A lírai önvallomások összefoglalója lesz ez a mai. Hihetetlen dolgok derülnek ki, mert a pattanásig feszült idegek miatt már mindenki agyfaszt kap mindenkitől, amire még a Malackaja-gate is rátesz egy lapáttal. A zseniális átvezető szöveg, Balázs és Jani egymás szopatása ott kezdődik, hogy Balázs sugárzó személyisége taszítja az esőt, így neki nem kell se esőkabát, se semmi, mire visszakézből „megdicséri” Jani outfitjét:

Jó ennek a gatyának a fazonja,

ráfeszül szépen a makkodra

A gördülékeny adásmenet isten tudja hanyadik percében – valszeg még az ez volt tegnap című szegmens egyik szellemi csúcspontjából – lett kiemelve a táborlakók örömzenélése, a dzsungelhimnusz, amiről Balázs és Jani se tudtak lekattanni. A dzsungel, a dzsungelélet a dzsungel… kántálják, mint egy rossz gospel kórus.

Balázs rendre villalakóknak hívja a táborban sínylődő celebeket, ezért Jani jól elseggeli, mint Lúdas Matyi Döbrögit. Még egy ilyen baki és lecserélik Istenes Bencére – hatásszünet – , annál még egy beöntés is jobb. Itt egy jól időzített buzipoén is megfér. Közben a táborban a malacnevelés okoz óriási hisztit, mert a kis cocák kapnak friss almát, banánt meg mogyorót, amit a táborlakók persze hogy nem ehetnek meg. Ettől Aurélió menten idegösszeroppanást kap. Jó, hogy nem küldtek maláj kurvákat, hogy tényleg összkomfortban legyenek a kis dögök. Nem pont így mondja, de tartalmilag teljesen lefedi Au faék egyszerű gondolatait. Bejjasszony is kivan.

Se kávé se semmi, a malacnak meg bánán? Hol?

magyar nyelvtan bitch please

Az éhségtől, a szararc táborlakókkal való bezártságtól, a rossz időtől már mindenki kifogyott a béketűrésből. Mindenki oltja a másikat, ahogy csak tudja. Kiderül, hogy Szabó Zsófi Közbiztonság Szilárd szerelemgyereke, mert konkrétan kijelenti, hogy neki fóbiája van: ha egy társalgásban valaki rosszul használja az ikes igéket, ő sztrókot kap menten. Fóbiája van tűle. Nem lakok, hanem lakom, így alázza porig Tündit. Mire ő: jó de hát én urambocsá, debreceni vagyok. Ebbe a késbe jól beleszaladt, merthogy ez nem budai főúriságtól vagy vidéki tajparasztságtól függő tájszólás, hanem magyar nyelvtan 2. osztály. Ez hozzátartozik a szép magyar beszédhez. Te nem beszélsz szépen, mondja Zsófi. Plusz még finoman a szemébe is mondja, hogy egy buta picsa. És akkor itt nem kezdték el egymás haját tépni, hanem tovább beszélgettek.

- Nullából építettem fel A Krasznai Tündét.

- És mi/ki A Krasznai Tünde?

- Díva.

- Az igen. Jársz pszichológushoz?

- Nem.

- Én igen. – és neked is kurvára kellene, tenné hozzá azonnal

Bejjaasszony megy kivarrt hátú Mikivel kincsvadászatra, ügyesek, megcsinálják, kapnak kávét, hiperfaszaság. Közben a malackaja-gate is tovább gyűrűzik. Laci Aurélió elé rakja a kaját. Értelme nincs, ne is keressük, kicsit szopatgatja a koméját, de ennyi. Én éjjel amúgy alvaevő vagyok, vérem. - tudjuk meg Auréliótól, de ez  a plusz infó is a ki nem szarja le kategóriába tartozik, de azért köszönjük szépen.

Valaki hívja már ki Aurélióra a divatrendőrséget, könyörgöm!

Kicsit ugrunk az időben, beesteledik, és még az áram is elmegy, amit Miki és Aurélió fineszesen kihasználva, a végtelen diszkréció égisze alatt a többi táborlakótól két centire megbeszélik, hogy mennek oszt megdézsmálják azt a három almát meg három banánt. Közben lent hülyére stroboszkózzák magukat a többiek. Végül csak egy almát, egy banánt meg két szem mogyorót burkolnak be, a nyomokat eltüntetik és odaállnak a disznóólhoz, hogy úgy tűnjön, mintha megetették volna a jószágokat. A kamerákkal persze ki a fasz foglalkozik, ugye. Mindegy is, mert Miki az esti flamózásnál bevallja, hogy ráraboltak a disznók kajájára. Itt megkezdődik a veszett hápogás, Laci hüledezik, Sylvi meghánytatná Mikit, hogy legalább a moslékot megkapják a disznók, Aurélió meg csak dohányzik, és nem tudja feldolgozni, hogy mégis mi a zimankós faszért haragszik rá mindenki, amikor csak a disznók kajáját ette meg, nem a táborlakókét. A büntetés gondolata nem jut el az agyáig. Mert hogy te hülye vagy azt megértem – mondja Madár Auréliónak – de hogy a Májki Májkrém is?

Én vidéki gyerek vagyok, vidékről jöttem. Ott nem etetjük a malacokat se almával, se banánnal, nem hogy mogyoróval. Az nekem kell. Én vagyok itt a dzsungelben, én éhezek, nem a malacok.

Utóbbit felvarratnám a vádlimra. És akkor Zé konyhafőnöki teendőit nem levetkőzve testhezálló feladatot kap: ételeket kell kóstolnia a bátorságpróbán. Na itt persze a bennszülött szakács nem játszott úgy a textúrákkal, nem figyelt oda a tálalásra, az ízekre és a savakra sem, mint a Konyhafőnökben bárki, de hát ez nem is az a műsor, itt csak nyers bogarakat meg struccpéniszeket szervíroznak. Bear Gryls legyen a talpán, aki keresztbe lenyel egy Afrikai Kabócát. Szabó Zsófi is eljött segíteni, de leginkább csak úrinősködik és eltartott kisujjal fog meg valami kicsi kis kukacot, amit egy rögtönzött faszos poén után csak-csak elmajszol a drága.

Bár csak egy-egy falatot kellett enniük ezekből a borzalmakból, tehát nem kellett Zének letorkozni az egész struccpéniszt, ügyesek voltak, nem fognak éhen halni, de holnap Laci megy próbára, mert vizes feladat lesz, ő meg irtózik a víztől, ha az nem egy márvány jakuzzival van körülvéve. Jó lesz ez.