Vörös bögyös távozik egy szállodából, ad száz dolcsit az ajtónállónak, de köszöni, a taxit majd magának intézi. Olyan szerkóban áll neki lófrálni az utcán, amiben én a kocsiig alig mernék kimenni, de mindegy. Meg is lesz az eredménye: egy sikítás, aztán eltűnik. A többit majd később.

Másnap Henry és Lucas épp munkában – utóbbi nehezményezi, hogy már megint full átlagos hullát boncolnak, ő valami nagyobb, izgibb dologra vágyik. Mondjuk, hogy kimászik az Alien a holttestből, és felzabálja a fél várost. Hát arra még várnia kell egy kicsit, mondja főnöke velem együtt. Ekkor telefonál Martinez nyomozó, miszerint várja őket egy csomag az őrsön, amiből vér szivárog, jobb lenne, ha szakértőink vennék kezelésbe. Mikor odaérnek megtudják, hogy a dobozt Hanson asztalán hagyta valaki még az éjjel, de a kamerákon nem látni semmit. Hősünk óvatosan kibontja, aztán mindenkinek elakad a lélegzete: belül emberi szív van. Nabazmeg.

Dokink a laborban vizsgálja a szervet; míg az őrsön Jo és Hanson az esetről beszélgetnek. A férfi nem érti miért nem rejtőzködik a gyilkos, miért hozta el a rendőrségre a bizonyítékot? Ekkor toppan be Henry és választ ad a kérdésre: azért, mert így akarja felhívni magára a figyelmet. Reece hadnagy érkezik, így legalább csak egyszer kell elsorolnia a következtetéseit: az elkövető nem hagyott hátra nyomot, a szívből pedig annyi állapítható meg, hogy 3-5 napja vették ki egy élő (!), 25-30 közötti egészséges nőből.

A rendőrök kicsit túrják az adatbázist, 4 eltűnt nőt találnak akire ráillenek az elmondottak – a fényképek alapján Henry csak egyiküket tartja valószínűnek, mivel a többiek nem tűnnek egészségesnek, nem úgy mint az áldozat. A neve Laurie Pettyfore, de 2 éve már elkapták Mary Kelly néven, prostitúcióért. Hősünknek rögtön ismerős lesz a neve, de inkább nem mondja meg honnan, gyanítom nemsokára úgyis megtudjuk.

Nyomozóink hamar eljutnak a szállodához, ahonnan vöröske tegnap este távozott, ám a portás adja a hülyét, míg Henry verbálisan kicsit meg nem piszkálja, akkor rögtön beszédesebb lesz. Elmeséli amit mi tegnap este láttunk (többet nem is tud), közben hősünk elavászkolódik a nyomozók mellől. Mikor Jo utána üget, mutatja amit talált: egy jó kis rejtekhelyet, ahol a gyilkos várhatta az áldozatát. Rögtön a hely mellett van egy ajtó, a mögötte lévő helyiségben üthette ki a gyilok a nőt (a falon női ruháról vannak flittermaradványok), ám nem itt ölte meg, hanem továbbvitte. De hova? Nos, ezt is dokink oldja meg: a közelben van ugyanis egy hentesüzlet (ahogy elnézem már használaton kívül). Jo kérdésére, hogy mégis miért ide hozta volna, azt válaszolja, hogy azért, mert másol egy régi esetet.

A részleteket a múltból tudjuk meg: 1888-ba pillantunk vissza, hősünk Londonban érkezik egy tetthelyre, neki kell megállapítania, hogy hiányzik-e bármilyen szerv az áldozatból, merthogy a sorozatgyilkos, aki vszg megölte mindig elvisz valami szuvenírt a testből. És igen, a jelenben az üzletben megtalálják a lányt, az áldozat ugyanúgy néz ki, mint múltbéli névrokona: Mary Kelly – Hasfelmetsző Jack utolsó áldozata.

Megérkezik a főnökasszony is, Henry már neki mondja el, hogy a holttest tökéletesen úgy rendezték el, mint a Hasfelmetsző áldozatát, az utolsó részletig pontosan másolta a gyilkos. Miközben magyaráz megszólal Jo mobilja, amin dokinkat keresik – a túlvégen rég hallott hang, a másik halhatatlan szólal meg (aki ugye Adamnak hívatja magát).

Tudja, hogy hősünk a gyilkosság helyszínén van. Miközben beszél, a telefonban visszhangzik a rendőrségi szirénák hangja, amik odakint üvöltenek, így Henry rájön, hogy a közelben lehet. Elindul, hátha megtalálja. Adam közben elárulja, hogy ő is ott volt Londonban akkor, mikor az első Mary Kellyt megölték, ám a Hasfelmetszőt nem kapták el – reméli hősünknek ezúttal szerencséje lesz. Ezzel kiszáll a vonalból, Dr. Morgan pedig már csak a hátrahagyott telefonját találja meg, amit magához szólít.

Az üzletben Abe próbál okoskodni vele, de nem jut sokra, mert eldobható telefonról van szó, szóval lenyomozhatatlan. A doki meglehetősen ki van akadva, azt fontolgatja, hogy zaklatója talán maga Hasfelmetsző Jack. Ezt persze nem osztotta meg a rendőrséggel, inkább kis magánnyomozásba óhajt kezdeni. Azt tudja, hogy a gyilkosságot (akár anno a régit) egy Liston késsel követték el, ami valódi ritkaság, t’án ha száz létezik belőle (egy darabját megtalálták a tetthelyen), szóval az elkövető vszg régiségkereskedőnél vehette. Pl. a Franciánál. Abe már a név hallatán menekülőre fogná, de Henry könyörög: hasonló a munkakörötök, biztos jól megértitek egymást, igazán kikérdezhetnéd. Az öreg nyögve rááll a dologra, míg dokink a saját jegyzeteit nézi át.

Mikor a múltba pillantunk látjuk, hogy Henry szorgalmasan jegyzetel az első Mary Kelly holtteste mellett, leír minden részletet, amit lát – bár még maguk a rendőrök sem értik, hogy orvosként mit tud hozzátenni a nyomozáshoz. Ő maga elmagyarázza pár nyom jelentését (a vér fröccsenésének irányát, stb), így végül hagyják ügyködni. A mában a boncasztalon vizsgálja Maryt, amikor megjelenik Martinez nyomozó. A férfi nagy lelkesedéssel hasonlítja össze az áldozat sérüléseit az eredeti jegyzetekkel, de a nő fennakad: mégis honnan vannak eredeti jegyzetei? Terelés a válasz, inkább arról beszél, hogy mennyire egyezik az akkori eset a mostanival.

Azazhogy mégsem, döbben rá, ugyanis – mint a múltban látjuk – az első Mary Kelly csuklójánál egy félkör alakú seb volt, ám azt a sajtó tévesen csillagnak írta, és a mostani holttesten is csillag szerepel. Bárki legyen is az elkövető egy biztos: nem Hasfelmetsző halhatatlan és követte el tettét újra. (Ez amúgy Henry szájából is kibukik, még jó, hogy a nő nem fordít rá különösebb figyelmet.) Az újság, ahol ez a téves sebleírás megjelent a Manchester Herald, és ha a tettes ebben olvasott róla, nos azt csak könyvtárban tehette (abban, amelyikben még ennyire régi újságok megvannak) – hőseink oda indulnak.

A könyvtárban átnézik a kölcsönzők listáját, de sokra nem mennek, mert a kérdéses újságot álnéven kérte ki valaki (a férfi azonnal kiszúrja az álnevet, az eredeti ügy nyomozóját hívták ugyanígy). Ám dokink szeme sokat edződött az elmúlt századokban, így észreveszi, hogy az álnevet használó kézírásával pár sorral odébb van egy másik név is leírva: J. Ellroy. Sőt az említett tag még nem adta vissza amit kölcsönzött, szóval irány befelé, hátha megtalálják. Oké, de mégis hogyan, fizimiskára senki nem néz ki véres kezű gyilkosnak. Az egyik olvasó viszont menekülőre fogja a megjelenők láttán – ők pedig vad vágtába kezdenek utána.

Henry lemarad, mert a férfi elejtette a táskáját, és ha már erre jár átvizsgálja a tartalmát. Illetve vizsgálná, mert ekkor megszólal a mobilja, pontosabban az a telefon, amin Adam hívta őt, hősünk pedig zsebre vágta. Ismét a másik halhatatlan hívja, aki elmondja, hogy a Mary Kelly gyilkosság helyszínén van éppen, ahol egy dolog elkerülte dokink figyelmét: a tettes ugyanis hátrahagyott egy nyomot, egy célzást arra, hogy milyen gyilkost óhajt legközelebb lemásolni. Nos, közben a választ Henry is kikövetkezteti, mert a menekülő eldobott táskájában ott van egy rajz, ahogy a gyilkosság helyszínén egy műanyag virág – egy fekete dália. Reméljük valóban a tettest fogták el (Jo közben utolérte és megbilincselte), különben még több hasonlóan kegyetlen eset várható.

Kis kitérőt teszünk, Abe eljött a Francia üzletébe, aki nem mellesleg egy igen dekoratív középkorú nő, és akiről azonnal kiderül, cefet rá van állva az öregre. Nincs szerencséje, Abe nem vacsizni hívja, csupán a Liston kés miatt jött érdeklődni. A nő előveszi a vevőlistáját tartalmazó kiskönyvét, amiből megerősíti, hogy valóban eladott egy ilyen kést, de esze ágában sincs megmondani kinek – őrzi a vevőkörét, mint oroszlán a barlangját. Amint azonban új vevő lép be a boltba, az öreg kihasználja a pillanatnyi figyelemelterelődést, és egy laza mozdulattal lenyúlja a könyvet. Bezony!

Az elfogott gyilkos-jelölt kihallgatását Jo végzi, míg Reece, Hanson és Henry odakintről figyel. Mikor nyomozónk szembesíti a vádakkal a férfi vehemensen tagad: ő csak egy író, azért olvas ennyit a régi gyilkosságokról, mert képregényt ír, méghozzá egy démonról, aki gyilkosokat inspirál (?). Oké, és miért tart magánál csontfűrészt? Az illúzió miatt. És miért futott el a jöttünkre? Nem tudtam, hogy rendőrök, azt hittem rajongók. Márpedig azok időnként nagyon meredekek bírnak lenni. A rajongói oldalára is olyanokat tesznek fel, hogy az néha ijesztő, és nem tartja kizártnak, hogy valamelyikük követte el a gyilkosságot (illetve reméli, hogy rajongó tette, az neki megtisztelő lenne. Pff!).

Lucas volt olyan rendes és behozta azokat a képregényeit, amiket a gyanúsított írt, hogy a rendőrök nézzék át, hátha nyomra vezeti őket. De szörnyülködésen nem jutnak túl, meg az olyan kérdéseken, hogy „mégis ki olvassa ezt a sok szart?”. Jo szerint nem ártana figyelni a rajongói oldalt, hátha ott felbukkan valami egy új gyilkosságról, de elkésett az ötletével – Reece jelenti, hogy újabb holttestet találtak.

Henry és Lucas vizsgálja - az áldozatot pontosan úgy ölték meg, mintha a Fekete Dália esetében. Vért kár is keresni, a tettes lecsapolta, mielőtt ide hozta, vagyis nem itt ölte meg. Lucas észreveszi, hogy az áldozat szájában van valami, és amikor kiszedik, mindenkinek lejjebb konyul a füle egy fokkal: egy darab nylon, amit a bostoni fojtogató használt a gyilkosságainál. Gyaníthatóan így jelzi az elkövető, milyen módon gyilkol legközelebb. Henry kicsit körülnéz a holttestnél, és fellel két lábnyomot, ami a gyilkosé lehet (látszik rajtuk, hogy belemélyedtek a talajba, mintha a tulajuk cipelt volna valamit), az egyik nyomba pedig olyan fa levele van beleragadva, ami ezen a környéken meg sem található. Vaj'h mihez kezd vele?

Az üzletben Abe és ő az eseten törpölnek. A megtalált levél Gingko biloba nevű növényhez tartozik, ami csak Brooklynban található, viszont ezzel még semmire sem mennek. Sajnos az öreg sem jutott beljebb az ellopott vevőjegyzékkel, mert az titkosírással van írva. Mikor Henry azt javasolja, hogy esetleg kérdezze meg a Franciát arccal előre, erőteljes tiltakozást kap válaszul. Ekkor megszólal a vezetékes telefon, Jo jelenti, hogy a rajongói oldalon eddig vagy húszan vállalták, hogy ők követték el a legutóbbi gyilkosságot.

Dokinknak szuper ötlete támad: a bejelentők között van brooklyni? Van, úgyhogy rendőreink a helyi TEK kíséretében rögvest kivonulnak. Szerencsére a vélt gyanúsított épp a neten lóg, így odabent kell lennie. Berontanak, egy férfit találnak a laptopjánál ülve, azonnal meg is bilincselik. Martinez nyomozó azonban lehűti társát: a bejegyzést még mindig írja valaki. Hanson rámordul az elfogott férfira: van még valaki a házban? És igen, az emeleten ott van a fia, aki bőszen gépel éppen, le is tartóztatják menten.

A kihallgató ismét Jo, a srác (Devin Bentley) jól hozza a flegma, aberrált tinit, még a plüss-macskám is simán sorozatgyilkosnak nézi. Semmit nem hajlandó elismerni, sőt büszke rá, hogy gyanúsított, a rajongói oldalon ettől rohadt népszerű lesz majd. Anyu és apu közben odakint vitatkozik Reece hadnaggyal, aztán Henryvel, mert szerintük a fiuk nem bűnös, végül elrohannak ügyvédért. Ami nem is rossz ötlet, tekintve, hogy a főnéni szerint a garázsukban lefoglalt a rendőrség egy cipőt, aminek a mintázata olyan, mint a parkban talált holttest mellett lévő. Dokink utánuk szól, hogy egyéb bizonyíték is van: a régiségkereskedés eladott egy Liston kést és ha kiszedik a kereskedés listájából a fiuk nevét, akkor szarban lesznek (még nincs meg a titkosírás megfejtése).

Jo leesett állal les, ám mikor főnöke rákérdez, szemrebbenés nélkül azt állítja, hogy tudott Henry új bizonyítékáról. Aztán persze félre rángatja a férfit, hogy négyszemközt felelősségre vonja, miért nem számolt be a kis magánnyomozásáról? Mikor a részleteket megtudja nagyon dühös lesz: ha Abe úgy lopta azt a vevőlistát, azzal a bíróságon nem mennek semmire, hivatalos úton kell megkapniuk, úgyhogy elüget végzést szerezni a cél érdekében, Dr. Morgan addig maradjon a valagán.

Tegye fel a kezét, aki elhitte, hogy ez így lesz, aztán tegye le, és nézze meg újra az eddigi részeket. Beesteledik, mire Henry a Francia kereskedésébe ér. Mea culpázik egy kört, elnézést kér szépen vagy milliószor, meg segítséget az ügy megoldásához. Annyit maga is kiderített, hogy a vevő vezetékneve Bentley (ügyes bullshit), de a keresztnévre szüksége lenne. A Francia ledöbben a megfejtés tényén, a keresztnevet ugyan nem mondja meg, de azt elpöttyinti, hogy férfi vette meg a kést. Akkor mégsem a fiú volt, basszus, hanem az apja – esik le hősünknek velem együtt.

Henry döbbent arccal rohanvást távozik az üzletből, ám alig lép ki a gyilkos áll elé, és egy késsel leszúrja! Majd hótt nyugalommal közli, hogy kb. 4-8 percen belül elvérzik, aztán kinn hagyja a haldoklót, miközben ő bemegy az épületbe.

Martinez nyomozó Abe-t hívja, mert szerzett hivatalos végzést, hogy a Francia adja ki neki az ügyfélkönyvét, viszont nem tudja a címét, pedig most odamenne (Gott sei Dank!). Az öreg először terel, lévén ugye korábban ellopta a listát, de aztán csak megadja a címet.

A lépcsőn agonizáló főhősünk nagy nehezen összeszedi magát, és bekúszik az épületbe, ahol idős'b Bentley épp a Franciát készül megmurdelni a bostoni fojtogató módszerével. Dokink a férfinak ugrik, cefet öklözés kezdődik, amelynek eredményeként mindketten legurulnak a pincébe vezető lépcsőn. A helyzet ettől sokkal nem lesz jobb – a gyiloknak ugyanis alig görbül meg pár szál haja, míg Henrynek eltörik a gerince, amit Bentley fokoz azzal, hogy lábbal kicsit megtiporja! A gyilkos tehát lazán visszaindul az áldozatához, míg Henry tehetetlenül várja a halált. Közben megérkezett Jo, és indul befelé az épületbe. Gyanítja, hogy gáz van, úgyhogy a fegyverét előveszi, hogy aztán odabent hasznát is vegye: szembetalálkozik Bentley-vel, aki fegyvert ránt, ezért négy golyót ereszt bele – ügy megoldva.

A haldokló dokihoz váratlanul Adam csatlakozik, aki elsuttogja, hogy jobb lenne, ha a nyomozónő nem találná meg ilyen állapotban, szóval ha meghalna és eltűnne, az lenne a legjobb megoldás. De mivel még nem tart ott, rásegít egy kicsit, és ígéri, hogy a férfi egyszer még hálás lesz ezért – azzal lehajol, kihúzza a hátából a kést és elvágja vele a torkát, b+!

Jo kiszabadítja a Franciát, aztán meghallja a pince felől a motoszkálást. Odalép, de már nem talál semmit – Adam távozott, Henry pedig meghalt, úgyhogy szintén eltűnt; épp a folyóban bukkan felszínre. (Ezzel egy korábban boncolgatott kérdés is a helyére kerül: hősünk nyakán ugyanis nincs forradás, tehát az első részben látott sebhely ezek után vagy a legelső halálakor keletkezett, vagy a színész sajátja, egyéb opció nem maradt).

Másnap Abe és Henry a boltban morcognak, utóbbi meglehetősen mérges Adamra, amiért megölte, míg az öreg menteni próbálja, hiszen így megóvta őt a lelepleződéstől. Dokink félti társát, de Abe szerint nincs mitől – ő csak egy halandó, kár a gőzért. Attól jobban tart, hogy be kell mennie a Franciához a kórházba bocsánatot kérni a lopásért...

Az őrsön Martinez és Reece lelkiznek egy kört, merthogy nyomozónk embert ölt, az pedig nem könnyű dolog, de a nő bizonygatja, hogy semmi baja. Azért egy kis beszélgetésre leül Henryvel egy whiskey mellé.

Először is letolja a férfit, hogy a saját szakállára nyomozott, még a végén baja eshetett volna (he-he!), ő pedig elnézést kér ezért. Aztán a lövöldözésre terelődik a szó, dokink kiszúrja, hogy ez volt a nő első áldozattal járó fegyverhasználata, és örül, hogy megviseli, mert ez arra utal, hogy emberből van, és vannak érzelmei. Na ja. Ekkor megszólal a férfi mobilja (még mindig nála van, amit Adamtól kapott), a másik halhatatlan hívja. Hősünk rögtön kérdőre vonja: olyan profin vágta el a torkomat, hogy tuti ölt már embert. Ezek szerint te még nem, riposztol Adam, de még fiatalka vagy, előbb-utóbb úgyis megteszed. Kizárt, mondja Henry, azzal kinyomja a telefont és behajítja a folyóba, majd visszakutyagol a bárba