A szokásos kellemetlen jópofizással indul a show, Jani már az elején unja az egészet, Balázs pedig hiába próbálja leplezni Charlie iránti ellenszenvét. Bizonyára aggodalommal tölti el, hogy nincsenek már gombok, melyek elvonhatnák a papagáj figyelmét támadásra ingerlő arcáról. Miki és Madár barkochbázik, és ugyan még korán van, de nagy eséllyel ez lesz az epizód intellektuális csúcspontja. Bea asszony Angélával közös Szulejmán-nézésről fantáziál, diszkrét promó a novemberben folytatódó sorozatnak. Tünde talán csak a beállítás miatt tűnik totál eszelősnek reggeli bikinis dobolása közben, de én azért nem mernék hozzá szólni.

Laci roppant fittnek érzi magát szellemileg, a kincsvadászat feladványait legszívesebben már elhangzásuk előtt megfejtené, de Zsófi közbelépése meggátolja a bravúrt. A lány rávilágít a tényre, hogy talán nem az ország legkiválóbb elméi vannak jelen, lassan kéne haladni, hogy mindenki felfogja a dolgokat. Nem beszél hülyeséget. A mérsékelten eredményes akció végén sör, kóla, csoki, meg valami hangszerféle várja a társaságot, Bea egyiktől sincs lenyűgözve. ("Még ha valami ütős alkohol lenne… na de sör?") A napi konfliktusforrás a Tünde és Laci közötti kreatív ellentét lesz, ami pont olyan izgalmas, mint amilyennek hangzik. Eközben Jani mintha minden kimondott poén után tíz évet öregedne, Balázs produkciója egy rossz szitkom alá kevert konzervnevetés hatását kelti.A kollégák közti nézeteltérés tetőfokra hág, amikor Tünde kritikával illeti Laci kongatechnikáját. Kemény mondatok hangzanak el ("Mindig azt hiszed, hogy a te igazad az igaz."), majd a közös jammelés hatására némileg oldódik a feszültség. Megérkezik a táborba Hurka és Kolbász, a két kismalac, a bánatos arcú Au pedig hiába vizionál disznószagra előbújó gyilkos pitonokat, képtelen megtörni a lányok lelkes „jajdecukizását”. Ő inkább nem nyúl a dögökhöz, mert akkor „még jobban megkívánja” a kígyó. Zé igen tapintatlanul az állatok előtt ecseteli Beának a porketta elkészítését, de azt leszögezi, hogy nem szívesen eresztené ki a belüket, mert hát édesek, na.

Au kíséri Lacit a bátorságpróbára, ahol Balázsék felajánlják, hogy ő is befeküdhet haverja helyett a földalatti ládába, de akkor már csak ötöt szerezhetnek meg a tíz csillagból. A két férfi egymás hosszú és idegtépő győzködésébe kezd, itt egy „vérem”, ott egy „csicskád leszek”, nagyon hősiesek. Végül csak Lacinak kell megoldania a saját feladatát. Be is következik, amitől tartott, Au szívmelengető énekhangja sem tudja egy percnél tovább a sötét, patkányokkal súlyosbított helyen tartani. Ez bizony csak egy csillag lett, erről kár lenne vitát nyitni. Laci szerint az volt az egészben a legrosszabb, hogy nem látta, mik mászkálnak rajta. A kiscicák valahogy nem bírtak eszébe jutni. A táborlakók beletörődnek, hogy nincs több csillag, Au tekintetéből nehéz megállapítani, hogy a bűntudat kínozza, vagy a szelek. A következő szerencsésnek egyébként kígyók közül kell majd csillagokat halásznia, Mission Impossible-stílusban.

Pár felesleges vágókép következik a dél-afrikai élővilágról, aztán Laci megtalálja a második kígyóbőrt. Erre nagyjából mindenki tesz, még a hölgyek sem bírnak egy rendeset sikítani. Sylvi fejpántot csinál belőle, hogy azzal ijesztgesse Aureliót, aki erre csak fájdalmasan nyöszörög. Az az érzésem, hogy ebből a fiktív kígyóból kihozták a maximumot. Megint éppen „spontán” buli van, amikor Balázsék hozzák a híreket. A jókedv láttán kicsit elnevetgélnek a testüregekben becsempészett alkohol gondolatán, aztán kiderül, hogy legközelebb Tünde küzdhet a csillagokért.