Mivel az előző rész végén kolompolt a 24 órája, elég egyértelmű, hogy a CIA-ügynökök nem robbantak fel a dróntámadásban. Vagy legalábbis a szöveges szerepet kapó ügynökök, a többiek persze most is ugyanúgy hullanak, mint a vörös ingesek a Star Trekben. Navarro ügynök már az első jelenetben előtápászkodik a törmelékhalom alól, kicsit szédeleg, mint aki nagyon megörült a egyet fizet kettőt kap Unicum-akciónak a Mika Tivadarban.

Jack Bauer ajánlata most, a CIA csúfos bukása után felértékelődik, már az elnök is elhiszi, hogy nincs más megoldás, mint megkeresni Margot Al-Harazi kedvenc fegyverdílerét, és kipasszírozni belőle a terroristanő otthoni telefonszámát. A brit miniszterelnök azonban nem osztja Heller elnök lelkesedését: szerinte Amerikát egy retardált vezeti, aki néha még arra sem emlékszik, hogy mit beszélt pár percre. Na, ez az ellentét lesz ebben az epizódban a bonyodalom: Bauer azt szeretné, ha senki nem követné, főleg nem a CIA, Heller meg is ígéri neki, de a brit miniszterelnök már nem bízik ennyire a fickóban, aki többször mentette meg a világot, mint ahányszor egy átlagos miniszterelnök autópályát avat. Így Jack után küldi az MI5-ot.

De addig is Bauernek kívánságai vannak, Heller meg erre csak annyit mond, hogy amire Jacknek szüksége van, amit Jack akar, azt JAck meg is kapja. És Jacknek egy pisztolyra és szúr-vágófegyverekre van szüksége, meg persze Morgan ügynökre. Utóbbira vélhetően nem a feszes feneke miatt, hanem, mert mégse lehet csak úgy kiírni a sorozatból egy főszereplőt. Eközben Margot London mellett a gyerekeit is terrorizálja, a lányát például Naveed testvérére küldi, tudja meg, hogy a lány sejti-e, hogy a kedves angol felsőközéposztálybeli teasüteményezgetés csak álca, és ők bizony merényletben, meg terrorizmusban utaznak.

Amíg Morgan megérkezik Jack és Mark is kakaskodnak egy picit: kiderül, hogy Bauer arra készül, hogy nem éli túl a napot, így nincsenek nagy tervei Audrey visszaszerzésére. Azért ez némiképp megnyugtatja Markot, de azért annyira nem, hogy ezentúl ne ő legyen a jószándékú pöcskalap a sorozatban. Főleg, hogy az orosz nagykövet telefonon értetlenkedik, hogy akkor most miért is nem adják át nekik Bauert, ahogy azt Mark megígérte, és ahogy az amerikai elnök által aláírt parancs is kimondja. Mark izzad, hiszen ő hamisította az aláírást a papírra, mivel pár órája még jó ötletnek tűnt a csaja expasiját egyszerűen keletre exportálni, mint valami veszélyes hulladékot.

Bauer elmondja a lelkes Morgannak a tervét: mivel ő személyesen is ismeri Margot fegyverdílerét, sőt dolgozott is neki, mi több 200 dollárját el is lopta, így a fickót nem lesz nehéz megtalálni. Életben maradni viszont annál macerásabb lesz. Ezért kell Margot, aki testhez álló szerepet kap, CIA-ügynök lesz, akit Bauer elkapott, hogy kiverje belőle, ki is köp a titkosszolgálatnak a szervezetben. Már azon a Nils nevű fickón kívül, aki Bauer társa volt a bandában, és aki nagyon apró szerepet kapott a sorozatban: elmondják róla, hogy halott. Na, ezt a kipofozást Bauer előzékenyen átengedi Rasknek, a fegyverdílernek, de mivel Margot nem biztos, hogy túlélné, ha egy fegyverkereskedő megszorongatná, Bauer inkább elaltatná a nőt, így van ajándék, meg nincs is: ott a CIA ügynök, de nem lehet csak úgy félholtra verni. Na ez a bonyolult terv csak arra jó, hogy Bauer rávegye Rasket, hogy utalja vissza az ellopott 200 dollárját, és eközben valami vírust telepítsen valami számítógépre, amin ott van a teljes ügyféllistája is nevekkel, címekkel és a kedvenc kaliberrel. Hogy máshogy.

De a tervbe rögtön az elején hiba csúszik. Több is. Ahogy az amerikai mondaná: nem csak beleszarnak a ventillátorba, de aztán rögtön magasabb fordulatszámra is kapcsolják. Először is a fegyverdílereknek valamiért van olyan anyaguk, ami semlegesíti a propofolt, amivel Jack elaltatta a feszes fenekű CIa-ügynöknőt. Így az arra ébred, hogy már nagyban kínozzák, miközben Jack még csak a tiszteletköröknél, meg az üdvözlöm a családot mondatoknál tart Raskkel. Bauer haverja ugyan tisztes távolból egy bazi nagy mesterlövészpuskával védelmezné Morgan ügynököt, de ebben nagyban akadályozza az MI5-kommandója, akik ugye pont akkor avatkoznak közbe, amikor Rask már csak egy enterre van attól, hogy telepítse a vírust a saját gépére.

Fegyverropogás, a piros ruhások hullanak mindként oldalon, és egy gránátrobbanásnyival később kiderül, hogy Margot nem csak úgy utalgat, de egy mobilszámot is meg szokott hagyni a megjegyzés mezőben. Chloe pedig már azon van, hogy bemérje a telefont. Nyugalom, Morgan ügynök megmenekül, hiszen még hátrakötött kézzel is képes végezni pár rohadékkal.

Eközben Simone éppen megpróbálja meggyőzni az anyját, hogy talán nem kéne megölnie Naveed testvérét és annak a lányát, mivel tényleg fogalom nélkül élnek bele a világba, nem is sejtik, hogy a család tévézs helyett dróneltérítéssel, meg békés városok lebombázásával múlatja az időt. Margot hajthatatlan: szerinte mindenkit meg kell ölni, mondjuk mit is várunk egy terroristától, aki egy hatásvadász jelenet kedvéért csonkoltatta a saját lányát. Simon kicsit össze van zavarodva, mint akinek bugos a szotfvere, de aztán csak megkéseli szerencsétlen nőt, és üldözőbe veszi az unokahúgát. Utcákon rohanás, feszült segítség, segítség, aztán pedig egy emeletes busz, ami elcsapja Simone-t. Mert hát ne felejtsük el, hogy Londonban vagyunk.

Ja, és közben Navarro ügynökről kiderül, hogy köze van Morgan férjének besározásához, hát megnyugodhatunk végre, mégsem hazaáruló a jó seggű ügynök pasija, csak ezt a gonosz Navarro kavar itt valamit. Az utolsó jelentben még telefonál is a nagy gonosz, eltorzított hangú ismeretlennek, aki biztosítja, hogy ha lebukik, akkor csak magára számíthat. Tikk, takk, tikk, takk.