Ezúttal Porthos centrikus részt kapunk, ha jól számolom, mostanra már mindegyik főszereplővel foglalkoztunk behatóbban, lássuk, mit tudunk meg a rabszolga származású muskétásról. Másnaposan ébred az utcán, mellette egy hasonkorú ember, de még így is Porthos járt jobban, mert neki ugyan hasogat a feje, a másiknak viszont ilyesmire már nincs gondja: golyóval a fejében holtan fekszik. Járőr érkezik, akik rövid úton elvezetik és börtönbe zárják hősünket, aki a rácsok mögött megpróbálja felidézni az előző este eseményeit. Születésnapját ünnepelte baráti körben, Aramis fejéről a sokadik kör után is hibátlanul lelőtte a dinnyét, lehet, hogy apai ágon Tell Vilmostól származik? Később egyedül folytatta az ivászatot egy másik krimóban, ahol valami piszkos öregasszonnyal is beszélgetett, későbbi emlékei viszont már nincsenek az estéről. Hát, ez nem hangzik jól.

Hamarosan a bíró előtt találja magát, három társa és Treville is felszólal a védelmében, de az öreg, sokat tapasztalt bíróra nincs hatással semmi, öt perc alatt bűnösnek nyilvánítja és azonnali akasztásra ítéli Porthost. Treville elrohan, hogy a királytól az ítélet elhalasztását kérje, de előtte még odaszól Athoséknak, hogy próbálják meg feltartóztatni a kivégzésre induló katonákat. Azok eddigre már rá is kötözték Porthost a szekérre és indulnának, amikor váratlanul álarcos csapat kerül elő. Dirr-durr, csitt-csatt, rövid küzdelem után az álarcosok elragadják a szekeret, de egyiküket D’Artagnannak sikerül lelőnie. Leveszik róla az álarcot és a nyakán bűnözőkre utaló tetoválást találnak, Aramisnak máris nyilvánvalóvá válik, hová vihették társukat: a Csodák Negyede nevű lepusztult városrészbe.

Lajos király és a bíboros éppen erről a területről beszélget a palota kertjében, Lajos nagyszabású városrendezésre készül, de ez a nyomornegyed útban van, pfúj. Treville érkezik Porthos elítélésének hírével, de a király már tud a tárgyalásról és Richelieu-vel együtt úgy vélik, jogos a halasztási kérelem. A bíboros megjegyzi, hogy Porthos bűnösségét természetesen nem lehet kizárni, de az újabb tárgyalásig hátha elég bizonyíték gyűlik össze ellene. Kedves ember ez, ismét kiderült.

Porthost elrablói belökik egy szobába, az utána nyomozó muskétások lassan haladnak a lepusztult utcákon. Athos elmondja D’Artagnannak, hogy Porthos itt nőtt fel, tolvajok, gyilkosok, koldusok és kurvák között, mit szólna ehhez Semjén Zsolt? A környéket amúgy azért hívják Csodák Negyedének, mert egy-egy jól sikerült párizsi bevetésről visszatérve a sánták újból járni tudnak, a vakok újra látnak, az egy főre eső csodák száma tehát sokkal magasabb, mint Jézus urunk idejében. A gyanakvó helybéliek egy idő után már nem engedik továbbmenni a muskétásokat, így azok kénytelenek visszafordulni. Persze Athos kemény csávó és vállalja, hogy majd egyedül nyomára akad társuknak. Csuklyát húz a fejére (úgy látszik, ennyi álcázás itt elég), és elvegyül a tömegben.

Aramis és D'Artagnan az egyik kocsmában ráakad arra az alkoholista öregasszonyra, akivel Porthos beszélgetett előző este. A némber szerint Porthos vitába keveredett egy fiatalemberrel, akit még sosem láttak errefelé, de hogy később mi történt, azt nem tudja. Amúgy szerinte Porthos nagyon jóképű férfi, de miután Aramis némi pénzzel megköszöni az infót, úgy dönt, Aramis még Porthosnál is jóképűbb. Na tessék, még hogy csak a vén bakkecske nyalja meg a sót, itt a példa, hogy a vén nőstény kecske is hasonlókat forgat a fejében. Aramisék átvizsgálják az utcát, de sehol nem találnak vérnyomot, ez nekik is, és az NCIS-en szocializálódott modernkori nézőknek is egyértelműen azt jelenti, az áldozatot máshol ölték meg és utána vonszolták ide. A városi hullaházban megvizsgálják a tetemet és kiderül, hogy közvetlen közelről lőtték le, ami gyilkosságra utal, Porthos ilyet viszont még részegen se tenne. A halott holmija között találnak egy kulcsot és egy díszes zsebórát, korabeli elnevezéssel nürnbergi tojást, belevésve a tulajdonos neve: Jean de Mauvoisin.

Amúgy Porthosért nem kell aggódnunk, mert kiderül, hogy gyerekkori cimborájához, Charonhoz vezetik, ő most az egész negyed ura, oldalán Porthos régi szerelmével, a Bolha nevű lánnyal, aki meg most a főnök nője. Charon és Porthos örül a viszontlátásnak, Bolha nem annyira. Charont félrehívják az emberei, mert elkapták Athost, Charon közli a muskétással, hogy régi haverja jó helyen van náluk, nem adják ki, Athos nyugodtan húzzon el. Eközben Bolha azzal vádolja Porthost, hogy elhagyta az övéit és azokat, akik felnevelték, a muskétás azzal védekezik, úgy érezte, ő többre hivatott. Nem is írtál, hány szemre Bolha, honnan tudod, hogy egyáltalán megtanultam írni?, vigyorog Porthos.

Aramis és D'Artagnan megbeszélik a fejleményeket Treville-jel, a kapitány szerint a Mauvoisin régi nemesi család, de mostanra elszegényedett, bár Emile, a családfő, még mindig a király belső köréhez tartozik. Megérkezik Athos is, így a muskétások hármasban keresik fel Emile-t, aki úgy tűnik, tőlük hall először fia haláláról. Szerinte Jeannak nem voltak ellenségei, Athosék úgy döntenek, szétnéznek a srác lakásában a Rue Calbert-en. A talált kulcs nem nyitja a szoba ajtaját, ezért Aramis lazán szétlövi a zárat. Megtanulhatnál kopogni, figyelmeztetik a társai. Bentről váratlanul visszalő valaki, de mire elkaphatnák, kiugrik az ablakon és elmenekül. A kandallóban csomó elégett papír, aha, éppen ezen ügyködött a betörő, de nem volt ideje mindennel végezni. Az egyik dokument 6000 font puskapor megrendeléséről szól, rajta Jean aláírása, ennyi robbanószerrel vajon mit akart? A Mauvoisins-ok közismerten katolikus család, a muskétások viszont találnak még egy könyvet is egy bizonyos Ferrand atyától, aki ismert hugenotta prédikátor. Beszélni kell vele, mert lehet, hogy Jean az ő templomát akarta felrobbantani.

Porthos, Charon és Bolha hármasban iszogatnak, Charon szerint a legjobb lenne, ha Porthos jó időre eltűnne Párizsból, amíg ez az egész ügy lecseng. Másnapra úgyis nagy ünnepséget szerveznek a negyedben, ezt kihasználva észrevétlenül ki tudnák csempészni Porthost a városból. A régi időkről beszélgetve Porthosnak beugrik valami az előző estéről: valakivel összevitatkozott a krimóban, de az arcát nem tudja felidézni. Váratlanul álarcos figura ront be és rálő Charonra, eltalálva a vállát, Porthos felveszi vele a küzdelmet, mire a merénylő elmenekül. És mi van, ha a csávó Richelieu embere és nem is engem akart megölni, hanem téged?, vet fel Charon egy érdekes lehetőséget. Mivel egy jó muskétás mindenhez ért, Porthos nekilát kioperálni a lövedéket haverja vállából, majd a rablóvezért magára hagyják pihenni. Porthos és Bolha elvonul és ők is a régi idők felidézésébe kezdenek, ami nem túl meglepő módon csókolózásban végződik, pár perccel később pedig Porthos már Bolhában végződik…

Aramis és D'Artagnan beszél Ferrand atyával, akitől több dolgot is megtudnak: ő maga korábban katona volt, amíg az Úr el nem hívta szolgálni, a Mauvoisins-ok meg valójában régi hugenotta család, és csak Emile döntött úgy, hogy a király kegyének elnyerése érdekében katolizál, Jean viszont megmaradt titkos hugenottának. Később D’Artagnan a talált kulccsal a templom alagsorába vezető ajtót próbálja kinyitni, és sikerrel! Odalent egy titkos nyomdagépet találnak és számos hordót, amiknek azonban csak egy részében van tinta, a többiben viszont puskapor, heló! Beront Ferrand atya kivont karddal! A muskétások szembesítik, Isten embere és a puskapor, hát hogy van ez! Ferrand tiltakozik, ő nem is tudott a puskaporról! A muskétások szerint Jean fel akarta robbantani a templomot, tessék itt a megrendelője a 6000 fontnyi robbanószerről! Ferrand megvizsgálja a dokumentet és közli, valóban Jean neve áll rajta, de az apja, Emile kézírásával!! (Elég már a felkiáltójelekből!)

A forró és minden bizonnyal repetákkal teli éjszaka után Bolha arról beszél, hogy Porthos saját biztonsága érdekében menjen el, viszont ő nem tudná elhagyni a Csodák Negyedét és Charont sem, mert sokat köszönhet neki és nem akarja megbántani. Porthos nem igazán erre számított, ellentmondani viszont nem tud, vagy nem akar, inkább pihen egyet indulás előtt. És milyen jól teszi, mert újabb részlet ugrik be neki a gyilkosságról: a kocsmából kilépve látta a fiatal srác holttestét az utcán és valaki éppen föléhajolt. Elindul, hogy beszéljen Charonnal, nem tudván, hogy a főnök éppen Bolhát vegzálja, amiért lefeküdt Porthos-szal. Majd váratlanul kijelenti, hogy a Negyednek vége, ő lelép és Bolhát magával fogja vinni. Porthos az egyik sarkon lepellel letakart hordókra bukkan, amiket gyújtózsinór köt össze, na itt nem sima tűzijáték készül.

Ezalatt látjuk, amint Emile a bíborosnak tesz jelentést: fizetett ügynöke mindent előkészített a megbeszélt terv szerint. Több ezer ember fog meghalni, de Emile-t ez nem zavarja, családja vagyoni helyzetének romlása óta a legkevésbé sem érdekli az aljanép sorsa. A király hálás lesz önnek, ha minden a terv szerint történik, búcsúzik Richelieu, na ez szép kis legfelsőbb szinten szőtt összeesküvés. Athosék betörnek Emile-hez és találnak is terhelő iratokat róla, ezért odahívják Treville-t. A dokumentek szerint Emile rengeteg házat vásárolt fel a negyedben, amik mind értéktelenek, de ha a városrendezés során kiépül az új negyed, akkor ezek a földek roppant értékessé válnak. Belép Emile, Athos az orra alá dugja a puskaporvásárlásról szóló megrendelőt. Rövid vallatás után Emile megtörik és elismeri, hogy ő hamisította alá fia nevét. Szerinte a fiát Ferrand atya fordította ellene, de most már úgyis minden késő, a terv szerint pont délben az egész negyed a levegőbe repül.

A muskétások elrohannak, eközben Porthos a hordóhegyet mutogatja Charonnak. Nekiáll szétszerelni a gyújtózsinórt, de meglepetésére Charon pisztolyt fog rá és bevallja, hogy Emile de Mauvoisinnak dolgozik, és itt minden perceken belül kampeca lesz, húzzon innen. Charon jelen volt, amikor Emile megölte Jeant az utcán, és ő ütötte le hátulról Porthost, aki véletlenül szemtanúja volt az esetnek. Te lettél a tökéletes bűnbak, mondja Charon pisztollyal hadonászva. Emberei elindulnak fáklyákkal a Negyed különböző pontjain elhelyezett hordók felé, a rablóvezér még azt is bevallja, hogy jó pénzért a puskaport is ő csempészte be és helyezte el a házak között. Bolhát választásra szólítja fel, vagy Porthos, vagy ő, de a lány nem tud dönteni. Kétségbeesetten a pisztoly után kap, ami elsül és megsebesíti Bolhát. Charon elrohan, a muskétások épp ekkor érkeznek és összecsapnak a gyújtogatni készülőkkel. Porthos utoléri Charont és bunyózni kezdenek, Charon kést ránt, de Porthos kiüti a kezéből. Rohanva érkezik Aramis, Charon felkapja a kést és Porthosra emeli, de Aramis az utolsó pillanatban karddal leszúrja. Végül mégis csak sikerül kijutnom innen, ezek Charon utolsó szavai.

Emile írásban elismeri, hogy megölte a saját fiát és fel akarta robbantani a Negyedet, nemesemberként viszont el akarja kerülni a megalázó bírósági tárgyalást, ezért elkéri Treville pisztolyát és saját szobájában főbe lövi magát. Porthos csókkal búcsúzik Bolhától, aki mindenképpen itt akar maradni a barátai közt, bár tudja, hogy a bíboros előbb-utóbb fel fogja számolni a negyedet. Talán egyszer még én is visszatérek ide, mondja neki Porthos, jó, de akkor jobban vigyázz majd a pénztárcádra, búcsúzik Bolha. A saroknál visszafordul és mosolyogva meglengeti Porthos elcsórt tárcáját, a muskétások egymásra vigyorognak és kilovagolnak a Csodák Negyedéből.