A három muskétást és D’Artagnant tényleg mindenki ismeri, a mozgókép feltalálása óta talán ez a legtöbbet feldolgozott történet. Tucatnyi mozifilm és paródia, rajzfilm és bábfilm készült belőle, sorozat viszont csak egy-kettő. A filmek közül jónéhány emlékezetes alakítást idézhetünk fel, nekem a személyes kedvencem az 1973-as feldolgozás, abban is Michael York, aki talán a legjobb D’Artagnan és Raquel Welch, aki viszont a legszebb Constance. A Miladyk is jól domborítottak, elég felidéznünk Mylène Demongeot-t az 1961-es francia, vagy Rebecca de Mornayt az 1993-as amerikai feldolgozásban. Az M1 igazán fürge, mert a BBC-n idén januárban debütált sorozatot alig nyolc hónap késéssel hozta el nekünk. Vizsgálódásunk jelen tárgya igazi nemzetközi produkció: az eredeti szerző francia, a forgatás helyszíne Prága, a BBC székhelye London, a hogyvoltíróé Budapest. Sok a Dumas, Lajoskám, jut eszembe S. Péter barátom idevágó poénja, úgyhogy elég is a hosszú bevezetőből, térjünk a lényegre, azaz stílusosan szólva: vágjunk bele! Egy mindenkiért, mindenki egyért!

1630-ban járunk, zuhogó esőben két lovas érkezik egy útmenti fogadóba, apa és fia, Alexandre és Charles D’Artagnan Gascogne-ból. Amíg a fiú beköti az istállóba a lovakat, apja vacsorát rendel a fogadósnál és összeismerkedik a másik vendéggel, Michel Fournier-vel. A beszélgetés fő témája a magas adók, a D’Artagnanok éppen ezügyben akarják felkeresni a királyt, az ifjú XIII. Lajost. Váratlanul maszkos férfiak lépnek be, vezetőjük bemutatkozik, mint Athos, a muskétás és pisztollyal fenyegetőzve kéri a pénzeszacskókat. Fournier pisztolyt rántana, de a rabló lelövi, majd több lövés is dörren, amire Charles is felfigyel az istállóban. Két álarcos őt is megtámadja, de a srác rövid küzdelem után végez velük és rohan apja segítségére. Az öreg azonban szintén halálos sebet kapott és utolsó szava csak annyi: Athos. Az ifjú D’Artagnan elszántan néz a menekülő gyilkosok után.

Reggel van, az igazi Athos erősen másnaposan ébred és egy vödör jeges vízbe dugja a fejét, így próbál magához térni. (Nem is sejti, hogy a XXI. században milyen remek videók készülnek majd jeges vödör témában!) Felöltözik és elindul törzshelyére, a kocsmába, ahol barátja, Porthos a bíboros egyik vörös köpenyes katonájával, Dujonnal kártyázik, és mivel ő csal ügyesebben, nyer.

Dujon berág és kardot ránt, Porthosét viszont székestől odébbrúgja, így az egy random villával kénytelen felvenni a küzdelmet. A viadalnak Athos vet véget, aki hátulról leüti Dujont, mert nincs idő kisded csetepatékra, várja őket Treville, a testőrök kapitánya.

Azonban harmadik társuk, Aramis hiányzik, ő éppen Adéle Bessette ágyában ébredezik a minden bizonnyal fárasztó éjszakai fekvenyomás után. Adéle nem mellesleg Armand Richelieu bíboros szeretője, az erkölcsös és feddhetetlen főpap viszont váratlanul pont ekkor érkezik a ház elé. Ugrás a gatyába, ugrás az ablakhoz, bammeg, ez k. magas!, hőköl vissza Aramis, de nincs más menekülési útvonal. Adéle utánadobja a kardját meg a kalapját, de a díszes pisztolyt már nincs ideje, így azt berúgja az ágy alá. Az ablak alá ekkor érkező Athos és Porthos vigyorogva nézik a párkányba kapaszkodó társukat.

Ezalatt az ifjú D’Artagnan is a városba érkezik, 20 souért sikerül kivennie egy olcsó szobát, a tisztaságra kényes fogadósnő megkérdezi tőle: Bolha, tetű vagy ilyesmi? Elég lesz az ágy meg a reggeli, köszönöm, válaszolja hősünk, én meg fél percig röhögök ezen a poénon. Az alapáron felül minden más külön fizetendő, a vacsora, a tiszta víz és a szappan is, a közös törülköző használata viszont ingyenes. D’Artagnan nem boldog. Váltunk a muskétások laktanyájára, ahol Treville kapitány arról tájékoztatja Athosékat, hogy a király bizalmas leveleivel megbízott Cornet kapitány embereivel együtt eltűnt Chartres város környékén, ahová titkos találkozó céljából ment. A testőrök lovagoljanak oda és tudják meg, mi történhetett.

Az ifjú király a kastély parkjában célbalövöldöz, a bíboros ezt kihasználva arról tájékoztatja, hogy a testőrökre mindenféle panaszok érkeznek, rablás, útonállás, Treville persze erőteljesen tiltakozik, az ő emberei feddhetetlenek. A király mindenesetre elrendeli a panaszok kivizsgálását. A három muskétás eközben Chartres-ban nyomoz és kiderül, hogy oda sem Cornet, sem a találkozó másik résztvevője, a titkos spanyol követ nem érkezett meg.

Nem hát, mert pont ekkor lép be abba a fogadóba, ahol D’Artagnan is megszállt, egy feltűnően szép nőt kísérve, akit Miladynek szólít. A nő forró fürdőt rendel, gascogne-i barátunk figyelmezteti őket, hogy itt a tiszta víz és minden egyéb is külön fizetendő, amit Mendoza, a spanyol sértésnek fog fel és másnap reggelre párbajra hívja az ifjoncot. A fogadósnő kihozza a vacsorát, de hát ez pont úgy néz ki, mint egy borz bele!, kiált fel D’Artagnan. Házunk specialitása, jó étvágyat!, köszöni meg a bókot az asszony. Hősünk így kénytelen vacsora nélkül lefeküdni, de nem egyedül, mert a lépcsőn felfelé menet összetalálkozik a Miladyvel, szó szót követ, majd a párocska D’Artagnan szobájában köt ki. Egymásnak esnek, aztán meg az ágynak, tegyél, amit csak akarsz!, suttogja a nő felhevülten és a gascogne-i nekilát eleget tenni a felszólításnak. A két menet közti beszélgetésből kiderül, hogy a nő nyakán a szexis fekete szalag egy régebbi sebhelyet takar, amit élete szerelmétől kapott. Meg akart ölni, mondja a nő, én majd leszámolok vele, csak szólj, fogadkozik D’Artagnan.

Love is in the air, mert a bíboros meg Adéle-t keresi fel némi könnyebbítésért. (A nő nem sokkal korábban már elrejtette az ágy alatt heverő pisztolyt az egyik fiókba.) Richelieu fejfájásra panaszkodik, meg a nehéz államügyekre, üres a kincstár, a király gyerekként viselkedik, ennyi gond közepette jár neki némi nemi felüdülés, és kéri Adéle-t, dobja le a textilt. Ugyanekkor az egyik sikátorban az ál-Athos embereivel megtámad egy hintót, a kocsist elengedi, de a két gazdag utast hidegvérrel lelövi.

Másnap reggel D’Artagnan a fogadósnő sikoltozására ébred, mi történt és mit keres egy véres tőr a párnámba szúrva?, mereng hősünk. A tőrt kézbe véve elindul a folyosón, Mendoza szobája előtt gyülekeznek a népek, a spanyol elvágott nyakkal hever a kádban. Ő tette, visít a fogadósnő a gascogne-ira mutatva, a srác eldobja a tőrt, kiugrik az ablakon és menekülni kezd. A piacon sikerül elvegyülnie a tömegben, és álcázásképpen lesmárol egy random széplányt. A csel sikerül, az üldözők továbbrohannak, de a lány kikéri magának a csókot: Hát úgy nézek ki, mint valami szajha? Ez a legjobb ruhám!, vágja oda D’Artagnannak. A srác bocsánatot kér és indulna a muskétáslaktanya felé, de pár lépés után eszméletlenül összeesik. A nő szobájában tér magához, bemutatkozik neki és elmondja, hogy egy Athos nevű muskétás ölte meg az apját, őt jött megkeresni. A nő neve Constance Bonacieux, férje ugyan most nincs itthon, de D’Artagnan pihenjen csak nyugodtan, amíg rendbejön. Ő azonban felpattan és köszönetet mondva elsiet.

Egyszerre érkezik a laktanyához a három muskétással, nagy hangon keresi Athost, itt vagyok, mondja az némi értetlenséggel. Megölted az apámat!, ugrik neki a gascogne-i, a másik kettő hiába próbálja leállítani, D’Artagnan velük is kardozni kezd. Végül együttesen lefegyverzik, de pont ekkor érkezik Treville Athos letartóztatási parancsával, a vád rablás és gyilkosság. A tárgyalás a király színe előtt folyik, vádló a bíboros, aki behívatja tanúnak az országúti fogadóst és az „Athos” által elengedett kocsist is. Bár a gyilkoson álarc volt, a tanúk felismerik az egyenruhát, a király a tanúvallomások meghallgatása után elrendeli Athos börtönbe zárását, kivégzés másnap reggel. A király szava Isten szava, fellebbezésnek helye nincs.

Treville a király után siet és tájékoztatja Cornet eltűnéséről, Lajos megijed, a levelek semmiképpen nem kerülhetnek a bíboros kezébe. Treville utasítja Porthosékat, hogy társuk megmentése érdekében reggelig nyomozzák ki, hová tűntek a levelek. Porthos, Aramis és D’Artagnan együtt elindulnak az útmenti fogadóhoz, hogy megvizsgálják annak a rablónak a hulláját, akit a gascogne-i lőtt le. A hideg téli időben a hulla szerencsére még nem oszlik, a testőregyenruhán viszont két lyuk van, de csak egy seb, az, amit D’Artagnan halálos lövése okozott. Lehet, hogy a zubbony Cornet kapitányé volt, akit a rablók lelőttek az embereivel együtt, és az ő ruhájukat magukra öltve raboltak és gyilkoltak? A közeli erdőben rá is találnak a szerencsétlen testőrök gatyára vetkőztetett hulláira, sőt Porthos a földön egy spanyol pénzérmét is talál, pont olyat, amilyet Dujontól nyert el kártyán pár nappal azelőtt. Akik ezt tették, azok ölték meg apádat is, segíts nekünk tisztázni Athos nevét, mondja Porthos D’Artagnannak.

Athos a börtönben a régi szép időkön elmélkedik, amikor a mezőn egy kék virágcsokorral sietett álmai asszonya felé. Eközben a Milady és a bíboros beszélgetéséből kiderül, hogy Mendozát a Milady ölte meg, mert túl sokat tudott, különben is unalmas figura volt és rossz szerető. Majd átadja Richelieunek az égen-földön keresett leveleket, az megörül, mert így a király fölötti befolyása tovább fog erősödni. A bíboros cserébe odaadja az Adéle-nál megtalált díszes pisztolyt és azt kéri a Miladytől, tudja meg, kié.

Később a király és a bíboros beszélgetéséből megtudjuk, mi van a levelekben. Richelieu szerint Európa vezető hatalmának Franciaországnak kell lennie, nem Spanyolországnak, ezért szerinte elkerülhetetlen a háború. Lajos azonban a békére hajlana, főleg mert a felesége, Anna királyné is spanyol, ezért titokban írt a spanyol királynak, amiben békés szándékáról biztosította őt, de a levelek eltűntek. Nem kerülhetnek országunk ellenségeinek kezébe, mert a levelek felséged gyengeségét bizonyítják, vélekedik a bíboros. A muskétások megbízhatatlanok, rájuk nem számíthatok, de Ön ne hagyjon magamra, kéri a király. Meglátom, mit tehetünk, válaszolja Richelieu, nagy nehezen elfojtva diadalmas vigyorát.

Párizsba visszatérve Porthosék előrángatják a kocsmából Dujont és egy elhagyatott istállóban vallatni kezdik: benne voltál Cornet kapitány megölésében és ha nem, mered-e tagadni? A vörös köpenyes egy ideig nyegléskedik, de amikor Aramis takaros haslövést ígér be neki 10 méterről, bevall mindent. A parancsot a vörösök vezetőjétől, Gaudet-tól kapták, ő ölte meg Cornet-t is. D’Artagnan is nekiesik, mire kiderül, hogy az öreg Alexandre-et is Gaudet ölte meg a fogadóban, ő az ál-Athos. Gaudet most a városon kívül táborozik valami romoknál, a muskétások máris indulnak oda.

A romokhoz csak egy keskeny átjárón lehet bejutni, kéne valami elterelés, morfondíroznak hőseink. Hamar meglesz a megoldás, az elterelő személye a bájos Constance, aki könnyűvérű nőcskének öltözve kacérkodni kezd az átjárót őrző katonával. 50 sout kér egy gyors menetért, az őr alkudozni kezd, legfeljebb 10-et hajlandó fizetni, akkor verd ki magadnak, te sóher állat, ezt nem Constance mondja, hanem én. Ennyi idő azonban elég, hogy Porthos odalopkodva leüsse az őrt, szabad az út befelé.

Meglapulnak ez egyik fal mögött, egyszerre támadjunk rájuk meglepetésszerűen, javasolja Porthos, de D’Artagnan ekkor megpillantja Gaudet-t és üvöltve ráront, ennyit a meglepetésszerű támadásról. Kard ki kard, csattognak a pengék, az egyik katona puskájával már becélozza D’Artagnant, de Constance gyorsabb, és hátulról lelövi a katonát. A gascogne-i heves csata után lefegyverzi Gaudet-t, de az váratlanul tőrt ránt, mire D’Artagnan fordulásból leszúrja. Ő már nem tehet vallomást, de szerencsére a ládákban megtalálják az elrabolt muskétásegyenruhákat. Dujon vallomásával kiegészítve ennyi bizonyíték elég lesz, mondja Porthos.

Másnap reggel felsorakozik a kivégzőosztag, Athos várja a lövéseket, a Milady az egyik ablakból figyel, de az utolsó pillanatban megérkezik Aramis a királyi felmentéssel. Mennek ünnepelni a kocsmába, de Athos külön ül le és keményen inni kezd magában, a többiek jobb híján D’Artagnant cukkolják Constance-szal. Ő férjes asszony, de nekem különben is egy másik nőért dobog a szívem, a legszebb, akit valaha láttam, válaszolja D’Artagnan. A túlsó sarokban Athos újból felidézi börtönbéli látomását álmai asszonyáról, akinek most már az arcát is látjuk: a Milady az!

Richelieu meglepetéskocsikázásra viszi Adéle-t, de a semmi közepén megállítja a hintót és árulással vádolja meg a lányt. Bizonyítékul előveszi a díszes pisztolyt, ami ugyebár Aramisé volt, a szerencsétlen lány utolsó szavai Aramishoz szólnak, míg az egyik kísérő katona le nem lövi szegényt. A bíboros meglátogatja a bebörtönzött Dujont és borral koccint vele közelgő kiszabadulására. Persze az ital mérgezett, Dujon összeesik és meghal. Aramis mit sem sejtve felkeresi Adéle házát, a szobalány csak annyit közöl vele, hogy úrnője elutazott és átad egy dobozt, benne a díszes pisztoly.

Az utolsó képsorokon a Miladyt látjuk, aki gyónni megy a templomba, volt egy életre szóló szerelemem, de később sok férfival háltam, néhányukat meg is öltem, szól a vallomás, a pap elhűlve hallgatja. Te a gonosz gyermeke vagy, mondja, mire a nő átnyúl a rácson és a papot a nyakában lógó olvasófüzérrel megfojtja. Nem feloldozást akarok, hanem bosszút, sziszegi közben, majd a halott papot hátrahagyva kisétál a templomból.