Elérkezett az igazság pillanata, kiderül, hogy mi lesz a charlestoni csapat sorsa, milyen terveik vannak valójában a Volmoknak, és mi történik Halpofáékkal. Kezdjünk is egy száguldó vonattal, a mozdonyt Weaver, Anthony és Pope vezetik. Úgy hiszem a küldetés helyszíne felé tartanak, a beszélgetés Chicagóról folyik, lehet ez a torony az, amelyiket megsemmisítik. Egy raktérnek tűnő helyen Dr. Kadar mélyül el a Volm-fegyver irányításában, kifejezettén szép nyelvnek tartja a volmot, de Bubifej leinti, ez praktikusság, nem szépség. Tom érkezik, a prof. becslése szerint a gép működni fog, a Volm hadtestnek a torony felrobbanása lesz a jelzőtűz, amire idejöhetnek. A mozdonyban nagyban megy a para, hogy a kémkedő Lourdest is magukkal hozták, aki megkötözve és delíriumos állapotban reszket a padlón.
A raktérben Hal örül annak, hogy hamarosan véget ér a háború, Maggie a hiszem, ha látom állásponton van, de jobban megrémül attól amit a fiú mond. Ő egy nagy kertes házban szeretné tengetni a napjait, valami normális melóban. Hát, szegény lány, nem arról híres, hogy szeretné a csendes, átlagos életet, így nem lelkesedik Hal ötletéért. A mozdonyban Lourdes már az Ördögűző kislányára hasonlít, Weaver az akció utolsó buzdító szavaira készül, mert közelednek a célhoz. Pár méterrel előttük Mechák állnak és rájuk várnak, Pope-ék készek a választűzre. Ugorjunk a raktérbe, aminek kinyílott az ajtaja, ez egy mozgó vonaton, Mechák sortüze közepette, egy kissé veszélyes mutatvány lenne, de nem vonaton vannak Team Tomék, hanem egy uszályhajón. Tehát az elterlést választották, és Boston a valódi célpont.
Fedélzetén ott van a Volm-fegyver, előttük pedig a város városa, amiből kimagaslik a torony. A város felett sűrűbb a háló, hisz itt az egyik csomópont-torony. Az akció sikere attól függ, hogy számítottak-e Tomékra, vagyis kém-e a töritanár. Viszont se előttük, se mögöttük nincsenek támadók, a terv bejött, Karen azt hiszi, Chicago a célpont, hisz Lourdes odatart. Bubi és Dr. Kadar beindítják a gépet, amiből óriási energianyaláb lövell ki, és pont a torony felé tart. A sikeres telitalálatot követően a torony még nem omlik össze, az egyik lábat érte a sugárlövés. Pár feszült pillanattal később néhány vadászgép tart feléjük, Tom újabb lövést kér, de 10 perc mire a fegyver újratölt. Annyi idő nincsen, a vadászok közelednek, de sikerül őket kilőni rakétavetőkkel. Szerencsére ezalatt a torony instabillá vált, így összedőlt, a város felett a háló eltűnt, a Volm vezérhajó belépett a légkörbe, mission completed!
Este zajlik az ünneplés, egy korszak lezárultát csakis bulival lehet üdvözölni. Eközben Tom épp a Volm tárgyalásra készíti elő az infókat, Ben jön be a sátorba, mert apja hívatta. A srác is segíthetne, hisz a lázadó Fürgék jó segítség lehetnek a Volmoknak. Viszont Ben nem hoz jó híreket ez ügyben, a Lázadók félnek a Volmoktól. Tom túl könnyen lép túl az infón, feltűnik a fiának, hogy fejben nincs itt az apja, de kintről hangos éljenzés szűrődik be, megjött Team Weaver! Túlélték a kalandot, Bubi küldött nekik erősítést és a Volm hadvezér is várja reggel Tomékat egy megbeszélésre. Halpofáék a felderítők szerint visszavonulnak. Akkor folytatódjon a buli, Tom köszönetet mond mindenkinek, aki segített ebben a harcban, Pope üdvözli Halpofáékat az Északi sarkon, Weaver a győzelemre iszik.
Másnap reggel, kiderül, valóban olyan jófej-e a többi Volm, mint Bubi. A hadvezetőt Waschak-cha’ab-nak hívják, barátságosan üdvözli az emberek katonai vezetőit, vagyis Tomot és Weavert. Kiderül, hogy Wasi Bubi apja, hát a gyerek normálisabb, mint fater, ugyanis a szép köszönő szavak után jön a de. A volmoknak nincsen szükségük az emberekre, nekik megvan a saját stratégiájuk, a humánok csak hátráltatják őket ebben. A hadműveleti zónából kitelepítik a megmaradt túlélőket Brazíliába, egy biztonságos zónába, táborokban fognak lakni. Ennyi, és nincsen több feladatuk a továbbiakban. Wasi távozik, Tom utánakap, hogy megállítsa, erre visszakézből kap egy pofont, tilos a vezérhez hozzáérni, katonák jönnek be, Wasi távozik.
A táborban még javában reggeliznek és Pope mit sem sejt arról, micsoda dráma zajlott le a csillaghajón. Egy zaklatott Weaver rongyol be a táborba és elharsogja, hogy egy órája van mindenkinek, hogy összepakoljon és indulásra készülve várja a brazíliai indulást. Teljes felháborodás és zúgolódás, a Mason-srácok az apjukat hiányolják. Weaver pakolásra kéri őket, majd később elintézik aput. Weaver a sátorban dühösen csapkod, a nagy izgalmak szó szerint a szívére mentek, ugyanis a mellkasához kap és összerogy, sikerül kibányászni a zsebéből a szívgyógyszert. Pechjére a szenvedést a lánya is látta, már több hónapja szedi pirulát. Megesketi a Kis medvebocsát, hogy ne mondja el senkinek, és abban is biztos, hogy nem fognak a tengerparton szambázni. Kintről zúgolódás hallatszik, Bubi és néhány fegyveres kísérője jött. Matt fejére olvassa az apját, Pope a szövetséget cikizi ki, de Bubi csak tűr, és parancsot teljesít. Nem ért egyet a döntéssel, de kénytelen meggyőzni Weavert, hogy tegyék le a fegyvert. Weaver sem ért egyet a döntéssel, de kénytelen átadni a fegyvereit. Pope megköszöni Weavernek, hogy hagyta magát rábeszélni erre a sikertelen szövetségre, a Volmok elérték azt, amit Halpofáék sose tudtak, térdre kényszerítették őket.
Tom a cellájában sínylődve várja a sorsát, mikor Wasi meglátogatja. Furának találja, hogy egy faj megkérdőjelezi az áttelepítés fontosságát, igaz eddig csak alárendelhető lényeket szabadítottak fel. Hát igen, az ember már csak ilyen lázadó, ragaszkodik ahhoz, ami az övé. Wasinak is be kéne látnia, hogy szabadon felfegyverkezve olyan szövetségest kapnának, aki méltó ellenfele Halpofáéknak, csak ne zárja őket táborokba. Wasi elgondolkodik az ajánlaton, és látszik a buborék fején, hogy meglepte az emberi kitartás és elszántság ilyen formája. A táborban csendes az éj, Hal Lourdest látogatja meg, aki olyan mintha egy elvonási tünetekkel küzdő drogos lenne. A bogarak a fejében teljesen elvették minden erejét, megőrül attól, ahogy zizegnek a fejében. Hal megígéri, hogy segít neki, hisz tudja, a lány nem volt mindig ilyen. Még emlékszik azokra az időkre, amikor Lourdes kaját hozott neki a felderítő utak után és hasonló kedvességeke. Kint Maggie-vel osztja meg az aggodalmát, a lány megkímélné Lourdest a további szenvedéstől, vannak humánus megoldások erre, mint például egy fejlövés. Megjelenik Bubifej is, Tom máshol csatlakozik hozzájuk, de a csoportnak indulni kell. Kb., mint a halálraítéltek a vesztőhelyre tartva úgy szedik össze magukat és sétálnak Bubi mögött.
Tom egy másik őrrel már vár rájuk, Bubi elküldi az őrt és átadja nekik a régi fegyvereiket. Nincs brazil szamba a tengerparton, helyette mehetnek bárhová, csak Boston és környékére ne térjenek vissza. Tom elbúcsúzik Bubitól, ők is harcolni fognak, talán egy nap újra találkoznak. Bubi átadja a fegyverét, jól fog ez még jönni. A csapat közben felszedte a fegyvereket, mehetnek útjukra. Bubi arcán a szomorúság és tisztelet kifejezése van, egy roncs mögül előlépő apja még mindig kételkedik abban, hogy jó döntést hoztak-e, hogy elengedték őket. Alapvetően a küldetésük az, hogy a bennszülött fajokat megmentsék, de ezek a humánok mások.
A sötét éjszakában vándorolva újratervezhetik az életüket, Maggie örül, hogy nincs vége a háborúnak, Hal nagy nehezen beismeri, hogy tényleg nem állna jól neki a kertvárosi srác imázsa. Dr. Kadar épp a Lyme-kór veszélyeit ecseteli Vandál Lyle-nak, hisz kikerült a védett városból, a veszélyekkel teli vadonba. Ben megálljt parancsol, valaki közeledik feléjük. Lourdes is rángatózni kezd, egy hajó tart feléjük, ami a közeli mezőn szállt le. A csapat szétválik, Tom, Weaver, Ben, Hal, Maggie fogadják a fehérzászlóval közelítő Karent és csatlósait. A lány nincs meglepődve, hogy felbomlott a Volm szövetség, számíthatnak még kellemetlen meglepetésekre a Bubifajtól. Karen új szövetséget akar Tommal kötni, még ajándékot is hozott neki. Tomnak is van egy ajánlata, lelövi Karent. Tűzharc kezdődik, mindenkire jut egy-egy Fürge, illetve Ben megkapja a Mechát, de könnyen elintézik az ellenfélt.
Tom lassan magához tér a harcból, ismét jól végezték a dolgukat, de kiabálást hall az erdőből, valaki őt hívja. Karen még mozog, Halt hívja, nyújtja felé a kezét, amit a srác megfog. Karen bocsánatot kér tőle, Hal talán már válaszolna neki, de Maggie feloldja a helyzetet, lelövi Karent, elég volt abból, hogy még a haláli színjátékával is közéjük akar állni. Éket ver-e ez vajon a kapcsolatukba? Egy másik kapcsolat szerencsére jól végződik, Anne tért vissza épen és egészségesen. Lexie is itt van, jól van, és kb. akkorka, mint egy 5-6 éves gyerek. Reggel a csapat tábort bont, szereztek valahonnan sátrakat, meg kocsikat, érdekes, este semmi ilyesmi cuccuk nem volt. Hal még mindig nem tette túl magát Karenen, látszik a viselkedésén, ahogy Maggievel bánik. Tom a proffal beszéli meg, mire lehetne számítani Lexie-vel kapcsolatban, de ilyen eset ő is most lát először, lehetetlen megmondani, mi lesz a lánnyal. Pope és Anthony tudni akarja mi lesz a következő célállomás, visszatérnek Charlestonba, elölről kezdik az ellenállás felépítését. Mint a régi, szép időkben.
Tom észreveszi, ahogy kislánya Lourdes cellájához sétál, a bogaras lány meredten nézi a gyereket, aki rámosolyog, majd benyúl a cella résein át és megsimogatja az arcát. Lourdes szeméből, mint a könnyek, potyogni kezdenek a kémbogarak. Lexie tenyerébe esnek, Tom megdöbbenve figyeli lánya reakcióját: összeszorítja a tenyerét, a kémbogaraknak annyi. Mit tud még vajon a kislány, mi lesz még az ellenállással, mi lesz Halpofáékkal? Ha kíváncsiak vagytok erre és a további eseményekre, tartsatok velem a negyedik évadban is! Köszönöm az egész évados figyelmet!
Facebook kommentek