Orsolya előző keddi ülése itt

Kedd van, Dargay pakol. Először azt gondoltam Juditot várja vagy a napi pácienst, Orsolyát. Aztán hirtelen azt veszem észre, hogy épp egy női ruhát hajtogat. Hoppácska. Rögtön ezután egyszál puncikában (türkizzöld törölközőbe csomagoltan), belibben a képbe Annamari. A férfi ölébe ül és bevillan: most vagy softpornó jön vagy kiderül, hogy ez is csak a fantázia szülte, mint anno Laurával… De nem. Nagyon is valóságos. És azt veszem észre, hogy mosolygok – kijárt már András meggyötört lelkének egy kis romantika meg ezmegaz. Reméljük Annamari dilije nem túl súlyos - mert gondolom, valami oka csak van annak, hogy Ágneshez jár – és szegény Andrásnak nem kell őt is megmentenie….

11 óra, beviharzik Orsolya. Két kávét szorongat, fontosemberkedik: épp a bíróságról jön, nem is él. (Egy kisfiú ügyét tárgyalták, akit az anyja játtára vert meg nevelőapja, úgy, hogy megsüketült. A gyerek felügyeleti jogát elvették anyukától, mehet árvaházba…)

Légyszilégyszilágyszi csak egy cigit. Lám ő is át akarja venni itt az uralmat. De András határozott, még az erkélyen sem engedi a füstölgést. Úgy látszik egy jó kis dugástól visszatért az önbizalma, nem hagyja magát terrorizálni a páciens által. És tényleg: az ülésnek legalábbis ebben a részében, végig ő van nyeregben, még a terápia leállítását is lehetőségként villantja fel, ha Orsolya nem viselkedik „jól”. Olyannyira határozott, hogy Orsolyát védekezésre „kényszeríti”: ne aggódjon, mondja a nő, a múltkor csak vicceltem, nem várom el, hogy gerincre vágjon itt a kanapén…

A férfi azonban nem akarja elviccelni a dolgot: jó lenne, ha Orsolya tisztában lenne azzal, mi is a mostani terápára-járásának a célja – még mielőtt 16 év múlva megint beállít és lecseszi az elrontott kezelés miatt.

Orsolya azonban nem az a fajra, aki jól viseli a kioktatást, üt, legalábbis szóban: Ki az a Laura? - kérdi. Öööööö. Dargay megdöbben, hát erről meg honnan tud a nő? Orsolya – nem kis elégtétellel a fején – mesélni kezd: az ügyvéd, akit ő ajánlott Dargaynak maga helyett, felkérte konzultációra. A pszichológus ügye ugyanis kiegészítést nyert: Abonyi Apuka újabb beadványt nyújtott be a bíróságra, amelyben részletesen kifejti a Máté-Laura-András szerelmi háromszöget, súlyosbítva ezzel a hozzánemértés vádját. Még a féltékenységből történő megráncigálást sem hagyta ki az öreg. Vajon miért csak most került be ez az egész a vádiratba? Súgott valaki?

Dargay megint védekező pozícióba szorult: amiket Abonyi úr mond, azok részben, de csak részben, igazak. Különben is: jó lenne eldönteni, hogy keddenként, 11 órától, most akkor Orsolyát kezeljük vagy jogi tanácsokat adunk Andrásnak. A férfi kéri a nőt, ne keverje ide az ő peres ügyét, csak a magáéval foglalkozzon. Orsolya győzelemittas: oké, ne beszéljünk Lauráról, nem muszáj. András duzzogós: tessék, kérdezzen, úgyis azt élvezi, ha fáj. Nagyon óvodás ez a játék kettejük között. Én már – hogy is mondják terápia-nyelven – rég átirányítottam volna a hölgyet melegebb éghajlatra. Nem is lesz Dargaynak szüksége ügyészre a tárgyaláson, erre a szerepre ott lesz Orsolya.

És lám Orsolya is érzi, hogy elment a falig. Most épp azon csörtéznek, hogy akkor ki van-e dobva a terápiáról vagy sem. A nő pakolni kezd, de azért csak nem bírja ki, újra megkérdi: volt e aktus Laurával. Nos, egy pánikrohammal záruló kísérlet annak számít?

Közben Orsolya próbál jófejkedni: ő csak azért mérges, mert András az ügy ezen részéről nem mesélt, és hogy segítsen, ha nem tud minden részletet? Aztán megint bunkó, sőt alpári: a fantáziájáról mesél, amiben megjelent a szexelő András és Laura. „És ettől ilyen dühös, Orsolya?”- kérdi a már megint csak az események után kullogó terapeuta. A nő nem kertel: igen, UTÁLJA Laurát, mint B. Éva Andi táncoslányt, mert az szép, kifinomult és nőies és főleg mert az megkapta amit akart, ő meg nem fogja. Most mit lehet erre mondani? De András belemegy a játékba: tessen elmondani, mit érez Laura iránt? Mármint az elképzelt Laura iránt, mert az igazit, azt ugye Orsolya nem ismeri. Irigységet, mondja a nő őszintén, nem ismeri ugyan, de nagyon szerencsés lehet, mert egy férfi - és itt már nem is lényeges, hogy ez a férfi épp András -, mindent eldobott miatta, a családját, a munkájának legfőbb szabályait, a józan eszét. Ez a Laura nagyon mázlista egy nő, mert képes a férfiakból ilyen érzéseket kiváltani, ő meg nem. Ewan.

Igazából, ha újra végiggondolom, respect Dargaynak: nem vette fel a nő személyeskedését, egyszerűen csak eszközként használta fel saját nyomorát, hogy kimondassa vele érzéseit jelen élethelyzetében: Orsolya görcsöl, Laura nem; Laura megkapja amit akar, Orsolya nem. Konklúzió?

A nő a húgához hasonlítja Laurát, biztos olyan, mondja. A húga finom és kecses és mindig megkapja, amit akar. Ért hozzá hogyan csavarja el a férfiak fejét: speciel a 15 évvel idősebb, nős főnökébe szeretett bele, aki azonnal elvált a kedvéért és csinált neki 3 gyereket. Bezzeg ő, Orsolya vénlány maradt.

Orsolya még jobban kiadja magát: neki már 24 évesen bejött a jó pszichológus, csak nem talált vonzalma viszonzásra. Akkor sem. A nő továbbra is a Laura-András elképzelt szex-jelenetén kattog. Mert biztos benne, hogy volt olyan: egy meghitt pillanatban Laura odakucorodott András ölébe, az meg hagyta. Boa. Bezzeg, ha ő mászna rá, kidobná, mondja a férfinak. Mint ahogy kidobta 16 évvel ezelőtt is. Most úgy beszél azokról az ülésekről, mintha azért vetettek volna neki véget, mert ő szexet kezdeményezett, a férfi meg megérezvén a bajt, kidobta. Most is erre számít, masszív elutasításra.

Dargay magyaráz, értelmez: bármit érzett a nő 16 éve, bármit érez most, az biztos, hogy nem szerelem.

Orsolya legalább őszinte: nehéz esetként jellemzi magát, akibe nemigen lehet úgy igazán belehabarodni. Találkozik férfiakkal, majd amikor azok meg- és kiismerik, elmenekülnek. András is tuti örült, amikor 16 éve végre lerázta. Amikor elment, a férfi még az emlékét is kitörölte elméjéből, lám, még arra a rohadt cédére sem emlékszik.

És ekkor Dargay feláll és elindítja a lejátszóba már az ülés előtt odakészített lemezt, nesze b. meg itt van, egész héten ezt kerestem, remélem, most már békén hagysz vele…. Orsolya erre pont olyan szájhúzogatással válaszol, mint az én óvodásom, akivel közlöm, ez az utolsó angry birds-ös játék, utána fürdés. Lám Orsolya néni szeme könnybe lábad, elvették tőle a kedvenc játékszerét. Mivel fog ezután dobálózni?

Dargay próbál magyarázni: a nő olyan szinten negatív önnön maga és a férfiak irányába, hogy ezt kivetítve, esélyt sem ad normális kapcsolatnak. Még akkor sem, ha egy ajándék CD-ről van szó: olyan hevesen szegezte neki a kérdést, ott az irodában, hogy a férfi a saját nevét is elfelejtette, nemhogy a CD mibenlétét. A nő támad és szegény férfiaknak meg védekezniük kell mellette. „Nem akar csalódni, így hát rögtön a legrosszabbat feltételezi”.

Visszakanyarodnak a CD-hez: a rajta lévő darabot Orsolya a nagymamájával játszotta Debrecenben. A szülei és a húga akkor épp külföldön voltak (1982-t írunk) valami ösztöndíjjal, őt nem vihették, politikai okok miatt. Tehát rásózták a nagyira. Elhagyták, ha úgy tetszik, bár csak határozott időre, nem végleg. Azért őt, és nem a húgát, mert Orsolya már akkor is nehezebb eset volt, folyton veszekedtek Anyukával. A húga, aki bájos-tüneményes volt kislánynak is, mehetett, ő maradt.

András szerint minimum az egyik szülőnek maradnia kellett volna a kicsi-Orsolya mellett, de ők magukra gondoltak, meg az amerikai ösztöndíjra és egyik sem hozta meg miatta ezt az áldozatot. Orsolya nem érti, hogy a pszichológus miért feszegeti ezt az időszakot, de már sík ideg, némán sír. Dargay nem hagyja annyiban a témát: miért pont ebből az időszakból választott ajándékot a nő, mire akarja ezzel rávezetni? Talán a két érzés, a szülei által magára hagyott gyerek és a terapeutája által lerázott fiatal érzése volt ennyire hasonló? Orsolya ott, 24 évesen azt remélte, a férfi veszi a búcsú-CD üzenetét és meggondolja magát, legalább a terápia folytatása révén. A nő tagadja, hogy tragédiaként élte volna meg a nagymamánál töltött fél évet. Nem voltak ám az ő szülei rossz szülők, vagy legalábbis sokkal rosszabbak is vannak…

Orsolya csak nem bírja ki, újra megkérdezi: Lefeküdtek Laurával? Végre megkapja a nemleges választ, hiszi is, meg nem is. Mindenesetre felpattan és elsiet. Jövő héten jön megint. Hááát reméljük, addigra kipihenjük személyét, mi is, András is.

A végén kapunk még egy félmosolyt kedvenc pszichológusunktól: megtalálja Annamari egyik fülbevalóját a kanapé mellett. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha Orsolya veszi ezt észre.

Ami tetszett:

- A ruhás párhuzam: Judit pakolja Dargay ruháit, Dargay pakolja Annamari ruháit.

- A lassúság, ahogy Dargay a CD lejátszóhoz lép és még vissza is néz.

- Dargay hangulatváltozásai: az első igazi, boldog jelenetünk vele (és Annamarival), aztán az ebből táplálkozó magabiztosság a lehengerlő Orsolyával szemben, majd az összerezzenés Laura említésekor.

- Telik az a rohadt idő, de Kováts Adél szépen öregszik.