Ma patakzott a könny, szem nem maradt szárazon, a végén már azt éreztem, hogy menten kiugrom az első emeletről, ha még több depresszió folyik ki a képernyőből. De kezdjük az elején. János még nem épült fel, Balázs pedig nélküle vérprofi műsorvezető, csak épp hiányzik belőle az a bizonyos plusz. Valahogy mindent megtudunk tőle, gördülékenyen vezeti fel a részeket, de semmi extra, még a papagájt sem molesztálja Jani nélkül.

Első sírás: Beja asszony, mert neki most már nagyon hiányzik az otthona. Az ő sírását azért emelem ki - majdnem mindenki elbőgi magát ebben a részben -, mert tőle hangzik el ekkor az egyik legviccesebb mondat, amin még a műsor végén is röhög Balázs:

Már az is hiányzik, hogy Győző ordítson.

Egyébként ebben a részben ennyi volt a pozitívum, hogy meglepően sok beszólást generáltak a táborlakók, amiken fetrengtem néha két sírás között. A reggel arról szól, hogy Zsófi a hős, aki megszerzett 10 csillagot, és vadállatoknak kitéve ült 5 órát a sötétben. Ebben a jelenetben Zsófi sír, mert kiborult ettől az egésztől. Zé annyira meghatódik Zsófi teljesítményén - és szerintem be akarja cserkészni úgyamúgymeg -, hogy szervezkedni kezd, hogy mindenki készítsen meglepit Zsófinak. Laci például fából faragjon neki valamit, míg ő főz szegűszeges rizst, Madár meg szaval. Lacinak tetszik az ötlet, hogy faiparossá válhat, majd a dzsungel közepén, csilliárd fával körülvéve egyszer csak megszólal:

Már csak egy kis fa kéne.

Ezen sikerült nevetnem. Madár verse azonban hamar elrontja a kedvem, már nekem kínos, ahogy szaval. Balázstól aztán megtudjuk, hogy ma már el is megy az első táborlakó, akit a közönség kiszavaz, és hogy a nők a táborban sokkal jobban néznek ki, mint az elején a rizstől meg a babtól meg a jó levegőtől. Én nem tudom, hogy élőben milyenek persze, de a képernyőn semmiféle változást nem látok rajtuk. Sylvy smink nélkül még mindig semmilyen, Angéla póthaja pedig továbbra is szarul néz ki, Tünde is ugyanolyan pszichopatán néz az arcával, ahogy eddig.

Elérkezünk az adás nagy dobásához: Zsófi diktátort Aurélió váltja a tábor vezérségben, jön a jó világ. Én már előre nagyon röhögök, Aurélió reakcióján meg főleg, mert ugye ki mást is jelölne ki a vécépucolásra, ha nem Zsófit. Nagyon helyes. Mindeközben megkoronázzák, itt elvesztettem egy kicsit a fonalat, hogy őt most miért, de legalább vicceset nyög be a koronázás után, akkora arc ez a gyerek, hogy nélküle szerintem halott lenne a műsor:

A tisztelet az első lépés afelé, hogy a nép is boldog legyen és a király is boldog legyen.

Nem is lepődöm meg, hogy Zsófi, Sylvy és Madár nem repes örömében, és a háta mögött kavarják a szart. Épp most nem sír senki. De csak mert elkezdenek inni, ugyanis a 10 csillagból pazar kaja érkezik, borokkal. Zé tervezgeti mit főzzenek, mikor Laci közbevág, és létrehozza a nap mondatát:

Arra gondoltam, hogy először igyuk meg a bort, aztán már teljesen mindegy, mi van itten.

A borozgatásból nosztalgiázás lesz, úgy viselkednek, mintha már évek óta ott lennének. A kaja után két gitár is érkezik, aminek persze Laci örül a legjobban, innentől kezdve nem is látjuk már gitár nélkül a műsor folyamán. Gitározni tanítja a mit sem sejtő, álmosan pislogó Auréliót. Egy hangot kell megtanulnia pengetni, amihez Laci ezt a remek tanácsot adja:

Így fogjad, zorallból rambóba!

Aurélió hamisan, de bátran énekel Lacival, a Lasciatemi Cantare dallamára írnak az összes táborlakóról egy dalt, amiben már megint Aurélióról készül a legmókásabb rész:

Csóró Aurélió, a cigány digó, gitározni nem tud, sajnos olaszul se.

Érkezik egy újabb levél, amiből megtudjuk, hogy egy darab ember telefonálhat, ki kell választaniuk maguk közül. Mindenki lemond önszántából a lehetőségről, merthogy Madárnak van otthon a koraszülött babája és azért az előrébb való, mint a pasim/anyám/legjobb barátom. Vagyis majdnem mindenki, mert Tünde nem. Ő először annyira nagyon nem, hogy duzzogva még el is bőgi magát, hogy neki át kell adnia a lehetőséget, hogy ő beszélhessen a barátjával. Ilyen ember a világon nincs. Végtelenül idegesítő.

Szegény Madár persze nem telefonálhat kettesben élete párjával, kamerák követik minden szavát, hát szerintem ez kínos, ugorjuk is át. Közben Slyvy okoskodik, mert ő annyira nagyon tudja, hogy milyen az, amikor egy csecsemő hiányzik a szülőnek. Biztos volt már valami kutyája, akit nem látott 2 napig és abból következtet. Laci a kisfia miatt aggódik, neki tényleg nehezére esett lemondani a telefonálásról, most épp nagyon szerethető figura. Az egész agonizálás lényege, hogy mindenkinek patakzik a könnye, annyira hiányzik nekik az otthon.

Balázs érkezik a táborba, kiderül, hogy Angéla hagyja el a tábort 3 percen belül. Sylvy és Beja pont úgy búcsúznak tőle, mintha öribarinők lennének már gyerekkoruk óta. Egy kicsit sírnak, biztos, ami biztos.

Inkább megnézzük a a bátorságpróbát Sylvyvel, akinek Mikit kell magával vinnie. Le nem írom, hogy mi a bátorságpróba, mert elmondani is hosszú, annyi a lényeg, hogy Mikinek celebekkel kapcsolatos kérdésekre kell válaszolnia, amiken rendszeresen elvérzik és a hideg vízben köt ki, míg Sylvynek gusztustalan állatok közé kell bemászni a csillagokért. Egy értékelhető mondat azért elhangzott a bátorságpróbán, az elején, mikor Mikit felületették a víz fölé:

Ülök itt, mint Matula bácsi.

A próbán 9 csillagot sikerül összevadászniuk, örülünk, és megállapítjuk, hogy egymásra vannak ezek ketten kattanva, nemsokára éjszakai maszatolást láthatunk majd jó eséllyel valamelyikőjük hálózsákja alól.

A táborban közben folyik a szarkavarás, most kivételesen a férfiak beszélik ki a nőket. Aurélió szerint Sylvy irigy rá, Angélának meg tetszik Miki és azért adja mindig neki a kajáját, mert:

Le akarja fújni, azért.

Angélára váltunk, aki odaért Balázshoz szépen, hogy átvegye a hazafele repjegyét. Látszik rajta, hogy be van szarva a papagájtól, közben meg lecukizza a táborban lévő tündibündi csapatot. Megtudjuk azt is, hogy Tündének kellene szerinte legközelebb hazamenni. Egyetértünk.