Jack Bauer már megint nem tud nyugodtan ülni a seggén, muszáj megmentenie az egész világot, de legalábbis az amerikai elnököt. Hiába nyaral az egész 24 Londonban, nincs idő megnézi a szőrős sapkában feszítő fickókat a Buckingham paloátnál, vagy szelfizni egyet a Big Ben előtt, mert rohanni kell, valós időben, némi reklámszünettel, most éppen délután egy és kettő között.

Jack nagyon hamar utoléri Derrick Yatest abban az angol pubban, ami pont úgy néz ki, mint minden angol pub egy amerikai filmben. De persze már késő: Yates fejéből egy kötőtű áll ki, és a csaja, aki ezek szerint mégsem tudja a duplaszemes horgolásban levezetni a feszültséget, már el is tűnt a csodatáskával, ami minden amerikai drónból engedelmes repülőgépmodell csinál.

Szerencsére Chloe egy pillanat alatt megtalálja a nőt, hiszen pár tucat térfigyelő kamera felvételeit visszanézni tényleg csak annyi idő, mint kimondani, hogy arcfelismerőszoftver-adatbázishiba.

A nő persze metróval menekül, de Jack Bauer szerencsére dugóban is lenyom autóval bármilyen kötött pályás eszközt. Ha mindenki úgy tudna szlalomozni egy kurva nagy kombi Volvóval a dugóban, mint ő, rohadt nagy szarban lenne a BKK, az fix. Jack persze utoléri a szerelvényt, fel is száll, ellenben a mintegy mellékesen plafonbámulásban rosszul szerepel, a gonosz, ámde jó seggű terroristanő rögtön kiszúrja. És mit mondd erre az esetre a Túlélőkalauz, szexi, miniszoknyás terroristanőknek című kézikönyv? Hát hogy jól vágd meg magad, vérezd össze a neccharisnyát, sőt kend be vérrel az arcod, és akkor hiába támad a gaz titkosügynök, a kanos járókelők úgyis megvédenek. Így is lesz, a nő némi előnyhöz jut, és egy szervízalagútba lefordulva meglóg. Aztán pedig véres arccal beszáll egy taxiba, és mintha csak egy erősebb smink lenne rajta, távozik.

Chloe meg nem veszi észre, hiába néz nagyon mert egy család eltereli a figyelmét: azt hiszi, hogy a fiát Prescottot és a férjét látja, pedig nem is, hiszen ők halottak. Jack Bauer meg nagyon megértő, van némi lelkizés, kiderül, hogy a Steven Segal álarca azért egy érző Chuck Norrist takar. Az Elnök emberei mellékszálban még mindig azon megy a hiszti, hogy az elnök meg fogja alázni magát a brit parlament előtt, úgyis kifütyülik, mint egyszeri DK-st a Jobbik majálison.

A CIA meg eközben Yates egykori főbérlőjét, a heroindílert vegzálja, hátha elmondja, hogy ki is az a Yates, és miért is üldözi Bauer. Igen, ők ennyire le vannak maradva, és az sem segít, hogy a gengszter kicsit megszeppen, amikor elviszik az ellenséges bandához, csak úgy mellékesen, levegőzni.

Közben kiderül, hogy a jóseggű terroristanőt Simone Al-Harazinak hívják, az anyja egy bizonyos Margot Al-Harazi, aki egykor ír terrorista volt, aztán meg hozzáment egy Al-kaida vezérhez, és most már a dzsihádban utazik. Már megint a terroristacsalád groteszk világát festik le nekünk, ahol a vacsora közben Simone férje azon pattog, hogy már megint megbaszta egy hacker a nejét, de hát ugye a munka már csak ilyen, azután pedig Margot érzéstelenítés nélkül varrja össze a lánya sebét, hogy ebből is tanuljon a kölyök. Mások különórára járatják a, meg a nagyiról mesélnek neki tanmeséket, a terroristacsaládokban viszont erre van a vér, a könny, meg a tömeghalál.

Közben az összeszorított ajkakkal is meglepően szexi Morgan ügynök már ott tart, hogy valami nincs rendben a drónokkal, és lehet, hogy mégsem egy unatkozó amerikai katona gyilkolta halomra rakétával a társait Afganisztánban. Mark aggódik, hogy az elnök mégis beszédet akar mondani, és úgy mellékesen kiadja a parancsot, hogy ha Jack Bauer előkerülne, azonnal adják át az orosz titkosszolgálatnak. Ők majd kezdenek vele valamit, és fix, hogy nem a teasütemények fölött időjárásról csevegés lesz az a valami. És az is valószínű, hogy lesz benne pár fogó, néhány elektromos drót, szúró- és vágófegyverek, meg egy nagy dézsa víz a vízbefojtáshoz.

De Jack erről mit sem tud, és az amerikai követségre tart, hogy a helyi Assange segítségével átslisszoljon a biztonsági ellenőrzésen, és valahogy kihozza a dróntámadással vádolt pilótát, de legalábbis a repülési naplót.

Az hagyján, hogy a követség előtt bőszen tüntetnek, de a 24 külön bejáratú Wiklieaks-vezérében is hirtelen feltámad a köcsög: és olyan hamis személyazonosságot gyárt Jacknek, amivel olyan simán bukna le, mint egy leszbikus afroamerikai aktivista, amikor besétál a toborzó irodába és hagnos Heil Hitlerrel felvételét kéri a Ku-klux-klánba.

A sorozat 9. évadát a Fox sugározza

Jack jól le is bukik, és csak úgy tud menekülni, hogy lövöldözik picit a tömegben, lábon lő pár tüntetőt, és lecsap néhány túlmozgásos rendőrt. És olyan nagyon fut, hogy végül nem eliszkol, hanem a megrettent tömeggel együtt betör a követségre.

Eközben az elnököt senki nem tudja lebeszélni, ezért felszólal a brit parlamentben. A brit parlamebt a 24-ben valamiért úgy néz ki, mint egy unalmas aneszteziológus konferencia egy vidéki kúriahotelben, de ez persze nem akadályozza meg a brit képviselőket játszó statisztákat, hogy a forgatókönyvet követve belefojtsák a szót az elnökbe.

Jack fut, az elnök éppen zavartan motyog, az óra meg ketyeg tovább.