Komor arcú muskétásaink nagydarab rosszarcút kísérnek hosszú kötélen Párizs utcáin, a rab leginkább egy Gormiti figurára emlékeztet. A Bastille közelében vörös gárdisták kerülnek elő, parancsnokuk, Trudeau kapitány át akarja venni a Labarge nevű rabot, a bíboros parancsára. Athos figyelmezeti, hogy a Gormiti nagyon veszélyes, de a pökhendi kapitány csak nevet ezen. De nem sokáig, mert Labarge a lovával együtt a földre rántja, majd kardot szerez és gyilkolászni kezdi a gárdistákat, Trudeauval az élen. A muskétásoknak együttes erővel végül sikerül lefogniuk és újra megkötözniük Labarge-t és bezáratják a Bastille-ba.
Lajos király tájékoztatást kér az esetről, Treville kapitány szerint a bíboros emberei megfelelő figyelmeztetést kaptak a veszélyes emberről, ennek ellenére átvették, így jártak. Richelieu tiltakozik, a testőrök túllépték a hatáskörüket, nem az ő feladatuk volt börtönbe kísérni Labarge-t, et cetera, ecetet rá. Ezen jó darabig elvitatkoznak, végül a király salamoni döntést hoz: ne itt döntsék el, melyikük pénisze a méretesebb, hanem csapjon össze a gárdisták és a testőrök legjobb embere, és aki megnyeri a viadalt, azé a dicsőség. Nevezési díj 1000 livre csapatonként, legyen inkább 2000, javasolja a bíboros, és az egész pénz a győztesé. Ez azért már komoly összeg, jelentkezőkben nyilván nem lesz hiány.
D'Artagnan és Constance romantikázik, értsd beszélgetés közben és helyett folyamatosan csókolóznak, de jó az új szerelmeseknek. Pont szétrebbennek, amikor hazaér a férj, Bonacieux ugyan nem szép ember, de nem is hülye, hamar átlátja a szitut. Két hónapnyi lakbérrel van elmaradva, uram, figyelmezteti D’Artagnant, aki elismeri a tartozást és még egy kis türelmet kér, mert sajnos az utóbbi időben semmilyen bevétele nem érkezett a gascogne-i birtokáról. A laktanyában Treville ismerteti a nevezési feltételeket: Minden jelentkezőnek 30 livre-t kell fizetnie, abból jön össze a csapat nevezési díja. Muskétásaink persze mind jelentkezni akarnának, Athos kivételével, de pénze egyikőjüknek sincs, így agyalni kezdenek a pénzszerzési lehetőségeken.
A börtönkoszt nem ízlik a Gormitinak, mert kicsivel rosszabb, mint amilyet a magyar iskolai menzákon adnak, az egyik őr emberkedni próbál vele: Megeszed vagy éhen döglesz! Labarge viszont másként látja: vita helyett elkapja az őrt és eltöri a kezét, ez is egy módja a véleménynyilvánításnak, kétségtelen, lehet, meg kéne próbálni alkalmazni a KLIK-kel szemben is. A nevezési díj kapcsán D’Artagnan Treville-jel beszél, azért nincs pénze, mert a gascogne-i birtokát Labarge felgyújtotta csak úgy miheztartás végett. A Gormitit amúgy Richelieu nevezte ki oda helyi sarcbeszedőnek, és az összes környékbeli birtokkal hasonlóképpen bánt el. Treville szerint igazság lesz szolgáltatva, D’Artagnan ne aggódjon (csak győzze kivárni azt a röpke 10-20 évet). Constance vigasztalja lovagját, meglesz a nevezési pénz, minden rendben lesz, de D’Artagnan nem igazán osztja az optimizmusát.
Porthos és Aramis tuti módszert talál ki: beülnek a közeli templomba, hogy egy egy évvel azelőtt meghalt gyertyaöntő lelki üdvéért tartott szentmise közben bőkezű támogatót találjanak maguknak a megjelent hölgyek között. Az akció sikeres, a szertartás után Aramis karját nyújtja egy, a férje által elhanyagolt feleségnek, míg Porthos a gyertyaöntő özvegyénél, Alice-nál próbálkozik sikeresen és kísérheti haza. Alice meghívja ebédre, a szimpátia tehát az első pillanattól kölcsönös, sőt még ajándékot is ad a muskétásnak: néhai férje kedvenc, tömör aranyból készült gyertyakoppantóját, 30 livre-t bőven megér. A laktanya udvarán eközben D’Artagnan Athos-szal gyakorol, de gondjai miatt nem tud koncentrálni a vívásra, így le is lép.
Richelieuhöz megy és tőle kér elégtételt a Labarge által okozott kárért, persze a bíboros elhajtja. Ha a muskétásoknál nem kap jövedelmet, akkor keressen magának másik alakulatot, beléphetne akár az én gárdámba is, tesz javaslatot, a gascogne-i megköszöni, de egyelőre nem él vele. Miután távozik, a háttérből előlép Milady és bevallja, kicsit sajnálja D’Artagnant a sok bajáért. Ugyan már, Kecskemét se jobb Bajánál, oltja le a bíboros, akinek nem tetszik, hogy ellenfelei iránt a nő szimpátiát érez. Régebben szabad szellemnek tartottam önt, de az az idő már elmúlt, szól be búcsúzóul a Miladynek. Később Richelieu magához hívatja Bonacieux-t és visszautasíthatatlan ajánlatot lenget be neki: nem küldi rá a NAV-ot, sőt fő kelmebeszállító lehet közbeszerzési pályázat nélkül, ha megtesz egy apró szívességet: kémkedjen kicsit D’Artagnan után.
D’Artagnan úgy dönt, saját maga vesz elégtételt Labarge-on, viszonylag könnyen (nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozva) megszerzi az egyik börtönőr egyenruháját és beslisszol a Bastille-ba. Vallomást akar kiszedni belőle, de a Gormiti szemberöhögi. Sőt rátámad és már-már puszta kézzel sikerül megfojtania, de ekkor pisztolyt szegezve belép Athos, és Labarge kénytelen elengedni a gascogne-i nyakát. (Hogy Athos hogy jutott be saját egyenruhájában a királyság legszigorúbban őrzött börtönébe, nem tudjuk meg, én a magam részéről a forgatókönyvíró „leszarom a váratlan fordulatokra adandó magyarázatokat, csak felveszem a zsét” hozzáállására gyanakszom.) Athos az ésszel történő gondolkodás teljes hiányát veti D’Artagnan szemére, majd együtt kimenekülnek a börtönből, mindenfajta üldöztetés nélkül, ehh.
Az utcán elválnak, ekkor azonban Milady lép oda Athoshoz és a régi szép időket kezdi emlegetni búgó hangon. Hanghordozását egy díjnyertes balkáni gerle is megirigyelhetné, sőt a siker érdekében csókos ajkát is beveti, mondjuk ezzel behozhatatlan előnyt élvez bármilyen madárral szemben. Én is katona vagyok, bár másféle, mint te, mondja Athosnak, akinek a nyakában még mindig ott lóg hajdani szerelmük záloga, egy medálos lánc. Athos azonban csak pár pillanatra enged a csábításnak és gyorsan véget vet a lamúrnak. A visszautasítást persze Milady zokon veszi és figyelmezteti volt férjét, hogy ne keresztezze az ő vagy a bíboros útját, mert megbánja.
Másnap reggel Athos tovább gyakorol D’Artagnannal, de a gascogne-i továbbra is szétszórt, Treville gondterhelten figyeli őket. Richelieu felkeresi a börtönben Labarge-t és lecseszi erőszakos viselkedése miatt, amivel meghiúsította az adók beszedését. Mindazonáltal hajlandó felmentést adni neki, ha elvállal egy újabb feladatot. Constance összegyűjti az ezüstneműket és megpróbálja eladni egy ócskásnak 30 livre-ért. Miladynek persze könnyebben megy a pénz előteremtése, az utcán elkapja D’Artagnant és a kezébe nyom egy pénzeszacskót, benne ajándék nyaklánccal. Bonacieux a lakás ablakából figyeli őket, így azt is látja, hogy miután Milady távozik, Constance kerül elő. D’Artagnan örömmel közli, hogy régi ismerősétől épp most kapott pénzt, így be tud nevezni a versenybe, majd vidoran lelép. Constance így már nem tudja elmondani, hogy ő is szerzett 30 livre-t, csak csalódott arccal morzsolja tenyerében az érméket. A fondor Bonacieux még aznap este behatol D’Artagnan szobájába és megtalálja az ajándék pénzeszacskót és a nyakláncot.
Porthos hódítása egyértelmű siker, már nemcsak a koppantót tudhatja a magáénak, hanem az adományozóját is, a vacsora után ugyanis elég hamar az ágyban kötnek ki Alice-szal. Az utójáték során a nő arról beszél, hogy eddig még sosem volt Párizson kívül, na és, én meg Párizsban nem, motyogok magamban. Porthos ugyan sokfelé járt, de sehol nem volt ideje városnézésre, mert mindenhol meg akarták ölni valamiért. Alice bízik benne, hogy lehet közös jövőjük és akkor együtt fognak utazgatni, például a még fel sem fedezett Új-Zélandra Rolling Stones koncertre, persze nem közpénzből!
Másnapra tehát mindhárom barátunknak megvan a nevezési díj, indulhatnak az egyéni küzdelmekben, Treville figyelő tekintetétől kísérve. A gárdistáknál Richelieu bemutatja új szerzeményét a katonáknak, Labarge-t, az egyéni küzdelmek így csupán formalitássá válnak, mert a Gormiti mindenkit könnyedén legyőz. Azt viszont nem veszik észre, hogy titokban Treville is meglesi a küzdelmeket és gondterhelten vakargatja állszakállát (ami nem álszakáll, hanem valódi). Constance sok sikert kíván D’Artagnannak és bevallja, féltékeny a Miladyre. A gascogne-i élete legjobb bókjával válaszol: Te olyan fényes napként sugárzol, hogy melletted a többi nő legfeljebb gyertyafény. (Ezt én is megjegyzem magamnak.) Helyes válasz, mosolyog Constance és csókban forrnak össze. A sarok mögül Bonacieux figyeli őket, de a leskelődésben kissé akadályozza méretes szarva. Később Bonacieux elkapja Constance-t és felszólítja, hogy azonnal vessen véget ennek az afférnak, mert ha nem, a bíboros úr majd elteteti az útból a csábítót.
A laktanyában mindenki meglepetésére Treville kijelenti: úgy döntött, ő képviseli a gárdisták elleni küzdelemben a muskétásokat. Athos tiltakozik, szerinte D’Artagnant kellene kiállítani, kárpótlásul birtoka elvesztett jövedelméért, de Treville hajthatatlan. A két ellenséges csapat kivonul a küzdőtérre, a király is elfoglalja a helyét, a nézők között ott látjuk Miladyt és Alice-t is. Előlép Labarge, Treville persze nincs meglepve, a muskétások viszont igen. A Gormiti természetesen nem az olasz vívóiskola szabályai szerint harcol, alattomos és brutális, rövid küzdelem után földre is viszi Treville-t és lábbal eltöri annak bal karját. A király úgy dönt, a szabálytalan Labarge miatt a muskétások kiállíthatnak egy másik embert, Treville D’Artagnant választja.
D’Artagnan végre összeszedetten küzd, és végül halásos döfést sikerül bevinnie Labarge-nak, bosszút állva így a Gascogne tartományt ért sérelmekért. Lajos azonban úgy dönt, a szabálytalanságok miatt a fődíj a kincstárt illeti, D’Artagnannak viszont kárpótlást nyújt: saját kezűleg avatja fel testőrnek. A bíboros elkapja a távozni készülő Miladyt és számon kéri rajta a korábban D’Artagnannak adott 30 livre-t. A nő szerint az nem volt ablakon kidobott pénz, mert a testőrök elleni bosszúhoz D’Artagnan lesz a kulcsfigura, akit ő bármikor át tud csábítani a bíboros oldalára. Az erőszakos küzdelem láttán Alice meggondolja magát, ő mégsem tudna katona felesége lenni, Porthosnak viszont a katonáskodás az élete. Porthos bólint, a házassági tervből és a közös Stones koncertből így már nem lesz semmi, maximum ha Alice becserkészi Kósa Lajost.
Constance Bonacieux fenyegetőzésének hatására szakít D’Artagnannal, a testőr morcos arccal pakolja össze a holmiját. A lány az ablakból könnyes szemmel néz kedvese után, akit az utcán kocsi vár, benne a Milady. Szép fiú, elvihetlek valahová?, kérdezi, de D’Artagnan rövid habozás után elhárítja az invitálást és férfiasch léptekkel továbbmegy. Walk like a man!
Facebook kommentek