Mélyen tisztelt Hogyvolt-olvasó publikum! Engedtessék meg nékem, hogy egy nagyszerű minisorozatot ajánljak szíves figyelmükbe! Az atlétáról, aki bármilyen szorult helyzetből (és ezt most tessen szó szerint érteni) és bilincsből képes volt szabadulni. A művészről, aki kettő perc alatt elbűvölte a közönségét. A botrányhősről, akinek, ha ma élne, bérelt helye lenne a bulvárlapok címlapján. De mindenekelőtt az emberről, aki Valaki akart lenni, és ebben nem ismert akadályt. Az úr nem más, mint a magyar származású Weiss Erik, alias Harry Houdini! Erre tessék csak, szép, hosszú, tömött sorokban! Lesz itt bűvész- és szabaduló szám dögivel, hazai helyszíneken forgatott jelenetek, Ónodi Eszter, Kamarás Iván és Haumann Máté. No, meg az isteni, soha meg nem öregedő Adrien Brody! Mindez 2x1,5 órában. És kisgatyában. Mr. Brody, jóhogy. Tessék, tessék! Remek szórakozás a hajtás után!
Hatásos intróval nyitunk. Houdini egy szál egyberészes fürdőruciban és talpig bilincsben álldogál egy híd korlátjánál a dermesztő hidegben. Mellette kíváncsiskodók hatalmas tömege, alatta egy apró lék a folyón. Ugrás előtt hősünk elmélkedik magában egy kicsit az élet céljáról. Mindenki szabadulni akar valamitől, valamiből. Legtöbben az unalomtól, vagy a félelemtől. Houdini számára azonban a félelem csak annak a jele, hogy él. Ő nem az élet elől akar elszökni, hanem a haláltól. Azzal leugrik. Na, ez az igazi jeges vizes kihívás, nem a vödrös! Ráadásul itt még adakozni sem kell (a másiknál igencsak kéne azt is). Odalent aztán a talpán elrejtett álkulccsal gyorsan kinyitja a lakatokat, ám a kijutás nem lesz egyszerű. A lék kicsi a jég pedig vastag. Izgulunk.
Ugrunk jó pár évet (17-et összesen) visszafelé az időben. Houdini még csak egy kis bazári mutatványos, aki feleségével, Bess-szel járja Amerikát. Egy kupiban lépnek fel. Houdini rangon alulinak érzi a dolgot, ám Bess a túlélésre játszik, nem az önérzetre, így elkezdik az előadást. Egy kurvázó rendőr csalást kiált, és saját bilincsét ajánlja fel a művész úrnak. (Nyilván csak hivatali kötelességből volt nála.) Houdini elfordul, és az öve csatjával sec-perc kinyitja a zárat. Könnyed ujjgyakorlat, viszont ettől az estétől kezdve tudatosan színpadi show-kal készül, hogy ne csak mutatványosként, hanem szabaduló művészként tekintsenek rá. Ha ehhez vadember-jelmezben, vagy egy szál kisgatyában (én szóltam) kell megjelennie, hát oda se neki!
Az előadás után folytatjuk. Férj és feleség az ágyban pihengetnek, szigorúan felöltözve (ez nem az HBO, helló). Bess-nek elege van a cigány-életből, hagyná a fenébe az egészet. Houdini tiltakozik. Ő innen már nem fordul vissza. Isten lássa lelkét, igazán szerette az apját, de hát az öreg mégis csak egy senki volt, és ő nem fog a nyomdokaiba lépni! Ha már a család szóba jött, ugrunk még visszább az időben, Houdini folyamatos narrálása mellett. A művész úr az öccsével egy bűvészmutatványt figyel, a wisconsini Appleton főterén. A kis Erik lelkes, hát még akkor, amikor a bűvész felhívja a színpadra. Innentől nincs megállás. Tűnyeléssel és artista mutatványokkal szórakoztatja az alkalmi közönségét. Az így kapott pénzt büszkén mutatja anyjának, Cecíliának (Ónodi Eszter). A muter vele örül, azonban apja, a város idősödő, mogorva, angolul soha meg nem tanuló rabbija nem kultiválja fia nagyra törő terveit. Ám az ő szava nem sokat nyom a latban, különösen azután nem, hogy a városi zsidó elöljárók kiteszik az állásából.
Erik ezután jól kigyúrja magát, és rövid ideig Amerikában utazgat, majd visszatér a családjához Brooklynba. Apja halála után az öccsével (aki később Theo Hardeen néven önállósítja magát, bár ezt én is csak ezért tudom, mert olvastam Houdini életrajzát) Houdinikként lépnek fel, és utcai mutatványokból tartják el a családot. Ha még nem derült volna ki, a bűvészkedéssel nagyon jól lehet csajozni. Houdini is így tesz szert feleségre, egy rendkívül giccses jelenetben. Csak annyit mondok, hogy körhinta, tűzijáték és papírgalacsinból elővarázsolt kismadár is van benne. Haladjunk tovább. Bess nem hányja össze a főteret, hanem inkább hozzámegy a férfihoz, akinek még a rendes nevét sem tudja, és aki fantasztikus történeteket talál ki a saját származásáról (az apja megölt egy fickót, aki tiszteletlenül bánt az anyjával, és ezért menekülni kellett Budapestről). Hej, ezek a 19. századi erkölcsök! A nászéjszakán aztán előkerül egy láda is. No, nem kell megijedni, semmi perverzió nincs benne, hacsak azt nem találjuk annak, hogy egy fickó bezárja a saját feleségét. A lényeg, hogy Bess jó társnak bizonyul a munkában is, innentől ők ketten lesznek a Houdinik. (Theo túl nagy a mutatványhoz, és nem is olyan csinos.)
A ládás mutatvánnyal bejutnak egy vándorcirkuszhoz. Van ott minden a szakállas nőtől kezdve a lábával festő emberig. Houdini még ezt is az előnyére fordítja, és megtanul, többek között, a lábával fogni. Időközben a szabadulószámok egyre népszerűbbé válnak, annyira, hogy Hardeen is ezen a pályán nyomul. Houdini nekilát, hogy újat mutasson ezen a területen. Mivel nincs pénze reklámra, ezért a sajtó keltette hírverést használja ki. Az első ilyen alkalommal a Johnson megyei sheriff-nek (újságíró jelenlétében) 100 dollárt ajánl fel, ha nem tud a fogdájából szabadulni. Ráadásul -előleg gyanánt- a biztosúr adhat neki egy gyomrost. Houdini állja az ütést (most még), így a sheriff is kötélnek áll. Houdini rács mögé kerül, megbilincselve. Felesége egy csókkal búcsúzik tőle. Naná, hogy így adja át neki a kulcsot. A sheriff is résen van, de Houdini szájában a tüzetes vizsgálat ellenére sem lát semmit. Nem hiába volt a sok gyerekkori tűnyelés: Houdini csendes magányában szépen visszöklendezi a lenyelt segédeszközt. A szabadulásának természetesen híre megy, az újságírók elkezdik Nagy Houdiniként emlegetni.
A művész úr azonban ennél többre vágyik, és már a következő nagy mutatványon töri a fejét. Egy bűvészkellékeket árusító üzletben összefut nagy csodálójával, a sorozatgyilkos-fejű, ifjú Jim Collinsszal, aki hobbiból mindenféle trükkös kütyüt rak össze, főleg szabaduló számokhoz. Houdini kapva kap az alkalmon, és felveszi segédnek. A következő nagy dobás a vízzel telt tartályból való szabadulás lesz. Addig is folytatódnak a rendőrségi számok. Chicago az újabb állomás. Ezúttal gondosan bekötözik a száját. A kulcs azonban most nem ott van, hanem egy ál ujjban, Houdini kezén. A szabaduló-biznisz jól fizet. Houdini egy nagy házat vesz maguknak Brooklyn-ban, ahová imádott anyját is meghívja lakni. Rendes magyar gyerek ez, na.
Elérkezett az idő a nagy „kínai vizes kínzókamra” nevű mutatványra. Houdinit a lábánál fogva fellógatják, és beleengedik egy vízzel telt tartályba. A teszt balul üt ki, mert a fedél beakad, Houdini pedig majdnem megfullad. Jim néhány jól irányzott ütéssel betöri az üveget, így mentve meg főnöke életét. Houdinit persze egy ilyen kis apróság nem tántoríthatja el. Meg is tartják az előadást a chicagói operaházban, elegánsan öltözött nézősereg előtt. Houdini rögtön az ujja köré csavarja az ott lévőket azzal, hogy arra kéri őket, tartsák vissza a lélegzetüket, amíg ő felkészül. Az eredmény- ahogy várható volt- elég gyatra, a nézők nagy része gyorsan feladja. Houdinit beleengedik a tartályba, lezárják a fedelet, és az egész szerkezetet eltakarják egy paravánnal. Az idő csak telik, a hangulat fokozódik. 3 és fél perc környékén elszakad a cérna a nézőknél, egytől-egyik ugrálnak fel a székükről teljes eksztázisban azt követelve Jimtől, hogy törje be az üveget. Bess és Jim is ideges, de ez persze csak látszat. A tűzoltóparancsnok beszalad a színpadra egy fejszével, ám amikor a paravánt eltüntetik, a tartály üres. A tűzoltó a közönség felé fordul, és hoppá, Houdini az! Tökéletes. Avagy, hogy klasszikust idézzek: Prestige.
A nagy mutatvány után hősünk újabb kalandokba bonyolódik. Megbízatást kap John Wilkie-től, az amcsi titkosszolgálat vezetőjétől, hogy ha már úgyis Európában turnézik, lenne szíves egy kicsit a német császár után kémkedni. Houdininak valószínűleg imponált a dolog. Konkrétumokat nem tudunk meg az egyezkedésről, csak azt látjuk, ahogy egy ködös londoni estén az összekötőjével találkozik. A megbeszélés érdekesen alakul. Az MI5-os ügynök elmondja a feladatát (tartsa nyitva a szemét és a fülét), és átnyújtja neki a kissé módosított új útlevelét. A magyar származás nem volt kívánatos az angol szerveknek, ezért egy tollvonással átírták a születés helyét Appletonra. Ezzel Houdini teljes jogú amerikai állampolgárrá vált, ami nagyszerű, hiszen akár az elnökválasztáson is indulhat. Hősünk arca a hír hallatára nem kicsit felvidul.
Houdini a titkos randi után későn ér haza, és szerencsétlenségére Bess-t még ébren találja. Felesége rögtön féltékenykedni kezd, és Houdini az elképzelhető legrosszabb dumával próbálja nyugtatni: elmondaná, de nem lehet. Nem nőügy, bízzon benne! A férfiak sosem tanulnak, a bízz meg bennem sokszori ismételgetése a valós okok felfedése helyett, nem oldja meg a problémákat. És ezen sajnos a korban divatos külön ágyban alvás sem segít igazán. Houdininek rémálmai is lesznek. Össze kéne tolni azokat az ágyakat! Álmában egy céltábla előtt áll, és egy szakállas öreg (az apja) lelövi.
Kissé váratlanul visszaugrunk egy kicsit az időben akkorra, amikor a kis Erik Amerikában utazgatott (a film elején úgy nézett ki, hogy addigra már megnőtt, de mit értek én a lovakhoz, ugye). A rész elején látott fűrészelős bűvész az úti társa. A fickó megmutat neki egy új trükköt, a "lebegő nőt". Jó tudni, hogy nem csak szeletelni szereti őket. Erik ezen annyira felbátorodik, hogy elmeséli a nagy álmát, hogy egyszer színpadra vigye a golyóelkapó trükköt. A mágus erre rettentően feldühödik, és elmeséli, hogy azt a mutatványt ő a saját fián próbálta ki. A srác el is kapta golyót, a fejével. Szívás. A rossz emlék miatt nem is akar hallani erről a számról. Erik megrántja a vállát, ejnye mágus, te hazug disznó, ez nem is te voltál, hanem nagy példaképem Houdin! Az öreg erre ad neki egy kis gondolkodni valót: Houdin se nem látta, se nem csinálta ezt a mutatványt, csak a könyvében hord össze légből kapott történeteket, és jól jegyezze meg, minden bűvész hazug, és minél nagyobb hazug, annál jobb bűvész! Erik aznap este tűzre veti Houdin könyvét.
Na, remélem nem találkozunk többet a színjátszásból nem igazán jeleskedő, ifjú Houdinivel a továbbiakban. Vissza a jelenbe. Berlinben egy csomó teltházas előadás után Houdini végre egy kis privát fellépést is tarthat Vilmos császárnak, aki a második ezen a néven és Mesterházy Gyula alakítja a filmben. A főúr eléggé unatkozik, de amikor Houdini kölcsönkéri a testőrségének egyik emberét a golyóelkapó mutatványhoz, ő is feléled kicsit. Jim tölti a fegyvert, tuti, hogy babrál vele. A hadnagy lead egy lövést a céltáblára. Telitalálat. Jim újra tölt, a Kaiser előrébb húzódik a székében. Houdini a céltábla elé áll, és tűzparancsot ad. A hadnagy hezitál – hát, kérem szépen, milyen katona az ilyen!- de végül leadja a lövést. Egy pillanatra mindenkiben megáll az ütő, ám Houdini szépen előrebattyog a színpad szélére, fogai közt a golyóval. Taps. Hogy ezek után milyen infókat szedett ki az Kaiserből, nem tudjuk meg, csak azt, mi volt a trükk: a puska töltésére használt eszköz végén mágnes volt, amivel Jim ügyesen kiszedte a golyót, még a lövés előtt. A hadnagy üres fegyverrel lőtt, Houdini pedig már jó előre bekészítette a szájába a golyót. Most kicsit olyan "Nagy mágusok kulisszatitkai"- érzésem van.
Ha már európai körút, ideje egy kis budapesti jelenetnek. Az Országház gyönyörű, bár a filmben bemutatott állapotában nem igazán korhű, de annyi baj legyen, azért jó látni. Ahogy nézem a New York Kávéházban találkozik Houdini az új összekötőjével. Csak megtudott egyet s mást a császártól, például, hogy a Schliefen-terv keretében új hajóhadat épít. Az MI5 le lesz nyűgözve, de pihenésre nincs idő, Moszkvába küldik egy kis további spionkodásra. Előtte még belefér néhány budapesti fellépés, amire a kedves mama is eljön. Kap is érte szép ruhát a fiától az Opera melletti ruhaszalonból. Estére egy összejövetelt is szervez a gáláns gyermek, ahová úgy vonul be az anyjával, mint egy királynéval. A mama le van nyűgözve, Bess kevésbé.
Megyünk tovább Moszkvába, hogy egy újabb magyar jusson egy nyúlfarknyi, egyszavas szerephez. Houdini a cár és népes családja előtt lép fel, és arra kéri a felséges családot írjanak fel egy-egy kívánságot egy papírcetlire, és dobják be egy Fabergé tojásba, mi másba? A kihúzott kívánság a Kreml harangjának megszólaltatása, amire a cár csak a fejét rázza, száz éve nem szólt az már, a kötelei is elrohadtak. A háttérből Rasputyin (Kamarás Iván) okvetetlenkedik közbe ékes orosz nyelven, de közlendőjét a cár inkább nem fordítja le. Houdini az ablakhoz lép, kinyitja és jelt ad Jimnek. Egy kis hókuszpókusz, és Houdini elővarázsol egy kötelet. Anasztázia hercegnő meghúzza, és láss csodát, a a harang minden egyes rántásra megkondul. Egyelőre nem tudjuk meg a trükköt, viszont Rasputin hasba vághatja Houdinit, aki látszólag meg sem érzi az ütést, mi azonban egy kis CSI-os animációnak köszönhetően láthatjuk, hogy de.
Vissza Londonba. Houdini leadja a drótot a Japán ellen készülő háborúról, Rasputyin befolyásáról, és a szocialista szervezkedésről. Még a végén kiderül, Houdini menti meg a világot. A titkosügynök gyorsan témát vált, őt is jobban érdekli a harangjáték megfejtése. Pedig nem volt nehéz. Valójában tök mindegy ki, mit írt, Houdini ügyesen kicserélte a fecniket egy általa írottra. Kinyitotta az ablakot, hogy a szemközti épületben távcsöves puskával rejtőzködő Jim jól láthassa, mikor rántja meg a kötelet a hercegnő. A megfelelő pillanatban meghúzta a ravaszt, és tádám, a harang megszólalt. Ezek után Houdini új kihívásra vágyik. A tartótisztje ad is neki egyet. Az Adelphi színház mellett van a német nagykövetség, annak széfjében pedig ott lapul a Schliefen-terv dokumentációja. El kéne lopni. Mi lehetne a legjobb alibi, mint a lopás idején megbilincselve ülni egy széfben. Houdini szeme felcsillan az ötletre, és mi már ismerjük ezt a nézését.
A széfes szám el is készül, de az előadás estéje nem várt fordulatot vesz. A széf bent van a színpad közepén, de Houdini nélkül, ő ugyanis a tetőn keresztül épp a nagykövetségre kommandózik. Hipp-hopp meg is találja a széfet, ami valami különös oknál fogva nyitva van. El is veszi az iratot, ám ekkor betoppan a kanos nagykövet egy nőcskével, ezért hősünk jobb híján a széfben bújik el. Az éles szemű tisztviselő a szobába belépvén észreveszi a nyitott ajtót és jól rá is zárja. Közben telnek a percek, amikor Houdini 1 óra elteltével sem mutatkozik a széfen kívül, a közönség aggódni kezd, Bess meg inni, mert ki van akadva, hogy ő sem tudja, hol a férje, és ráadásul házassági évfordulójuk is van aznap. A férje a nagykövet széfjében izzad, de szerencséjére a nagykövet még idejében megtalálja a hálószobájába vezető utat, úgyhogy egy kis zárbütykölés után Houdini újra szabad. Jim közben kelti a feszültséget a színpadon, és szép lassan kinyittatja a széfet, amiben Houdini helyett egy rahedli rózsa, meg egy Bess-nek írt szerelmes levél van. A művész úr ekkor lép be a nézőtérre. Hatásos, el kell ismerni.
A jól sikerült finálé lezárásaként felhívja a feleségét a színpadra, és a levélkéből gyémánt nyakláncot varázsol elő a nejének. Nagy a boldogság, de a csak látszólag, mert a hálátlan Bess jól összeszidja hites urát, miután lemegy a függöny. Úgy érzi Houdini nem is szereti igazán, mindent csak a show kedvéért tesz. Nem nagyon tudják megbeszélni a dolgokat, mert már elígérkeztek Lady Butler festőművésznő party-jára, úgyhogy indulni kell. A bulin Houdini sznobkodik, felesége pedig egy legalább két számmal nagyobb, giccses ruhában, tökrészegen idegen katonaember ölében üldögél. Houdini kibírja röhögés nélkül. Otthon aztán ő is leissza magát, és amikor a neje hazaér a két galuskás beszédű vitatkozni kezd. Houdini megcsalást reklamál, Bess tagad. Csak féltékennyé akarta tenni a férjét. Hát, sikerült. Hősünk ki van akadva, elvégre a Nagy Houdini neje nem viselkedhet közönségesen. Tényleg a feleséged vagyok? –kérdezi Bess. Vagy csak egy nő, akit előhúzol a ládából, amikor épp szükséged van rá? Touché.
Houdini szexszel próbálja megoldani a dolgot, csak sajnos nem a feleségével meztelenkedik egy sort, hanem a kevésbé attraktív Lady Butlerrel. A kikötözős játékból aztán nem lesz semmi, mert Houdini egy repülőgép motorját meghallva fogja magát, és angolosan távozik, ami alatt azt értem, hogy a nőt az ágyhoz kikötözve hagyva, az ablakon keresztül elmenekül. Új szerelem van az életében: a repülés. Persze ebben is a legjobb akar lenni.Nemsokára az újságok a rekorddöntési kísérleteivel vannak tele. Az újdonság varázsa azonban hamarosan elszáll, és a Nagy Houdini visszatér a földre, hogy újabb szenzációs mutatványokkal szórakoztassa a közönséget.
A dolgok azonban közben igencsak megváltoztak. Az embereket már egyre kevésbé érdekelik a közönséges szabaduló számok. Hiába záratja magát Houdini egy vízzel teli egyiptomi vázába, a várt teltház elmarad. Egy újabb nagy dobás kell, azaz inkább ugrás. Hát, így érünk el szép lassan a nyitójelenethez. Houdini kétségbe van esve, hogy kisebb színházakban kell fellépni, mert az emberek inkább nézik Charlie Chaplint a mozivásznon, mint őt élőben egy tartály vízben. Bess közben rákap a füves cigire és a közös ágyban alvásra. Az ébredésben nincs köszönet, egy jeges italtól ihletet kapva ugyanis Houdini elkezdi gyakorolni a jeges vizes számot, a fürdőszobában. Végül összejön a mutatvány, csak a Mississippin a vártnál kicsit nagyobb jégtáblák úszkálnak. Az ugrás hírére csak úgy özönlenek a népek, és végül is ez a lényeg. Bess ugyan megfogadja, hogy ő nem lesz köztük, de aztán csak elmegy megnézni a férjét. És Houdini leugrik. Innen folytatjuk. Ja, és az utolsó képen, azok hárman nem vámpírok, pedig.
Facebook kommentek