Előző péntek itt

Péntek van, egyelőre csak sejtjük, hogy Dargay Ágnes háza előtt parkol le. Illetve csak parkolna, de egy bugyikék szék az útját állja. Nem sokat teketóriázik, arrébb löki és már van is hely. Ezzel az mozdulattal kellemetlen szóváltásba, már-már fizikai erőszakba bonyolódik a széket térfoglalónak használó pincérrel. Hogy tényleg nem lett a dologból 8 napon belül/túl gyógyuló sérülés, azt Annamarinak köszönheti. A csaj Ágnes háza előtt várja, számított rá, hogy jön a férfi. Bocsánatot akar kérni, amiért egy hete csaknem elmenekült a pszichomókus elől. Sok mindenbe nem mennek bele, mert András felsiet Ágneshez, de egy újabb randiban megegyeznek.

A férfi, Ágneshez felérve, beleköt az élő fába is, ideges – és mivel a nyalókát már felzabálta, a nő vízzel tukmálja. Ja huzat is van, arra is lehet panaszkodni. Ágnes rövidre zárja a hisztit és az elmúlt napokról kérdezi Andrást. A férfi in medias res kezd és rögtön Virágról mesél. Azt mondja sík ideg, mióta a csaj elment, mi az, hogy NEM HAJLANDÓ KEZELTETNI MAGÁT? Hogy tehet ilyet? Nem, a család sem tud róla és hallani sem akar sem a szülők beavatásáról, sem a kemóról.

Dargay a teljes kiborulás szélén áll, kiabál, zilál, csapkod. Hogy a fenében mentse meg Máté helyett Virágot és vezekeljen, ha nem hagyják neki? Hogyan lehet megmenteni valakit az akaratán kívül? Ágnes most tényleg egy buddhaszoborhoz hasonlít és itt nem a külalakra gondolok. Na jó, arra is egy kicsit. Csak ül ott, hümmög. Bár szóban, csendesen igazat ad a férfinak, engem is inkább idegesítene ez a sztoikus nyugalma, mint megnyugtatna. Tessék: sztoikusok, Buddha, van itt minden, mint a búcsúban.

De talán Dargayt is idegesíti ez a távolságtartás, nyíltan a nőnek szegezi a kérdést, mit tenne ő ebben a helyzetben? Ágnes most sem mond semmi konkrétat: az attól függ…. De Dargay lehurrogja: most nincs idő erre, a csaj ott fog meghalni a kanapén ha nem rángatja el egy onkológushoz. És akkor nem lesz kit megmentenie. Be van szarva. Ezt nem én mondom, András. Ágnes higgadtságra inti, bár elismeri, nehéz ebben a helyzetben higgadtnak maradni. „Nehéz elviselni, ha valaki nem hagyja magát megmenteni.” Mint ahogy nem hagyta magát megmenteni Abonyi Máté sem.

András különösen vonzódik a MEGMENTŐ szerephez. Mi lehet ennek az oka? Ágnes a férfi kamaszkorát emlegeti, ott rejtőzhet a titok, ami miatt Andrásnak állandó megmenthetnéke van. Most a férfin a sor, hogy hárítson. Egy szót sem reagál a nő felvetésére, rögtön témát vált és a szakvéleményről kérdez. Sőt vitát provokál, mert a nő még nincs kész vele. (Holott tudjuk ugye, direkt hangsúlyozta a múltkor, ráér a papír.) Ágnes hiába próbálja visszarángatni a kamaszkoros témába és egyáltalán, a józan ész mezsgyéjére, a férfi káromkodik és kiabál. Mérgében kiáll az erkélyre. Nem, nem ugrik le. Egyelőre csak meglátja a korábbi pincért és megint az lesz mérgének céltáblája.

A friss levegő, úgy tűnik, használ. Bár András még mindig kurva ideges, már képes távolabbról látni önmagát és a nyomorát. Nyilvánvaló, hogy az Ágnes által feszegetett téma erősen betalált, a férfi most épp arról beszél, hogy ordítani szeretne. Hááát csak tessék, mondja Ágnes, itt lehet, ha ez segít.

Dargay beszámol a tényekről: megjött az idézés az Etikai Bizottságtól. Fél, retteg tőle, ráadásul a Bizottság elnöke nem épp puszipajtása. Újra kérdi, újra megkapja a felmentést Ágnestől Máté halála kapcsán. Ez eddig oké, de most tessen leírni ezt pár sorba a gittegyletnek, hogy örüljenek. Most már csak az kell, hogy Dargay András is felmentse Dargay Andrást. Na ez lesz a nehezebb dió. Ágnes újból előveszi a Máté-ügyet, csak most a másik oldalról világítja meg: párhuzamot lát Máté lelkiismeret furdalása (Emlékeztek? Egy kirúgott munkatárs öngyilkosságba menekült) és András mostani tépelődése között. Máté halála „rászállt” Dargayra, ő viszi tovább a keresztet.

És akkor lehet, hogy András valójában Mátéra dühös, mert az meghalt ott neki, „nem volt elég erős a túléléshez”. Vajon Virág elég erős lesz? Ezt még nem tudjuk, ez most mindegy is. A lényeg most az, hogy itt van ez a lány és  semmit sem tesz önmaga megmentéséért. És már megint ott vagyunk a kályhánál: miért vonzza be András ezeket az eseteket? András most nem ordít, de még mindig hárít: KÉSŐ, mondja. 54 éves, az anyja 30 éve halott, apja is szarul van. Dargay nem akar róluk beszélni, nem ér rá, „miközben a fejére omlik a ház”. Ágnes szerint pont fordított a felállás: azért omlik a fejére a ház, mert nem hajlandó beszélni róluk.

Dargay – úgy tűnik – beletörődik a sorsába, leül az erkélyen és TERÁPIÁBA kezd. Indításként álmot fejtenek, a férfi elmeséli egy múlt heti álmát. (Közben azért vakaródzik egy sort: kényelmetlen a szék, meleg van, hideg van, van rajta sapka, nincs rajta sapka. De kap egy fotelt, napernyőt a feje felett, most már kurvaélet, hogy beszélni kell.) Szóval az álom: egy barlangban volt, ami tele volt vízzel, meg szörnyekkel. A férfi harcolt velük míg el nem fogyott a levegő. Szerencsére nem nekem kell kimondani, megteszi András: ez egy közhely. Vajon mit fognak belemagyarázni? Kitesznek magukért, meg kell hagyni: szóval Ágnes szerint az az érdekes, hogy a férfi nem a szörnyektől félt, hanem hogy elfogy a levegő. A barlangot, sötét lyukat az anyaméhhel (!) azonosítja, az egész álmot prenatális élménynek nevezi. Ó te jó ég. Asszeem erre gondolt Virág, amikor Ágnest kritizálta.

András nem túl boldog, hogy Ágnes ezúttal az anyját azonosítja be a problémája forrásának. Tavaly, a szupervíziók alatt apukát szapulták; aki otthagyta a családját, lelépett és anyuka miatta lett depressziós. Most meg rögtön az édesanyjához jutnak el egy „ártatlan rémálom” kapcsán… Ágnes felrója a férfinak, hogy míg az apja iránt érzett ellenérzéseit képes volt kibeszélni, az anyjáról sose mesélt. Pedig 10 évet éltek kettesben, talán az akkor ifjú Andrást idegesítette az anyja gyengesége (ahogy Virág is negatív attitűddel áll szülei tehetetlenségével szemben) és szabadult volna a bezárt kalitkából.

Anyukáról Annamari jut a férfi eszébe, életének abban a szakaszában, 14 évesen szerelmesedett bele a lányba, pont akkor, mikor Apuka lelépett. E témán nagyon elmereng a férfi, szinte nem is hallja Ágnes szavait. Első szerelme okán életének egyik legszebb időszakaként jellemzi e hónapokat, holott a szülei miatt sokat kínlódott. Árvának nevezi magát, hisz apja lelépett, anyja meg úgy gyászolta ezt, mintha meghalt volna. Annamari félárva volt, az ő apja tényleg meghalt. Anyja viszont – az övével ellentétben – erős és életvidám asszony volt. Az a nő „ÉLNI AKART, NEM HAGYTA MAGÁT”.

András gyakran töltötte az időt Annamariéknál, egy húsvéti élményt idéz, amikor nagyon jól érezte magát a lány házában – egész addig, míg eszébe nem jutott az otthon gubbasztó anyuka és elillant a varázs… Hazasietett és otthon találta az öngyilokot elkövető édesanyját. Ezen este pillanatai jórészt törlődtek a férfi elméjéből, nem emlékszik mi történt a nő kórházba szállítása előtt. András pechjére anyja tette nem sikerült, még ott volt neki sokáig, koloncként. A férfi bűnösnek érzi magát abban, hogy tettével tovább lökdöste lefelé anyját a lejtőn. „Senki nem volt rajtam kívül mellette.” Ő meg hűtlen volt és elment szerelmet keresni, a helyett, hogy az anyját mentette volna meg, ÖNMAGÁTÓL. Anyuka végül is még vagy tíz évig agonizált. Ágnes szerint segíthetne, ha a férfi vissza tudna emlékezni az első, sikertelen kísérlet estéjének részleteire. Aztán megint átcsapnak a Máté-féle esetre: érdekes módon ott is erős a férfi lelkiismeret furdalása az első perctől kezdve. Talán ott is vannak rejtett részletek?

Jövő héten, ugyanebben az időben folytatják. Akkor esetleg közelebb jutunk a megfejtéshez. Az viszont biztos, hogy a mai nap eseményei folytán pszichológusunk kevesebb lett egy tükörrel.