Ferenc előző ülése itt

Hétfő reggeli idill Dargay albérletében: Bence megtalálja a Misi által megevett (igen, mégiscsak befalta és gondosan visszapakolta a csomagolást) csoki papírjait és ezt rosszallóan szóvá is teszi, kap majd helyette kamatostul másikat, mondja az apja. Judit viszont kávét kap és - bár most nincs olyan feszkó a levegőben, mint korábban - Dargay mégis korhol: nem tetszik neki a fia által nézett zombikultúra. És már itt, a 2. percben elhangzik a hét kulcsmondata Judit szájából: „csak a hülye szülők gondolják, hogy a gyerek egy videójáték miatt lesz hülye.” Néha azt gondolom, hogy asszonypajtásba több terapeutai véna szorult, mint Andrásba. Legalábbis, ha a saját életükről van szó, jobban átlát mindent. Mintha írtam volna korábban is: bár Andrásnak nem tetszik a gyerek érdeklődési köre, nem veszi a fáradtságot, hogy értelmes alternatívát mutasson neki a zombik helyett. Ezt Judit is szóvá teszi. Érik a veszekedés. De nem, a férfi csak némán csóválja fejét

Intro után már  a kanapén ücsörgő Ferenc fogad minket. Minta összement volna ez az ember. Depis és már a telefont se kell szétszedni miatta. Gondolom most az jön, hogy a család után a politikai vár is összeomlóban van körülötte. Első körben annyi derül ki, hogy lemondott. Vagyis az érdemei elismerése mellett nyugdíjazták. Szinte mindegy.

A depijére gyógyszert szed, de nem járt orvosnál, a felesége íratta fel, hogy legalább aludni tudjon. Dargay szerint egy kicsit túl sokat is szed. A pszichológus talán még attól fél, hogy a férfi olyan állapotban van, hogy direkt sokat fog bevenni, öngyilok szándékkal.

Ferenc ide se nagyon akart jönni a terápiára. Már vendégeket sem fogad, megtiltotta a feleségének, hogy a sok sajnálkozó (ál)barátot beengedje. Ha úgy nézzük nem történt semmi különös. Lemondott, lemondattak egy helyettes államtitkárt. Volt már ilyen. Csak az a baj, hogy Ferenc nem az a nyugdíjas fajta, nem tudja élvezni a parkban-ücsörgést meg a fényképezgetést…

A férfi rezignáltan veszi tudomásul sorsát: „Megérdemeltem.”- mondja, mert tudott az ingatlanpanamáról. Nocsak. Egy becsületes politikus. Az persze bassza a csőrét, hogy a többi, aki nemcsak tudott róla, de lóvét is nyert az ügyből, éli világát és eszébe sincs visszavonulni. Most, hogy őt eltakarították a képből és megkapta a nép a bűnbakot, talán elvonul a vihar és az igazi bűnösök megússzák. Ewan.

Dargay naiv, még meg is kérdi szegény Ferenctől, hogy miért nem védte meg a pártja… Buta fiú, nem érti a politikai játszmákat. A helyzetet jellemezvén én vezéráldozatot akartam írni, de Ferenc épp most nevezi magát gyalognak ebben a játszmában. Gyalognak, akit leütöttek. A párttársai tették ezt vele, talán magát a botrány kirobbantását is nekik köszönheti. Csak hogy megszabaduljanak tőle…

Ferenc az egész helyzetét a halál előszobájának, sőt a halál bekövetkezésének nevezi. Mert mi is a halál: „A halál az, amikor már nincs rám szüksége senkinek.” Szegényt szánom ebben a percben: élete mind családi, mind munka(hivatás)-fronton egyszerre omlik össze. Igaz, hogy – főként a családi dráma – kódolva volt az általa működtetett formában, de ez a két folyamat így párhuzamosan, sokkoló és kétségbeejtő lehet bárki számára. Nem akarja áltatni magát, nem lát kiutat a helyzetéből.

Dargay együttérzéséről biztosítja a férfit. Sajnálálkozik, hogy ez megtörténhetett és főleg, mert az igazi bűnösök megússzák… Ferenc is dühös, mert olyanok tették ezt vele, akiktől nem erre számított. Illetve sajnos látott már ilyet, így meglepve igazán nincs. Dühös, hogy a korrupt politikusok, a rosszemberek ilyen hatással vannak az életére… Hogy is van az a mondás a korpával és a disznókkal?

Nem szívesen lép ki a házból, csak otthon gubbaszt. Sem a kárörvendőket, sem a sajnálkozókat nem akarja hallgatni. Talán csak a családja érti meg őt és őszintén féltik. Vagy csak attól félnek, hogy kárt tesz magában? A felesége mindenesetre tényleg nagyon retteghet, mert hazatrombitálta az összes gyereküket a világ minden pontjáról. „Mintha gyászolnának…” Ferenc nem biztos abban, hogy ettől jobb lesz neki: még többen fognak körülötte zizegni és tényleg a halálba idegesítik. Hisz akkor a család előtt is nyilvánvalóvá válik a kudarca és a gyengesége…

Kata is szóba kerül. Ő is jön haza, és az öreg még mindig duzzog rá. Bár a szavai azt mondják nem haragszik, a testbeszéde (összefonott kar, szorosan zárt ajkak) árulkodó. Dargay ismét igyekszik elmagyarázni: az, ahogy a lány a szállodában leordította Apuka haját, nem Apuka személyének szólt, csupán csak idióta tettének. Annak, hogy odament és rögtön át akarta venni a parancsnokságot azzal, hogy akaratán kívül kimenekítette a halmijait a szektából. De attól Kata még szereti Ferencet, csak épp nem akar egy basáskodó apát.

Dargay most arról beszél, tessen önértékelést tartani, új alapokra helyezni a családdal való viszonyát. Most épp van rá ideje. De Ferenc öregnek érzi magát az alapvető változásokhoz. Ő már nem tud és nem akar megváltozni. A terapeuta sem sokkal fiatalabb nála, de neki más az életfelfogása, talán neki könnyebb változni, változtatni az életén. De különben is: nem Dargay van ilyen helyzetben, úgyhogy nem is értheti őt. Őt, akinek épp most csúszott ki a lába alól a talaj. Ő igen is jó volt politikusnak, csinált egy csomó fasza dolgot és most elvették a játékát, nyugdíjba küldték. Nem, ezt Dargay András, a sikeres pszichológus nem értheti.

Ekkor a pszichomókus olyat tesz, amit nem tudom, hogy megtehet-e szakmailag. Párhuzamot von a maga és páciense élethelyzete között. Elmeséli, persze névtelenül, a Máté ügyet. A depis férfit, akit kezelt, aki később tisztázatlan okok miatt meghalt és aki miatt most a bíróságra járkál, mert Máté édeasapja volt szíves feljelenteni őt. „Azt követeli, hogy tiltsanak el a hivatásomtól”. Szerintem egy kicsit nagyképűen, de azt mondja erre Dargay: igyekszik az ügyre úgy tekinteni, mint lehetőségre, az önvizsgálat és önfejlődés lehetőségére. Háááát Ágnesnél kettővel ezelőtt nem ez volt az érzésem. Megint az van, drága András, hogy van egy értelmes, okos fickó, aki pszichológuskodik és van egy hisztis fiú, aki nem látja a fáról az erdőt, ha a saját életéről van szó….

Ferencből előbújik a mindenható politikus: nemcsak jó ügyvédet ajánl a meglepett pszichológusnak, hanem azt is, hogy „odaszól a bírónak”… Persze Dargay nem ezt akarta ezzel az egésszel. Kínos magyarázkodás és köszönömözés után Ferenc mégiscsak oda jut, hogy ő nem képes ilyen lehetőségnek tekinteni ezt az egészet. Sőt, azt sem hiszi, hogy András tényleg így érzett a Máté ügy kapcsán.

E kétely elhangzása után Dargay is árnyalja a képet: nem azt mondta, magyarázza, hogy el kell fogadni Abonyi úr vagy a politikusok rágalmait, csak a helyén kell őket kezelni. A megtörtént események segítenek abban, hogy jobban megismerjük magunkat és bizonyos dolgokat átértékeljünk, jobbá váljunk. Ezt ajánlja Ferencnek is. Azért így már mindjárt más, ezzel a felfogással könnyebb azonosulni.

Dargay szerint életünk ilyen fordulópontjai nem maguktól és nem a külső környezetből érkeznek, magunk is teszünk érte – néha tudat alatt, nem szántszándékkal. Itt van például a dán út. Az, hogy Ferenc a botrány kellős közepén, a cirkusszal mit sem törődve, kiment a lányához, felerősítette az ellene folyó politikai háborút, ami végül egészen a bukásig vezetett. Miért ment ki, miért pont most ment ki? Mehetett volna hamarabb, de megvárhatta volna a vihar elültét és ezzel mentette volna a saját bőrét. A lánya ügyén ez nem változtatott volna semmit, ő ott volt már fél éve és ugyanott találta volna 2 hét múlva is. De nem. Ferenc ment. Most ment. Dargay szerint épp azért, mert tudat alatt már menekült volna a férfi a maga körül mindent felőrlő politikai életből, hogy olyanra koncentrálhasson, amire már rég nem, ami azonban igazán fontos, a családjára. Ha úgy tetszik, ezt az egészet magának hozta össze, hogy új alapokra helyezhesse az életét. Szép ez a folyamat, ahogy levezetik, gratula.

Ferenc szkeptikus, nem ért egyet az elmélettel. De talán később, ha ő is képes lesz távolabbról nézni ezt az egészet, fogékony lesz majd rá… Dargay úgy érzi: az, hogy most Kata hazajön, az a jó kezdete, végre tisztázhatják a dolgokat. És ezt a lány is akarja, mert lám, hazajön. Ferenc nem ennyire optimista. Szerinte Kata csak az édesanyja hisztije miatt jön, mert az nem hagyott neki más választást és dramatizálta a helyzetet.

András felajánlja az édeshármas lehetőségét: tessen magával hozni jövő hét hétfőn Katát és akkor szakmai segítséget ad az apa-lánya kapcsolat update-jéhez. Ferenc meglepett, pedig szerintem ez egy logikus és jó lehetőség. Vajon Kata mit fog szólni hozzá?

Ki fogtok nevetni, de akaratom ellenére megkedveltem ezt a férfit. Pont, mint az előző évadban Zsófi apját. Tele voltam előítélettel (ennél mert politikus, annál mert olyan helyzetet teremtett, amibe a lánya majdnem belehalt) aztán szép lassan a szívemhez nőtt. Van remény rá, hogy jobbá váljon az élete Dargay segítségével. Én drukkolok neki. És kíváncsian várom Katát!