Jack Bauer nem az a fickó, aki zavarba jön, ha két tucat fekete ruhás kommandós, géppisztolyokat lóbál az arcába, hogy akkor mi vagyunk az MI-5, és szabad-e bejönni. Ugye ott csöngettek ki a múlt héten, hogy Jack a lekvárfőzésbe beletébolyodott háztartásbelire hasonlító terroristanő fegyverdílerénél próbálkozik, csak hát megzavarja a brit titkosszolgálat, amikor nem is olyan titkos rájuk robbantják az ajtót. De most már haverkodnak, meg rossz fiúkat bilincselnek, meg persze halottakat zsákolják. Jack nem is nagyon tartja fel őket, mert ugye Chloe jelenti, hogy akkor megvan a számlászámhoz tartozó telefonszám, és éppen Londonban fogja a jelet, egy kereszteződésben, ahol egy Simone Al-Harazira feltünően hasonlító nő fekszik egy busz előtt, és ez vélhetően nem valami színházi performance, vagy a tömegközlekedés elleni tiltakozóakció, legalábbis a mentők és a helyszínelők részvétele nem erre utal.
Morgan ügynök is Jackkel meg, szemmel láthatóan túl van már azon, hogy fellógatták, mint az akciós prosciuttót az Aldiban. Rögtön a kórházba mennek, mert ugye Simone nincs éppen túl jó bőrben: ott már várja őket a rendőrség, mert azért még Londonban sem mindennap csap el egy emeletes busz veszélyes terroristát.
Közben az elnök kapott egy titkos telefonszámot Margot Al-Harazihoz, hogy mégse csak rakétákkal üzengessenek egymásnak. Már most tudni lehet, hogy az epizód végén az elnök felajánlkozik majd a terroristanőnek, megadja magát, és békéért könyörög. Hogy miért? Mert ilyet a valóságban az amerikai elnök soha nem tehetne, előbb képelné fel az alelnök, meg röhögné ki a külügyminiszter. De a mi elnökünk senki nem tartja szemmel, pedig már a brit miniszterelnök is csak egy szenilis idiótát lát benne, hiába nyomtak le annyi kaszinó tojást együtt megannyi csúcstalálkozó megannyi állófogadásán.
Közben Margot is rájön, hogy nem úgy haladnak a dolgok, ahogy az az Al-Kaida Terrortámadás lépésről lépésre című kézikönyvében le vannak írva: főleg miután beszél a mentőssel, aki elmondja, hogy éppen most viszik kórházba a lányát, mert elcsapta egy busz. Oda is küldi az egyik sameszát, hogy nézze már meg, hogy a lánya áruló, vagy csak olyan hülye, hogy nem néz körül mielőtt lelépne az úttestre.
Szerencsére a kórházba befut Jack Bauer is, akit már vár a helyi rendőrség embere: nem meglepő módon ő is nő, hiszen sztori dinamikája azt diktálja, hogy Jack minden harcostársa szótlan mellékszereplő legyen, vagy lelkes csaj, aki csillogó szemekkel nézi, hogyan pusztít az emberíség érdekében a mester.
Miután Margot embere, mint valami rossz komédiában a függöny mögül kihallgatja Morgan ügynököt és Simone férjének unokahúgát, rájön, hogy Simone nem akarta kivégezni a családtagjait, sőt figyelmeztette őket, hogy heves rakétazivatar várható Londonban. Na, mit lép erre egy anya? Hát nem egy doboz Mercit küld, hogy így köszönje meg, inkább egy rakétákkal megpakolt drónt, hogy kifüstölje az áruló lányt.
De ne rohanjunk ennyire előre: Jack Bauer még egy kicsit megkínozza Simone-t, megszorongatja a levágott ujja helyét, aztán persze olyan arcot vág, mint aki nagyon bánja, hogy ilyen szemét dolgokra kényszerítette a gonosz világ. Mindez csak arra jó, hogy árnyalja a terroristacsaj személyiségvonásait: ő aztán nem árulja el az anyját, de mondjuk már csak idő kérdése.
Margot samesza közben lebukik, hogy műtőssegédnek öltözve téblábol a folyosón, és rövid, de dolby sorroundban annál erősebb tűzpárbaj után kivégzik. A telefonján viszont ott az sms: 8 perce van elhagyni a kórházat, mert jönnek a drónok.
A dróntámadás nem csak arra jó, hogy a 24 stábja megmutassa, hogy mit tud kihozni ilyen kis költségvetésből, ha robbanásról és tömegkatasztrófáról van szó, de itt törik meg Simone is a sztoriban: Jack felveti neki, hogy ha annyira bízik az anyjában, akkor maradjon a kórházban, ahonnan mindenki mást evakuálnak. A lány persze némi gondolkodás után inkább a menekülést választja.
És akkor érkezik a drón, meg a rakéták, és nem elég, hogy a kórházat porig rombolják látványos digitális robbanások közepette, nem, Margot-nak ennyi nem elég, ő a lánya után kutat, és Jack Bauer kocsija után veti magát. Ami ezután jön, az leginkább olyan, mint valami rossz burleszk és egy b-múvi fura keveréke: Jack a dugóban szlalomozik és a drón sehogy sem találja el a rakétákkal, többször mellé trafál, amit eltúlzott digitális robbanás jelez. Hát igen, Jack tud vezetni, és vélhetően még azt is megérzi, hogy mikor kell félre rántani a kormányt. Végül jön a jó öreg alagút trükk, de itt már tényleg gyanakodhatunk, hogy ez nem is a 24, hanem a Kengyelfutó Gyalogkakkuk egyik új része. Jó, a vonat nem jön szemből, de azért milyen trükk már az, hogy bemész egy alagútba, ott percekig szöszmötölsz, autót cserélsz, és váratlanul visszafordulsz. a hülye terrorista meg felrobbantja a régi kocsit, aminek kiengedett a kézifékét és kicsorogsz vele az alagút végén, ahol már ugye nagyon idegesen vár az a drón.
Eddig jutottunk, Jack elindul a CIA központja felé, és közben jön egy rakás mellékszál: Mark találkozik az orosz miniszterhelyettessel, és kölcsönösen megfenyegetik egymást, Navarro ügynök elküldi egy titkos küldetésre a sokat szimatoló CIA-gyakornokot, akit persze meg akarnak ölni, de a feszültség kedvéért csak túléli. Ja, és az elnök tényleg felhívja a terroristanőt, és nagyon úgy tűnik, hogy arra készül, hogy feladja magát. Az utolsó, súlyos szó kimondása előtt azonban elkezd dübörögni a 24 órája.
Facebook kommentek