Machu Picchu

Zita sírjánál Riario imádkozik, kissé elborultan, amolyan minden mindegy alapon. Nico is odatérdel mellé, mert neki volt gyerekszobája. A többiek a távolból figyelik őket. Zoro bizalmatlan, szerinte nem kéne hagyni, hogy a gróf a Könyv közelébe jusson. Leónak sírásra áll a szája, most jött rá szegénykém, hogy 1. a sérója leamortizálódott (bezzeg Riario, mint egy Drei Wetter Taft reklám: emberáldozás, erős szél – és a hajam még mindig tart), illetve 2. nem olyan tuti ez az expedíció, jobb lenne már hazahúzni a picsába.

Ima odáig van a gyönyörtől, hogy végre ő is beléphet a Mennyek Tárházába. Kicsit mészárolni, meg szexelni kellett érte, de csak összejött- gondolhatja. Riario azonban beleköp a levesébe, mert Zita megölésével feljogosítva érzi magát, hogy ő is bejuthasson. Ima leszarja, de az aranysisak nélküli főpap -feszültségcsökkentésként- mindannyijuk belépését engedélyezi. Azt persze már nem teszi hozzá, hogy van egy pár csapda odáig, amin át kéne jutni. Nico momentán amiatt aggódik, hogy ugyan a Nap és a Hold bementek, de sosem jöttek ki erről a csodálatos helyről, és az azért valahol nem egészen normális.

Innentől kicsit Indiana Jones-i hangulatban folytatjuk. Ima egy szerencsétlen lámán demonstrálja, mi az első feladat. A folyosó végén másfél embernyi magasságban van egy kőlap, amit meg kell érinteni. A baj csak az, hogy ha egy ötéves gyereknél nehezebb élőlény kel át a köveken, akkor a fal összeroppantja. Szegény láma, valahol egy PETA aktivista összekuporodva sír a sarokban. Leo térül-fordul és összerak egy önjáró szerkezetet, a skorpiót, ami sikerrel veszi az akadályt. Az ajtó kinyílik, Riario elsőként lépdel át rajta. Zoro meg is jegyzi, látszik, hogy gróf, hagyja, hogy mások dolgozzanak helyette, ő meg learatja a dicsőséget. Én meg csak annyit kérdezek, honnan a fenéből szereztek megfelelő alapanyagot, és faragták ki ilyen aprólékosan, ennyi idő alatt ezt a szerkezetet?

A kincskereső csapat egy feneketlen szakadék felett átívelő pallóig jut. Újabb próba: egy kulcs, száz lyuk. Zoro meg is jegyzi, hogy bizony neki is állandóan ez a problémája: a sok közül melyikbe dugja a sok lyuk közül. Leo először rossz helyen próbálkozik, ezért a palló elkezd kicsúszni a lábuk alól. Ima visszaugrik a barlang biztonságába, és amilyen hülye, viszi magával a kulcsot is. Leo visszakönyörgi tőle, majd egy kis agytornával arra is rájön, hogy kell lennie még egy kulcslyuknak valahol (a 100 nem prímszám, de a 101 igen). A palló alatt meg is találja, pont időben persze. Megmenekülnek. Ima a túlparton rekedt, szól, hogy várják meg, mindjárt jön. Naná, hogy nem várnak rá.

A következő próba egyszerűnek tűnik, Riario magabiztosan lépdel az újabb kulcslyukak felé. Ezúttal csak egy van, kulcsonként, de ennyi is elég, hogy Zoro összebalhézzon a gróffal. Riario gyorsan megunja a pattogását, és egy tőrt szorít a nyakához. Zoro állítólagos legjobb barátja, Leó néma, mint hal, Nico lesz az, aki megoldja a helyzetet. A sráccal valami tényleg történhetett azon a hajón, mert most Riario lelkére hatva beszéli le a nemesurat a fölösleges vérontásról. Most hogy ezt így jól megbeszélték, Zoro megy zárat feltörni.

A kulcsok a zárban, de mégsem történik semmi. Leo rájön, hogy nem véletlen van a folyosó végén az a bazi nagy forgó diszkógömb. A fény váltakozásának ritmusára kell elfogatni a kulcsokat. Igaza lesz, csak egy a baj: a kulcsokat valakinek folyamatosan elforgatva kell tartani, különben az ajtó bezárul. Még jó, hogy pont négyen vannak. Leo és Riario bemegy a barlangba, amiben nem sok minden van, csak egy aranypiramis-szerűség, és egy kijárat a semmibe. Már épp mennének kifelé, amikor egy női hang Leo-t kezdi el szólongatni.

Végszóra Ima is megjelenik, aki nemcsak hogy átjutott a szakadék felett, de még jól össze is verette Zorót és Nicót. Kicsit bepöccent, hogy nem ő léphetett be elsőként a szentélybe. Az embereit ráküldi Leóékra is. Azok már visszatámadnának, de megkínzott barátaik biztonsága miatt haboznak. Ekkor Riario rápillant Nico véres fejére, és elpattan benne valami, ám hiába veti magát az indiánokra, azok túlerőben vannak. Leo értetlenkedik, hát hogy is van ez az egy test, egy lélek, mire Ima közli, hogy ugyan szivi, már az elejétől tudtam, hogy neked más nő jár a fejedben. A titokzatos női hang megint Leót hívja, ezúttal mindenki hallja. Ima is, de nem érdekli, kivonszoltatja a foglyokat.

Firenze

Lorenzo távollétében Clarice élvezi az édes életet. Cosimo fattya a jelek szerint jó szeretőnek bizonyul. A viszony azonban nem tarthat sokáig, mert vigyázni kell a család jó hírére. Ezt hallva Carlo gyorsan öltözködni is kezd. Ismerem én aztat, semmi jó nem származott még nekem abból- mantrázza egyre –, és különben is, a végén úgyis én fizetem meg ennek az egésznek az árát. Majdnem igaza is lesz, mert hirtelen csuklyások támadnak rájuk az ablakon keresztül. Carlo ártalmatlanná teszi őket, ám ekkor Vanessa sikoltása hallatszik. Az őrség sehol, Carlo megy rendet tenni. A lánynak nem esik baja.

A támadás után Dragonetti is előkerül, Carlo jól le is szúrja (verbálisan természetesen), amiért nem képes a védelmet rendesen megszervezni. A kapitány visszaszájal. (Értem én, hogy Carlo az úrnő szeretője, ezért megvetendő, de könyörgöm mégis csak Medici, egy kis tisztelet kijárna neki a beosztottaktól, nem?) A támadóktól Urbino hercegének címere kerül elő, kézenfekvő tehát, ki lehet a megbízó. Carlo azonban átlát a szitán. A lépcsőházban elkapja Sassettit, és kérdőre vonja. A Mediciek halálával ő lenne a következő a bank élén. Sassetti egy kis fenyegetés hatására be is vallja bűneit. Carlo nem teketóriázik, ott helyben agyonszúrja az árulót.

Clarice érkezik Vanessához, aki kapva kap az alkalmon és beolvas neki, hogy elvileg azért tartják fogva a palotában, hogy ne essék baja, és tessék, majdnem megölték az éjjel. Clarice azzal hárít, hogy erről nem ő tehet, ez egyszerűen annak a következménye, hogy Vanessa rosszul választott magának hálótársat. A csajszi nem ért vele egyet, szerinte nem a szertője határozza meg az embert, mindenki annyi tiszteletet kap, amennyit megérdemel – utal vissza Clarice pár perccel korábbi tanmeséjére. Szegény Clarice kapja az ívet rendesen, pedig ő is csak azt teszi, amit a férje: szeretőt tart.

Kicsit később az ebédlővé alakított multifunkciós helyiségben találkozik Carlóval, és nem hagyja szó nélkül Sassetti váratlan távozását az élők sorából. Nem haragszik érte, sőt még kezet is csókol a férfinak. Carlo a szolgák gyilkos tekintetének kereszttüzében állva felveti, hogy Clarice a tűzzel játszik, és egy nő jó hírneve kényesebb dolog a férfiakénál. Clarice pont leszarja, az ő házában azt csinál, amit akar. Na, szeretném én látni, hogy akkor is ilyen nagy lesz-e az arca, ha Lorenzo egyszer hazatér a nápolyi túlélőtúráról!

Konstantinápoly - Külső

Lucrezia és testőre a szultán elsőszülött fiához, Bajazidhoz érkezik titkos küldetéssel. A főúr kegyes fajta, egy tolvaj fiút nem ölet meg, csak besoroztat katonának. Szerintem meg ez kb. ugyanaz. Lucreziát is a színe elé vezetik. A nő Amelia néven mutatkozik be, és azt mondja, hogy a pápa megbízásából jött. Végülis igaz. Jó szándéka jeléül átadja a Titkos Levéltárból lopott kardot. Bajazid lekenyerezve. Lucrezia cselszövésbe kezd, aminek én nem nagyon látom az értelmét, de mit értek én a lovakhoz, ugyebár. A lényeg, hogy bár Bajazid az elsőszülött, de mindenki az öccsét Cemet várja örökösnek. Bajazid bebizonyíthatná rátermettségét az apjának, ha most elutazna Rómába, hogy a pápával egyezséget kössön: a nyugat a Vatikáné, a kelet az Oszmán Birodalomé. Addig legyezgeti a hiúságát, míg a férfi valóban útnak indul, de mivel nem teljesen hülye, ezért Lucreziát házi őrizetbe helyezteti.

Róma

Lupo titkos iratokat tanulmányoz. Ál-Sixtus jön hozzá látogatóba. Lupo alig leplezett megvetéssel beszél az imposztorral, aki ki van akadva, hogy miközben ő egy újabb összeesküvést szervez a szent Egyház dicsőségére, addig az ember, akinek hűséggel kellene szolgálnia, holmi babonákra fecsérli az idejét. Lupo bizonygatja, hogy a Levelek Könyve márpedig igenis megoldja a világ minden baját. Ál-Sixtus csak azért nem röhögi képen, mert annál ő sötétebb karakter. A babonás tárgyaknak nem a puszta létezése a bűn, hanem az, ha emberek istenítik őket- mondja, azzal tűzre veti az egyik iratot. Lupo úgy néz utána, mintha ördögöt látott volna.

Lupo megy az igazi Sixtushoz elsírni a bánatát. A Rabnak kisebb gondja is nagyobb ennél. Éppen összeesküvésben van, meglesz annak az eredménye hamarosan, csak ki kell várni. A tanácsos türelmetlen, inkább a Levelek Könyve után nyomozna. Sixtus próbál nyugodt maradni, és elmagyarázni a szerencsétlennek, hogy a Könyvvel nem megy semmire, és maradjon inkább hűséges hozzá, mert szüksége lesz a segítségére. Lupo hűséget esküszik, de gyanítom, ha mutatnák hátulról látnánk, hogy keresztben állnak az ujjai. Elmegy, a Rab meg csak veri a fejét a rácsba: na ezzel is csak többen vagyunk.

Igazam lett, mert a következő jelenetben azt látjuk, hogy Lupo beóvatoskodik a Titkos Levéltárba, és azt a pergament nézegeti, ami mindig más képet mutat. Leóék dél-amerikai utazásának képei elevenednek meg a papíron. Amikor Leóék bejutnak a barlangba, a lap üres lesz. Lupo hiszi is, amit lát, meg nem is, ezért biztos, ami biztos alapon ellopja a lapot. Ha az elkábított őrök az ajtónál nem tűnnnek fel ál-Sixtusnak, akkor talán majd ez igen.