Előző pénteki ülés itt

Dargaynak nem az emlékezés az erőssége és e miatt megint kínos-bájos helyzetbe hozza magát. Betoppan Annamari munkahelyére és egy puncstortával lepi meg. Csak az a baj, hogy ezt a sütit ő szereti, szerette, nem a csaj.

Annamari viszont pontosan emlékszik, nemcsak a férfi kedvenc sütijére, hanem a sütizés csaknem 40 éves körülményeire is. Megint kapunk forró, csókos jelenetet és egy elméletet a puncstorta evolúciójáról (somlói ⇒  kókuszgolyó  ⇒  puncstorta).

Annamari nemcsak a sütizésre emlékszik, hanem Dargay anyjának öngyilkos húsvét estéjére is. Mivel a férfinak kiestek azon éjszaka részletei, a nő homályosítja fel: Amikor András hazatért és otthon találta a halódó anyját, visszarohant hozzájuk. Az ő anyja hívta Dargay már különélő édesapját, aki rögtön rohant és intézkedett. Nemcsak, hogy hívta a mentőket, hanem ellátta a volt feleségét és ezzel valószínűleg megmentette az életét. Lám, vonja le a következtetést Ágnes: Amikor igazán szüksége volt rá, akkor ott volt Apuka. Lehet, hogy mégsem volt annyira rosszember?

Apukával manapság Bence meg Judit tartja a kapcsolatot az otthonban. A halál szaga terjeng ott, ő nem engedné a fiát bejárkálni. Dargayt sérti a vótfelesége buzgolkodása, szerinte Apuka szar alak, de Ágnes erősködik: lehet, hogy az szar alak, de Bencének joga van ezt eldönteni. A férfi kezd bepöccenni: lám Ágnes megint Judit pártját fogja.

A férfi felidézi apjának egy, az utolsó találkozásukkor elhangzott mondatát: „Nem hagyok magam mögött semmit”- mondta Apuka. Dargay szerint ezzel „lesemmizi” őt és a gyermekeit. Ráadásul sose nem kérdezi meg, hogy van ő, hogy van a családja. Ágnes másképp értékeli ezt a mondatot: szerinte Apukának bűntudata van. Az meg hogy nem kérdez, csupán kommunikációs bénaság.

Nehogy olyan legyek, mint ő – mondja a férfi többször egymás után. Apukának nem volt szerethető tulajdonsága: érzéketlen, oda nem figyelő ember, akivel nem lehet együtt élni.

(Közben Dargay a rendelőben található akváriumra pillant. Sok-sok kicsi halacska úszkál benne, de észreveszi, hogy az egyik halacska már nem annyira él. Ágnes rezzenéstelen arccal kiveszi és eltünteti, gondolom a WC-ben… Dargay a száját húzza. Valaki írta a múltkor kommentben, hogy milyen sok dolgot belelátok ebbe a sorozatba. Na most bevallom ebbe a jelenetsorba az ég világon semmit nem láttam bele. Valaki?)

Arról a konkrét napról, amikor édesapja elment, nem mesél Dargay. A férfi szerint nincs is annak a napnak jelentősége. Nem akkor kezdődött a baj. Hamarabb. Elmesél egy példát: gyerekkorában egyszer túrázni készültek az édesapjával édeskettesben. Illetve csak készültek volna, mert Andriska nem akart menni, hát hazudott magának egy programot, egy szavalóversenyt. Apuka hitte is meg nem is: a nappaliban még fel is mondatta vele a verset. Közben a kisfiú félt, rettegett, a lebukástól, Apukától. Féltünk, mondja többes számban. Teljes volt a lelki terror? Anya is tudott a hazugságról, sőt, az ő ötlete volt. Összefogtak apa ellen? Olyan nagy bűn a kirándulás? Féltek tőle? Miért?

Talán nem csak a szavalóverseny, hanem maga a nemakarokmenni érzés is anyától eredt, ő beszélte be a fiának, hogy Apukát nem lehet szeretni. Mindig maga mellett akarta tudni egyszem gyermekét.

Ágnes másként látja: egy apát lát, aki komoly erőfeszítéseket tett, hogy megismerhesse a fiát és egy anyát, aki komoly erőfeszítéseket tett, hogy otthontartsa a fiát. (Ha ez igaz, akkor Dargay tényleg egy önismeret nélküli pszichológus, mert olyan nincs, hogy ezt a manipulációt 30 éve nem vette észre… Pont, mint Judit eltávolodását az első évadban, az sem tűnt fel neki, csak amikor a nő fejéhez vágta a félrekúrást.)

Apával nem lehetett kommunikálni. Mindenkire ráerőltette az akaratát. Ezt ki gondolta? Anya vagy a kicsi Andriska? „Az édesanyád bűvkörén túl is létezik élet” , mondja Ágnes. A férfi apaképe szerint: az édesapja folyton üvölt és csapkod. Váratlanul és kiszámíthatatlanul. És e mellett van egy Anya, aki ezt gerjeszti? Dargay felháborodik: Az apja, mint áldozat? WTF. Ez ellentmond 40 évnyi gyűlöletnek, amit iránta érzett.

De Ágnes ragaszkodik az elméletéhez. És tudjátok mit mondok? Ezúttal és talán most először, hajlamos vagyok vele szívből egyetérteni. Akkor is, ha ezt nehéz lesz lenyomni a férfi torkán. Ágnes megint a hagyma-elmélettel jön: le kell bontani a héjakat, mindenféle indulat és előítélet nélkül. És sírni fogunk, mintha csak hagymát pucolnánk (sic), de utána talán könnyebb lesz. Anyuka azzal, hogy évekig mérgezte Andrást az Apa-utálatával, még halálában is a két férfi között áll.

András további sérelmeket sorol: Apuka némán csomagolt az utolsó estéjén. Még csak meg sem próbálta elmagyarázni. Vagy megpróbálta, de nem ment, mert a fiú meg sem hallotta? És kinek a pártját fogja Ágnes? (Talán Csákányi Eszter is úgy érezte a forgatás alatt, hogy ez most egy nagyon eltalált elmélet, a színésznő elemében volt, sose volt ennyire természetes.)

Ágnes szépen, türelmesen próbálja rávenni a férfit, hogy nézze az apja-anyja kapcsolatrendszerét egy kicsit távolabbról és egy pillanatra felejtse el, mint gondol erről az egésztől 40 éve. Elismeri, nehéz lesz, de hátha befigyel a heuréka élmény. „Ha nem saját magadról lenne szó, akkor te is világosan látnád!”

András szinte hisztérikus: Az édesapjához hasonlítja a vele szemben ülő nőt, mivel egyikükkel sem lehet értelmesen beszélgetni…. Lehet, hogy Apukával is csak az volt a baj, hogy nem azt mondta, amit a kis Andriska hallani akart, vagy amit Anyuka jó előre belészugerált?

Dargaynak lassan a mi Buddha-Ágnesünket is sikerül felidegesítenie, aki nem mellesleg a következő percekben 2 aranyigazságot is közöl: - Talán nem véletlen, hogy őt választotta annak idején mentorául a férfi? Talán pont azért, mert ennyire hasonlít Apukára. – Nyilván hibás Anyuka is, amiért így alakult a kapcsolata idősebb Dargayval. De most már Andriska felnőtt és el tudja dönteni ki a jó és ki a rossz…. Tények: Apa elhagyta a családot. Anya ebbe belerokkant. És Apa ezt pont leszarta. Ment és keresett egy könnyebb életet. (Vajon Misi 30 év múlva ugyanígy fog majd ülni egy terapeuta kanapéján és sorolja Petra és Tamás bűneit?) Jó, de ha ez tényleg csak ennyi, akkor miért ordít még ennyi idő távlatából is a fájdalomról a férfi?

És akkor Ágnes egy hatalmas „bűnt” követ el: megemlíti Laurát. Párhuzamot lát az egy évvel ezelőtti András-düh és a mostani kiakadás között: akkor az volt a kiakadás tárgya, hogy a nő Apukához hasonlította a Laurába szerelmes pszichológust. András akkor is fenyegetve érezte magát és most is.

Dargay abszulút önkontrollt veszít: fejét fogja, kiabál: már a szakvéleményt emlegeti, ami nem is kell Ágnestől, csak szabaduljon már innen a francba.

Ágnes lojalitásáról biztosítja a férfit, már-már megsértődik. András végül magába száll, bocsánatot kér. Bízik a nőben, marad a terápián, kell a szakvélemény. Hogy bizalmát bebizonyítsa, vall az Annamarival folytatott viszonyáról. Eddig nem mondta, mert félt, hogy Ágnes ennek is „nagy feneket kerít neki”. Ágnes egyelőre rezzenéstelen arccal várja a még több infót. Diplomatikusan közli, jó lenne, ha az ehhez hasonló infókat megosztaná vele a férfi. András megint hőbörög: miért ne beszélhetne/dughatna a pszichológusa engedélye nélkül? Talán mert Annamari dilije (mert tuti van neki, látom Ágnes fején, hogy nehezére esik nem elmondani) meg az övé nem klappolnak? A férfi úgy érzi, jár neki a bódogság… Elvégre egy egyedülálló, felnőtt férfi. Erre mondják, járni jár, csak nem jut.

Ágnes rögtön megosztja kételyeit: lehet dugni, csak akkor nem járhatnak mind a ketten hozzá lelki elemzésért. A pszichológus „nem tudhat többet a paciensről, mint amit az elmond” – ez a terápia egyik alaptörvénye. És, hogy ennek a törvénynek mekkora létjogosultsága van, az még a hátralévő 3 percben kiderül: András előbb győzködi Ágnest, hogy nem kell minden szabályt betartani, lám ők ketten is már csaknem mindegyiket áthágták. Igen ám, mondja Ágnes, de most nem csak az ő édeskettesükről van szó, hanem van egy ártatlan harmadik is… Igen, vágja rá Dargay, de Annamari csak (?) csoportterápiára jár… Ebben a pillanatban Andrásnak leesik: Annamari már vallott a románcról, épp ma volt itt a csoporttal. És ez neki már most rosszul esik. Különben is: a jó fenéért teszteli őt Ágnes, meg vizslatja, mióta bejött, hogy színt vall-e. Miért nem kezdte azzal, hogy mindent tud. Mert tud mindent, ugye? És erre a magától értetődő válasz: "NEM MONDHATOM MEG". Nos, ezért van az a bizonyos fenn említett szabály.

Dargay végképp nem nyugszik: képes onnan, a kanapéról felhívni Annamarit, hogy vallott-e vagy sem. A választ nem halljuk, de mindegy is. A helyzet több mint kínos, ordít, hogy nem lehet két embert (akik amúgy egy párt alkotnak) párhuzamosan kezelnie egy terapeutának. Mert akkor ilyen és ehhez hasonló élmények érik őket. Ágnes tehát kéri: ha egy mód van rá, őt hagyják ki a műsorból, de döntsék el a jövő hétre, ki marad és ki lesz átirányítva. Mert nála csak egy maradhat, egy, aki mindent visz.

Dargaynak nem maradtak érvei. Feláll és elég hevesen, de némán távozik.