Az arkansasi állami börtön udvarán kezdünk, itt levegőznek a jóarcú, cérnavékony, kedves mosolyú és szelíd természetű úriemberek narancssárga ruhában, ám egyszer csak fehér pihék kezdenek szállingózni az égből. What the fuck, fucking snowfall in a fucking hot summer day?, kérdezgetik egymást zavart mosollyal a korrekciós intézet lakói, de ez bizony nem ám hópihe, hanem pernye, ugyanis a börtönudvar falát éppen most égeti át valami láva. A tűzfolyam lassan szétterjed az udvaron, mindenki menekül, az őrparancsnok riadót rendel el. Hamarosan megérkeznek raktáros ügynökeink is, Myka, Pete és Steve, hogy szétnézzenek a helyszínen. A falon méretes lyuk, most folyik a rabok számlása, megszökött-e valaki. Bizony hogy igen, két rab sikeresen télakolt (na melyik könyvből származik ez a kifejezés?), de nem a börtönudvaron tartózkodók közül, hanem az alagsoron át. Ott is van ugyanis egy hasonló lyuk, az udvaros tűzeset csak elterelés volt ezek szerint.

A raktárban Artie Jerry Garcia, a Greatful Dead egyik alapítójának lámpáját keresi a polcok között, amikor Myka megcsörgeti az arkansasi események beszámolójával. Ereklye van a háttérben, ez nem is vitás, hozzatok majd mintát a lávából, most megyek, elő kell készülnöm Claudia 21. szülinapjára, mondja Artie és kikapcsol. Közben véletlenül leveri az egyik polcról az Eredeti Gumilabdát, ami először a földre esik, majd nekipattan a szemben lévő polcon egy díszes órának. A labda gyors pattogásba kezd az óra számlapja és Artie homloka között, a főügynöknek rövid koncentrálás után sikerül elkapnia a lasztit, visszahelyezi a tartójába és elindul kifelé. Így nem is látja, hogy a számlapon lévő mosolygós arc morcosra vált, na, ennek mi lesz a következménye? Főcím.

Artie átmegy a panzióba, ahol dudorászva dallamos dekorációt dob össze drága dekoratív Claudiánk szülinapjára: klasszikus rockbandák posztereinek és lemezborítóinak segítségével pofás díszletet készít, Garcia lámpájára a jobb fényhatás biztosítása érdekében van szükség. Ez ugyanis neonfénybe vonja az alkotásokat, így a képek mintegy kiemelkednek a síkból, nagyon pöpec. Miután végez a munkával, becsukja az üvegajtót és távozna, de pont ekkor lép oda Claudia. Hát te meg mire készülsz ott bent azokkal a poszterekkel?, kérdezi vigyorogva, ez titok, nem mondhatom meg, motyogja Artie zavartan. Claudia felhívja a figyelmet, hogy titkos ügyeket nem lehet üvegajtó mögött folytatni, mert ugye az átlátszó, így Artie kénytelen idő előtt megmutatni a dekorációt a leendő ünnepeltnek. A 21. szülinap jeles alkalom, bölcselkedik Artie, igen, végre legálisan sörözhetek, így Clau. Ja és lesz majd egy meglepetés vendég is, teszi még hozzá Artie, mire Clau rémülten megkérdezi: Jaj, de ugye nem egy bohóc? Ugratják még egymást egy kicsit, majd Artie kijelenti: Az életkornak nem mindig van köze a felnőttséghez, nézd csak meg Pete-et. Kedvenc vöröskénk vigyorogva helyesel, de a mosoly lehervad az arcáról amikor Artie megkéri, hogy halkítsa le a hangos klasszikus zenét. Milyen zenét, itt minden csendes, néz rá Claudia gyanakvó arccal. Az óra, Beethoven órája!, kiált fel Artie és elrohan.

Arkansasban az ügynökök a börtön illetékeseivel és a kiérkező szövetségi marsallal, Liam Napier-vel beszélik át a történteket, az élesszemű Myka hamar kiszúrja, hogy Jinksy és Liam korábbról már ismerhetik egymást. A két szökött rab, Rick Davis és Joe Barton, nyilván kívülről kapott segítséget, mi látjuk is, amint egy Anna nevű szőke csaj valami erdős részen megáll a kocsijával, hogy a szökevények átöltözhessenek, és megmutatja nekik az azt eszközt, amivel a lyukat égette a falba: egy közönséges rézkancsót. Davis szerint ezzel bármilyen széfet ki tudnak majd nyitni, nem lesz gond a megélhetéssel. Liam ezalatt a szökött rabokról ad háttérinfót az ügynököknek, eszerint Davis a Harmadik Utcai Törökök nevű banda tagja, az viszont meglepő, hogy nem egy másik bandataggal, Griff-fel szökött meg, hanem Bartonnal. Kihallgatják Griffet, aki szerint Barton régen szintén tagja volt a bandának, de kilépett, most viszont valami okból vissza akar kerülni, ezért cserébe feljánlott egy korábbi rablásból származó csinos összeget Davisnek.

Myka és Pete kedvesen rámenősen kifaggatja Steve-et és bizony kiderül, hogy ő és Liam jártak, de Steve dobta, amikor Liam hazudozni kezdett neki. Volt szeretővel együtt nyomozni nem egy leányfiúálom, Myka ezért vállalja, hogy majd ő nyomoz Liammel, Pete és Steve meg nézze át Davis celláját. A két ügynök talál is egy képeslapot Annától, rajta rövid versike, ezt nyilván nem a Költészet Napja alkalmából küldték Davisnek, hanem valami rejtett üzenetet tartalmaz. Cseréljük ki a szavak első betűit az abc-ben soron következőre, próbálkozik Pete, de az értelmetlen hangsor hallatán kijelenti: Ez inkább klingonra hasonlít. Tovább turkál a szökött rab cuccai között és talál egy pár helyen kivágott papírlapot, ez lesz a kódfejtő cucc, naná. Ráteszik a szövegre, a kivágott lyukakban pár szó látható: kelet, fal, pince, dél, hétfő. Ezt a verset még én is megértem, mondja Pete.

Griff vallomása nyomán Myka és Liam a közeli erdőben megtalálja a pénzestáskát, benne a lopott pénzzel, és Barton mobilját. Az egyik tisztáson ott áll lezárt ajtóval a kocsi, benne a kiszabadulni képtelen Annával, az ösvényen meg egy megdermedt lávakupac: ez bizony a néhai Davis, vizsgálgatja a marsall. Kiszabadítják a csajt, aki szerint Davis és Barton összevitatkoztak és Barton a kancsóval lávafolyamot idézett elő, ami összeégette Davist, őt meg bezárta a kocsiba. Anna egyébként olasz nénikéjétől örökölte a kancsót. Barton a hátrahagyott mobil híváslistája szerint valami kajáldát hívott utoljára, az a Törökök bandájának törzshelye, ismeri fel Liam. Ott egy újabb összeégett bandatagot találnak, a pincérnő szerint Barton valami Christ keresett és közben összeverekedett a halott Törökkel (aki akkor persze még élt) és megölte. De vajon hogyan?, mereng a nő, de Pete gyorsan lezárja a témát: A globális felmelegedés volt az oka. Liamot hívják az emberei, megtalálták a banda rejtekhelyét, Myka int Steve-nek, menjen ő oda a marsallal, Steve nem túlságosan boldog ettől a javaslattól. Miközben Myka tovább faggatja az alkalmazottakat, Pete nekilát behalózni pár pudingot, amit meghagytak a vendégek, fene a bélését. Myka visszajön és majdnem behány a látványtól, de végül sikerül előadnia, mit tudott meg: Chris valójában Christina Robertson, kb. egy évvel ezelőttig itt volt pincérnő, de aztán felmondott, Barton nyilván őt kereste. Oké, beszéljünk vele, tolja félre Pete vonakodva a pudingostányérokat. Útközben Myka előadja elképzelését: lehet, hogy a kancsó az ókori Pompeiből származik, ezért képes lávát kibocsátani.

In dö míntájm a raktárban Artie és Claudia lekérdezi a rendelkezésre álló infókat Beethoven órájáról: az ifjú Ludwig kapta ajándékba a zongoratanárától anno, de a képek szerint volt rajta egy kis szobor is, ez viszont a raktárban található óráról hiányzik. Kedvenc hackerünk pár pillanat alatt kinyomozza, hogy a szobrocska nemrég felbukkant egy bostoni galériában, ezt vissza kell szerezni, mert csak azzal lehet visszafordítani az óra által gerjesztett zenei hallucinációt. Ugyanis az a helyzet, hogy Artie fejében egyre hangosabban szól Beethoven muzsikája, az első szimfónia után most éppen a harmadik van műsoron. Ne izgulj, elmegyünk Bostonba, megszerezzük, bezacskózzuk, és még arra is marad idő, hogy megmutasd, hol dobtad be annak idején az első láda teát a tengerbe, csipkelődik Claudia. Nagyon vicces, morogja Artie, Bostonba érve azonban tovább romlik a helyzet, időközben ugyanis Artie fejében már lement a nyolcadik szimfónia is, és most a zongoraversenyek kezdenek játszani. Ez főleg azért baj, mert Beethoven az ötödik zongoraverseny megírása után süketült meg teljesen. Artie a mindig nála lévő táskából előszedi a risztósemlegesítő ketyerét, így bejutnak a galériába, itt azonban már nincs a kis szobor. Az árverési lista szerint ugyanis már eladták, szerencsére a vevő neve és címe megvan. Artie az egyre hangosabb zenétől már alig hallja Claudiát, ezért kedvencünk kénytelen írásban kommunikálni vele.

Mennek a megadott címre, ám a csengetést Artie már nem hallja, sőt egyáltalán nem hall semmit, mert végképp megsüketült. Csak a vevő unokaöccse van otthon, aki szerint a nénikéje mindenféle csecsebecsét gyűjt, ez a hobbija, a keresett szobrocska is itt lesz valahol a kuplerájban. Claudia próbál terelni és csak úgy lazán odaveti, hogy ez a szobor abszolút nem értékes, csupán egy ócska vacak. A csávó persze ebből egyből levágja, hogy marha értékes dologról van szó, amit időközben meg is talál és a gyorsan elrohan vele. Clau utána, de először még kénytelen megrángatni a szomszéd szobában keresgélő Artie ruháját és mutogatva üldözésre hívni. A ház emeleti folyosóján sikerül a fazont sarokba szorítani és Claudia elgáncsolja, de a manőver közben megrándul a bokája. Szerencsére ekkor megérkezik Artie és egy csapással kiüti az amatőr műgyűjtőt, akit Claudia nevelési célzattal még le is sokkol a Teslával. A szobrot gyorsan bezacskózzák, Artie halása visszatér és örömmel szorítja magához Claudiát: De jó, hallom, ahogy nyöszörögsz, mondja, majd hozzáteszi: Tudod, mi dobna fel még jobban? Egy bohóc!

Nézzünk vissza Arkansasba, ahol az egyik szálon Barton becsönget Christinához, a másikon meg Liam és Steve autózik a banda rejtekhelye felé. Útközben persze nem a nyomozásról, hanem kettőjük kapcsolatáról beszélgetnek hosszasan, egymást hibáztatják a szakításért, ahogy az régi szerelmesekhez illik. Végül azért csak megérkeznek a helyszínre, de a kalitka üres, nincsenek itt a jómadarak. A kéró amúgy alaposan fel van forgatva, valaki nyilván már keresett itt valamit, a marsall meg is találja a kérdéses tárgyat: egy pénzszállító cég heti beosztását, ami szerint az egyik kocsi fél óra múlva az egyik bevásárlóközpontnál fog rakományt felvenni. Pete és Myka becsönget Chrishez, a nő először tagadja, hogy találkozott volna Bartonnal, de sasszemű ügynöknőnk vulkáni hamunyomokat talál a konyha falán, ez tutira nem attól van, hogy a nő odaégette a túrógombócot. Chris végül bevallja az ismeretséget, sőt az is kiderül, hogy a fiának, Kyle-nak Barton az apja. A srác tagja lett a Harmadik Utcai Törökök bandájának és Bartonnak az a szándéka, hogy a fiát visszaszerezze a banda kötelékéből, mondja Chris.

A pláza parkolójában a banda elkapja a pénzszállító sofőrjét, a tetkós vezér bátorságpróbaként azt parancsolja Kyle-nak, lője le a szerencsétlent. Ekkor előlép Barton, aki arra figyelmezteti a fiút, ne kövesse el ugyanazt a hibát, amit annak idején ő. A parkoló túlvégén az érkező Liam és Steve óvatosan közelebb oson, majd hangosan mindenkit megadásra szólítanak fel. A bandatagok lövöldözni kezdenek a zsaruk felé, Barton a fia védelme érdekében leveszi a kancsó fedelét és elindítja a lávafolyamot. A terv jó, de a láva túl gyorsan terjed, kijutni már nem tudnak, ezért Barton és Kyle a vaslétrán felfelé próbál menekülni. Barton vállát lövés éri és leejti a kancsót, így már végképp nem lehet leállítani a lávafolyamot. Steve és Liam a parkoló kocsik tetején ugrálva próbálnak menekülni, de kijutni így sem tudnak. Ekkor rohanva érkezik Myka és Pete, akiknek az egyik sodrodó autóra felugorva sikerül a tűzokádó ereklye közelébe kerülni. Pete derékon kapja Mykát és óvatosan leengedi társát a kancsóig, ez derék. Mykának némi küzdés után sikerül visszatennie a fedőt a kannára, ezzel leállítja a lávafolyamot, majd a kannát gyorsan bezsákolja. Nektek gyakran kell ilyesmit csinálni?, érdeklődik Liam, mire Steve mosolyogva: Ugyan, ez csak egy átlagos hétfő.

Az ereklye tehát bezacskózva, a Törökök bandája bekalitkázva, Kyle kibékül az apjával, Steve és Liam is melegen (érted?) néz egymásra, happy end. Másnap este az univille-i kricsmiben összegyűlnek az ünneplő népek Claudia köszöntésére, Steve kis késéssel érkezik, és zavart mosolyából az ügynöktársak hamar leveszik, hogy a késés oka a kiadós szex volt újra megtalált szerelmével. És most jön a meglepetésvendég, jelenti be Artie diadalmas mosollyal, jaj, ugye nem egy bohóc?, rándul össze Claudia. De nem kell aggódnia, a színpadra ugyanis Cherie Currie, a Runaways frontembere pattan fel és előadja a banda legnagyobb slágerét, a Cherry Bomb-ot. Sőt közös gitározásra és éneklésre maga mellé hívja az ünnepeltet is, a társaság és a hogyvoltíró nagy örömére. Boldog szülinapot, Claudia!