Murphy vonatkozó törvénye szerint előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a körülmények olyan kedvezőtlen együttállása, hogy házasságra kerüljön sor. Szerencsére részleges kompenzációként ott van a legénybúcsú, minden vőlegény vágy- vagy éppen rémálma, a haveri kör szokásaitól és várható szivatásaitól, illetve a talajrészegség nemkívánatos következményeitől függően. Nincs ez másképp a Lily-Marshall esküvőnél sem, a cím alapján Marshall utolsó szabad estéjéről szól a rész, de ne vágjunk a szivarfüstös különteremben lenge öltözékben ledéren vonagló rúdtáncos ribik elébe, csak szép sorjában. A kezdőrúgást Ted-apu narrációja adja meg a résznek, ami során egy rögtönzött jellemrajzot skiccel fel elénk Barney-ról: adegy, ha szívóágra kerülsz, akkor nem tudod magad mellett tartani, adkettő, ha robog a bulivonat, akkor meg nem tudsz megszabadulni tőle.
Előbbire példa 2006 augusztusa, amikor Marshall még a szakítás okozta mélydepresszió mocsarában vergődve sokkolta a környezetét krokodilkönnyeivel, mire Barney a bárban a Lily utáni siránkozások első traktusait hallva bejelentette, hogy lelép. Utóbbit nem kell túlragozni, mindenesetre nem véletlenül lett felvetve: Barney érkezik a bárba, ahol Ted és Marshall éppen feltette az i-re a pontot legénybúcsú-szervezés ügyben. Barney egy fél vállrándítással rázza le a kötött programot, és bal kézzel söpri le az eddigi terveket az asztalról: most fogunk csak hozzá, pajtik, Marshall, remélem, Lily-vel letisztáztad a szabályokat, tapogatás engedélykód megkérve, ugye?
Egy kis intermezzo következik, Ted-apu széles ecsetvonásokkal festi meg Barney bevált legénybúcsús receptjét. Végy egy kis hotelszobát, rendezd körbe a székeket, tekerd kattanásig a fűtést, áraszd el szivarfüsttel a szobát, majd állíts középre egy táncoslányt vagy legalábbis egy luvnyát, akinek nem (csak) a csípőficam miatt rángatózik a dereka. Ez eddig business as usual, de a végeredmény már egy párszor megfeküdte a társaság gyomrát, mivel a Barney által szervezett csajok jellemzően nem éppen a hagyományos értelemben vett szépségek voltak. Vagy ha valaha jócsajnak számítottak, az két gyerekkel, pár tetkóval és heveny tettlegességgel korábban volt. Fasza kis vizuális poén, ahogy a bemutatóban a kezdeti süti pillangókisasszony átalakul egy kivénhedt, megfáradt nősténydenevérré. Tessék.
Amúgy a flashback legénybúcsú-demonstráció Stuart legénybúcsúján zajlik ( emlékeztetőül: ő az, akinek egy masszív szivolaszindrómával terhelt csajjal kötött esküvőjén Ted megismerkedett Miss Cupcake-kel az első évadban). Stuart arcán látszik, hogy annyira vágyik az előtte álló megpróbáltatásokra , mint egy kombinált gyomor- és végbéltükrözésre. De nincs választása, a csaj elkapja, belepumpál egy fogvédőt, el nem tudom képzelni, hogy az mire kell, talán szerencsésebb is így, mert Ted-apu elmondása alapján ezután csúnya-csúnya dolgok történnek, amivel a stripper megalázza a vőlegényt, saját magát és az egész emberi fajt. Az undor dermesztő sikolyként fagy rá Tedék fintorgó arcára, egy pszichológusba oltott plasztikai sebész legyen a talpán, aki eltűnteti az este következményeit testről és lélekről. Hát, ilyen egy Barney-féle legénybúcsú, lehet feliratkozni.
Marshall köszöni szépen, nem kér a csábító ajánlatból, és még csak a partvonalról sem szemlélné a jóízléssel való küzdelmet. Hah, a kis naiv, azt hiszi, van beleszólása. Előjön az a klasszikus dilemma, hogy a vőlegény nem akar a csajt, a haverok egy szűk részhalmaza – ami jelen esetben kizárólag Barney egyszemélyes lotyó-felhajtóbrigádjából áll – meg ragaszkodik hozzá. Barney parádés sonderangebotot pattint elő mellényzsebből: a negyedik csaj ingyen van, bár lecsatolható művégtaggal. Ted erre a távolba mered, a tipikus elgondolkozós arcával, nem tudom eldönteni, hogy a haverja elmeállapotán mereng, vagy Barney ajánlatával kacérkodik.
A következő jelenetben már csak Ted és Barney vitázik a vetkőzős csajokról. Barney váltig állítja, hogy Marshall titkon szeretne párat a legénybúcsúra, a benne lakó ősállat folyamatosan rázza a ketrecét, pucér csajokért sikítva a nap minden percében. Ted azzal hűti le, hogy valójában imádják a meztelen csajokat, ők a legjobbak széles e világon, még a demokráciát is megelőzik. (Gondolom, csak a liberálisakat, az illiberális demokráciák biztos még a meztelen csajoknál is jobban teljesítenek.) Csak éppen a Barney által szervezett meztelen csajok kapcsán kapja el őket a hideglelés, mondjuk a Stuart legénybúcsúján látottak alapján teljes joggal. Ted megígérteti Barney-val, hogy nem lesz stripper, aki megígéri, de közben kacsint. A Ted ígértet, Barney ígér-kacsint kombinációs játékot olyan rutinnal és könnyedséggel ismétlik meg vagy négyszer-ötször, mint a Fradi-Paks tiki-taka során Bagó Patrik a hazaadást.
Eldördül a legénybúcsú startpisztolya, a srácok bevágják magukat a kocsiba, a résztvevők a szokásosak: egy vőlegény, egy tanú, egy házasságban megkeseredett, ezért kapcsolódó gyilkos sablonpoénokkal operáló srác, ez lenne Stuart, és a tag, aki még a legénybúcsú legelején eltűnik, majd – jó esetben – a legvégén kerül elő, ez meg Marshall jogász haverja, a nevére akkor sem emlékszem, ha büntetésből az új nemzeti tankönyvekből kellene újratanulnom a környezetismeretet.
A srác „ki van benne egy black jackben felütéssel” adja meg a kezdőlökést a legénybúcsúnak, majd lelép, csá, akkor majd a szobában találkozunk. Hát, ez nem segített, hogy megjegyezzem a nevét. És persze ott feszít állandó tagként Barney, aki a kocsiban található dvd-lejátszót „nézhetünk pornót” örömujjongással üdvözli. A többiek hűvösen nyugtázzák a fejleményt, nyakig merülve a masszív érdektelenségbe.
A csajokat eddig hanyagoltuk, úgyhogy kapcsoljuk a Ladies’ night csatornát. Lily lánybúcsút, vagy legalábbis nyomokban leánybúcsús elemeket tartalmazó eseményt tart. Robin megérkezik az ajándékkal, aminek megvan a saját különbejáratú története. És nem ússzuk meg, hogy egy miniflashback keretében ne tudjuk meg. Robin a bárban Barney-nak büszkélkedik, hogy milyen kis feslett huncutsággal készül az eseményre: egy szexi(nek szánt) hálóing kerül elő dobpergés közepette.
Barney széles, de lekicsinylő mosolya lohasztja le a lelkesedést, pazar, 1850-ben biztos nagy pironkodást váltott volna ki konzervatív körökben, a felvilágosodás női úttörői a 17. századból viszont kérik vissza a szombat esti kimenőruhájukat köszönettel. Barney lelkesen adja Robin alá a lovat, ez egy lánybúcsú, ide valami merész kell, botrányos. Majd a frivolan provokatív ötletének választékos körülírása következik: egy elemmel működő, felnőttek szórakoztatását célzó eszköz, amit műpénisznek hívnak. Ilyen egy finom célzásokkal operáló, ugyanakkor tűpontos iránymutatást adó elegáns parafrázis, lehet jegyzetelni.
Robin ennek megfelelően megérkezik az ízlésesen csomagolt masnis dobozba rejtett vaskos dildóval az eseményre. Erős kezdés, hogy az átlagéletkor nagyjából a Fidelitas Békés megyei választmányi ülésén tapasztalttal vetekszik. Valószínűleg a hangulat is, bár híján vagyok az ilyen irányú tapasztalatnak. Nagymamák, nagynénik és unokahúgok sosem látott garmadája veszi körül Lily-t, meglepő, hogy nem fullad bele a rokonságba, az meg egyenesen csoda, hogy az unalomba sem.
Robin szabadkozik, hogy nem erre számított, a taktikai visszavonulás hadrendbe vágja magát, és a szorosan hóna alá szorított vibrátorral együtt távozna, de Lily anyja elkapja, és máris a kezében landol az ajándék. Anyuci kíváncsi teremtés, barkochbázik párat az ajándékra, annyit megtud, hogy nem apró konyhai eszköz, és a színe fekete. Na, lesz itt kezeknek sűrű száj elé kapkodása, ha az elektromos kígyó előkúszik a dobozból.
Mielőtt a méretre terelődne a szó, megérkezik Margaret kuzin, Robin vélt felmentő-serege, hurrá, végre valaki a korosztályából. A felszabadult sóhaj hamar elhal, amint Robin megtudja, hogy Margaret inkább nővér, mint kuzin, bár a felszentelése még hátravan. Robin kezd odatapadni a szopórollerre, merthogy nem Margaret fogja védőszárnyai alá venni, amiért egy fröccsöntött kéjléccel jelent meg ezen parókiális lánybúcsú-mutáción, az is biztos.
Vissza a legénybúcsús kocsiba, a fejlemények leginkább arra mennek ki, hogy Stuart elsüssön pár elkeseredett analógiát a házasságról: börtön, ahol még csak szex sincs. Mindezt abba a keretbe ágyazva, hogy Barney szerzett pár illegális kubai szivart, plusz a Deep Impact filmből is a klasszikust vette ki, abban meg nincsen össznépi reteszelés meg csiki-csuki, ugye. (Morgan Freeman főszereplését tekintve ez jobb is.)
Barney számára most derül ki, hogy nem Atlantic City-be mennek, mert Ted megváltoztatta a tervet, és beültette Barney-t a szívatóhintába. Cél Foxwoods, jegyek egy boxmeccsre, kaszinó saját osztóval, különteremben steak az általuk kiválasztott marhából. Barney összezuhan, romokban az este. Bocs, véletlen volt, kacsint oda játszi pajkossággal Ted.
A hotelba már csak négyen érkeznek, a pluszsrác eltűnt valahol útközben. Marshall pörög, lesz itt minden, erőszak, hús, pénzkidobás, gyomorrontás, őrület. Csontra, mintha befizetnél egy turistáknak szervezett somogyi hagyományőrző mangalica-vágásra, ráadásul ott sincsenek csajok. A szobába érve egy stripper várja a társaságot, ilyen az, amikor visszanyal a fagyi, Barney széles vigyorral fricskázza Tedet, te nyertél, de csak a legnagyobb luzer versenyben, Ted álla meg az alattuk lévő 3 emeletet beszakítva köt ki a mélygarázsban.
Amúgy a srácoknak egy szavuk sem lehet, Treasure, a stripper teljesen süti csaj, ennek ellenére a lelkesedésük a padlót verdesi, Marshall meg egyenesen ki is van akadva. Barney-val eljátsszák a „tanúd-vagyok-de-nem-vagy-az-Ted-a-tanúm” pingpongmeccset, Marshall a végén már lélek nélkül, tiszteletből küzd, na mindegy, essünk túl rajta gyorsan, kezdődik a meccs, csak nem tart sokáig…
…gondolnánk Marshallal együtt, de kiderül, hogy az esemény bonyolultabb annál, minthogy egy amúgy is alulöltözött könnyűvérű céda vergődve megszabadul a fehérneműjétől és méltóságától. Kell két földelt konnektor, steril edény forró vízzel (mi van, McGyver lánya rossz útra tévedt, és egy kupiban kötött ki?!?), na meg felelősségvállalási nyilatkozat a résztvevőktől. Ted szája akkorára nyílik, hogy le tudna nyelni két hevesen gesztikuláló Smuck Andort, szolgálati Audistul, kampánystábostul.
Lilyéknél sorra kerül az ajándékosztás, Robinnál a stresszfaktor eléri vörös zónát. Első egy habverő, vezeték nélküli, legalább egy közös tulajdonság Robin ajándékával, asszem ennél több nem is lesz. Robin megpróbál tudatilag kommunikálni Lily-vel, mármint tényleg gondolatátvitellel, meg némi gesztikulációval jelzi az „ajándék!!! Ne!!! szövegösszefüggést a barátnőjének. Krumpliméretű homokszem került a gépezetbe, mert Lily megnyugtatóan bólogat, majd odaküldit anyut Robinhoz egy tamponnal a nehéz napokra való tekintettel. Ennyit a barátnők közötti metakommunikációs híd stabilitásáról. Robin eléggé elkeseredett ahhoz, hogy végső megoldásként egy tökugyanolyan csomagolású ajándékon kicserélje a két kísérőkártyát.
A legénybúcsún pörögnek az események, száll a füst, tombol a szélgép, előkerül valami kettlebell-szerű dolog, felvillannak a lámpák, ebből olyan színpadkép lehet, hogy Lady Gaga irigykedve jegyzetelne. De mi ebből nem látunk semmit, mert Ted-apu rövidre zárja a témát azzal, hogy kizárt, hogy Kidsnek meséljen a műsorról. Sokat nem is lehetne, egy perc múlva törött bokával támogatják ki a luvnyát, aki emiatt be van feszülve rendesen, érthető módon. El kell vinni a kórházba, boxmeccs ide vagy oda. Marshall ki van akadva Barney-ra, ő ugyanis a baleset okozója. Nem kellett volna elindítani a füstgépet, amíg Treasure még a gumilabdán pattogott.
A kocsiban stresszelnek a srácok, Barney felveti, hogy inkább el kellene ásni a cafkát a sivatagban, ezzel bizonyítva barátságát, hogy mint tanú még ezt is megtenné érte. Marshall osztja Barney-t, nem vagy a tanúm, amúgy is hazavágtad a legénybúcsúmat, Ted próbálja elsimítani a konfliktust, hallgassunk bele a meccsbe, hátha még odaérünk a végére. A kommentátor már ömleng, micsoda kiütés, történelmi pillanat a boksz történetében. Már persze azok számára, akik ott voltak az arénában. Marshall nézésétől befagynak az ablakok, megszilárdul a fagyálló, deres lesz a szélvédő, míg Barney csak vigyorog, mint egy rosszcsont kisfiú.
Kapcsolunk a lánybúcsúra, Margaret nővér ajándéka van a soron: maga faragta a keresztet, Robin fel is szögezné rá menten, mert korábban miatta nem tudta visszaszerezni a csomagját az ajándékhalomból. Következik Robin ajándéka, a kísérőkártya szerint Louis nagyitól, Robin érzi, hogy ez csúnya lesz, és akkor még nem tudja, mi következik. Nagyi amúgy egy antik varrógépet csomagolt be, és még a csomag kibontása előtt nagyívű speechbe kezd. Itt egy olyan félreértésen alapuló élcbe fordul az epizód, hogy Rejtő Jenő kalapját megemelve vastapsol. Szóval, nagyi regél: az ajándék évek óta a család birtokában van, minden női tagja használta, korábban fából volt, előtte meg kézzel csinálták. Robin nagyot húz a borosüvegből, és kapaszkodik bele, akár alkoholfüggő az utolsó tablettás kisfröccsbe a nemzeti italboltok bevezetése előtt, most elég nagy szüksége van rá.
És itt még csak éppen beindult a monológ, a java hátravan, Louis nagyi átszellemülten mesél a régi időkről, amikor gyerekként az anyja mutatta meg neki és húgának a használatát, néha versenyeztek is, ki végez előbb, olyankor az egész család körbegyűlt és figyelt. Ifjú feleségként ez tartotta benne a lelket a hosszú éjszakákon, amíg nagyapa a koreai háborúban harcolt. Huncut kacsintással megjegyzi, hogy egyszer-kétszer bizony ő is használta, és élvezte. Robin itt már majdnem belefullad a borba, mint egyszeri főpolgármester-jelölt az ice bucket challenge-be. Végre nagyi lezárja a nagybeszédet, nyisd ki, Lily, okozzon neked is annyi örömet, mint nekem.
Lily kinyitja, az ajándékhoz hasonló merevségűre fagy az arca, a szemei elkerekednek, mint két kiegészítő elem a plasztik-pélóhoz. Hogy a meghökkenéstől, vagy az örömtől, nem az én tisztem eldönteni. Nagyi nem érti a beállt hosszú kínos csendet. Lily végül frappáns végszóval oldja fel a helyzetet: hűha. Nagyi rátromfol a helyzetre, vedd ki, kicsim, megmutatom, hogyan kell használni. Robin itt nem bírja tovább, leállítja, bocs, ez az én ajándékom, csak kicseréltem a kártyát. A nyugdíjasklub érdeklődve hajol a doboz fölé, de Lily-anyu elüti a dolgot: ez olyan, mint amit a Szex és New Yorkban Miranda adott Samanthának. Amikor a kedves mami arról érdeklődik, hogy hol tudna szerezni egy ilyet, azzal a kínos buli új értelmet nyer.
A kórházban Stuart megállíthatatlanul száguld tovább a gáz házassági hasonlatok lejtőjén, ezúttal a hullaház és a tepsi az analógia tárgya. A táncoscsaj besántikál mankóval, eltört a lába, elkeseredett, mert elveszítheti a munkáját. Előad egy szívszorító történetet az iskolába készülő lányaival, az ivós iraki veterán vőlegénnyel, a képernyő előtt is elmorzsolunk egy könnycseppet, főleg az elmaradt műsor miatt. Barney továbblendítené a műsor kerekét, folytassuk, a második rész úgyis főként ülve-fekve van, megy az gipszes lábbal is.
Marshall és Ted menekülőutat mutat a csajnak, nem kell megtenned, ha nem akarod. Erre a csajból kitör a nőstényoroszlán, és olyan ars poeticat levág, hogy Petőfi visszahívja a XIX. század költőit, nekem Ti itt ne dobjatok könyöradományt, azért csinálom, mert jó vagyok benne, nem azért, mert muszáj. Srácok nem mernek ellentmondani a sárkánynak. Következő képen indul a műsor, mankók sutba dobva. Nem látjuk, mi történik, de a srácok arca maga a történetmesélés bibliája. Füst, szivar, sör, ég felé meredő neccharisnyás lábak. Plusz egy gipsz.
A műsor után Ted küzdenek a steakkel, illetve a show emlékeivel, nehéz eldönteni melyik viseli meg jobban a gyomrukat. Barney lelkendezik a látott gusztustalanságokon, a többiek nem bírnak enni, a marha vissza akar mászni az asztalra, az arcukból áradó iszonyatra rá lehet könyökölni. Barney felidézi, hogy milyen mókás volt, amikor el akarták nyomatni vele a szivart, a nem dohányzó szoba gagyi ürügyén. Aztán magával matekozik egy kört, hogy elnyomta végül, vagy mégsem, vagy mégis? A kérdésre a háttérből finoman felbúgó tűzoltó-sziréna adja meg a választ. Nem volt nagy tűz, csak akkora, hogy kivágják őket a hotelból, korai véget adva így a legénybúcsúnak. Hazafelé úton valahogy összeszedik Bradet, aki még az elején eltűnt, most meg éppen tökpucéran stoppol az út mellett. Vagy rosszul ment a kaszinó, vagy Walther White hasonmás-versenyre készül. Az indító kérdése priceless: Milyen volt a boxmeccs?
Robin és Lily érkezik a bárba, kérdezik a srácokat, hogy miért pocolnak arrafelé. Haza lett vágva a legénybúcsú, szerintetek mi történt. Barney?? Barney!! A felelős azzal menti magát, hogy csak próbált jó tanú lenni. Marshall kifakad, és beolvas Barney-nak, nem az én kedvemben akartál járni, hanem mindig csak azt nézed, hogy neked mi a jó, nem vagy a tanúm és még azt sem tudom, hogy meghívlak-e. Barney megütközik, de Marshall véresen komolyan beszél, még csak azt sem akarod, hogy összehásasodjunk. Mindenki zavarban van Marshall beolvasásától. Majd Lily váratlanul védelmébe veszi Barney-t, és elmesél egy történetet.
Flashback ismét, vissza a nyitójelenetre, amint Barney Marshall sopánkodására bemondja az unalmast, illetve, hogy lépnie kell. Valójában Barney elutazott San Francisco-ba, megkereste Lily-t és keményen beolvasott neki. Lily, haza kell jönnöd, mert Marshallal összetartoztok. Úgy látszik, ez a nagyspeechek epizódja, most Barney a soron, nyomja Lilyék összetartozásáról, a kincs megtalálásáról, amit mások csak keresnek. Lily kezébe nyom egy repjegyet, csak egyirányba. Ja, és búcsúzóul odaveti, hogy Marshall jó ember és erre más is rá fog jönni, úgyhogy Lily el fogod veszíteni, mert nem tudok előle minden csajt lenyúlni. Lily keresi a szavakat, eredménytelenül. Hát, így kérte fel Marshallt Barney-t is tanúnak. Tanútársnak Teddel együtt.
A zárójelenetben a lánybúcsú végét látjuk, Robin távozik utolsónak, az ajtóban még az ajándékról dilemmáznak Lilyvel, Robin a visszaváltás ürügyén akvirálná kéjdorongot, Lily mesterien visszaveszi az irányítást, ne fáradj vele, majd én kidobom. Robin visszapattintja a labdát, inkább elviszem, jó lesz majd a legközelebbi lánybúcsúra. Egy pár oda-visszapassz után Lily rövidre zárja a dolgot, Robin, nem adom. Így maradt a vibrátor a fess menyasszonynál.
Facebook kommentek