Le Havre-ban nyitunk, ami a díszlet alapján inkább valami csatornára hasonlít, mint forgalmas kikötőre, de ezen ne akadjunk fenn. Már csak azért sem, mert muskétásaink egy most érkezett alakot követnek a kocsmába, Émile Bonnaire felfedezőt, aki egy másik dimenzióban és másik galaxisban Gaius Baltarként szívatta az emberiséget. Bonnaire mindenkinek italt rendel, a kocsma közönsége közül viszont mintha többen is rossz szemmel néznének rá, ez fel is tűnik Athoséknak. Sőt még két feketeruhás fazon is érkezik, ezek se koszorúslányok lesznek, az is biztos. Bonnaire a csaposlánnyal kezd flörtölni, erre előbukkan egy késsel fenyegetőző nő és ráveti magát. Pillanatokon belül bunyó kerekedik, minden rosszarcú Bonnaire-re hajt, most már a muskétások is kénytelenek közbelépni és kiszabadítják szorult helyzetéből. De csak átmenetileg, mert a következő pillanatban közlik vele, hogy a király nevében letartóztatják és viszik Párizsba.
Bonnaire látszólag beleegyezik és bemutatja a késsel támadó nőt: ő a felesége, Maria, akivel szeretne némi időt kettesben tölteni, hiszen régóta nem látták egymást és sok lenne a szexelni megbeszélnivalójuk. Aramis megértően bólogat, kapnak fél órát az egyik emeleti szobában, a pár perc múlva kiszűrődő nyögésekből és sikongatásokból ítélve a párocska hasznosan tölti az időt. De még milyen hasznosan, mert a szex csak kamu, Maria ugyanis teljesen másféle szerszámot szorongat a kezében: egy álkulccsal kinyitja a hátsó ajtót, amin át Bonnaire leléphet. Thibault lent vár egy szekérrel, búcsúzik csókkal az asszony, Bonnaire kimászik az ablakon és leugrik az utcára. Thibault felsegíti a szekérre és elbújtatja a széna alá, majd felmászik a bakra és indít. Bonnaire vigyorog magában, jól átverte a muskétásokat, és éppen köszönetet akar mondani Thibault-nak, amikor döbbenten veszi észre, hogy ismerős társaság veszi körül a kordét, és az bizony nem a Thibault család, hanem a négy muskétás. Porca miseria!
Váltunk Richelieu-re, a Miladyvel beszélget és kiderül, hogy az a két fekete ruhás alak a kikötőben spanyol kém, akik Bonnaire-t követik, bár ennek okát egyelőre nem tudjuk meg. Milady pár nap szabadságot kér valamilyen személyes ügy elintézésére, a bíboros figyelmezteti, hogy amióta kiszabadította a nőt a mocsokból és fő orgyilkosává tette, ő rendelkezik a nő szabadidejével. Mindazonáltal végül pár napra mégis elengedi és rákérdez, köze van-e a dolognak Athoshoz. Milady erre sokat sejtetőn nem mond semmit.
A muskétások a kellemetlenségek elkerülése érdekében mellékutakon haladnak, Bonnaire és Porthos beszélgetéséből fény derül az utóbbi származására: anyja fekete rabszolga volt, ezért Porthos különösen büszke, hogy muskétás lehetett belőle. Aramis kiszúrja, hogy a két fekete ruhás távolról követi őket. Megállnak valami elhagyatott épületnél, hogy bevárják az idegeneket, de a támadás végül nem hátulról, hanem oldalról éri őket: a kikötői kocsmában látott társaság indul új rohamra ellenük. Kard ki kard, Porthos a szekér mellett marad és vigyáz Bonnaire-re, de az egyik támadó hátulról vállon szúrja. A küzdelemnek egy középkorú férfi megjelenése vet véget, aki leállítja az embereket. Paul Meunier-nek hívják, Bonnaire régi üzlettársa, már nyolc éve pénzeli az útjait. Valami elszámolnivalója van a felfedezővel, Athos közli, hogy most Richelieu-höz kell vinniük Bonnaire-t, de ő biztos benne, hogy utána a bíboros kárpótolni fogja Meunier-t.
Miután az üzlettárs az embereivel elvonul, Aramis nekilát, hogy összevarrja Porthos vállát, mert különben nem fogja kibírni az utat Párizsig. Athos valamiért keménykedik, nem kell műtét, induljunk tovább, komolyan nem értem, mi baja van, hát a bajtársiasság lófasz? Végül aztán hagyja magát meggyőzni és társait egy közeli falu melletti elhagyatott chateauhoz vezeti. A falun áthaladó társaságot megdöbbenve nézi Remi, a helyi kovács. A házhoz érve kiderül, hogy ez Athos családjáé volt, amikor ő szépreményű ifjú de la Fere grófként itt nevelkedett. Csak aztán valami félrement, és amiatt csatlakozott a muskétásokhoz.
Porthost felfektetik az egyik asztalra, Aramis nekikészül a műtétnek, közben D’Artagnannak mutatja korábbi „műveit” Porthos hátán, ezt a sebet itt a poitiers-i csata után varrtam össze, mondja viccesen. (Aki esetleg nem tudná: ez a százéves háború egyik csatája volt 1356-ban.) Jó lenne valami érzéstelenítő a betegnek, Bonnier szolgálatkészen nyújtja kulacsát, benne a gyarmatokról származó „Ördögűző” nevű ördögien erős pálinkával. Porthos alaposan meghúzza, majd Aramis kérésére Athos végleg előkészíti a pácienst a műtétre: egy kemény jobbcsapottal kiüti, Aramis elégedetten bólint és nekilát sebészkedni. Athos ezalatt végigjárja a szobákat, felidézve a boldog időket, amikor kedvesével, Anne-nel, a későbbi Miladyvel élt itt, és kék nefelejcset kapott tőle. A dolgozószobában álló asztal is sokat tudna mesélni heves szerelmi életükről, nem hiába kapta később egy ütős koktél a „Sex on the Table” fantázianevet.
Párizsban a király és a bíboros beszélgetéséből végre megtudjuk, mi a baj Bonnier-val: megszegte a spanyolokkal kötött kereskedelmi egyezményt azzal, hogy a tengerentúlon gyarmatot alapított Franciaország nevében. Ezért meg kell őt büntetni, a spanyolokat meg kiengesztelni, bár a király nagyon szeretne egy komolyabb flottát, miért csak a hollandoknak meg a spanyoloknak lehet olyan. Mert rendkívül sokba kerülne, rántja vissza a földre Lajost a bíboros.
A chateauban a műtét sikeres, Porthos magához tér, Bonnaire azzal szórakoztatja a társaságot, hogy nemsokára visszavonul San Christophe-ban alapított ültetvényére, ahol dohányt termeszt majd és a helyi nőpopulációval naphosszat bujálkodni fog. (Sex on the Plantation, van ilyen koktél, tudja valaki?) Az állandóan magával hurcolt rajzokat viszont nem hajlandó megmutatni, na, azokon meg mi lehet ilyen titkos? A házban bolyongó Athos megáll a családi portréfestmények előtt, itt talál rá D’Artagnan. Az egyik női arc ki van vágva, mi tudjuk, kit ábrázolt a kép, a gascogne-i nem, Athos szerint biztos vandálok csinálták ezt. Megmutatja Thomas nevű öccse portréját, ő volt a család kedvence, de sajnos megölték. Most már értjük, miért akart Athos mindenáron továbbmenni erről a környékről a sebesült Porthos-szal.
Váratlanul befut Maria, két fekete ruhás ismeretlen megsebesítette, D’Artagnan odalép a lóhoz, hogy lesegítse a nőt. Az azonban vigyorogva pisztolyt fog rá és amíg így sakkban tartja, Bonnaire felugrik mögé. Én voltam Émile felderítője a brazil dzsungelben, mindig megtalálom, amit keresek, mondja a nő és a páros elnyargal. Viszont a titokzatos térképtartót a házban felejtik, amíg D’Artagnan és Aramis az üldözésükre indul, Porthos átnézi a papírokat. Maria pechére a két fekete ruhás valóban lesben áll, az egyikük puskával le is szedi a nőt a nyeregből. Bonnaire a holttestet hátrahagyva elvágtat, az ekkor érkező Aramis lelövi a merénylőt, mire a másik spanyol elmenekül. D’Artagnan hamarosan utoléri Bonnaire-t és visszakíséri a chateauhoz.
Itt aztán Porthos kemény ökölcsapásokkal fogadja, alig tudják lefogni, Aramis látványosan aggódik, mert így felfeslik a gyönyörű varrás Porthos vállán. Kiderül, hogy a rajzok Bonnaire elképzeléseit tartalmazzák arról, hogyan lehet minél több rabszolgát bezsúfolni egy vitorlásba, Porthos reakciója maximálisan érthető. Athos viszont felhívja a figyelmét, hogy bármennyire is elítélendő erkölcsileg, a törvény szerint a rabszolgaság nem bűn. Bonnaire szerint pusztán üzletről van szó, ha ő nem hozza el a feketéket Afrikából, elhozza más, aki esetleg sokkal rosszabbul bánna velük. Mielőtt továbbindulnak, még eltemetik Mariát, a sír fölött Bonnaire összeomlik és zokogni kezd, Aramis, a kiugrott pap, rövid imát mond.
Athos előreküldi a csapatot, ő majd csak később fog csatlakozni hozzájuk, mert dolga van. Kilovagol a mezőre, ahol egy hatalmas fa alatt újabb emlékképet idéz fel: Anne akasztását, aki alól a korábban látott Remi lassan kihúzza a kordét, Athos ezt nem bírja nézni és ellovagol. A jelenben felkeresi a kovácsműhelyt, ahol rátalál az átvágott torkú Remire. Athos bűntudattól gyötörve visszamegy a chateauba és sorra ürítgetni kezdi a pincében talált borosüvegeket. Cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, médoc, sorra dönti magába, végül a sokadik palackot saját portréjához vágja.
Italos kábulatából az éjszaka közepén füstszagra ébred, a Milady gyújtogatja a függönyöket. Athos megdöbben, te élsz?, a nő kést szegez a torkának és elmondja, mi történt: Remit már korábban elcsábította, így miután Athos ellovagolt, a kovács levágta őt a kötélről és magához térítette. Remit emiatt már öt éve gyötri a bűntudat, Anne csak azért ölte meg, hogy végre véget vessen a szenvedésének. De Thomast is megölted, mert rájött, hogy bűnöző voltál és hazugsággal kerültél be a családomba, mondja Athos, a nőnek erre is van válasza: Kettőnkért tettem.
Anne már emeli a kést, hogy leszúrja Athost, ám ekkor kintről felhangzik D’Artagnan kiáltása. A nő elmenekül, D’Artagnan ugyan lát egy csuklyás alakot a ház mögött futni, de nem ismeri fel. Kihúzza Athost a szabadba, a muskétás pár szóval elmondja, hogy most találkozott volt feleségével, akit gyilkosság miatt ki akart végeztetni. Most mit tegyek, kérdezi kétségbeesetten, majd megígérteti D’Artagnannal, hogy erről nem beszél a többieknek.
Porthos, Aramis és Bonnaire megérkezik Párizsba, a kereskedő tiszta ruhát követel, ilyen szutykosan mégsem állhat a bíboros elé, a muskétások csak legyintenek. A Milady is a városban van, ő Constance-t keresi fel és érdeklődik tőle a D’Artagnan nevű albérlőjéről. Meghitt barátságban vagyunk, ad magyarázatot, a mondat valódi jelentése Constance előtt sem lehet titok: dugtunk már párszor, mit a nyulak. Majd Bonacieux úrról érdeklődik, akitől ruhát szeretne rendelni, mert tudja, hogy a monsieur-nek nagy szüksége van pénzre. Mondja meg az uraknak, hogy Milady de Winter járt itt, búcsúzik a megütközve álló Constance-tól. Athosék is megérkeznek a fővárosba, Athos kiszúrja a tömegben a fekete ruhás spanyolt és utánamegy, D’Artagnan meg haza átöltözni. Constance elmeséli a Milady látogatását, de a nő neve nem mond semmit a gascogne-inak, Constance leírásából viszont már ráismer, bár azt természetesen nem árulja el, honnan ismeri.
Richelieu fogadja Bonnaire-t, a szomszédos tetőn a spanyol kém célba veszi a felfedezőt, de lőni már nem tud, mert Athos időben lekapcsolja. Bonnaire mindenféle szépet és jót mesél a gyarmatokról és az ültetvényekről, olcsó a munkaerő, magas a haszon. A kihallgatás után Porthos és Aramis kedélyesen érdeklődik Bonnaire-től, milyen büntetést kapott, korbácsolás, kivégzés? Egyik sem, sőt a bíboros úr 10.000 livre-ét ad a saját vagyonából, hogy alapítsak ültetvényeket az Antillákon, vigyorog a kereskedő, Porthos legszívesebben leköpné. (Jut eszembe, a Boney M-től a Plantation Boy megvan?)
A muskétások mindenesetre isznak egyet a közeli krimóban, ahol Athos elmondja, mit tudott meg az elfogott spanyol kémtől: a spanyol király küldte, hogy öljék meg Bonnaire-t a kereskedelmi egyezmény megszegése miatt. A vidám Bonnaire ismét Le Havre-ban mulat, megint mindenkit meghív egy körre, ám Meunier emberei ismét feltűnnek. De előkerülnek a muskétások is, Aramis és Porthos azon kezd veszekedni, kiadják-e Bonnaire-t Meunier-nek. A vita hevében kardot is rántanak, D’Artagnan gyorsan kivezeti a kereskedőt a kocsmából és felkíséri a kikötőben várakozó hajóra. Welcome on board, köszönti a fekete ruhás kém erős spanyol akcentussal, Bonnaire menekülne vissza a partra, de már késő, a vitorlás kihajózik.
A kocsmában a muskétások kezet fognak Meunier-val, persze az egész csetepaté csak elterelés volt, Athos átadja Bonnaire raktárának kulcsát, Meunier pakolja ki, még mielőtt a bíboros emberei megérkeznek oda. Azért vigyáznunk kell, mert most gyakorlatilag felségárulást követtünk el, kedélyeskednek egymás között a testőrök már odakint az utcán. Bárcsak minden gonosszal ilyen könnyedén lehetne elbánni, mondja Athos, nem sejtve, hogy a sarok mögül a Milady figyeli őket.
Az utolsó 100 komment: