Kezdjük a jó hírrel. A Starz berendelte a harmadik évadot. A kérdés már csak a minek? Remélem a fejesek az adónál az után döntöttek, hogy látták a teljes második évadot, mert a mostani rész után nemhogy többet egy részt nem akarok látni belőle, de csak a jó neveltetésem mentett meg attól, hogy ne tegyek kárt a berendezésben. Ha kihajítom a gépemet az ablakon, az lett volna csak az igazi fall from heaven, legalábbis a jó pár emelettel lentebb ücsörgő khm. munkanélkülieknek egész biztosan.

Machu Picchu

Az évad kezdő képsoraival nyitunk. Riario és Leo egy barlangban ücsörög, felülről vér csörgedez, a vadak buliznak odafent. Egy halvány reménysugár, hogy véget ér ez a dél-amerikai kaland végre. Riario igencsak kétségbe van esve. Nincs itt már remény, az Isten valahol följebb jókat röhög most rajtuk. Leo még mindig optimista, mire a gróf egy kis családtörténettel veszi el a kedvét. Riariót születése után elhagyta az anyja, egy kolostorban nevelkedett, míg meg nem jelent a Sixtus, az ál, hogy az Egyház, és a saját szolgálatába fogadja. Egy flashbacket is kapunk menten, amiben a Piton professzornak fazonírozott kisRiario éppen prostit ölni indul. Hát ez az, ahova a hitem vezetett engem –mondja kissé cinikus éllel a hangjában Leónak. Hosszú zsíros haj, eszelős tekintet. Ja, értjük.

Jönnek az őrök. Ima is velük van, és örömmel közli, hogy nem találták meg a Könyvet, de a látomása szerint Leo feláldozása szóra bírja majd az isteneket. Leo kételkedik a jóslat megbízhatóságában, de ha már meg kell halnia, csak annyit kér, hogy legalább a két társuk hadd maradjon életben. Aha, ezek szerint nem az ő vérük folyt az előbb. A főpap (Topa Inca) nem találta őket elég jónak az áldozatra, ezért munkára osztotta be őket itt a szentélyben. Leo elvezetteti magát hozzájuk, és búcsú gyanánt kódolt üzenetben adja meg Zorónak a teendőket. A cimbi egy kis gondolkodás után rá is jön, hogy egy régi közös kalandjukra gondolt Leo, és a tettek mezejére lép. Alighogy nekilát a zár megbabrálásnak, Nico ráküldi az őrt. Van is nagy csodálkozás Zoro részéről: mégis a fenét művelt veled Riario? –kérdezi. Erre Nico előránt egy belező kést, és iktatja az őrt. Megtanította, hogy maradjak életben- jön a válasz. Hell yeah. Nico az egyetlen fény ebben a nagyon sötét dél-amerikai éjszakában, esküszöm.

Leo és Riario a kivégzésre várnak. A gróf lélekben már feladta, őt is csak a jó neveltetése tartja vissza, hogy ne fetrengjen sírógörcsben összekucorodva az egyik sarokban. Leo nem adja fel, ő hallotta az anyja hangját a barlangban. Riario nem tenne meg mindent, ha tudná, hogy az anyja ott van bezárva? Vagy Zita? Riario csak annyit mond, hogy egykor ő is hallani vélte Isten szavát, aztán tessék, mi lett belőle. Közben egy random aranymelltartós őslakost kivégeznek. Közelről is megmutatják. Köszönjük. Zoro meglátja ugyanazokat az agyagedényeket, amiket korábban Leo is, és már meg is van a terve az elterelő hadművelethez. (Egy szorult helyzetből úgy jutottak, ki, hogy Zoro disznózsírt öntött a tűzre, és amikor az belobbant, ő el tudott menekülni. Leo nem, de az más kérdés.)

Riariót a kivégzőhelyre kísérik, nyomja is a Miatyánkot szaporán. Leo az utolsó pillanatban közbelép, és Ima hajtűje és kardja segítségével elfogja Topa Incát. Ezután Ima Kama tolmácsolásában szózatot intéz a néphez. A lényege, hogy kiállták a próbákat, joguk van bemenni a Mennyek Tárházába. Ha nem engedik őket, akkor Isten haragja jól lesújt majd az indiánokra. Nem tudjuk meg, hogy milyen hatása lesz a beszédnek, mert közben Zoro felrobbantja az egész szentélyt. A nagy kavarodásban Leo és Riario kereket old.

Nappal lett, Leóék menekülés közben összetalálkoznak Zoróékkal, és előadják a nagyszerű tervet miszerint a barlangon át fognak menekülni. Hogyan? –jön az obligát kérdés Zorótól. SIKLÓERNYŐVEL, baszki, hogy máshogy! A csapat visszatér a barlangba, nyakukon az Ima vezette őslakos sereg. Leo bezárja a bejáratot. A becsukódó lapok közé Ima ügyesen belöki a főpapot, akit szó szerint szétlapul. Köszönjük, hogy ezt is megnézhettük. Leo a Mona Lisa hátterébe rejtett utalásból rájön, hogy lehet kinyitni az arany piramist (erre már szavaim sincsenek), de nincs benne köszönet, mert Könyv nyista, csak egy bronzfej van a rejtekhelyen. Ami beszél. Nabazdmeg, erre aztán megérte várni 8 epizódot!

Leónak nagyon tetszik a szerkezet, de lassan leesik neki, hogy AZ ANYJA NINCS EGY KŐTÖMBBE ZÁRVA ÉVTIZEDEK ÓTA! Riario agya erre ledobja az ékszíjat. Hol van az a kibaszott Könyv?- kérdezi helyettünk is. Hát itt nincs. A fej szerint máshol van, árulás fennforgása miatt. Hogy hol, azt persze nem árulja el, mert pont akkor találja telibe egy nyílvessző. Elmentek ti a picsába mind! A vadak támadnak, Leóék ejtőernyővel menekülnek. Leo búcsúzásképp még közli Imával, hogy készülhet a halálra, mert nincs Könyv. Az ugrást mindenki túléli, egyedül Riariót veri az Isten, mert most még a lába is eltörik. Leo helyre rakja, és kiadja az ukázt a többieknek, őt is magukkal viszik. Ennyi halál bőven elég volt már, nem kell több.

A csapat a tengerparton ejtőzik, és várja, hogy Amerigo Vespucci pont arra hajózzon. Zoro csügged, Leo bezzeg az istennek nem bír. Ha visszatérnek Firenzébe, megjavítja a fejet, és akkor meghallgathatja, mi az üzenet vége. Nico, a személyi asszisztens jön a hírrel, hogy Riario - aki úgy ül a szomszédos sziklán, mint egy rakás szar- beszélgetni akar. A gróf elmeséli, hogy az a zsidó(!) prosti, akit a Szentatya utasítására meg kellett ölni Celia Lysimachus volt, a saját anyja. (Hozzá jár ki a temetőbe.) Amikor megfojtotta mindketten tudták, hogy ki a másik. Riario azt hitte, a Könyv majd feloldozást ad a bűneire, és tessék, itt az újabb büntetés, üres kézzel tér haza. Leo győzködi (a gróf helyett szerintem inkább a producereket, hogy van még kraft a sztoriban, ne aggódjanak), megvan a fej, még a Könyvet is megtalálhatják. Riario felteszi a nagy kérdést: megéri? Leo Amerigo közeledő hajójára bámul: neki ez a kaland még nem ért véget. Nem lehetne, hogy minket, nézőket kihagynak belőle?

Róma

Végre egy kis pápai cselszövés, már úgy hiányzott, mint Eurovíziós Dalfesztiválra egy szakállas nő. Alfonso itt bassza a rezet (már elnézést, a dél-amerikai kaland felmorzsolta az idegeimet), ahelyett, hogy a felesége erényei felett őrködne. Jól halad a terv, a kereskedelem Firenze és a többi város között megszűnt, a szövetségesei nélkül pedig egyszerű lesz legyőzni. Van azonban egy kis gond – folytatja Alfonso-, Lorenzo él, és félő, hogy Ferrante királlyal valahogy mégis sikerül megtalálnia a közös hangot. A pápának erre is van megoldása, természetesen. Montefeltro csapatai rajtaüthetnének Firenzén. További cselszövésre egyelőre nem nyílik mód, mert Sixtushoz meglepi vendég érkezik.

Bajezid az, a szerencsétlen, aki azt hiszi a Szentatya hívatta magához tárgyalni. Sixtus le van döbbenve, átverésre gyanakszik. Igaza is van, de ez a szultánfinak csak nem akar leesni. Minek küldte volna Oszmán kardját a pápa, ha nem a békéről akarna tárgyalni? Sixtus régi motoros a szakmában, meglátja a lehetőséget: ő nem küldött követeket, és ha a kard nincs a helyén, akkor Bajezid nemcsak hitetlen, de még tolvaj is.

Rodrigo püspök vissza is tér a hírrel, hogy a kardnak hűlt helye. Szorul a hurok Bajezid nyaka körül, aki azzal próbálja védeni magát, hogy ha nem tér vissza időben az övéihez, akkor az apja tudni fogja, hogy valami történt vele. Apuci kicsi fia vagdalkozása nem hatja meg Sixtust, aki gyorsan rájön, hogy ez az egész Bajezid magánakciója volt. Őszentsége röhögve adja ki a parancsot a szultánfi kíséretének lemészárlására. Gyorsan be is végeztetik, Lucrezia szolgája menekül csak meg egyedül, és persze Bajezid, akinek az életét Alfonso kénytelen volt megkímélni.

A szultánfit a pápa akaratának megfelelően ruháitól majdnem teljesen megfosztva, mezítláb lökik ki Róma kapuin. Meglesz még ennek a böjtje, amit egy pár száz kilométerrel északabbra, a Duna és a Tisza völgyében fekvő királyság nagyon, de nagyon meg fog szívni. De az egy másik történet. Quon elmenekült a pápai testőrség elől, és most a kardjával rejtjelez a Rabnak. Éjszaka, baszki, rejtjelez! Sixtus-tesó valószínűleg 0-24-ben nyomja a leskelődést a vasrácsokon kifelé, mert pont meglátja az üzenetet. Elszánt a tekintete. Vajon úgy haladnak a dolgok, ahogy tervezte?

Konstantinápoly – Külső (Kisszínes)

Lucreziához látogató ékezik. Jákob pasa. Korábban keresztény volt, de már nem. Mivel elég sokat lógott Firenzében, ezért nem kérdéses számára, hogy Lucrezia hazudik. Azt is tudja, hogy kicsoda ő valójában, már csak az a kérdés, hogy mi a jövetelének a célja? A nyomaték kedvéért elővezettet egy rabláncra vert nőt, akitől biztos nagyon meg kéne ijednünk. De nem fogunk.

Nápoly

Lorenzo végre leszállhatott a szopórollerről, frissen mosdottan bájcseveg egykori szeretőjével. Valaki meghozta neki Carlo feltűnésének hírét, és aggódik a felesége erényei miatt. Ippolita rögtön lecsapja a magas labdát: ő, ilyet soha nem tenne. Sőt, itt a remek alkalom, hogy együtt otthagyjanak csapot-papot, és megszökjenek. Lorenzo nem olyan tökös legény, vagy legalábbis nem fűlik a foga hozzá, hogy il Magnifico helyett földönfutó legyen belőle. Ippolitának szerencsére helyén van az esze, és nem vár arra, hogy Piero híveket vásároljon a nápolyi nemesek közül, hanem inkább a tettek mezejére lép. Szex lesz ebből, bizony mondom néktek.

Piero közben azt csinálja, amihez a legjobban ért, mások seggét nyalja. A Lorenzótól kapott pénzen nápolyi arisztokratákat vásárol. Az alkudozást azonban egy, a rettenetes akcentusa alapján francia martalóc szakítja félbe, aki magával hurcolja az urakat. Igazam volt, kiderül, hogy a vadember egy Ozzo nevű francia kalóz, aki elég ügyes, hogy Ferrante király őrségén keresztülverekedje magát, és az elrabolt hajókat kétszeres váltságdíj fejében szolgáltassa csak vissza. Lorenzo fülét-farkát behúzva nyavalyog, hogy neki se pénze, se hatalma, hogy visszaszerezze az emberét, még a végén a királytól kell kölcsön kérnie. Ippolita szép lassan, hogy a másik is felfoghassa, elmondja Lorenzónak, hogy erre a nyígásra Ferrante nem hogy nem köt vele egyezséget, de élve boncolja fel. Hacsak a magáé helyett nem Ozzo testét nyújtja át arany tálcán.

Lorenzo Ippolita társaságában el is megy Ozzo hajójára, aki néhány Lorenzo férfiasságára tett becsmérlő szó kíséretében közli, hogy sajnos emelkedett az árfolyam, mert megtudta, hogy Piero, annak a Leonardo Da Vincinek az apja, akinek az ágyúja megölte az egyik bandatag tesóját. Lorenzónak sírásra görbül a szája, neki annyi pénze nincs. Nem baj – mondja Ozzo-, majd a csajod ad, nekem is ő fizetett, hogy raboljam el az embereidet. Lorenzo ledöbben, Ippolita pedig bevallja, hogy az egészet ő tervelte ki, hogy Lorenzo lenyűgözhesse Ferrantét. Azzal előhívja a katonáit, akik lefegyverzik Ozzo embereit. Lorenzo is kardot ránt. Na kinek kicsi most a zacsija? – keménykedik. A helyes válasz: az egyetlen, akinek ebben a díszes társaságban zacsija van, az Ippolita.

A nő meg is kapja a maga jutalmát. Szex az természetesen. A gáláns Lorenzo felajánlja, hogy neki az a jó, ha előbb Ippolitának jó. Még jó! Amennyit ez a nő megtett érte, ennyit igazán megérdemel. A légyottot egy üzenet szakítja félbe, Ferrante hajlandó tárgyalni. Lorenzo gondoskodott is a kellő repi ajándékról: Ozzo hasba szúrt teteme már a király bonctermében hever. Ferrante boldog , és már a tárgyra térne, amikor váratlan látogató érkezik. Ez már csak egy ilyen rész. Sixtus az személyesen, Alonso társaságában. Üdvözli a meglepett Lorenzót. Itt az ideje, hogy a megadásról beszélgessenek.