A váltságdíj
Aelle királyhoz fivére, Aethelwulf érkezik látogatóba. Gyors formaságok után kiderül, hogy a király serege kész és éppenséggel öccsét szeretné annak élére állítani. Az persze marha nagy megtiszteltetésnek veszi a dologt, mire az egyik nemes kijelenti, hogy nála jobb embert nem is találhattak volna, hiszen mindenki az ő dicstetteit zengi. Aethelwulf nagy szerényen csak egy bölcsességel reagál erre: „Téged is megénekelnek, ha fizetsz érte. Ez a költemények titka.” Vikingjeink eközben partra szálltak és tábort építenek. Rollo már feszül az idegtől, hogy mikor jönnek már a szászok, Ragnar meg csak nyugtatja, ami késik, nem múlik.
Odahaza Kattegatban Lagertha irányítja a várost, a csarnokba pedig épp egy pár érkezik. A férfi elmondja panaszát, miszerint a nő fiút szült neki. Lagertha nem nagyon érti ezzel mi a baj, de a paraszt folytatja: Sokáig nem sikerült gyermeket nemzeniük aztán egy nap jött egy Rig nevű vándor, besegített a háznál és három napot náluk töltött, aztán kilenc hónappal később megszületett a baba. A nőtől még megtudjuk, hogy annak fogalma sincs ki az apa, mert egy ágyban aludtak. A férfi már fejét venné asszonyának, de Lagertha inkább őt kezdi oltogatni: az északi mitológiában Rig Heimdal istenség másik neve. Ezek után inkább piszok mázlistának kéne éreznie magát, hogy pont az ő házát választotta hajlékául egy istenség, és örvendenie kéne feleségével együtt, sőt még egy állatát is áldozzon fel Heimdálnak. Ha pedig bántani merné asszonyát ő maga fogja megtalálni. A paraszt köpni-nyelni nem tud, így tökig sértve elviharzik feleségével.
Aethelwulf megérkezik Ragnarék táborához, de nem örül a látványnak, mert nyílvánvalóan maradni készülnek. Emberei élből letámadnák őket, de a hadvezér egy kiadós ordibálás közepette inkább táborverésre szólítja őket. Az északiaknál hasonló a helyzet. Rollo kezében már viszket a fejsze és szeretné a szászok vérét ontani, Ragnar viszont nem ostoba, és inkább megvárja mit lépnek amazok. Éjszaka aztán mégis belopakodnak a hazaiak táborába és gyújtogatni kezdenek, aztán mikor felfedezik őket, hathatós mészárlást indítanak. Aethelwulf mielőtt kirontana sátrából, mint többi honfitársa még elmond egy imát, de mikor indulna harcolni, Floki elvágja sátrának tartókötelét, ezzel csapdába ejtve a vezért.
Reggel aztán már a viking módi megy: tábor fosztogatása, foglyok szopatása. Ragnar megtudja, hogy Aethelwulf a király testvére, amin gúnyolódik is egy kicsit, miszerint milyen király az, aki nem maga vezeti embereit. Floki és Rollo ezalatt megállapítják, hogy a szász fegyverek jobb minőségűek az övéiknél. Aelle persze dühöng a hír hallatán és egyre csak kérdezgeti, miért sanyargatják őket ezek az északi barbárok. A helyi pap persze neki kezd a vallásos sódernek, miszerint Isten küldte őket büntetésül. Az egyik nemes rátesz egy lapáttal és megkérdi, mi van, ha ez egyenesen a sátán műve?! Ezek alapján akár az életüket is oda kell adniuk, hogy legyőzzék a gonoszt. Végül egy másik úr mondja ki a nyilvánvalót: nem Isten vagy az ördög küldte őket, hanem jöttek azok maguktól, saját hasznukra, és mivel rabolni jöttek, adjanak hát nekik értékeikből, hogy aztán elhajózzanak a búsba. A király nem válaszol semmit, csak annyit felel, hogy még átgondolja a dolgot.
Nemsokára megérkeznek hőseink Aethelwulffal, és a helyi fogadóbizottság is befut. Utóbbiak alkut ajánlanak és meghívják a vikingeket a várba, mire Ragnar elkezd kuncogni és elvágtatnak vissza az erdőbe. Rollo ismét csak a támadást sürgeti és az éppen magán könnyítő Ragnar meg is jegyzi, hogy a töke tele van már, hogy az állandóan csak harcolni akar. Kis vitát követően Ragnar úgy dönt, elfogadja a király invitálását. Fogadtatásuk igencsak sokszínű. Van, aki köpköd, van, aki elbújik, de legtöbben csak tátott szájjal néznek. Formaias bemutatkozást követően Aelle étellel kínálja hőseinket, akik rögvest helyet is foglalnak. Floki az asztal minőségétől ájul el, a többiek pedig az asszonyok szépségétől. Mikor aztán az étel is megérkezik Ragnarék nem vacakolnak, rögtön nekiállnak kézzel a jobbnál jobb fogásoknak, ezzel totál megbotránkoztatva a szászokat, mikor azonban a pap elmondd egy imát, majd pedig a kórus rázendít, az északiak néznek olyan tekintettel, hogy „Ez meg mi a jó rossebb?!” Floki aztán elkezdi vizsgálni tányérját, majd végez rajta egy töréstesztet, amiből az asztal jön ki győztesen, Félszemű pedig ezen felbuzdulva már saját fején próbálja ki ugyanezt.
Ragnar csendre inti kompániáját és neki kezd a királlyal való alkudozásnak. Nem húzza sokáig, kijelenti, hogy kétezer fontnyi aranyat kér. A közeledő őröktől kis feszültség kerekedik a teremben, de Aelle végül beadja derekát, azzal a feltételle, hogy míg össze nem gyűjti a váltságdíjat, addig nem fosztogathatnak és egyiküknek meg kell keresztelkednie. Mikor ezt Ragnar fordítja mindenki hahotázásban tör ki, Flokin pedig látszik, hogy undorodik az ötlettől, de legnagyobb megdöbbenésükre Rollo kijelenti, ő majd lesz keresztény.
Kattegatban Siggy érkezik Lagerthához. Megkéri, fogadja el szolgálatait és Athelstan közbenjárására előbbi elfogadja az ajánlatot, de kijelenti hogy sose fog Siggyre, vagy lányára szolgaként tekinteni. Éjszaka Gyda nem tud aludni ezért jó anya lévén, Lagertha maga mellé fekteti és születendő babájáról beszélnek. A lány érdeklődik, honnan tudja anyja olyan biztosa, hogy fiú lesz, mire az elmondja, hogy a látó jövendölte Ragnarnak, hogy sok fia fog még születni.
Northumbriában Rollót megkeresztelik, keresztségben elnyert neve pedig Rolf lesz. A többség jól mulat a ceremónián, egyedül Floki köpköd. A király még emlékezteti Ragnart az alku őrá eső részére majd útjára bocsátja őket. A táborban Floki csesztetni kezdi Rollót azzal, hogy magára haragította az Isteneket és hogy nem lesz egyszerű kiengesztelnie őket. Kettejük közt már épp kitörne a párbaj, mikor a szászok befutnak a beígért kincsekkel. Persze az egész csak átverés, a ládák üresek, a lovasság pedig megindul a tábor felé, azonban a kapunál felállított csapda sokakat felnyársalja és alakzatuk felbomlik.
Több se kell a vikingeknek, kitörnek és szokásukhoz híven jó nagy mészárlást tartanak. A csatában az előző részben megismert Tostig végre elesik, ezzel megnyitva előtte az utat a Valhallába. Az északiak gyorsan győzelmet aratnak, mégis, a harc után, hogy bizonyítsa hűségét Odinhoz, Rollo még a sárban csúszva is elkap minden szászt, aki csak egy kicsit is mozog. Ragnar megmondja Aethelwulfnak, hogy testvérének nem igazán számít éle-e vagy sem, a következő snitten pedig már azt látjuk, amint a halott vezér egy lóhoz kötve befut Aelle városába.
Másnap aztán a város elé érkezik egy újabb láda, ezúttal már tényleg teli arannyal. A vikingek megindulnak hazafelé, Aelle pedig örök bosszút esküszik Ragnar ellen miközben az vígan búcsút int neki. A zárójelenetben még tanúi lehetünk annak, hogy Lagertha babája elvetélt.
Az áldozat
Ragnart borzasztóan lesújtották a történtek. Az érkező Athelstannak elmondja, hogy kilencévente elzarándokolnak Uppsala templomába, hogy leróják tiszteletüket az Isteneknek és áldozatot mutassanak be kegyeikért. Idén nem tervezte elmenni, de gyermekének halála miatt mégis szükségét érzi az útnak és szeretné, ha a pap is csatlakozik hozzájuk.
A városban Lagertha fogadja az emberek áldozatait az isteneknek, miközben Ragnar depressziótól fűtve iszik. Az asszony ezt látván átadja a feladatot Gydának, és Ragnarhoz megy. Próbálná jobb kedvre deríteni, de az egyre csak azt szajkózza, hogy nem érti miért teszik meg Jarlnak az Istenek, ha aztán elveszik fiát. A házban Athelstan veszi elő egy kőlap alól régi Bibliáját, ami azonban már erősen megporladt, így hogy meglegyen az összhang Ati is kicsit nyomott hangulatba kerül. Az út Uppsalába csodálatos ír skandináv tájakon át vezet. Esküszöm, ha minden lement, kiruccanok egy hétre a zöld gyep hazájába. Mint kiderül nem szerénykedtek az északiak az építéskor, a templom tetőzete ugyanis színarannyal van bevonva, vagy legalábbis annak látszik. Közelebb érve Floki már nem bír magával és úgy szalad előre, mint kisgyerek a játékboltba.
Odabent aztán egy hullává festett pap üdvösséget mondd az összes Istenségnek, közben egy ecsettel vért fröcsköl a felsorakozottak arcába. Atinál egy pillanatra megtorpan, de végül őt is „felkeni”. Lagertha Freyhez imádkozik, hogy szülhessen még fiakat, Bjorn Odintól kér áldást, Ragnar pedig azt tudakolja, ki szüli majd meg fiait. Este aztán mindenki vacsorához készülődik, mikor Ragnar befut barátaival és hirdetni kezdik az Istenek jelenlétét.
Másnap Athelstan sétálgat Uppsalában, majd megkérdezi Ragnartól, hogy a környékbeli karámok mi célt szolgálnak. Az elmondja, hogy a bennük lévő állatokat fogják majd áldozatul bemutatni. Mikor aztán egy üres karámhoz érnek Ragnar sokkolja Athelstant, ugyanis elárulja, hogy az az emberáldozatoké. Ati ezután eléggé lehangolt lesz, elvégre a kereszténységben nem túl nagy szokás az emberáldozat. Véletlen belebotlik Rolloékba, akik sörrel és valami különös gombával kínálják, a pap pedig, jobb megoldást nem látván, elfogadja azokat.
Este vacsoránál Lagertha és Ragnar arról beszélnek, hogy a nagy Horik király is ellátogat majd a zarándokhelyre, a férfi pedig ezt meg is erősíti. A kinti hangzavart hallván az asszony kérleli férjét, ne menjen el az este, hanem maradjon velük. Bizony jól sejtettük, varázsgombát etettek Atival, aki ettől be is állt rendesen. Papunknak ez mag Dante pokla: akármerre néz piálást, dugást, vagy egyéb vétkezéseket lát. Most egész Uppsalát átjár egy kis Woodstock feeling. A pap nemsokára össze is esik, Leif viszont felsegíti, mondván az Istenek tartják és épp csak elindult az úton. Ati ezt nem nagyon érti, ahhoz viszont épp elég neki, hogy Thyri karjaiban kössön ki. Mikor a nő megfürdeti, rákérdez, hogy miért teszi, de csak annyit kap válaszul, hogy ennek így kell lennie.
Másnap Ragnar érkezik a Atihoz, hogy bemutassa őt a korábban már emlegetett Horik királynak. Mikor megérkeznek sátrába, Ragnar és Horik egymást kezdik ajnározásban túllicitálni, minek előőbi hűségesküje vet véget. Eztán felvezeti a nagy tervet: együttes erővel nem csak fosztogatni tudnak majd, hanem új földeket is szerezhetnek és nem csak Angliában, hanem a jóval nagyobb Frank Birodalomban is! Horik erre ráharap és rögtön meg is köttetik a szövetség.
Siggy Rollót cseszteti az elmúlt éjszaka miatt, de az csak felkapja a vizet és elküldi a nőt a francba, mondván, hogy majd bánja, hogy elment, mikor nagy ember lesz belőle. Siggy azzal vág vissza, hogy ha tényleg nagy ember lenne, akkor most ő is Horikkal partizna, ahelyett, hogy másnaposan tömi a pofáját.
Ragnar és Horik valami sakk-féleséget játszanak, közben pedig a király megkéri a jarlt, hogy intézzen el neki egy másik, Götalandi Jarlt, bizonyos Borgot, mert az veszélyezteti területeit, de ha Ragnar félreállítja, örökké adósa lesz. Hősünk nem felel semmit csak sokatmondóan vigyorog.
Atit a félelmetes külsejű sámán vezeti el a korábban látott paphoz, aki arról kérdezősködik, hogy Athelstan még mindig Jézust imádj-e. Ő ezt tagadja, viszont mikor a pap közli vele, hogy azért van itt, mert áldozatnak szánták, összeteszi kezeit. Ezt a pap is kiszúrja és bizony ott fityeg egy kereszt Ati karkötőjén. A pap csak gyilkos tekintettel néz rá, Athelstan pedig jobbnak látja sietősen távozni. Lakhelyükön a sámán elmondja a többieknek, hogy Az Istenek nem lelik majd áldozatában kedvüket és minden oda lesz, hacsak nem veszi át valaki Ati helyét. Floki egyből pattanna, de Helga még időben visszatartja. A következő jelentkező Félszem lenne, ám Leif megelőzi, így végül őt fogják másnap feláldozni, míg Atit emészti a bűntudat.
A szertartáson aztán minden jelenlévő egy áldozati oltár köré gyűlik. Három pap érkezik három áldozati tőrrel és egy Dexter arzenálját megszégyenítő pengékből álló készlettel. Egy nő énekelni kezd és megindul az áldozatok bemutatása, először az állatoké, majd az embereké.
Utóbbiakét maga Horik király hajtja végre. Az áldozatok vérét tálakba gyűjtik, testeiket pedig fellógatják. A „lényeges” részeket nem mutatják, de ahogy söprik le a vért az asztalról és a többi elég hatásos összképet alkotnak. Mára ennyi volt, jövő héten pedig évadot zárunk.
Facebook kommentek