Az előző hogyvoltban még azt írtam, hogy közeledünk az évad vége felé, de azóta kiderült, hogy sajnos az utolsó résszel a sorozat is befejeződik. Az NBC már suhogtatta a kaszát a sorozat felett egy ideje, szóval a döntés várható volt, de azt hiszem mindannyian jobban örültünk volna, ha kaphatnak még akár egy fél évadot a rendes befejezésre. Becsüljük meg tehát a következő két epizódot, és reménykedjünk, hogy lesz némi izgalomban részünk így a végére. Kezdetnek ott folytatjuk, ahol abbahagytuk: a Neville-Monroe szócsatában. Az őrnagy felajánlja a segítségét a hazafiak eltakarításában. Az új terv szerint egyenesen Washingtonba mennek, és elintézik Davis elnököt, illetve mindenkit, aki az útjukba kerül. Na, és mi lesz, ha ez Milesnak nem tetszik? – teszi fel nagy kérdést Neville. Monroe, a kis cseles, csak annyit mond, hogy ő bizony mindent megtesz a siker érdekében. Kerül, amibe kerül. Neville kevés lesz ide, hogy megbontsa ezt a Bass-Miles kvázi szerelmi köteléket.

Willoughby vasútállomás. Egy vonatot készítenek fel az indulásra. Az egyik szaki (Joe) elmegy vízért, ám a patakparton nem jámbor őzikébe, hanem egy pár felfegyverzett Mathesonba és Scanlonba (de jó, hogy enzo23 kommentben felhívta rá a figyelmemet, így legalább kénytelen voltam kideríteni a nevét) botlik. Gene szervezte be az ellenállásba. Joe szerint van mustárgáz. Mennyisége 1 db. Egy tartály. Scanlonnak lefelé görbül a szája, ide Monroe kellene. Miles megvetően ránéz, hát sajnos nekünk csak te maradtál, öcsém. Miles és a szar nap, 2. fejezet.

Wiloughby városközpont. Mindenki a megemlékezés-napi ünnepségre készül. Marion belülről bomlaszt, és amíg Truman távol van, átkutatja az irodáját. Az egyik fiókban titkos írást talál, sárga kereszttel, Carver elnök fényképével, és egy bekarikázott dátummal. Még jó, hogy ezek a Hazafiak mindent ilyen szépen dokumentálnak. Mire Truman az irodába lép, Marion pont visszarendez mindent. A férfi jól megcsókolgatja a nőt, majd hozzálát az ebédhez. Marion eltorzult fején meg látszik, hogy mennyire jó dolog is lehet egy tömeggyilkos macájának lenni. Hát semennyire.

Vissza Mileszék táborába. Rachel aggódik Aaron és Priscilla miatt, utánuk kéne menni. Miles inkább a gázzal csinálna valamit előbb. Ebben a pillanatban érkezik Marion a friss infókkal. Gene a gyengébbek kedvéért elismétli, hogy ha a Hazafiak megölik Carvert, és azt a látszatot keltik, hogy California volt, akkor a két állam szépen legyakja egymást, a Hazafiak pedig tort ülnek a hulláik felett. A kérdés tehát eldőlt: Rachel megy Aaront menteni, Miles pedig jobb híján vonatot lopni. Scanlon a ficsúr, el is szalad a hírrel Monróékhoz, akik remek lehetőséget látnak Washington elgázosításában. Remek terv, gratulálunk.

Marion visszatér a "földalatti" mozgalom új tagjaival. Joe-val és a lányával. Szuper, pont rájuk van szükség az akcióhoz – húzza a száját Miles. Gene gyorsan felvilágosítja, hogy fickó annak a fiúnak az apja, akit a Hazafiak Carver megölésére programoztak, és akit pont Miles lőtt le Austin főterén. Dráma. Miles kénytelen adni egy lehetőséget Joe-nak a bosszúra. Ha ez nem lenne elég, Charlie még rúg bele egyet: el fogod neki mondani, hogy megölted a fiát? Miles valami megmagyarázhatatlan oknál fogva nem harapja át a helyzetet szemmel láthatóan élvező csaj torkát, csak azt feleli, ja, majd egyszer. Aztán még megállapítják, hogy milyen rossz is jófiúnak lenni. Én meg csak csendben tenném hozzá, hogy ahhoz előbb rosszfiúnak kellett volna lenni! Az udvaron közben Marion elpanaszolja Gene-nek, hogy már nem bírja sokáig a színlelést, Truman biztos rá fog jönni, hogy kémkedik. A férfi mélyen a szemébe néz: meg tudod tenni Marion! Hát köszi.

Racel megtalálja Aaronékat. Nem nehéz, messziről kihallatszik a zene, az egész ház fényárban úszik, és még az elektromos légycsapda is működik. Aaron a saját érdekében elzavarná a nőt, de az inkább beljebb nyomul. Belül még furcsább a helyzet. A szobában a bezombult Hazafiak bámulják a TV-t, és egy öreg nénike fésülgeti véresre a fejbőrét. NP is előkerül, és nagyon örül a találkozásnak. Rachel már kevésbé, főleg amikor Aaron végre elmondhatja neki az igazságot NP-ről. A robotcsaj ezután megmutatja a patkányos szobát, mert mekkora királyság már az, hogy úgy manipulálta a szerencsétlen állatok agyát, hogy azok tökéletes rendben körbe-körbe menetelnek egyre. Ez kell az emberiségnek, a szőr nélküli csimpánzoknak is, rend! Sőt, Rachelt is feljavíthatja, ha szeretné! Rachelnek ez már túl sok, lekever egy jól megérdemelt pofont NP-nek: te csak egy félresikerült kísérleti projekt vagy, te nyomorult. Az ÉN projektem! Hogy merészelsz ilyet csinálni? NP legszívesebben ott helyben porrá égetné őket, de végül csak annyit mond, hogy mint teremtőit, nagyon szereti Rachelt és Aaront, és sosem fog elfordulni tőlük. Aaron kiborul. Tátott szájjal, hogy máshogy.

A nagy vonatrablás. Joe lánya becsempészi a Mathesonokat az állomásra. Charlie kinyírja az őrt, közben a többiek elfogják a parancsnokot. Minden simán haladna, ha az őrtoronyból csöpögő vér le nem buktatná őket. Nagy lövöldözés kezdődik. A parancsnok meghal, így Joe-nak kell vezetnie a mozdonyt, ami természetesen némi bénázás után megy is neki. Kitörnek az pályaudvarról, de néhány katona menet közben felugrik a vonatra. Elég rossz lehet a Hazafi kiképzőtábor, mert olyan simán szedik le őket Mileszék, hogy öröm nézni. Azaz inkább nem. Vonat megvan, lehet dudálni, micsoda nagy buli volt ez! Ja, megöltek vagy két tucat embert. Végül is igazuk van, egy jó kis mészárlást, illik megünnepelni.

Marion az esti nagy eseményre készülődik. Truman furcsán viselkedik (nem szólt neki senki, hogy ellopták a gázt?), és majdnem a frászt hozza rá, amikor egy nyakéket ad neki ajándékba, és megvallja, hogy nagyon szereti. Marionnak annyi. Máshol is készülődés van. Scanlon Nevillékkel együtt várja a vonat érkezését. A nagy tétlenségben kisMonroe kikérdezi Neville-t, mégis mi ez a furcsa kapcsolat az apja és Miles között? Az őrnagy csak néz, hát pontosan ez az, amit ő a több mint egy évtizedes ismeretségük alatt sem tudott megfejteni. A lényeg, hogy ez az elbaszott szerelem gyöngíti Monroe-t. Connor, a bölcs rögtön leveszi ebből, hogy akkor bizony a Köztársaságból nem igen lesz semmi.

Sűrű az este. NP elindul új kísérleti alanyra vadászni. Aaron úgy be van tojva, hogy csak suttogni mer, nehogy NP a távolból meghallja. Rachel beszól a robotnak, és mivel az nem jön vissza rájuk robbantani a házat, felvilágosítja a rettegő geeket, hogy NP nem tud vagy hall mindent, elvégre azt sem látta előre, hogy Rachel odatéved hozzájuk. Meg lehet tehát lepni, de ehhez Aaron segítsége is kell.

Rachel: Szerinted miért ütöttem meg?

Aaron: Mert te Rachel vagy.

Rachel: Ez egy teszt volt, hogy lássam, megérzi-e, mi fog következni.

Befut a vonat a találkahelyre. Van is nagy csodálkozás, hogy Monróék is ott vannak. Miles nem túl boldog a Monroe-Neville-paktum láttán, hát még az elgázosítást hallva. Monroe előadja az elbocsájtó szép üzenetet, majd indulást vezényel a többieknek. Ekkor azonban Neville személyében mégis szar kerül a palacsintába. Az őrnagy a viszontlátás örömére keresztüllőné Charlie-t, a fia gyilkosát. Miles közéjük veti magát. Na, erre már Monroe is berág, hát nehogymá’, a pasimat! Egy kis fegyveres emberkedés veszi kezdetét, ami Neville leütésével, és a tartálykocsi oldalba lövésével végződik. Hogy hőseink nem halnak meg azonnal, annak egy elég kellemetlen oka van: a kocsi üres.

Meg is van miért öltözködött olyan nyugodtan Truman: tudta ő jól, hogy a vonat csak elterelő hadművelet. Az igazi célpont nem Austinban van, hanem sokkal közelebb a willoughby-i művházban! A megemlékezés-napi ünnepségre Carver és Davis is hivatalos, meg egy csomó Texas ranger. Amikor az első sorban ülő Marion meglátja a meglepi vendégeket, már sejti, hogy gáz van, pedig még nem is látja a padláson felhalmozott hordókat, amik a szellőztető rendszerhez vannak csatlakoztatva.

Kicsit arrébb, NP házában is beindulnak az események. NP egy fiatal csajszival tart hazafelé. Az ajtóban Rachel fogadja őket egy shutgunnal, és elzavarja a megrettent lányt. NP kiborul. Már épp rátámadna Rachelre, amikor egy kis vízbe áztatott elektromos vezeték segítségével, jól megcsapatják árammal. NP-t egy pillanatra kiüti a dolog, és pár másodpercre Aaron visszakapja Priscillát. NP azonban újra életre kell, és idegesebb, mint valaha. Szép próbálkozás, de azért valljuk be, egy egyszerű áramütéssel megölni egy gépet, ami Aaront már visszahozta a halálból, azért elég gyenge teljesítmény. Érdekes kérdés, hogy pusztítják el az elpusztíthatatlant?

Eső után köpönyeg. Joe most mondja csak el a többieknek, hogy az egész város az ünnepi koncerten van. (Komolyan hol volt Joe, amikor hordókba fejtették az egy egész tartálynyi gázt, hm? Ja, biztos, akkor ment el konspirálni Mileszékhoz.) Milesnak rögtön leesik mi a Hazafiak terve. Irány Willoughby! Egy kis gondolkodás után Monroe is csatlakozik. Connor viszont nem, mert ő vagy nem hülye, hogy elgázosítsa saját magát, vagy egyszerűen csak besértődött, mert az apja nem csak vele foglalkozik.

A művházban eközben Davis elnök a szokásos rizsát nyomja: California hozza a dögvészt erre a nagyszerű országra Miles és Monroe vezetésével. Az USA ezért most ünnepélyesen is fegyveres támogatást ajánl régi barátjuknak, Texasnak. Hurrá. A nagy általános örömködés (mínusz Marion) közben Davis jelt ad Trumannak, aki továbbadja egy katonának. Két perc- mondja, aztán elhagyja a termet. Marion felfedező útra indul, és a padláson megtalálja a gázt. Truman meg őt, és ahogy várható némi szerelmes vallomás kíséretében agyonszúrja a nőt. Azzal gázálracot ragad, és megy a dolgára. A nézőtéren zeng a God bless the United States of America, miközben odafent már nyitják a gázcsapot. És már csak egy rész van hátra!