D’Artagnanból az eltelt egy hét alatt muskétás lett, a kezdő képsorokban éppen valami párbajra készül ismeretlen ellenfelével. Athos jelt ad, a kardok összecsapnak, az ellenfelek keményen osztják egymást, de váratlanul megjelennek a bíboros vörös köpenyes gárdistái. Mivel a párbajozást törvény tiltja, Aramis kiadja a muskétások kissé módosított jelszavát: Mindenki magáért! Ők hárman együtt futnak és rejtőznek el, de D’Artagnant a lovasok körbefogják és letartóztatják. Viszik a börtönbe, ahol belökik egy Vadim nevezetű rosszarcú mellé.

Treville kapitány az ezred előtt ordibál Athosékkal, miért engedtétek párbajozni az újoncot, most várhat a kivégzésére, stb, stb. Később az irodájában azonban kiderül, hogy az egész csak színjáték volt, D’Artagnant szándékosan juttatták börtönbe, hogy összeismerkedjen Vadimmal, aki ismert nehézfiú és megint valami csúnyaságra készül. Rengeteg puskaport lopott el, amit ismeretlen helyen tárol, és mivel az újonc D’Artagnant nem ismeri, a gascogne-i talán megtudja tőle, mik a tervei. Másnap nagypéntek, a királyné ilyenkor kegyelmet gyakorol és szabadon enged néhány bebörtönzöttet, Porthosék ott lesznek a kíséretében és ha addigra lesz valami infója, D’Artagnan tudathatja velük.

Másnap reggel Vadim egy pénzérmével bűvészkedik, eltünteti-elővarázsolja, persze a trükk megoldását nem mondja el, csak annyit, hogy a titok a figyelem elterelése. Beszélgetni kezdenek, D’Artagnan arról próbálja meggyőzni Vadimot, hogy gyűlöli a muskétásokat, mert elárulták. Az cserébe közli, hogy fényes nappal fog megszökni a börtönből, mert van egy ravasz terve. Ilyesmit gyakran hallottunk a Fekete Viperában Baldricktól is, meglátjuk, Vadimé jobban beválik-e. Vadimra váratlanul görcsös roham tör rá, D’Artagnan kiabálni kezd a foglárnak. Az nem siet, mert szerinte Vadim csak tetteti magát. Felveszi a földről a rab leejtett pénzérméjét, Vadim ezt kihasználva már meg is szerezte tőle a kulcsokat. Leüti az őrt, majd utasítja D’Artagnant, szabadítsa ki az összes rabot.

A laktanyába Monsieur és Madame Bonacieux érkezik Treville-hez, és amíg a szabó félrevonul a kapitánnyal az új vásznakat bemutatni, Constance felelősségre vonja Athosékat, amiért veszélybe sodorták D’Artagnant. Aramis igyekszik bagatellizálni a dolgot, de Constance nem vevő erre és csattanós pofonnal fejezi ki nemtetszését. A visszaérkező férj elnézést kérve elvonszolja hitvesét. Ezt szeretem a nőkben, a szenvedélyt, néz utánuk Aramis az arcát simogatva. Anna királyné elindul a börtönlátogatásra, a testőrök felsorakoznak körülötte. A börtönudvarra kisorjáznak a kegyelmet kapott elítéltek, a királyné pénzt oszt nekik.

Az időközben kiszabadult rabok pont ekkor rohannak ki az udvarra, a zűrzavarban Treville szoros gyűrűt vonat a királyné köré. A nagy felfordulásban azonban Vadimnak mégis sikerül Anna közelébe kerülnie és elkapja a felség nyakát. Engedjenek el, különben megölöm, fenyegetőzik Vadim, a háttérben ácsorgó D’Artagnan titkos jelére Treville kinyittatja a kaput. Odakint két lovas várakozik, Vadim elengedi a királynét és felpattan a tartalék róla, az újból kitörő lövöldözésben Aramis a testével fedezi Annát. Vadim egyik emberét is lelövik, a szabadon maradt lóra Vadim intésére felugrik D’Artagan és hármasban elvágtatnak. Aramis a spanyol etikett által megszabott időnél jóval hosszabban fekszik a felséges asszony pihegő keblén, mire úgy dönt, ideje feltápászkodni. Anna hálásan mosolyog, és később a palotában saját nyakláncát akasztja hős védelmezője nyakába.

Treville és Athos jelentést tesz Richelieunek, aki figyelmezteti őket, az embereinek parancsuk van azonnal lelőni Vadimot, akárhol is találják, így D’Artagnan csak önmagára számíthat. Miután a testőrök távoznak, belép a Milady, kezében kis kék virággal, de nem a bíborosnak szánja. A nő szerint a gascogne-i nagyon figyelemreméltó fiú, lám, milyen ügyesen kimászott a múltkor neki állított tökéletes csapdából is. Érdemes lenne a maguk oldalára állítani, a Milady biztos benne, hogy ez neki nem okoz gondot. Rendben, de most a legfontosabb Vadim megtalálása, mondja a bíboros, a Milady már indul is.

Valami rejtekhelyen Felix leszedi Vadimról a bilincset, de D’Artagnannak hátra van még egy bátorságpróba. Vadim ugyanis azzal fenyegeti, egyenként levágja az ujjait, ha nem vallja be, hogy kém. A gascogne-i keményen állja a pillantását és a penge csiklandozását, és kijelenti, ő Vadimmal van, eszében sincs elárulni. Vadim hisz neki és elteszi a kést, Felix meg levágja hősünkről a bilincset. Vadim bevallja, mire készül: meg akarja ölni a királyi párt, arra a szegények fellázadnak és létrejön egy új, király nélküli Franciaország. Nem tudom eldönteni róla, hogy most idealista, hülye vagy számító.

Vadim az éjszaka közepén felkel és kioson a rejtekhelyről, D’Artagnan követi. Persze nőhöz megy, az egyik járókelőtől D’Artagnan megtudja, hogy a ház egy környékbeli ismert utcalányé, Suzette Pinault-é (nyugi, nem fogok poénkodni a nő nevével). Ekkor hátulról váratlanul Felix kapja el hősünket, mit keresel errefelé?, semmit, csak a nőmhöz megyek, válaszolja D’Artagnan. Felix bizalmatlan, ezért együtt elmennek Constance-hoz, akit D’Artagnan szokás szerint kapásból lesmárol. Figyelnek bennünket, ad gyorsan magyarázatot, majd kéri a lányt, kerítse elő Athosékat, mert fontos közlendője van. A csókolózó párt látva Felix megnyugszik és elhúz. A ház rejtekében D’Artagnan tájékoztatja a muskétásokat Vadim valódi szándékáról, és hogy ő vele marad, hátha meg tudja akadályozni. Constance bort hoz, de a hír annyira felizgatja, hogy újabb pofont kever le Aramisnak, amiért magára akarják hagyni a társukat a gonosz bűnözővel. Aramison látszik, hogy újra átgondolná, amit korábban a nőkről és a szenvedélyről mondott.

A távozó D’Artagnant az éppen hazaérkező Bonacieux felismeri és már őrségért kiáltana, de az elősiető muskétások lecsendesítik, nehogy lebuktassa a tervüket. Persze két gárdista így is kiszúrja a gascogne-it, üldözőbe veszik és beszorítják egy sikátorba. Azonban váratlan segítség érkezik, mert a katonákat hátulról meglepi a Milady (pedig ez alapból férfifeladat) és mindkettővel végez. Aztán lesmárolja D’Artagnant és mindenféle szép dolgot lógat be neki, ha elkapja Vadimot. Különben meg hagyja ott a muskétásokat, hiszen azok mi olyat nyújthatnának neki, amit ő nem tud?! A gascogne-i is belógatna valamit, de erre már nincs idő, mert léptek közelednek, és a nő eltűnik a (formás) balfenéken.

Megérkeznek a muskétások, Athos szerint D’Artagnan menjen csak vissza Vadimhoz és tudjon meg tőle mindent, amit lehet, backupnak utána küldi Porthost. Aramisszal ketten eltüntetik a hullákat, majd felkeresik Suzette-et (akinek a családnevével ugyebár nem fogunk poénkodni). Volt már dolgom muskétásokkal, de még egyiket sem láttam ennyire felöltözve, fogadja őket a legősibb foglalkozás szakembere. A beszélgetésből kiderül, hogy Suzette Vadim csaja, két éve ismerkedtek mag a királyi palotában, ahol ő konyhalány volt, Vadim meg inas. A szolgálat során Vadim egyre inkább megszállott lett, szerinte a király nem tartotta be a népnek tett ígéretét és Vadim ezért bosszúra készül. Azt viszont nem tudja, most hol lehet. Viszont ha bármikor fényesíteni akarnák a kardjukat, csak szóljanak, búcsúzik kacéran a testőröktől. Kint az utcán Athos megbízza Aramist, tartsa szemmel Suzette-et, mert biztos tudja, hol lehet Vadim.

Treville és Athos újabb jelentést tesz Richelieunek, aki azt javasolja, beszéljenek a főudvarmesterrel, Lavoie-val. Az ablaknál állva a bíboros a Notre Dame-ot nézegeti és hirtelen beugrik neki, mire készülhet Vadim: holnap ott lesz a húsvétvasárnapi mise a királyi pár részvételével! Sietnek a királyhoz, de sem ő, sem Anna nem fél a merénylettől, szerintük az emberek szeretik őket, nem fognak egy bűnöző jelére fellázadni. A királyné amúgy is bízik a testőrökben, hiszen előző nap is milyen klasszul megmentették, idézi fel magában a pihegő keblére nehézkedő Aramist. Treville-ék beszélnek a főudvarmesterrel is, aki szerint Vadim ellopta a királyné gyémánt függőjét a kincstárból és úgy eltűnt vele, mint valami arab dzsinn az ezeregy éjszaka meséiből. Se a tolvaj, se az ékszer nem került elő azóta se.

A rejtekhelyen Vadim térképen mutogatva ismerteti a tervet: másnap 11-kor támadnak a templomnál, három ember bombával, de a tömegben még négy lesz tartalékban. A térképet D’Artagnanra bízza és elküldi borért, mert ünnepelni akar, a gascogne-i kint az utcán észrevétlenül Porthos kezébe csúsztatja a térképet. Porthos és az időközben odaérkező Aramis látja, amint Vadim emberei sorra megérkeznek, köztük Suzette (akinek a családnevével ugyebár nem fogunk poénkodni). Jön D’Artagnan is a borral, bent ünnepelni kezdenek, de ez csak álca, mert Vadim váratlanul pisztolyt fog rá, árulással vádolja meg és letérdelteti. Treville vezetésével nem sokkal később berontanak a muskétások, de a ház addigra már üres, csak a földön találnak egy vérfoltot. Akár megölték D’Artagnant, akár nem, nekünk most a királyi pár védelme a feladatunk, indulás, adja ki a parancsot Treville.

Pedig az összeesküvők nem mentek sehova, hanem egy rejtett csapóajtón leereszkedtek a pincébe, ahol Vadim kiosztja a másnapi tűzijátékra a bombákat. És már fel is virradt piros húsvét napja, markába a legény locsolóját fogja, a királyi pár is feltűnik a székesegyház mellett az ünneplő és éljenző sokadalomban, a testőrök árgus szemmel figyelik a tömeget. D’Artagnan ismeretlen helyen tér magához, egy plafonig érő puskaporos hordóhegyhez kötözve. Vadim ott piszmog körülötte és elárulja, hol vannak: a Louvre alatti titkos pincében, amit még Lajos király apja, IV. Henrik idejében befalaztak, de ő rábukkant, amikor inasként a palotában dolgozott. Amúgy meg az a terv, amit a rejtekhelyen előadott, csak félrevezető manőver, mert most itt szépen meggyújtja ezt a kanócot, ami ha leég, felrobbantja az egész hóbelevancot. Ezzel magára hagyja D’Artagnant, aki kétségbeesetten nekilát kiszabadítani magát.

A felszínen Felix és a többi rosszarcú lövöldözni kezd, mintha megtámadnák a királyi párt, közben az egyik bombát a királyné felé dobja. Aramis ráveti magát és még időben kihúzza a gyújtózsinórt, nekem meg eszembe jut a Top Secret! hasonló jelenete és kicsit nagyon röhögök magamban. A testőrök hintóba tuszkolják Lajost és Annát, és elhajtanak velük, Athos pedig megvizsgálja a bombát és rájön, hogy nem is igazi. Ekkor a Louvre felől több robbanás hallatszik és a muskétásoknak leesik, hogy Vadim valódi célja a kincstár kirablása, minden egyéb csak félrevezetés. Látjuk is Vadimot, amint jobbra-balra hajigálja saját készítésű szerkezeteit, így iktatja ki az őröket, az utolsó bombával pedig sikeresen berobbantja a kincstár ajtaját.

D'Artagnannak sikerül kiszabadulnia, pont akkor, amikor a kanóc leég, viszont nem történik semmi. Kinyitja az ajtót, és ezzel a mozdulattal egyszerre több kanócot is sikerül meggyújtania, ügyes ez a Vadim gyerek, na. D'Artagnan nem is tudja mindegyiket eltaposni, ezért inkább rohanni kezd, a puskapor berobban és ereje méterekre löki hősünket. Ezalatt Porthosék is utolérik Vadimot, de a robbanás miatt nem tudják elkapni, mert a lökéshullám leteríti őket. Beteljesül viszont Suzette sorsa, aki menekülésre készen otthonában pakolja össze éppen a cuccait, köztük a királyné gyémánt függőjét, amikor megjelenik a Milady és egy laza mozdulattal végez vele.

Az alagútban Felix összetalálkozik Vadimmal, becsaptál, nem is volt puskapor a bombában, mondja neki. Vadim nem mentegetőzik, inkább leszúrja és megy tovább. A nagy füstben összeakad D’Artagnannal, kardoznak egy darabig, végül Vadim halálos sebet kap. Az odaérkező muskétásoknak még elmondja, hogy bár tudta, kicsoda valójában D’Artagnan, szüksége volt rá élete legnagyobb trükkjéhez. Később a muskétások felkeresik a Bonacieux házat és megnyugtatják a szabót, hogy Vadim kézrekerítéséhez volt szükség Constance-ra, de most már minden rendben. Persze Constance és D’Artagnan halk beszélgetését nem hallják, amiben Constance azt fejtegeti, hogy mennyivel nyugodtabb volt az élete D’Artagnan színrelépése előtt. De az a nyugalom már nem hiányzik, teszi hozzá, hoppácska.

D’Artagnan felmegy a szobájába, ahol a párnáján megtalálja azt a kis kék virágot, amit korábban a Miladynél láttunk. A záró képeken Milady a bíborossal beszélget és azt fejtegeti neki, át fogja csábítani a gascogne-it az ő oldalukra. Richelieu érdeklődik, sikerült-e nyomára bukkannia a gyémánt függőnek, a Milady sajnálkozik, kereste, de sehol sem találta. A bíboros távozás után azonban elővonja kebeléből és csillogó szemmel vizsgálgatni kezdi a drágaszágot.