A fordulatos 9. rész után két hetet kellett várnunk az évadzáróra, de megérte. Legalábbis annak, aki képes egy ültő helyében 10-et lenyomni a CinemaSins Everything Wrong With videóiból. Tartsatok velem az ígéretes kezdés után vásári komédiává züllesztett záró epizódra! Tessék bekészíteni a magnéziumot, az idegek felborzolására alkalmas kontent következik. Csöcs ma nem lesz, csak kigombolt ingben kockás hasat mutogató Riario. Ez van, ínséges időkben ezt is meg kell becsülni.

Firenze

Andrea Verrochio halott, Leo keresztbe hasítva, a műhely lángokban. Itt hagytuk abba két hete. Dragonetti érkezik, és kimenekíti őket. A barátok rögtön a helyszínen teremnek, és szörnyülködnek. Leo elmondja az igazat Carlóról, és már indulna is utána. Megfékezni természetesen nem lehet, kettéhasított felsőtesttel rögtön lóra pattan. Egy csuklyás alakot üldöz az erdőben (ha az Carlo, akkor elég béna lovas lehet, már rég hét határon túl kéne járnia), amíg egy alacsonyan lévő faág ki nem üti a nyeregből. Másoknak ettől minimum leszakad a feje, de hősünk csak mászik tovább, és mielőtt végleg elájulna, még visszaemlékszik arra a napra, amikor Verrochio neki adta a műhelyt. Apja helyett apja volt. Értjük. Az epizód színvonalesésének aggasztó jele, hogy ebből az egészből csak Tom Riley szakálltalan képe hagyott mély nyomokat bennem.

Firenze utcáin nagy a felfordulás, Leo műhelyét oltják. Clarice is megérkezik, és most értesül a hírekről. Vanessa persze rögtön a képébe vágja, hogy mindennek a nő szeretője az oka, ezért ő aztán vissza nem megy a Medici palotába! A gyilkos elszökött, már nem mindegy? Clarice persze nem ezzel érvel, csak azzal, hogy Vanessa gyereke Medici, ezért a hazatérés kérdését nem bocsátja vitára. Nicónak az utóbbi időben nagyon kinyílt a csipája; most is ő szól közbe, hogy ácsi! Vanessa szabad firenzei polgár, azt csinál, amit akar. Amikor Clarice kérdőre vonja, hogy mégis milyen jogon pofázik bele az ügybe, Nico illendően bemutatkozik: Niccolo Macchiavelli, jogtudós, Bernardo tanácsos fia. Jelen esetben többre mennének, ha orvos lenne, ugyanis Vanessánál megindul a szülés. A nő egy kisfiúnak ad életet. Clarice mosolya nem őszinte.

Nincs utolsó rész Török nélkül, tartja az ősi dakota közmondás, és lőn. A kihúzott szemű ki tudja honnan, és miért éppen akkor, de pont megtalálta az eszméletlen Leót az erdőben, és ellátta a sebét. Leo sík ideg, fenének kellett beutaznom a fél világot, a Könyv ott sem volt, ahol mondtad! Ja, anyád hazudott- vonja le az egyszerű következtetést a Török, aki úgy tűnik Carlo árulásáról is tudott. Leo előadja, hogy az anyja szavait követve Vincibe kell mennie, mire a szemceruzareklám Al-Rahím közli, hogy a kedves mama talán inkább a saját szülővárosára gondolt, ami véletlenül éppen Konstantinápoly. Na, kösz, azért mondjuk egy elektromos, távvezérléses, repülő tengeralattjárót belengethettek volna a képbe „Spoiler alert!” felirattal, mert több mint gyanús, hogy milyen fordulatra számíthatunk Da Vinciné személyazonosságát illetően. De ez még semmi, a Török, aki MINDENT TUD, a Nápoly melletti Otrantóba küldi hősünket, mondván ott lesz minden, amit keres. Ha minden infó a birtokában volt, akkor mi az Úristennek küldte Leót Dél-Amerikába? A „hogy legyen még pár plusz epizód” nem válasz.

Másnap Leo friss kötéssel Zoro nógatására ébred. Elmondja neki a legújabb tervét. A kötőszóként és nagyjából minden mondatközi és-végi írásjel helyett „fuck”-kal operáló haverja vele tart Otrantóba. Odaérkezésükkor aztán van is nagy csodálkozás: az öböl előtt már ott sorakozik a CGI török hajóhad. Az egyik vitorláson maga Bajezid, Jákob pasa és a vallatást végző Titokzatos Nő utazik. A szultán fia kettesben marad a nővel, és jóslatot kér tőle a csata kimenetelére vonatkozóan. A nő homályos választ ad, az nyer, aki megérdemli. Köszi.

Vissza Firenzébe. Kárfelmérés van, Urbino kicsit lelakta a palotát- erről számol be egy bankár Clarice-nak. Ennél nagyobb gond viszont, hogy a támadás előtt Carlo kivett a bank tartalékából 500 ezer forintot. Ez gáz. A bankár elmegy, Clarice összeomlik. Szegény, pedig csak egy jót akart dugni. Kicsivel arrébb is dráma van. Clarice kiadott egy hivatalos iratot, amiben a család elismeri Giuliano fiát törvényes örökösnek. Vanessának csak alá kéne írnia, hogy elfogadja. Rejtély, hogy miért nem elég, ha a Mediciek befogadják. Vanessa azonban ahelyett hogy a földhöz csapdosná a fenekét örömében, bedurcizik, és inkább viszi a gyereket vissza a kocsmába, vagy az isten tudja hová, mert ott biztos jobb lesz neki. Ja, hogyne. Szét is tépi az iratot. Nico, az egyetlen épeszű a sorozatban, fogja magát, és ha már barátnője feje olyan üres, hogy az a két agysejtje naphosszat csak körbe-körbe kergeti egymást, hamisít egy újabb iratot, pecséteset.

Amíg Vanessa alszik, Clarice belopódzik hozzá, és arról beszél neki, hogy amikor ifjú feleségként először a palotába lépett többre tartotta magát, mint egy egyszerű hitves, elvégre tanult nőnek számított. Mégis rá kellett jönnie, hogy mennyi mindent kell még tanulnia. Vanessától is. Tudja, hogy nehéz döntés volt idejönni a gyerekkel, de vannak dolgok, amiket Firenze miatt meg kell tenniük. Azzal elmegy, de nem csak Vanessa lakosztályából, hanem a városból is. Hoppá! Dragonetti jön másnap a hírrel, meg a hamisított irattal. Vanessa persze rögtön kiakad Nicóra, de amikor megtudja, hogy a közokirat hamisítsa nem éppen törvényes dolog, és a fiúnak baja lehet belőle, inkább falaz neki. Kezet is csókolhatna neki ha már itt tartunk, mert az irat feljogosítja, hogy Clarice és Lorenzo távollétében, a fia, Giulio anyjaként ő legyen a Medici-ház feje.

A Labirintus barlangja

Valami sötét helyiségben a kockahasat villantó Riariót vegzálja a nagyon gonosz és rejtélyes társaság. Kap egy cuki vasszemüveget a fejére, és addig csöpögtetnek valami maró hatású folyadékot (a Pannon tenger sós vizét egész pontosan) a szemébe, amíg jól nem felel arra a folyamatosan ismételt kérdésre, hogy hányan vannak a teremben. A látszólag egyszerűnek tűnő megoldás helyett a helyes válasz az 1, mert mindannyian egy test, egy lélek, vagy valami ilyesmi. A főnök egy kis tanmesével is szórakoztatja a szorult helyzetben levő grófot. Icarus túl közel repült a naphoz, és meghalt, de ez nem az ő hibája volt, hanem az apjáé Daedalusé, aki a szárnyakat építette neki. A Labirintus azért van, hogy elpusztítsa Könyvet, ezzel fizetnek meg Daedalus bűneiért. Na, csak sikerült az epizód címét is beleerőszakolni a történetbe.

Riario a kínzás hatására megvilágosodik, az immár Carlóval kiegészült Labirintus pedig befogadja a tagjai közé. Ez szép és jó, csak azt nem értem, kínozni miért kellett? Egy mindenki által elhagyott, megtört, életének önkezével véget vetni készülő emberről beszélünk, simán beszervezhették volna észérvekkel is (pl. mi befogadunk, adunk neked új célt). Ja, hogy ahhoz rendes párbeszédet kellett volna írni, meg megteremteni a mitológiát a Labirintus mögött? Nincs kérdés.

Nápoly

Az udvarban kedélyes csevej van kialakulóban. Sixtus még mindig a Medici vagyonra pályázik, ám Lorenzo beint neki, mert épp most kapott egy levelet, amiből megtudta, hogy Urbino hercege halott, Firenze felszabadult, nincs tehát miről tárgyalni. Ez annyira sunyi húzás volt. Nyilván, ha az ellenfelemet a családja és a városa pusztulásával akarom zsarolni, akkor pont megengedem neki, hogy levelet kaphasson hazulról. Mindegy, ha már így esett Alfonso a feleségét félre lökve arcoskodni kezd: ha nincs üzlet, nincs élet sem. Kicsit szájalnak még a „hogy nyerjük el a trónt felséges apánk megölése és szoborrá való preparálása” témakörben, majd Lorenzo leszorítja a nyikhajt. Vérontásra nem kerül sor, mert küldönc érkezik a hírrel, hogy Bajezid flottája Nápoly felé tart. Nagy nap ez Lorenzónak, már másodjára tehet keresztbe Sixtusnak: Firenze messze van innen, a pápa meg már úgyis kiátkozta őket, intézzék el maguk a török veszedelmet. Az eddig oly magabiztos pápa úgy berezel, mint egy kisgyerek, és rögtön szövetséget ajánl a bankárnak.

Közben Leo is Ortantóba ér, ahol mindjárt Carlót véli látni. Utána ered, de a nagy kardozás végén csak egy ismeretlen kerül kardélre. Mielőtt azonban bármit is megtudna, a fickó magába rántja a kardot, és meghal. Zoro úgy ledöbben, hogy még a baszdmegolni is elfelejt. Leo gyorsan magához tér, és már irány is Alfonso palotája, ahol vagy nincsenek őrök, vagy nem érnek semmit, mert simán bejut. Odabent válságtanács van épp. 2000 janicsár vs. négy ágyú és 800 katona. Elég nagy szarban vannak. Lorenzo segítséget ajánl, Sixtus viszont nem adja a svájci gárdistákat. Hogyisne, hát védtelenül maradjon a Vatikán? Alfonso erre kiakad, talán nem kellett volna a kisszultánt megszégyenítve hazazavarni, és akkor most nem tartanánk itt! Nem hallottalak tiltakozni-vág vissza a pápa. Komolyan, mint gyerekek a homokozóban.

Végszóra érkezik Leo az apja és Zoro társaságában. (Oké, nagy a barátság, de Piero már azt enged be a palotába, akit csak akar?) Alfonso nem öli meg ott helyben, a korábbi hajós incidens miatt, helyette hagyja, hogy elcsevegjenek Lorenzóval a Levelek Könyvéről. Ej, Alfonsónak bizonyára az agyára ment az apja kikészítéséhez használt szer. Leo felajánlja, hogy segít olyan fegyvert építeni, amivel rajta üthetnek a török hadakon. Váratlanul követ érkezik a törököktől. Ki más, mint Lucrezia. Úgy sorolja Bajezid feltételeit, mintha nem fogoly, hanem valami királynő lenne: 1. feltétel nélkül feladják Otrantót, 2. az olasz köztársaságok vezetői mind áttérnek az iszlámra és 3. Sixtus a nagyságos szultán elé járul, és megcsókolja a szentséges lábát. Tökös gyerek ez a Bajezid, bár kétlem, hogy az ő ötlete volt, elvégre egy egész török hajóhadat nem tud csak úgy lenyúlni aputól, mint Ferris Bueller a Ferrarit. A feltételek keltette érzelmi hullámzást meglovagolva Lucrezia kipakol: ez az ember nem is az igazi pápa, a valódi az én apám, aki az Angyalvárban raboskodik. Ráadásul megölte a húgomat is a szemem láttára! Jaj már ez olyan ovis, ezek olyan vádak, amiket nyilván egy szóra elhisznek egy nőnek, aki az ellenség követe. Sixtus megöletné a nőt, de Leo védelmébe veszi. Hősünk látta a Rabot, de mivel az arcát elfedte a csuklya, ezért nem tudja alátámasztani a nő beszédét. Lorenzo inkább a törökökkel foglalkozna előbb. Alfonso talán meglátja a zsarolási potenciált a nőben, vagy csak simán puhapöcs, de egyelőre csak tömlöcbe záratja a nőt, aki még az utolsó szó jogán felfedi a civakodó uraknak, hogy az a 20 hajó, amit eddig láttak csak az előörs volt, van még ott egy pár ahonnan ez jött.

A pápa kicsit berezelt, hogy lebukik, és Lucrezia sikeresen elültette a bogarat a fülébe arról, hogy mindez a tesója műve. Meg aztán nem nagyon hisz Leo fegyverében, szóval inkább a távolból szemlélné, ahogy a törökök mindenkit leöldösnek. Alfonso rohan utána, és Lucreziával próbálja zsarolni. Gyenge próbálkozás, Sixtus rögtön azzal vág vissza, hogy cserébe ő meg kiteregeti a családi szennyest apu haláláról. Hát, nem is tudom, Ferrantéról köztudott volt, hogy szadista, lehet, a városlakók még meg is köszönnék Alfonsónak, amit tett. Sixtus lelép, és egy rövid jelenetben látjuk is, ahogy az ikertesója eloldja a bilincsét (Riario hagyta ott neki a kulcsot), és …ahelyett, hogy menekülne, még egyedül társasozik egy kicsit. Végül csak, megszökik, mert a hazatérő Sixtus már csak az üres cellát találja. Reméljük nem fizetnek sokat az Angyalvár pincéjében posztoló őröknek.

A pillanatnyi szünetet kihasználva Piero sort kerít egy kis apa-fiú beszélgetésre. Elismerően nyilatkozik Leóról, és arra kéri, tartson vele és Lorenzóval Firenzébe, még mielőtt beüt a krach. Leo inkább marad, mert ha nem verekszi át magát a hajóhadon, és jut el Konstantinápolyba, akkor tulajdonképpen mindegy is, a sorsuk megpecsételődött. A város kapuit közben bezárták. A kifelé tülekedő tömeg láttán Leónak nagyszerű ötlete támad a város megvédésére. Az öböl kapujához kell csalogatni Bajezid hajóját, ott felrobbantani, a roncs eltömíti a bejáratot, a többi hajó kint reked. Ehhez már csak olyan lövedék kell, ami el is jut odáig. Erre is megvan a terve: kivájják a golyók belsejét, ezzel az könnyebb lesz, messzebbre lehet lőni vele. A lyukba puskaport töltenek, amihez egy kanócot erősítenek, meggyújtják, kilövik, és agyő Bajezid.

A nagy munkálatok közepette van egy kis idő Lucreziával is foglalkozni. Először Lorenzo látogatja meg, és hajszál híján meg is fojtja volt szeretőjét. Miért? Nem azért mert Leóval csalta vagy, mert megölte az öccsét, ó nem. Azért mert a nő bevallja, hogy sosem szerette. Sajnos Leo közbeavatkozik. Lorenzo nem érti, miért nem ölheti meg. Én sem. Vajon, ha Leo szemtől-szemben állna Carlóval, engedné, hogy bárki az útjába álljon? Ugye hogy nem? Ám hiába az érvelés, Lorenzo meglátja Leo nyakában Lucrezia gyűrűjét, és megérti, hogy a férfi szerelmes a nőbe. Megérdemlitek egymást –hagyja magukra őket dühösen. Lucrezia megvallja, hogy mindent csak a húga kedvéért tett, hogy a halálának legyen értelme. Leo meghatódik, és mivel még semmit sem adott viszonzásul a gyűrűért cserébe (!), kiengedi a nőt a cellából, és megígéri neki, hogy egyszer az életben még találkozni fognak.

Miden szál elvarrva, jöhet a támadás. Ágyúk bekészítve, kanóc meggyújtva, a hajók közelednek. Minden simán megy egészen addig, amíg Piero bele nem néz a távcsőbe, és meg nem látja a Titokzatos Asszonyt Bajezid hajóján. Leo, az anyád! Az a nő a hajón! Jaj, micsoda váratlan fordulat! Csak győzzük kivárni a harmadik évadot!