royal flush.

Másnap reggel Athos néz be Aramishoz és nem hisz a szemének. Aramis utána siet, Athos biztos benne, hogy ezért mindkettőjüket felakasztják, ha kiderül, Aramist az eksön miatt, őt meg amiért nem akadályozta meg. A főnökasszony úgy dönt, ő is tevékenyen részt vesz a harcban, tud pisztolyt tölteni?, kérdezi Athos némi kétkedéssel. Mi az hogy, a tisztelendő anya már kapja is elő a puskaport, fojtást, golyót, puskavesszőt, közben a 144. zsoltár első sorait idézi (Áldott legyen az Úr, az én sziklám! Ő tanította a kezemet harcra, az ujjaimat viadalra, stb.) és mire a végére ér, a töltéssel is elkészül. Ezzel a tudással Treville kapitány csapatába is bekerülhetne, a muskétások csak pislognak. A támadók új rohamra indulnak az éjjel ásott alagúton át, a főnővér gyorsan levezeti a csapatot a pince egyik titkos kamrájába, aminek csak egy bejárata van, így jól védhető.

Gallagherék azonban előbb érnek oda és elvágják az utat, Athosék így egy hevenyészett barikád mögé bújva védekeznek. A főnővér folyamatosan adogatja a pisztolyokat, ezzel pompás zárótüzet zúdíthatnak a támadókra. Eközben a király Richelieutől értesül a merényletkísérletről és teljesen kiakad, ki merészeli megtámadni Franciaország királynéját?! A bíboros előadja a váltó témáját, Lajos parancsot ad Mellendorf csomagjának átkutatására. És láss csudát, elő is kerül egy passzus Mellendorf aláírásával, ami szabad utat és hamburgi letelepedést biztosít Charles Gallagher részére, amennyiben bebizonyosodik Anna királyné halála. A szerencsétlen germán pénzember hiába tiltakozik, neki ehhez semmi köze, lányával együtt a Bastille-ba viszik. Lajos egyre csak azt hajtogatja, a testőrök biztosan megvédik Annát, nagyon aggódik a feleségéért, mihez is kezdene nélküle?

A kolostorban Athosék kifogynak a munícióból, már csak két golyójuk maradt (amúgy kettőjüknek összesen négy van, de másfajta), ezen testvériesen megosztoznak. Aramis lő és talál, ebben a pillanatban megérkeznek Porthosék, hurrá! Ők gyorsan végeznek a maradék zsoldosokkal, Gallagher viszont csendben olajra lép. Persze Athos elől nem menekülhet, a muskétás pisztolyával megállítja és faggatni kezdi. Gallagher nem árulja el megbízója nevét, inkább ő is pisztolyt ránt, de Athos gyorsabb és lelövi. A haldokló zsoldosvezér utolsó szavaival a nyeregkápában található dobozáról beszél, a benne található pénzt felajánlja a kolostor helyreállítására. A dobozban csak pár tallér van, viszont a belső fedélen megtalálják Milady préselt virágát, Athos egyből felismeri, közvetett módon tehát mégis csak segített Gallagher a megbízó személyének kiderítésében.

Az udvarban nagy ünnepléssel fogadják Anna visszatérését, Lajos boldog kézcsókkal köszönti, nem tudtam volna elviselni, ha meghal, mondja neki. Richelieu a nap hőse, ő leplezte le az összeesküvést és buzgón mutogatja Mellendorf írásbeli vallomását (amit korábban azzal csikart ki tőle, hogy így legalább Charlotte-ot nem fogják felakasztani). A testőrök persze tudják, amit tudnak, de Treville-jel egyetértésben egyelőre nem fedik fel lapjaikat (főleg nem Aramis royal flushét, ugye). Azért búcsúzóul Athos még odalép a bíboroshoz és elárulja neki, hogy tudják, egy bizonyos nő ölte meg az uzsorást, és el fogják kapni. Meg azt is, aki a nő mögött áll felbujtóként, mondja Athos kemény pillantással. Richelieu elgondolkozva néz a távozó testőr után.